Jayne Ann Kretz – Titkos nővérek

A ​tizenegy éves Madeline és Daphne a legjobb barátnők: titkos nővérek. De egy éjszakán olyan szörnyűség történik velük, aminek hatására Madeline nagymamája az USA egyik végébe menekíti unokáját, Daphne édesanyja meg a másikba a lányát. Mindkét kislány tudja, arról, ami történt, soha nem szabad beszélniük. 

Tizennyolc évvel később Madeline-t felhívja annak az éjszakának az ötödik tanúja. A titok kipattant. Madeline két emberben bízhat csak: titkos nővérében, akit majd két évtizede nem látott, és Jackben, a biztonsági szakértőben. 

Ahhoz, hogy a titkok titkok maradjanak, egyre több embernek kell meghalnia. Jack és Madeline visszatér az eredeti szörnyűség helyszínére és hiába a gyilkossági kísérlet, a robbantás, a megfélemlítés, nem adják fel: kiderítik az igazságot. Pedig ehhez szembe kell nézniük nemcsak a múltjukkal, hanem saját magukkal és egymás iránti, egyre hevesebb szerelmükkel is. Mire megy egymással egy férfi, aki nem tud jövőt ajánlani, mert kapcsolatai rövidek és sikertelenek, és egy nő, aki nem bírja a testi közelséget? 

Jayne Ann Krentz szokás szerint mesterien keveri a krimit és a szerelmet ebben a regényében is.

Európa, 2018

Eredeti cím: Secret Sisters, 2015

Egy ideig többnyire kerültem Jayne Ann Krentz írásait, inkább azokat a klasszikus romantikusokat részesítettem előnyben, melyeket Amanda Quick néven ír, csupán ritkán csúszott be egy-egy kortárs krimi. Mert azt a szerzőről tudni kell, hogy akár kortárs, akár klasszikus romantikus, a történetben legalább egy személy meghal, vagy eltűnik és mellékszálként van némi erotikával dúsított romantika is. S többnyire némi ezotéria, miszticizmus is, ősi harcművészetek, ókori, már rég letűnt vagy kihalófélben levő népcsoportok életfilozófiája is fellelhető az írásaiban, és bevallom ezek azok, amik elrettentenek a szerzőtől és műveitől.

Szerencsére a Titkos nővérek mellőz minden ilyen és ehhez hasonlatos klisét, helyette egy meglehetősen modern és szövevényes krimit kaptam és romantikában sem volt hiány, mert egyszerre két szerelmi történet is kialakulóban lesz a szereplők között – ez természetesen ismét egy sokszereplős sztori, van honnan akár több romantikát is kisajtolni.

Mindjárt az előszó megadja az alaphangot, mikor a történet jelenéhez képes tizennyolc évvel korábbra repített vissza, a Cooper szigetre, ahol két kiskamasz lány, Madeline és Daphne titkos szövetséget köt, és attól a pillanattől ők egymás titkos nővérei. Madeleine a fogadó tulajonosának unokája, Daphne anyja a fogadó alkalmazottja és egyedül neveli lányát a világ szeme elől elszárt, nem túl ismert szigeten. Egy este, amikor a felnőttek a fogadó rendezvényén voltak elfoglalva, egy Porter nevezetű vendég az egyik lányt elrángatja a kertész fészerébe, hogy megerőszakolja. A másik felébred és segítségért fut, Porter pedig a kerti pavilon alatt végzi. Az öt emberből, aki az esetről tud, négy azonnal elhagyja a sziget, nem szólnak a rendőrségnek, csupán a fogadó mindenese, Tom Lomax marad, hogy gondozza az épületet és őrizze a titkot.

