J. Daniels – Nyolcbetűs szavak

Mocskos kis titkaink 1

Újabb new adult könyvvel bővült a Libri Kiadó Insomnia palettája idén nyáron. A Nyolcbetűs szavak egy sorsfordító telefonhívástól kezdve meséli el Sydney és Brian szenvedélyes, titkokkal teli történetét. Ha szeretnétek megnyerni a könyv egy példányát, tartastok a turné négy bloggerével.

Talán még senkinek sem fordult akkorát az élete, mint Sydney Paige-nek, amikor téves számot hívott. Csak meg akarta mondani a magáét a pasinak, aki összetörte a legjobb barátnője szívét, ehelyett minden elfojtott dühét egy vadidegen nyakába zúdította. Most pedig az egész világ a feje tetején áll, mert a fickónak esze ágában sincs kiszállni a vonalból.

Melyik nyolcbetűs szó változtatja meg örökre az életed?

Brian Savage olyan életet élt, amit teljes szívéből utált – amíg Sydney vad kirohanása ki nem rántotta a mókuskerékből. A szexi hangú nő hamarosan a szívébe és az ágyába is utat talál, csakhogy Briannek súlyos titkai vannak, és minél közelebb engedi magához Sydet, annál nehezebb megvédenie őt múltbéli hibáinak következményeitől…

Libri - Insomnia, 2018

Eredeti cím: Four Letter Word, 2016

Megrendelhető: 

Amikor kinéztem magamnak ezt a könyvet fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen egy sorozat indító kötetével állok szemben. Mellesleg a borítón is írja, de az annyira szemfájdítóan piros, hogy gyorsan lapoztam is. Egyébként mostanában minden egy sorozat része, az önálló kötetek előfordulása lassan a fehér hollóéval vetekszik. Ennek a sorozatnak angol nyelven még további két része van – per pillanat, de ki tudja mit hoz a jövő – lehet izgulni, hogy magyar nyelven mikor jelennek meg.

A Nyolcbetűs szavak egy szerelem, egy újrakezdés és millió titok története, és szívesen mondanám, hogy a maga nemében páratlan volt és lenyűgőzött, de nem tehetem. Ami azt illeti rossz sem volt. Símán megállja a helyét a hozzá hasonló, erotikában bővelkedő new adult történetek között – bár arról sem vagyok meggyőződve, hogy ez egy new adult kategóriába sorolható történet lenne.

Egészen jól indított, ugyanis Sydney Paige, a hősnő épp azzal szembesül, hogy férje hónapok óta más nőért rajong – a későbbiekben az is kiderül kiről van szó – és az illető nőre cseréli le. Ugyanakkor legjobb barátnője egy újabb szerelmi drámát él át – a sokadikat a sorban –, mikor legújabb szerelméről kiderül, hogy családos. Hősnőnk gondol egy merészet és otthagyja férjével közös lakását, munkahelyét (röntgenasszisztens – akárcsak maga a szerző), lényegében a személyes tárgyain kívül mindent, és tehetős barátnője parti házába költözik. Tori, a barátnő személye kicsit érthetetlen a számomra, mert ha ő tényleg tehetős családból származik, jó képesítései vannak, akkor miért dolgozik egy középszerű vendéglőben pincérnőként? Úri passzióból?

S az odaköltözés után, hirtelen felindulásból megtörténik az ominózus telefonhívás is, mikoris Sydney egyetlen számot félretárcsáz és Tori barátnője nős exe helyett egy idegen férfi fülébe zúdítja obszcén szavaktól és sértésektől hemzsegő mondanivalóját. Ez a történet két főhősének első interakciója, melyet több is követ majd, mert a fickónak megtetszik a szókimondó nő és lassan barátság szövődik kettőjük között. Telefonon – a későbbiekben ez is változni fog –, mert semmi személyeset nem tudnak egymásról, azt sem, hogy tulajdonképpen ugyanazon a településen élnek, nem is olyan távol egymástól.

