Két lány, két
sors, egy a végzetük.
Daisy
Dangerfield egy dúsgazdag család szemefénye. Édesapjának nemzetközi
szállodalánca van, és a lány megszokta a felső tízezer fényűzését, az elegáns
bálokat, a csillogó gyémántokat, a luxusautókat.
Chanelle
Hughes csak a nélkülözést ismeri. Lerobbant, külvárosi nyomortanyán született,
és alkoholista anyja sosem törődött vele. Még gyerekként elhatározta, bármit
megtesz, hogy kitörjön a szegénységből.
A két lány
élete hirtelen fordulatot vesz. A gazdag Dangerfield családban kiderül egy
titok, és Daisyt kitagadják. Ettől kezdve csak az a cél vezérli, hogy
bebizonyítsa, önállóan is képes elérni az apjához hasonló sikereket. Közben a
szegénységben született Chanelle táncosnői karrierje magasan szárnyal, és bejut
a gazdagok körébe. Amikor Daisy és Chanelle útjai keresztezik egymást,
rájönnek, jóval több a közös vonás bennük, mint gondolták volna.
Lulu Taylor
angol írónő Oxfordban tanult irodalmat. Könyveiben fordulatosan és profin
keveri a romantikát, a szerelmet, a szexet, az intrikát és a pénz világát olyan
témákat, amelyek egy igazán szórakoztató regényhez kellenek.
Kulinária,
2015
Eredeti mű: Lulu Taylor - Outrageous Fortune
Az első
könyvem az írónőtől, magyarul ez az első és egyetlen könyve ezidáig, de angolul sem
olvastam más semmit tőle.
A frász tört
ki, annyira akartam ezt a könyvet, és vertem magam kátrányba az örömtől, mikor
meglett. Fölöslegesen, mert annyira azért nem jó, mint ahogy én azt a fülszöveg
olvasásakor elképzeltem. Ne értsd félre, nem rossz, el lehet olvasni, csak én
többre, másra vártam, a fülszöveg pedig durván ködösít: például "Chanelle táncosnői karrierje magasan szárnyal"... így igaz, a rúdtáncban egy sztriptízbárban.
Felesleges
beszélni arról, hogy mit szerettem volna, elmondanám mit kaptam: egy túlságosan
részletező könyvet. Ha nem vész el ennyire a részletekben, nem lett volna
szinte 400 oldalas a könyv és még nem beszéltem a méretéről… még egy kicsi és üti
az A4-et. S nemcsak a részletekben vesztem el, hanem néhány annyira
felesleges történésben is – például a szibériai kiruccanás, hogy csak egyet
említsek. Az írónő stílusa sem kenegette a lelki világom, mert néha már az
infantilitás és giccs határait súrolta. De csak néha, mert azért vannak jó
megvillanásai is, de nem én lennék, ha nem mondanám el, hogy bizony helyenként
unalmas volt.
Ejtenék néhány
szót a történetről is, ami hol két szálon fut, hol egybefolynak a dolgok és
annyi véletlen egybeesés és kavarás van, hogy 3 könyvre is elegendő lenne. Például
London egyik puccos magánklínikáján pont apuka születésnapján méltóztatik
világra jönni Daisy (anyja Lady, apja kőgazdag), míg a szegény negyedben, egy
lerobbant állami kórházban ugyanakkor születik meg Chanelle (anyja alkoholista,
apja ismeretlen). Ez a történet szempontjábol fontos, mert többször is
összefutnak egymással pont a születésnapjaikon, anélkül, hogy ismernék egymást.
Az írónő le sem tagadhatja, hogy angol irodalmat tanult Oxforban, hisz a
könyvben több klasszikus motívum modern átültetése megtalálható, a Dickens-i
nyomor-ábrázolástól G. B. Shaw Pygmalionjáig és Shakespeare álruhát öltő
főhőseiig.
A szereplők
ábrázolásától sem ájultam el: csak két féle létezik: jó és rossz. Olyan mintha
csak a feketét és a fehéret ismerné és tudatosan figyelmen kívül hagyja, hogy a
kettő között milliónyi árnyalat van, valamint, hogy a negatív szereplő sem velejéig romlott
mert neki is vannak/lehetnek pozitív tulajdonságai és ez érvényes a jókra is.
Mindenkinek
arról szól ez a könyv amiről épp akarja, ahogy értelmezi. Lehet családregény,
szerelmes történet, habos-babos lányregény, chick lit, szociális különbségeket bemutató stílusleírás, bármi…. Én úgy látom, hogy a lányok részletes, kalandos és
hihetetlen élettörténete mellet a pénzől szól. Pénzről, hatalomról, szociális
státusz utáni futásról és arról, hogy mire képesek az emberek mindezékért. De
mindenképpen túl sok részlet, történés van egyetlen könyvbe beszuszakolva, ahol
a végén a gonosz elnyeri méltó büntetését és a jók boldogan élnek egymással,
míg meg nem halnak… akár egy tündérmesében.
Mindentől
függetlenül egynek elmegy, sőt! nyári olvasmánynak kitűnő – különben egy nyári
olvasmányokat ajánló cikkben olvastam róla előszőr. Korhatár nélkül olvasható,
szinte teljesen erotika-mentes könyv.