Tizennyolc évvel később a múlt fenyegetően bekopogtat. Ekkor Madeline már egy butikhotel-lánc tulajdonosa, nagyanyja hónapokkal korábban meghalt, a körülmények pedig arra kényszerítik, hogy visszatérjen a Cooper szigetre és szembenézzen a múlt történéseivel. Mi több, a dolgok tovább bonyolódnak, és biztonsága érdekében Daphnéval is ismét fel kell vennie a kapcsolatot. A két fiatal nő és Madeline biztonsági szolgálatának főnöke megpróbál utána járni, hogy mi is történik a szigeten, amely most mintha még jobban a helyi előkelőségnek számító Webster család befolyása alatt lenne.

Nagyszerűen felépített krimi volt, melyben a szokástól eltérően most nem egy, hanem rengeteg halálesetet kellett felderíteni, mert bizony hulltak az emberek, ha az érdek úgy kívánta.

A romantikus szál kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okozott, már ha azt nem számítom meglepetésnek, hogy nem egy szerelmi történetet, hanem egyszerre kettőt is kaptam, hogy a happy end még ütősebb legyen, tehát nemcsak Madeline, hanem Daphne is megtalálja a maga párját. Ez azért jó így, más szerző külön könyvet írt volna Daphnénak, jól felhígítva és elhúzva a történetet, hátha össze lehet hozni belőle egy trilógiát is.

A történet pörgött, voltak meglepő csavarjai és egészen hihető volt, mivel nem tartalmazta a szerzőre oly jellemző ezotérikus-misztikus elemeket. Nekem bejött, olyannyira, hogy kedvet kaptam a szerző többi kortárs krimijéhez is. De hát ízlések és pofonok…

Stella Newman – Hét lépés a boldogsághoz

A ​harmincas éveiben járó Leonora Dublonsky egy applikációfejlesztő és -tesztelő cégnél dolgozik. Rengeteget utazik, olybá tűnik, minden a legnagyobb rendben van vele, de valójában sem a magánéletével, sem a munkájával nem elégedett. Amikor a legjobb barátnőjének, Julietnek az álomházassága egyik pillanatról a másikra véget ér, és az élete összeomlik, Lenny rájön: ezúttal minden eszközt be kell vetnie, hogy együtt kimászhassanak a gödörből. Kapóra jön neki az éppen tesztelendő, a BoldogságGuru névre hallgató alkalmazás, amely azt ígéri, hogy a felhasználók hét egyszerű lépésben közelebb kerülhetnek a boldogsághoz. A két barátnő meglehetősen kételkedik a sikerben, de úgy döntenek, próbára teszik a programot – végül is mit veszíthetnének? Kisvártatva maguk is igencsak meglepődnek az eredményen. Ahogy Juliet mindjobban magára talál, úgy válik még bonyolultabbá Lenny élete. Vajon létezik recept a boldogságra? És az valóban csak hétlépésnyire lenne tőlük?

Stella Newman regénye a boldogság, a barátság és a szerelem örök érvényű kérdéseit taglalja sziporkázó, szórakoztató stílusban, a két barátnő elgondolkodtató és megható fordulatokkal tarkított sorsán keresztül. Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell rajongóinak igazi csemege lehet.

General Press, 2018

Eredeti cím: Seven Steps to Happiness, 2016

"Az élet nehéz. 

Később még nehezebb lesz. 

De amíg erre számítasz, addig nincs baj."

Stella Newman neve teljesen ismeretlen volt a számomra, annak ellenére, hogy a szerzőnek több könyve is megjelent már. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul ez lenne az első.

Hosszú ideig szemeztem a könyvvel, míg rászántam magam az olvasásra, és bevallom, az sokat nyomot a latba, hogy a fülszüveg Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell rajongóinak ajánlotta, mert meglehetősen kedvelem az említett szerzők könnyed, a való életből merített történeteit. Tehát nagy elvárásokkal indultam neki… és csalódtam. Ezt még egy napon sem szabad említeni Jill Mansell, Sophie Kinsella vagy Marian Keyes írásaival, bár azok között is vannak jobbak és kevésbé tetszetősek.