Brian Savage-ról, a telefonos fickóról, tudni kell, hogy egy szörfösbolt társtulajdonosa – mert ha a hősnőnek van legjobb barátnője, akkor a hősnek is lennie kell legalább egy barátnak, aki egyben a társtulaj is –, bár ő maga egy ideje már nem szörfözik. Van neki egy mellékállása is, melynek bevételével a lelkiismereti problémáit nyugtatgatja. Erről nem beszélek… ő sem szeret róla beszélni, érthető is miért. És szeret keresztrejtvényt fejteni – feltételezhetően innen származik a könyv címe is. Az angol nyelvű eredetiben négy betűs szavakról esik említés, konkrétan egy bizonyos szóra történik utalás és annak magyar megfelelője miatt változott a cím nyolcbetűsre.

Nos, ez Sydney és Brian története, E/1-ben és váltott szemszögben elmesélve. Meg a barátaiké is, mert azért ízelítőt kaphattam abból a csípkelődésből is, ami Tori és a világklasszis szörfös Jamie között zajlik, s feltételezem ez majd egy következő történetben maga a cselekmény lesz és nem a mellékszál.

Sem Sydney-t, sem barátnőjét Torit nem kedveltem nyegle stílusuk és gyakori trivialitásuk miatt, valószínűleg azért, mert az ilyen típusú embereket a való életben sem kedvelem. De azért kiváncsi lennék mi is az a “faszpörgettyű”, aminek Sydney Briant nevezte első telefonbeszélgetésük alkalmával. Erről jut eszembe, hogy bizony nem lehetett könnyű dolga a fordítónak...

Könnyen olvasható, egy kicsit sem vontatott történet, annak ellenére, hogy szerintem a szerző egy kicsit túltolta a férfi főhős lelki vívódásait. Általában a női főszereplővel szokták ezt a szerzők elművelni, ő most flegmatikus, és mondanám, hogy nagyon erős, nagyon határozott egyéniség – ami elképzelhetően úgy is van –, csakhogy mocskos szája és esetenkénti hisztije ebből sokat levon.

Természetesen erotika is jár hozzá, szerintem ebből is kicsivel több van, mint amennyit maga a történet hozna magával, de ennek csak örülni fognak az írott erotika rajongói. És komoly dolgokra is felhívja a figyelmet – ezeket nem fogom részletezni, mindenki fedezze fel saját maga, mit próbál a szerző közvetíteni.

Nem lettem a történet rajongója, mert nem volt szimpatikus nekem a hősnő, a baráti köre sem. Volt néhány igazán eredeti ötlet és megoldás a történet során, némi humor is felfedezhető itt-ott, viszont bővelkedett klisékben is, de természetesen mindenki eldönti majd magának, hogyan viszonyul ehhez a történethez, mert ízlések és pofonok…

A sorozat folytatása, egyelőre csak angol nyelven:

2. Hit the Spot 

3. Bad for You

A főszereplőnk, Sydney a szakítása után egy időre pincérnek áll be dolgozni a legjobb barátnője mellé. A mostani játékunkon is ezen a szálon indulunk el, minden blogon egy olyan könyvszereplő nevét találjátok, aki szintén pincérként vagy pultosként dolgozik, a dolgotok pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok, melyik könyvben szerepel. A rafflecopter dobozba tehát a könyv íróját és címét várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Jocelyn Butler

a Rafflecopter giveaway

07.08. Könyvvilág

07.10. Betonka szerint a világ...

07.12. CBooks

07.14. Kelly&Lupi olvas

Jayne Ann Kretz – Titkos nővérek

A ​tizenegy éves Madeline és Daphne a legjobb barátnők: titkos nővérek. De egy éjszakán olyan szörnyűség történik velük, aminek hatására Madeline nagymamája az USA egyik végébe menekíti unokáját, Daphne édesanyja meg a másikba a lányát. Mindkét kislány tudja, arról, ami történt, soha nem szabad beszélniük. 

Tizennyolc évvel később Madeline-t felhívja annak az éjszakának az ötödik tanúja. A titok kipattant. Madeline két emberben bízhat csak: titkos nővérében, akit majd két évtizede nem látott, és Jackben, a biztonsági szakértőben. 

