A New Yorkban élő, ambiciózus Izabell
szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, amikor annak halála után megbízást
kap a jóképű, tehetséges, egzaltált író, Sebastian hátrahagyott műveinek
kötetbe rendezésére.
Izabell komolyan veszi a feladatot, és
beköltözik Sebastian üresen álló belvárosi lakásába, hogy beleássa magát az író
életművébe. Ahogy teljesen birtokba veszi nemcsak az életterét, de személyes
tárgyait is, fokozatosan elveszti kapcsolatát a valósággal. Furcsa képzetek
kerítik hatalmukba, és rögeszmésen kutatni kezd a férfi életének súlyos titkai
után. Közben megszállottan dolgozik, és mint egy képzeletbeli láncra a szürke
gyöngyöket, úgy kapcsolja össze laza füzérré a Sebastian által papírra vetett
erotikus elbeszéléseket, melyek a maguk kendőzetlen valóságában mutatják be a
szexuális vágyat és az érzéki szenvedélyt.
A lány maga is felfedezi és nagy
élvezettel műveli a testi szerelmet – s ahogy megfejti Sebastian lelkét, végül
az életét beárnyékoló, förtelmes és bizarr családi tragédia, a saját titka
végzetszerűen sodorja a pusztulásba.
TotHál, 2015
Nem tudom ha létezik-e ilyen műfaji
besorolás, de én ezt “erotikus pszicho-thriller” címszó alatt futtatnám.
Többször is volt egy olyan érzésem, mintha
Sylvia Plath Üvegbúrájába csöppentem volna, bár olyan távol áll egymástól a két
könyv mint Makó Jerzsálemtől. – nagyon remélem ez nem egy önéletrajzi írás.
Kerestem további infót a szerzőről, de nem találtam semmilyen fórumon.
Az ami könyv fülszövegében szerepel az a
legenyhébb bevezető ahhoz a horrorhoz, ami maga a történet. Izabellnek és
Sebastiannak találkozni kellett, Izabellnek meg kellett ismernie Sebastiant –
bár ez csak az írásain keresztül történik meg. Annyira hasonló a személyiségük,
hogy ez elkerülhetetlen volt. És miközben megismertet minket Sebastian
írásaival lassan, fokozatosan tárja fel a saját világát is.
Izabell problémás múlttal rendelkezik.
Gyógyszerész apja a közösség megbecsült tagja, istenfélő ember, aki otthona
biztonságában és pincéjében a parafília minden formáját felvonultató pornográf
gyűjteménnyel rendelkezik. Ikertestvére, Benjamin, fogyatékos. Nemcsak
szellemileg, hanem fizikailag is torzszülött, aki az értelmi fogyatékosok
obszesszivitásával gyöngyöt fűz és annyira elbűvölik a szemek, hogy
tizenkilencedik születésnapja alkalmából történő hazalátogatása alkalmából
bestiálisan kiírtja szüleit, a szomszéd házaspárt, a macskát, csak azért, hogy
újabb fűzért készíthessen szemekből.
Igen, Izabell szerkesztőként dolgozik egy
kiadónak és igen, őt bízzák meg Sebastian írói hagyatékának rendezésével ezért
beköltözik a lakásába. Annak a Sebastiannak a novelláskötetét kellene
szerkesztenie akit egyetlen egyszer látott, amikor még felszolgálóként
dolgozott egy bisztróban. Annak a Sebastiannak az erotikus írásait rendezi
kötetbe, aki zsenialításával takarta disszociatív személyiség-zavarát, ugyanis
Sebastiannak két személyisége van: az egyik nő, a másik férfi, az egyik jobb
kezes, a másik bal kezes. Ez a kettősség lelhető fel az erotikától túlfűtött
írásaiban is: történetei egy részét nők mesélik el, míg a másik részét a férfi
szempontjából írja, a történet azonban más, nem ismétlődik úgy, hogy csak a szereplő
szempontja változik. – Ha most ronda akarnék lenni akkor azt mondanám, hogy ez
egy jó kis fricska azoknak az íróknak, akik többször megírják ugyanazt a
történetet, csak más-más szereplő szemszögéből, mert azt szuggerálja, hogy ott
nemcsak kreativitás van, hanem egy kis személyiségzavar is.
Izabell annyira elrugaszkodik a
valóságtól, annyira Sebastian őrületének hatása alá kerül, hogy még azt is
bemagyarázza magának, hogy Sebastian belé volt szerelmes – bár mint mondtam,
egyszer találkoztak futólag egy bisztróban, és ugyan ki figyel a pincérlányra,
ha el van telve saját magával? Nem hajlandó elfogadni, hogy Sebastian öngyilkos
lett, nem hajlandó elhinni, hogy szexuális ön-mutilálást végzett magán és
elvérzett, mert épp női énje felülkerekedett és bosszút akart állni a
férfiasságán. Annyira bele bolondulva Sebastian tökéletességébe és
zsenialitásába, hogy öl miatta, több késszúrással végez munkatársával, aki
megpróbálja elmondani neki, hogy milyen volt férfi igazi arca.
Nos, benéztem a “ruharágó”-ra, ott ezt
könnyű olvasmánynak értékelik, sőt a “lepkefing” szót használják ennek kellő
érzékeltetésére - ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy véleményolvasás céljából látogattam oda.
Több szempontból sem könnyű olvasmány. Aki
nem bírja a túlzott erotikát és az emberi személyiség sötét oldalát, az ne is fogjon bele.