A történet két barátnő mindennapjait követi Leonoráét és Julietét (a későbbiekben Lenny és Jules) az újrakezdés, a szerelem és a boldogságkeresés útján. Ennek elméletileg szórakoztatónak kellett volna lennie, de engem semmilyen formában nem szórakoztatott és viccesnek sem találtam – bár ami azt illeti, tényleg sikerült elérnie, hogy néhány dolgon elgondolkozzam. Nagy valószínűség szerint nem azokon a dolgokon, amiket a szerző közvetíteni próbált.

Lenny egy alkalmazásfejlesztő és -forgalmazó cég alkalmazottja, és ha csak fele igaz azoknak a marhaságoknak, amiket felnőtt emberek azért találnak ki, hogy állítólag megkönnyítség életünket, akkor nagyon szomorú jövő elé nézünk. Ha már cipőt is alkalmazáson keresztül fogunk vásárolni, az azt jelentheti, hogy lassan, de biztosan közeledik a világvége – bocs, a cipő személyes fájdalmam, de ez csak egy volt a történet során felmerűlő bizarrabbnál-bizarrabb alkalmazás-ötletek közül. S akkor még nem említettem a történet alapötleteként szolgáló BoldogságGuru nevű alkalmazást, ami hét lépésben – minden lépés egy feladatot jelent, amit teljesíteni kell – biztosítja majd a feltétel nélküli boldogságot. S akkor hol marad a személyes interakció? A szocializálás? Az emberi kapcsolatok? Nem mondom, hogy ezek az alkalmazások – legalábbis néhányuk – nem hasznosak, vagy nem könnyítik meg a mindennapokat, de mindennek van egy határa.

Lenny tesztelésre kapja meg a BoldogságGuru alkalmazást, amit rögtön tovább is ad Julesnak. Jules becsülettel végighalad a hét lépésen, s láss csodát! Neki beválik, viszont Lenny nem kapja meg a vágyott elismerést és újra kell kezdenie máshol, másképp, vagy beletörődik abba, amit jelenlegi munkahelye kínál. Ez azért tükrözi a két hősnő személyiségbeli különbségeit is: Juliet bevállalósabb, nyitottabb és alapból könnyebben veszi az akadályokat, míg Lenny született negativista.

Ez egy újrakezdésről szóló történet, harmincas nőkről, és arról, hogy kinek hogy sikerül továbblépni és más irányt adni az életének. Semmi újat nem mondott ezzel, mert mindig van továbblépés, újrakezdés, egy következő nap. Az első része meglehetősen vontatott és semmitmondó volt, míg képbe kerültem, hogy tulajdonképpen mi is történik és főleg miért. A vége fele kicsit felpörgött, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy pozitív élménnyel maradjak és szórakoztasson.

Nálam ez egyszerolvasós-felejtős, de természetesen ízlések és pofonok…

Tasmina Perry – Ház medencével

Valaki ​hazudott. Valaki meghalt. 

EGY HALÁLOS NYÁR 

Jem Chapman számára ez élete lehetősége. Ki tudna nemet mondani egy meghívásra, hogy szálljon be egy nyaraló bérlésébe Hamptonsban? De amikor megtudja, mi történt az előző nyáron, Jemet akaratlanul is kirázza a hideg. 

Egy fiatal nőt holtan találnak a ház kerti úszómedencéjében, belefulladt. A nyaralótársak azt mondják, hogy Alice zavart volt. Sokat ivott. Nem tudott úszni… 

EGY TITOK, AMELYÉRT ÖLNI IS ÉRDEMES 

Ahogy Jem egyre jobban megismeri elbűvölő új nyaralótársait, rájön, hogy mindegyiküknek van valami rejtegetnivalója. Mi történt valójában tavaly nyáron? És ki az, aki hajlandó volna bármeddig elmenni, hogy elhallgattasson valakit?