Ahhoz, hogy a titkok titkok maradjanak, egyre több embernek kell meghalnia. Jack és Madeline visszatér az eredeti szörnyűség helyszínére és hiába a gyilkossági kísérlet, a robbantás, a megfélemlítés, nem adják fel: kiderítik az igazságot. Pedig ehhez szembe kell nézniük nemcsak a múltjukkal, hanem saját magukkal és egymás iránti, egyre hevesebb szerelmükkel is. Mire megy egymással egy férfi, aki nem tud jövőt ajánlani, mert kapcsolatai rövidek és sikertelenek, és egy nő, aki nem bírja a testi közelséget? 

Jayne Ann Krentz szokás szerint mesterien keveri a krimit és a szerelmet ebben a regényében is.

Európa, 2018

Eredeti cím: Secret Sisters, 2015

Egy ideig többnyire kerültem Jayne Ann Krentz írásait, inkább azokat a klasszikus romantikusokat részesítettem előnyben, melyeket Amanda Quick néven ír, csupán ritkán csúszott be egy-egy kortárs krimi. Mert azt a szerzőről tudni kell, hogy akár kortárs, akár klasszikus romantikus, a történetben legalább egy személy meghal, vagy eltűnik és mellékszálként van némi erotikával dúsított romantika is. S többnyire némi ezotéria, miszticizmus is, ősi harcművészetek, ókori, már rég letűnt vagy kihalófélben levő népcsoportok életfilozófiája is fellelhető az írásaiban, és bevallom ezek azok, amik elrettentenek a szerzőtől és műveitől.

Szerencsére a Titkos nővérek mellőz minden ilyen és ehhez hasonlatos klisét, helyette egy meglehetősen modern és szövevényes krimit kaptam és romantikában sem volt hiány, mert egyszerre két szerelmi történet is kialakulóban lesz a szereplők között – ez természetesen ismét egy sokszereplős sztori, van honnan akár több romantikát is kisajtolni.

Mindjárt az előszó megadja az alaphangot, mikor a történet jelenéhez képes tizennyolc évvel korábbra repített vissza, a Cooper szigetre, ahol két kiskamasz lány, Madeline és Daphne titkos szövetséget köt, és attól a pillanattől ők egymás titkos nővérei. Madeleine a fogadó tulajonosának unokája, Daphne anyja a fogadó alkalmazottja és egyedül neveli lányát a világ szeme elől elszárt, nem túl ismert szigeten. Egy este, amikor a felnőttek a fogadó rendezvényén voltak elfoglalva, egy Porter nevezetű vendég az egyik lányt elrángatja a kertész fészerébe, hogy megerőszakolja. A másik felébred és segítségért fut, Porter pedig a kerti pavilon alatt végzi. Az öt emberből, aki az esetről tud, négy azonnal elhagyja a sziget, nem szólnak a rendőrségnek, csupán a fogadó mindenese, Tom Lomax marad, hogy gondozza az épületet és őrizze a titkot.

Tizennyolc évvel később a múlt fenyegetően bekopogtat. Ekkor Madeline már egy butikhotel-lánc tulajdonosa, nagyanyja hónapokkal korábban meghalt, a körülmények pedig arra kényszerítik, hogy visszatérjen a Cooper szigetre és szembenézzen a múlt történéseivel. Mi több, a dolgok tovább bonyolódnak, és biztonsága érdekében Daphnéval is ismét fel kell vennie a kapcsolatot. A két fiatal nő és Madeline biztonsági szolgálatának főnöke megpróbál utána járni, hogy mi is történik a szigeten, amely most mintha még jobban a helyi előkelőségnek számító Webster család befolyása alatt lenne.

Nagyszerűen felépített krimi volt, melyben a szokástól eltérően most nem egy, hanem rengeteg halálesetet kellett felderíteni, mert bizony hulltak az emberek, ha az érdek úgy kívánta.

