Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő
elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és
beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután
elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt
ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy
Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött
ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik
ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója,
az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az
asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől
búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit
Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul
igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is
tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen
hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a
nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.
Katherine Webb (Az elfelejtett dal,
Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt
derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a
múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…
General Press, 2014
Eredeti mű: Katherine Webb – The
Misbegotten
Még tavaly olvastam, de az
este megláttam és eszembe jutott, hogy mennyire kevéssé ismert és mennyire tévesen
ítélik meg. Bár a cselekmény 19. század Angliájában játszódik, ez NEM egy
habos-babos romantikus szerelmi történet.
Ez a könyv tele van beteg elméjű emberekkel,
hazugságokkal, képmutatással, manipulációval, zsarolással… és emberek halnak
meg azért, hogy az igazság sose kerüljön napvilágra. Ebbe a társadalmi fertőbe
kerül be házasság révén a fiatal, idealista Rachel, a későbbi Mrs. Weeks.
Hosszú lenne elmesélni ki kivel, mikor és
miért – és ha megtenném, akkor már nem olvasnád el a könyvet –, de egy adott
pillanatban ott állsz majd a bizarr Hacsek és Sajó-szerű helyzetben: a lányom
az unokám, a másik lányom a feleségem, a fiúunokám meg szerelmes abba a
lányomba aki az unokám, aki neki testvére és egyben nagynénje is. Ezt az egészet
biológiailag értem – jól olvastad: inceszt –, mert társadalmilag, a
nyilvánosság előtt a tökéletes család látványa van: az özvegy, aki férje halála után
fiával visszaköltözik apjához, és egy idős nemesember aki támogat egy árvát.
Rachel azért megy bele, hogy segítsen
Starlingnak az igazság kiderítésébe – Starling mellesleg a férje szeretője is –, mert
zsenge gyermekkorában testvérét elsodorta az ár, és mivel mindenki azt mondja,
hogy megszólalásig hasonlít az elhunyt, beteges Alice-re, azt hiszi
tulajdonképpen a testvérét keresné és nem nyugszik amíg a kép össze nem áll. Hosszú utat kell mindkét nőnek bejárnia
míg minden titok, mocsok, félrevezetés a napvilágra kerül, és nem egyszer közeljárnak ahhoz, hogy az életükkel fizessenek amiért bolygatják a múltat.
Nagyon jól megírt, vulgaritás és erotikus
jelenetektől mentes történet. Véleményem szerint hangulatfüggő, azaz, ha nem
vagy a megfelelő hangulatban hamar félreteszed. De mindenképpen érdemes
elolvasni.
Külön gratula a fülszöveg szerkesztőjének,
mert ritka az ennyire korrekt, nem félrevezető ismertető.