Betonka szerint a világ...: Stephanie Laurens

Cynster család 19 – Cynster testvérek 1

Ha létezik zavarba ejtőbb jelenség a Cynster család bármely férfi tagjánál, az csakis egy Cynster lány lehet, aki szent meggyőződéssel hiszi, hogy a szerelem nem neki való. Az előkelő társaságban csak „eljegyzésbontóként” ismert Henrietta Cynster rejtélyes tehetséggel képes megakadályozni esküvőket – míg ő maga elkerüli Cupido nyilait. Egy bizonyos fiatalember döntéseibe azonban túl sokszor ártja bele magát; kötelességének érzi, hogy egyengesse a elbűvölő James Gossup útját, hogy a férfi megtalálja a megfelelő arát, és előnyös érdekházasságot köthessen. A dolgot pokolian megnehezíti a James és Henrietta között tomboló tagadhatatlanul heves vonzalom, miközben a lány továbbra is biztos benne, hogy ő soha nem lesz szerelmes.

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Stephanie Laurens – And Then She Fell, Avon, New York, 2013

Ez a regény a Cynster családi saga 19. része, annak a sorozatnak, amelynek több részét nem adták ki magyarul mint amennyit igen. Pillanatnyilag a 23. résznél tart, nagy a család és már az újabb generáció történetei vannak soron... meddig? Ki tudja? Erről már egyszer írtam, amikor a Cynster nővérek trilógiát osztottam és szoroztam, akkor még csak 20 részről tudtam. Azt a három könyvet természetesen más kiadó adta ki.
Idegesít, hogy állandó utalások vannak előző részekre és tele van olyan szereplőkkel akiket amúgy hallomásból ismerek az előző öt, magyar nyelven is kiadott részekből, de igazából csak a sötétben tapogatózom, mert a történetüket nem olvastam. Olyan szapora egy család, olyan sokan vannak, hogy néha elő kellett kapnom a családfát és megnézni, hogy akkor ez a férfi vagy nő most kicsoda is, kihez tartozik. A jó hír az, hogy elméletileg, még az idén elolvashatjuk a sorozat következő részét is, szintén a Harlequin kiadó gondozásában.

Térjünk vissz Henriettára és az ő tévedésére – bár a könyvet elolvasva, fogalmam nincs hol és miben tévedett Henrietta, hacsak abban nem, hogy nem hitt a vándor-nyaklánc szerelemhozó erejében… tudod, az a rózsakvarcos nyaklánc, amit a Cynster nővérek is adogattak egymásnak miközben sorra átverték és lógtak meg a skót gróftól (16-17-18 részek).

De már megint elkalandoztam Henriettától, aki potenciális vénkiasszony-jelölt hiszem már a húszas évei végén jár. Nos, egy este Henrietta rosszkor van rossz helyen, mert az utcán, tiszta véletlenül összeütközik egy rohanó férfivel. Akkor még nem is sejti, hogy ez az apró kis intermezzo mennyire hatással lesz az élete alakulására. Miközben kötelességérzetből segít James Gossupnak, hogy gyorsan megfelelő feleséget találjon magának, beleszeret a férfiba. Közhelyes, ugye? Ez alapból borítékolható volt, még akkor is, ha a fülszöveg nem írja le. No, a többi viszont nem borítékolható, de lakat a számon.

S mivel ez egy olyan regény ami a köztudatban “történelmi romantikus”-ként van jelen, hát természetesen bálokba járunk, piknikezni megyünk és narancsfákkal, egzotikus növényekkel teli üvegházakban sétálunk. Ha valamiért, akkor ez utóbbiért nagyon szerettem volna 19. századi puccos dáma lenni… no meg a reggeli lovaglásért a Hyde Parkban.

Megmutatom mit nem olvastunk magyar nyelven, meg azt a néhányat is, ami magyarul is megjelent ezidáig. Szép lenne, ha egyszer valamelyik kiadó meglepne valamennyi résszel.... Álmodom, ne költs fel!!!