A gyönyörű és
fiatal Angie az egyik pillanatban még dúsgazdag vendéglátói kegyeit élvezi a
luxusyachton, majd egy jól irányzott ütés a pezsgősüveggel, és máris a tenger
sötét hullámai közt találja magát. Ahogy lángvörös haja szétterül a vízen, még
látja a fedélzeten álló két alakot; az egyik a barátnője, a másik a szeretője.
Nem hitte volna, hogy így ér véget, hiszen minden olyan szépen indult…
Ahmet
Ghulbian, a félig görög, félig egyiptomi milliárdos szenvedélyes játékos. A
fiatal és romlatlan lányok a gyengéi. Magához édesgeti őket, játszik velük,
majd ha már kényelmetlenné válik a jelenlétük, örökre elhallgattatja őket.
Bizarr vágyainak tárgyát hű csatlósa, Mehitabel hajtja fel számára, aki Angie
Morse sorsát is megpecsételte…
Ahmet hatalmas
partit rendez mocsárra épült birtokán, ahová Martha és Lucy is hivatalosak. A
kastély toronyszobája azonban szörnyű titkokat rejt, és aki felfedi őket, nagy
árat fizet…
Elizabeth
Adler, a Toszkánai nyár, a Bűnös gazdagok és számos egyéb bestseller
szerzőjének új regénye vérbeli strandolvasmány; kaland, krimi és romantikus
regény egyben.
Libri, 2016
Eredeti mű:
Elizabeth Adler – One Way or Another, Minotaur Books, 2015
Első könyvem
az írónőtől, és határozottan érdekes volt.
Műfaját meg
sem tudnám határozni, mert igazából nincs ebben sem szerelem, sem
romantika, gyilkosság sem úgy mint egy
Agatha Christie krimiben. Nevezzük életképeknek, vagy egy beteg elme
tévelygéseinek, hiszen Ahmet minden kétséget kizáróan egy pszichopata, aki
egyszer véletlenségből megtapasztalta a büntetetlen gyilkosság mámorát és
számára ez olyan mint a drog. S amikor a szadista Mehitabel személyében bűntársra
is talál, akkor már semmi nem állítja meg a pszichózist. Strandkönyvnek pedig végképp
nem mondanám.
Ahmet Ghulbian
Kairó bazárjában, egy prostituált gyermekeként kezdi földi pályafutását, majd
mint minden rendes csaló, kitalál magának egy új élettörténetet és ahogy a
vagyona gyarapszik úgy fut el vele a ló. Hihetetlenül okos, hiszen a
sorozatgyilkosok valamennyien azok. Akire ráun, vagy útjában áll az nyomtalanul
eltűnik, többnyire a tengerben. Maga sem tudja, hogy közvetve vagy közvetlenül hány
életet oltott ki. Egészen addig, míg egy ilyen “takarítást”, Angie
eltüntetését, meglátja a partról az ott nyaraló festőművesz, Marco, és nem hagyja annyiba, bár eleinte senki nem hisz neki.
Érdekes a
könyv felépítése is. Egyes szám harmadik személyben íródik a történet, kivéve
Angie, az utolsó áldozat története, amit ő maga mesél el, egyes szám első
személyben.
Aki szereti a
minden részletében leíró stílust, annak ez nagyon be fog jönni, én annyira nem vagyok
kiváncsi, hogy melyik szereplő milyen kávét iszik és mi van rajta reggelente,
ha nincs jelentősége a történet szempontjából… például…
Egynek
mindenképpen elmegy, de hát ízlések és pofonok.. Én biztosan belenézek majd a
szerző más könyvébe is. És még az is jó benne, hogy nincs sem előzménye, se folytatása. Ennyi a történet és kész!