XXI. Század, 2018

Eredeti cím: The Pool House, 2017

Azt hiszem már mondtam legalább egyszer (szerintem többször is), hogy mennyire kedvelem Tasmina Perry írásait. Vannak amiket jobban, vannak amiket kevésbé, de bármi, ami a szerző neve alatt fut, az nálam az elolvasandó kategóriába van sorolva. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt a legfrissebb megjelenést is gyorsan magamévá tettem.

Tasmina ismét meglepett, és ezt pozitívan kell érteni, mert azt azért tudjuk (legalábbis azok, akik olvassák írásait), hogy ő a női sorsról szóló regények kiemelkedő képviselője, annak a bizonyosnak, ami chick lit címke alatt fut, és ezért sokan azt hiszik, hogy valami habos-babos, nyáltól csöpögő romantikus történetre várjanak, de jobban nem is tévedhetnének. Igen, női sorsokról van szó, igen, némi romantika is belevegyül a cselekménybe, de a szerző történetei abszolút valósághűek, az életből merítettek és gyakran meglepő fordulatokat tartalmaznak.

No de térjünk vissza jelen történethez, ami bizony elvisz minket a szerzőtől megszokott Egyesült Királyságból egészen New Yorkig… és többnyire a gazdagok és szépek üdülőhelyének számító Hamptonsba. Igazándiból nem is egy történetet kapuk, hanem kettőt, mert a könyv hősnője, a fülszövegben is említett Jem Chapman egy korábban bekövetkezett halálesetet göngyölít fel és ezzel párhúzamosan az ő házasságának történetébe is elmerülhetünk. S ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is Jem Chapman a könyv igazi hősnője, hanem Alice. Az az Alice, aki egy évvel korábban a hamptonsi nyaraló medencéjébe fulladt, és akinek a helyét az idén a Chapman házaspár foglalja el a nyaralóban. Rajtuk kívül még három pár osztozik velük a nyaralón, valamennyien tehetősek, fontos állással, igazi menő new yorkiak.

Jem és Nat Chapman otthagyja Angliát és New Yorkba költözik, egyelőre csupán két évre, mert Nat Chapmant oda küldi a stílusmagazin, aminek dolgozik. Nat Chapman ambiciós, kisujjában van a szakma és az is, hogyan bűvöljön el másokat, alkalmazkodjon minden helyzethez és mindig a legjobb oldalát mutassa mindenkinek. Jem hátrahagyja felfutóban levő catering-vállalkozását, hogy ambiciózus férjét kövesse, csakhogy amennyire bejön férjének New York és a vele járó életmód, annyira unja magát Jem, aki idegenkedik attól a felszínességtől, ami férje új barátainak jellemzője. És azt sem tudja, hogy Alice, akinek (és férjének) a helyét a nyaralóban jó pénzért elfoglalják, a villa medencéjébe fulladt.

Alice történetét fokozatosan ismerjük meg. Ahogy halad előre Jem a kutakodással, úgy visz vissza a szerző a múltba, hogy első kézből is megismerhessük a történteket. A nyomozásban Micheal Kearney krimiíró – volt oknyomozó újságíró – segít Jemnek, nem önzetlenül, hiszen egy új könyvet vár Alice történetétől, és ő az, aki tulajdonképpen elülteti a kétkedés magvait Jemben is, azaz talán Alice halála nem volt baleset, mint ahogy a hivatalos verzió állítja.

Izgalmas, pögős, remekül felépített történet volt. A szereplők nagy részének alkalma és oka is volt szegény Alice halálát elősegíteni, aki csupán egy jobb életet akart, és azt, hogy szeressék. A gyilkos bárki lehetett volna a történet szereplői közül – és vannak elegen –, tehát egészen a végéig izgalomban tart a szerző a leleplezéssel. És azzal is, hogyan alakul Jem magánélete, férjével való kapcsolata, mert nemcsak a más életforma, de a nyomozás is hozzájárul, hogy Jem és Nat házassága feszültséggel teljen meg. Az új környezet kihangsúlyozza a közöttük már meglévő, az elvárásaik közötti különbségeket.

