Rougon-Macquart család 11
Világirodalmi
klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is
megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények.
Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.
Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.
Micsoda a
Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a
mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre
az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is
voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse
Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi
sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi
sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak
mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy
tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök
szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak
ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy
hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.
Ebbe a világba
csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más
választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt
a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi
valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás,
rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek
rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag,
magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel
nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik
eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak,
akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.
S mert ez
egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a
végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.
Szenzációs társadalmi regény a realizmus minden
elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es
listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.
2012-ben a BBC
Paradise címmel sorozatot készített,
melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai
Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne
dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból
származnak.
Zola
társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi
áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles
dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A
császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett
pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel
elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt
elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos,
csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a
párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg
fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…
Eredeti mű: Èmile
Zola – Au bonheur des Dames, 1883
Több kiadást
is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó
követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk