"Ez nem
egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és
felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél
ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül!
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva.
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva.
Olvasol vagy
lemaradsz?"
MŰVELT NÉP,
2016
KALLIOPE, 2015
Két borító,
két kiadó, ugyanaz a könyv kevesebb mint fél éven belül – ha jól emlékszem. Nos, az írónő tudja a
háttérdolgokat és azt, hogy miért kellett – vagy akart – kiadót váltani. Ezt
azért érzem szükségesnek elmondani, mert már többször is hallottam a kérdést,
hogy akkor ez most ugyanaz vagy a folytatás. Tehát ugyanaz.
Dobhatjátok a
követ, az utcaszegélyt, a karácsonyról maradt beiglit, de ez akkor sem akkora
durranás, mint ahogy a fülszöveg beharangozza. Az egyetlen igaz dolog belőle,
hogy nem egy rózsaszínű lányregény, de hogy vegyek ki szabadságot és kapcsoljam
ki a telefonom? Ezért? Na ne vicceljünk! Tizenkettő egy tucat, számtalan ilyen
tematikájú írás van, ez annyiban különbözik, hogy magyar szereplőket használ magyar
környezetben. Ha azzal akart befutni, hogy majd nagy, mellveregető
magyarságunkból fakadóan ájuldozni fogunk a könyvtől, szerintem ez egy kicsit
mellément. Én az biztos, hogy nem feküdtem ki tőle. De legalább nem lehet a fordításra és
a fordítóra kenni a dolgokat.
A többnyire Magyarországon (Budapesten) játszódó történet kisebb fentartásokkal hihető, akár igaz is lehetne. Piszkosul
gazdagék, “én vagyok a világ közepe és ti mind szemetek és alattvalóim vagytok”
családjába becsöppen egy liba – másként nem lehet nevezni azt a nőt, aki a
sokadik verés után sem tudja, hogy a bosszú hidegen jó és jobban jár, ha
sértett önérzetét és nagy száját mélyen elássa, amíg a megtorlást meg tudja
valósítani. Nem akar ő oda bekerülni, de nem is nagyon szabadkozik a luxus ellen, amíg azt hiszi ez isteni ajándék. A piszkosul gazdagék és a konjunktúra áldozata és siránkozik
sokszáz oldalon keresztül.
A történet
szépen keretbe van foglalva, az író találkozik a hölggyel, aki elmeséli neki
ezt az egész mizériát, majd a végén jön az ígéret az író részéről, hogy majd,
esetleg, alkalomadtán folytatása is lesz a történetnek. No, ez eddig rendben is
volna, csakhogy a történetben vannak olyan részek amiről a hölgy (aki mesél és
főszereplője a könyvnek) nem tudhat, mert nem volt ott, tehát nem mesélheti el
– például a férje svájci legénybúcsúja, s ez csak egy példa volt a sok közül. Akkor, hogy is van ez?
Bár lehet lesznek olyanok, akik ezt a történetet készpénznek veszik, de ez akkor is fikció. Azt sem
értettem, hogy a beharangozóban minek kellett olyan nagy feneket keríteni a korrupciónak meg a
fehér galléros bűnözésnek. Mondott valami újat valaki számára? Vagy a
drogok… bocsi hölgyem, nem csak a gazdagok és a hivalkodók drogoznak és az,
hogy valakinek eltér a szexuális preferenciája attól, amit a statisztikai átlag vall magáénak, az az illető magánügye és azért nem kell elítélni, sem szexuális perverziónak címkézni.
Nekem ez a
könyv a “futottak még…” kategorába sorolódott, újraolvasni nem tervezem… de hát
ízlések és pofonok.