Ez egy önálló történet, akárcsak a szerző előző, magyar nyelven is megjelent írásai. Kedveltem, mert semmiben nem hasonlít a szerző egyetlen korábbi történetéhez sem, tehát várom a következő Tasmina Perry könyvet ... de természetesen ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Viszlát mennyország!

Meghan March - Vigyél magaddal

***USA Today bestseller szerző*** 

„Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk 

„Titkokkal és fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com 

A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére. 

Most, két évvel később, alig ismerek magunkra. 

Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat. 

Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent. 

Két sérült ember. 

Számtalan titok. 

Harc az életünkért. 

Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk. 

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Take Me Back, 2017

Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.

Mire vártam a fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel, vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá, mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.

Szinte semmi nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt hasonlatos.

A cselekmény felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is annak kell lennie.

Ami a hősnőt illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal, akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.

S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás  – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus címke sem állja meg a helyét.

Hogy összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta, mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás, ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek

Alaposan átgondolom majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...

Kate Eberlen – Miss You

Tess és Gus közös története akkor kezdődik, amikor tizenévesként összefutnak Firenzében néhány pillanatra. Kettejük élete azonban ezután villámgyorsan más irányt vesz, és váratlan fordulatokban bővelkedik. Vajon mikor találkoznak újra egymással? Beteljesedik a szerelmük? Ha szeretnél egy nagyon különleges szerelmi történetet olvasni, akkor tarts velünk ezen a turnén, ahol a Blogturné Klub három bloggere elmeséli a Libri Kiadónál megjelent Miss you könyvről a benyomásait. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a három könyv egyikét, úgyhogy ne maradj le!

„A ​mai nap hátralevő életed első napja” – áll a mottó Tess családjának konyhájában az egyik tányéron, és a lánynak ez jut eszébe a csodálatos firenzei nyaralásán, az egyetem előtti utolsó vakációján. Az élete hamarosan gyökeresen megváltozik – de nem úgy, ahogy azt szeretné.

Gus szintén Firenzében nyaral a szüleivel. Az ő életük nemrég már felfordult, méghozzá váratlanul és drasztikusan. A fiú igyekszik mindenben megfelelni a szüleinek, ám legszívesebben világnak menne, hogy felfedezze, miféle ember is ő valójában.

A két tizennyolc éves fiatal útja egyetlen napig keresztezi egymást, mielőtt visszatérnének Angliába.

Az ezt követő tizenhat évben az élet és a szerelem a legkülönfélébb kihívások elé állítja őket. De most, hogy a távolság és a sors is közéjük állt, soha többé nincs esélyük megismerkedni egymással… vagy mégis?
Kate Eberlen egy kisvárosban nevelkedett, ötven kilométerre Londontól, ahol gyermekkorát olvasással és ábrándozással töltötte. Ókori irodalmat és történelmet tanult Oxfordban, majd könyvkiadással és tanítással foglalkozott. Kate a közelmúltban szerezte meg a képesítését, hogy az angolt mint idegen nyelvet taníthassa, és ezzel reményei szerint több időt tölthet Olaszországban. Férjnél van, egy fiú anyja.

Libri, 2018

Eredeti cím: Miss You

Megrendelhető

Amikor kézbevettem ezt a könyvet egy könnyed, olyan "nőcis" nyári olvasmányra számítottam, amit az ember lánya agymosásra használ mikor fáradt, és aztán gyorsan el is felejti, mert a célnak megfelelt és többet nem kell vele foglalkozni. Nagyobbat nem is tévedhettem.

Ez a történet Tess és Guss életének több éves, nagyon meghatározó szakaszát mutatja be. Talán nem is helyes a két főhőst egy mondatban említeni, hiszen kettejük életútja nem is lehett különbözőbb, és annak ellenére, hogy időben itt-ott többször is összefutnak, elmennek egymás mellett. Lényegében két külön életútat kapunk egy történetben.