A romantikus szál kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okozott, már ha azt nem számítom meglepetésnek, hogy nem egy szerelmi történetet, hanem egyszerre kettőt is kaptam, hogy a happy end még ütősebb legyen, tehát nemcsak Madeline, hanem Daphne is megtalálja a maga párját. Ez azért jó így, más szerző külön könyvet írt volna Daphnénak, jól felhígítva és elhúzva a történetet, hátha össze lehet hozni belőle egy trilógiát is.

A történet pörgött, voltak meglepő csavarjai és egészen hihető volt, mivel nem tartalmazta a szerzőre oly jellemző ezotérikus-misztikus elemeket. Nekem bejött, olyannyira, hogy kedvet kaptam a szerző többi kortárs krimijéhez is. De hát ízlések és pofonok…

Stella Newman – Hét lépés a boldogsághoz

A ​harmincas éveiben járó Leonora Dublonsky egy applikációfejlesztő és -tesztelő cégnél dolgozik. Rengeteget utazik, olybá tűnik, minden a legnagyobb rendben van vele, de valójában sem a magánéletével, sem a munkájával nem elégedett. Amikor a legjobb barátnőjének, Julietnek az álomházassága egyik pillanatról a másikra véget ér, és az élete összeomlik, Lenny rájön: ezúttal minden eszközt be kell vetnie, hogy együtt kimászhassanak a gödörből. Kapóra jön neki az éppen tesztelendő, a BoldogságGuru névre hallgató alkalmazás, amely azt ígéri, hogy a felhasználók hét egyszerű lépésben közelebb kerülhetnek a boldogsághoz. A két barátnő meglehetősen kételkedik a sikerben, de úgy döntenek, próbára teszik a programot – végül is mit veszíthetnének? Kisvártatva maguk is igencsak meglepődnek az eredményen. Ahogy Juliet mindjobban magára talál, úgy válik még bonyolultabbá Lenny élete. Vajon létezik recept a boldogságra? És az valóban csak hétlépésnyire lenne tőlük?

Stella Newman regénye a boldogság, a barátság és a szerelem örök érvényű kérdéseit taglalja sziporkázó, szórakoztató stílusban, a két barátnő elgondolkodtató és megható fordulatokkal tarkított sorsán keresztül. Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell rajongóinak igazi csemege lehet.

General Press, 2018

Eredeti cím: Seven Steps to Happiness, 2016

"Az élet nehéz. 

Később még nehezebb lesz. 

De amíg erre számítasz, addig nincs baj."

Stella Newman neve teljesen ismeretlen volt a számomra, annak ellenére, hogy a szerzőnek több könyve is megjelent már. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul ez lenne az első.

Hosszú ideig szemeztem a könyvvel, míg rászántam magam az olvasásra, és bevallom, az sokat nyomot a latba, hogy a fülszüveg Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell rajongóinak ajánlotta, mert meglehetősen kedvelem az említett szerzők könnyed, a való életből merített történeteit. Tehát nagy elvárásokkal indultam neki… és csalódtam. Ezt még egy napon sem szabad említeni Jill Mansell, Sophie Kinsella vagy Marian Keyes írásaival, bár azok között is vannak jobbak és kevésbé tetszetősek.

A történet két barátnő mindennapjait követi Leonoráét és Julietét (a későbbiekben Lenny és Jules) az újrakezdés, a szerelem és a boldogságkeresés útján. Ennek elméletileg szórakoztatónak kellett volna lennie, de engem semmilyen formában nem szórakoztatott és viccesnek sem találtam – bár ami azt illeti, tényleg sikerült elérnie, hogy néhány dolgon elgondolkozzam. Nagy valószínűség szerint nem azokon a dolgokon, amiket a szerző közvetíteni próbált.

Lenny egy alkalmazásfejlesztő és -forgalmazó cég alkalmazottja, és ha csak fele igaz azoknak a marhaságoknak, amiket felnőtt emberek azért találnak ki, hogy állítólag megkönnyítség életünket, akkor nagyon szomorú jövő elé nézünk. Ha már cipőt is alkalmazáson keresztül fogunk vásárolni, az azt jelentheti, hogy lassan, de biztosan közeledik a világvége – bocs, a cipő személyes fájdalmam, de ez csak egy volt a történet során felmerűlő bizarrabbnál-bizarrabb alkalmazás-ötletek közül. S akkor még nem említettem a történet alapötleteként szolgáló BoldogságGuru nevű alkalmazást, ami hét lépésben – minden lépés egy feladatot jelent, amit teljesíteni kell – biztosítja majd a feltétel nélküli boldogságot. S akkor hol marad a személyes interakció? A szocializálás? Az emberi kapcsolatok? Nem mondom, hogy ezek az alkalmazások – legalábbis néhányuk – nem hasznosak, vagy nem könnyítik meg a mindennapokat, de mindennek van egy határa.

Lenny tesztelésre kapja meg a BoldogságGuru alkalmazást, amit rögtön tovább is ad Julesnak. Jules becsülettel végighalad a hét lépésen, s láss csodát! Neki beválik, viszont Lenny nem kapja meg a vágyott elismerést és újra kell kezdenie máshol, másképp, vagy beletörődik abba, amit jelenlegi munkahelye kínál. Ez azért tükrözi a két hősnő személyiségbeli különbségeit is: Juliet bevállalósabb, nyitottabb és alapból könnyebben veszi az akadályokat, míg Lenny született negativista.

Ez egy újrakezdésről szóló történet, harmincas nőkről, és arról, hogy kinek hogy sikerül továbblépni és más irányt adni az életének. Semmi újat nem mondott ezzel, mert mindig van továbblépés, újrakezdés, egy következő nap. Az első része meglehetősen vontatott és semmitmondó volt, míg képbe kerültem, hogy tulajdonképpen mi is történik és főleg miért. A vége fele kicsit felpörgött, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy pozitív élménnyel maradjak és szórakoztasson.

Nálam ez egyszerolvasós-felejtős, de természetesen ízlések és pofonok…

Tasmina Perry – Ház medencével

Valaki ​hazudott. Valaki meghalt. 

EGY HALÁLOS NYÁR 

Jem Chapman számára ez élete lehetősége. Ki tudna nemet mondani egy meghívásra, hogy szálljon be egy nyaraló bérlésébe Hamptonsban? De amikor megtudja, mi történt az előző nyáron, Jemet akaratlanul is kirázza a hideg. 

Egy fiatal nőt holtan találnak a ház kerti úszómedencéjében, belefulladt. A nyaralótársak azt mondják, hogy Alice zavart volt. Sokat ivott. Nem tudott úszni… 

EGY TITOK, AMELYÉRT ÖLNI IS ÉRDEMES 

Ahogy Jem egyre jobban megismeri elbűvölő új nyaralótársait, rájön, hogy mindegyiküknek van valami rejtegetnivalója. Mi történt valójában tavaly nyáron? És ki az, aki hajlandó volna bármeddig elmenni, hogy elhallgattasson valakit?

XXI. Század, 2018

Eredeti cím: The Pool House, 2017

Azt hiszem már mondtam legalább egyszer (szerintem többször is), hogy mennyire kedvelem Tasmina Perry írásait. Vannak amiket jobban, vannak amiket kevésbé, de bármi, ami a szerző neve alatt fut, az nálam az elolvasandó kategóriába van sorolva. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt a legfrissebb megjelenést is gyorsan magamévá tettem.

Tasmina ismét meglepett, és ezt pozitívan kell érteni, mert azt azért tudjuk (legalábbis azok, akik olvassák írásait), hogy ő a női sorsról szóló regények kiemelkedő képviselője, annak a bizonyosnak, ami chick lit címke alatt fut, és ezért sokan azt hiszik, hogy valami habos-babos, nyáltól csöpögő romantikus történetre várjanak, de jobban nem is tévedhetnének. Igen, női sorsokról van szó, igen, némi romantika is belevegyül a cselekménybe, de a szerző történetei abszolút valósághűek, az életből merítettek és gyakran meglepő fordulatokat tartalmaznak.