Firenzében kezdődik minden, mikor Gus bátyja targikus halála után a környéken nyaral, Tess pedig az egyetem előtti utolsó vakációt tölti barátnőjével. A két főhős teljesen véletlenszerű találkozása egy templomban történik, majd később egy fagylaltozó előtt, és ennyi az, amit interakciónak lehet nevezni, mert egészen a történet végéig szószerint elmennek egymás mellett, többször is, anélkül, hogy felismernék egymást. Olyan sokszor, hogy azt hittem többé soha nem is lesz közük egymáshoz.

Ez az utolsó év, amikor Tess gondtalan, tele van tervekkel és boldog. Gusra már rányomta a bélyegét a testvére elvesztése miatti gyász, melyet a szülők, különösen az anya, még jobban fokoz, az elhunyt testvért piedesztálra állítva. Gus további élete bátyja emlékének árnyékában telik, és abban az igyekezetben, hogy próbál testvére emlékéhez felnőni, szüleinek megfelelni.

Tess élete a firenzei nyaralás után száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Anyja napokkal hazaérkezése után örökletes mellrákban távozik az élők sorából és rá marad kiskorú húga nevelésének gondja, mert sem önző apjára, sem felnőtt testvéreire nem számíthat. Búcsút kell mondania álmainak, az egyetemnek és mindennek amit a jövőjével kapcsolatban eltervezett. S az élet mégjobban bekeményít, mert Hope-ról, kicsit fura, de életvidám húgáról megállapítják, hogy Asperger szindrómában szenved, Tess felett pedig állandóan ott lebeg a genetikai eredetű mellrák veszélye, ami annyira rettegésben tartja, hogy nem is akarja tudni, hogy hordozza-e a mutációt vagy sem. Tudományosan megállapított tény, hogy a mellrákos megbetegedések 8-10%-át az öröklődő BRCA1 és BRCA2 génmutációk okozzák, melyek a petefészek rákos megbetegedéséért is felelősek lehetnek.

Két ember története, akinek életútját olyan dolgok határoznak meg, amelyekről ők személy szerint nem tehetnek. Mert ugye Guss a következő tizenhat évét az elhunyt bátyja emlékének árnyékában tölti, miközben családja ugyanezen okok miatt szétesik, Tessnek pedig fel kell nevelnie Asperger szindrómás húgát és szembe kell néznie a mellrák veszélyével. Ők mindketten a körülmények áldozatai, s ezek a körülmények korlátokat szabnak. Egyikük sem élhet teljes életet, amíg ki nem szabadul a saját korlátai közül.

Ez egy életből merített történet, bárkivel megeshet ilyesmi. Abszolút valósághű és olyan dolgokra hívja fel a figyelmet amelyeket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni, mert ez velünk, közeli vagy távoli hozzátartozóinkkal, barátainkkal nem történhet meg. De igen, megtörténhet.

   Felkavaró és elgondolkodtató volt, tehát aki kézbeveszi, ne várjon egy habos-babos szerelmi történetre, mert ez sokkal több annál, és nagyon találó Tessék családi mottója: „A ​mai nap hátralevő életed első napja”. Ez az első nap nem csak és kizárólag pozitív változásokat hozhat.

Nagyon kedveltem a történetet, és úgy gondolom, hogy kortól és nemtől függetlenül mindenki számára van mondanivalója. De természetesen ízlések és pofonok…

Tess életében fontos szerepet játszanak a musicalek, főként kishúga Hope miatt. A Blogturné Klub bloggereinél most híres musicalekből láthatsz egy-egy képet, a te feladatod az lesz, hogy kitaláld és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a musical címét. Felkészültél a zenés utazásra? Hajrá! A turné végén 3 könyv talál gazdára a Libri Kiadó felajánlásából!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

06.28. Betonka szerint a világ…

06.30. Zakkant olvas

07.02. Könyvvilág