No de térjünk vissza jelen történethez, ami bizony elvisz minket a szerzőtől megszokott Egyesült Királyságból egészen New Yorkig… és többnyire a gazdagok és szépek üdülőhelyének számító Hamptonsba. Igazándiból nem is egy történetet kapuk, hanem kettőt, mert a könyv hősnője, a fülszövegben is említett Jem Chapman egy korábban bekövetkezett halálesetet göngyölít fel és ezzel párhúzamosan az ő házasságának történetébe is elmerülhetünk. S ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is Jem Chapman a könyv igazi hősnője, hanem Alice. Az az Alice, aki egy évvel korábban a hamptonsi nyaraló medencéjébe fulladt, és akinek a helyét az idén a Chapman házaspár foglalja el a nyaralóban. Rajtuk kívül még három pár osztozik velük a nyaralón, valamennyien tehetősek, fontos állással, igazi menő new yorkiak.

Jem és Nat Chapman otthagyja Angliát és New Yorkba költözik, egyelőre csupán két évre, mert Nat Chapmant oda küldi a stílusmagazin, aminek dolgozik. Nat Chapman ambiciós, kisujjában van a szakma és az is, hogyan bűvöljön el másokat, alkalmazkodjon minden helyzethez és mindig a legjobb oldalát mutassa mindenkinek. Jem hátrahagyja felfutóban levő catering-vállalkozását, hogy ambiciózus férjét kövesse, csakhogy amennyire bejön férjének New York és a vele járó életmód, annyira unja magát Jem, aki idegenkedik attól a felszínességtől, ami férje új barátainak jellemzője. És azt sem tudja, hogy Alice, akinek (és férjének) a helyét a nyaralóban jó pénzért elfoglalják, a villa medencéjébe fulladt.

Alice történetét fokozatosan ismerjük meg. Ahogy halad előre Jem a kutakodással, úgy visz vissza a szerző a múltba, hogy első kézből is megismerhessük a történteket. A nyomozásban Micheal Kearney krimiíró – volt oknyomozó újságíró – segít Jemnek, nem önzetlenül, hiszen egy új könyvet vár Alice történetétől, és ő az, aki tulajdonképpen elülteti a kétkedés magvait Jemben is, azaz talán Alice halála nem volt baleset, mint ahogy a hivatalos verzió állítja.

Izgalmas, pögős, remekül felépített történet volt. A szereplők nagy részének alkalma és oka is volt szegény Alice halálát elősegíteni, aki csupán egy jobb életet akart, és azt, hogy szeressék. A gyilkos bárki lehetett volna a történet szereplői közül – és vannak elegen –, tehát egészen a végéig izgalomban tart a szerző a leleplezéssel. És azzal is, hogyan alakul Jem magánélete, férjével való kapcsolata, mert nemcsak a más életforma, de a nyomozás is hozzájárul, hogy Jem és Nat házassága feszültséggel teljen meg. Az új környezet kihangsúlyozza a közöttük már meglévő, az elvárásaik közötti különbségeket.

Ez egy önálló történet, akárcsak a szerző előző, magyar nyelven is megjelent írásai. Kedveltem, mert semmiben nem hasonlít a szerző egyetlen korábbi történetéhez sem, tehát várom a következő Tasmina Perry könyvet ... de természetesen ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Viszlát mennyország!

Meghan March - Vigyél magaddal

***USA Today bestseller szerző*** 

„Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk 

„Titkokkal és fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com 

A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére. 

Most, két évvel később, alig ismerek magunkra. 

Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat. 

Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent. 

Két sérült ember. 

Számtalan titok. 

Harc az életünkért. 

Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk. 

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Take Me Back, 2017

Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.

Mire vártam a fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel, vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá, mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.

Szinte semmi nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt hasonlatos.

A cselekmény felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is annak kell lennie.

Ami a hősnőt illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal, akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.

S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás  – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus címke sem állja meg a helyét.

Hogy összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta, mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás, ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek

Alaposan átgondolom majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...