2016. február 10., szerda

Rachel Gibson - Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.)

ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 
Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!
MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY
Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.
HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM
Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!

Athenaeum, 2016
Eredeti mű: Rachel Gibson - True Love and Other Disasters, 2009

Hoki... ha az ember lánya egy olyan helyen él, ahol két-három szomszédos baráti országnak kell összeállnia, hogy egy mini-hokibajnokság összejöjjön, és a bajnok csapat hozzávetőlegesen azonos a nemzeti válogatottal, akkor ez a sport annyira merőleges neki mint a tehénnek a balett. Nem mondanám, hogy okosabb lettem hokiügyben, vagy megszerettem a sportágat miután elolvastam négyet a hat kötetes sorozatból - bár szoktam idétlenkedni a jégen. Igen, igen... a szokásos nyűg, mire megjelenik még egy könyv, az előzőkre csak nyomokban emlékszem. Mondjuk ez esetben ez nem is olyan baj, hisz egyetlen utalás van az előző részekre: a második könyvben szereplő Jane Alcott (mostanra már Mrs. Martineau) interjút készít a főhősnővel.
 Síma, nagy durranások nélküli szerelmi történet, sok-sok hokival vegyítve – amit, gondolom én, mindenki más ért, akinek az országa rendelkezik jégkorong-kultúrával. A cselekmény bonyolítása helyett az írónő inkább a szereplők lelki világával és az öltözködésükkel foglalkozik. Főleg az öltözködésükkel. Tele van a könyv rejtett reklámmal. Nem tudom, hogy ez a termékmegjelenítés szándékos volt, mert megfizették érte, vagy egyszerűen sznobizmusból hemzseg a világmárkáktól a könyv. Hát mit érdekel engem, hogy amikor Ty Savage belépett a helyiségbe a garbója nyakán ott volt-e az ismert sportszergyártó pipa alakú márkajelzése vagy sem? Azt is megértem, hogy Faith azért hurcol állandó jelleggel magával egy kalapdobozt, mert anno, egy repülőzés alkalmával elhagyták a csomagját és a dobozban nem kalap van, hanem a legszükségesebb dolgai és értéktárgyai, de minden egyes alkalommal, amikor máshol szándékszik éjszakázni, le kell írni, hogy a kezébe hozta Louis Vuitton kalapdobozát (esetenként Louis Vuitton gurulós bőrőndjét is)?  Ez csak enyhe szemléltetés volt, mert ha Faith épp vásárolni megy, akkor valamennyi márkabolt neve fel van sorolva.
Azt is el tudom képzelni, hogy ezzel akarta szemléltetni mi mindent engedhet meg magának a szegény sorból származó Faith, aki sokat megélt mielőtt a hokicsapatot megörökölte. Anyja maga is sztriptíztáncosnő volt, senki nem tudja már számontartani hány férjjel és szeretővel, és aki nem tud felnőni még az ötvenes éveire sem, hanem Marvin Gaye zenéjére kemény szex-maratonokat teker le a főhős apjával. Mindezt teszi Faith lakásán... és van egy idegesítő ölebe is.
Faith, az ex-sztriptíztáncosnő, ex-playmate, ex-kirakatfeleség megörökli a Chinooks hokicsapatot 51 évvel idősebb féjétől, aki bizony nem az IQ-ja, hanem a mellbősége miatt vette felelségül. A megboldogult családja eddig is utálta, most azonban kéjes örömmel alázzák meg valahányszor alkalmuk van rá, az ismerősök hátat fodítanak neki, kizárják minden olyan puccos alapítványból és helyről aminek tagságát megboldogult férje millióinak és státuszának köszönhetett. És maradt a hokicsapat...
A főszerepő Ty Savage bizonyítani akar. Első sorban azt, hogy jobb játékos mint amilyen az apja volt és egyetlen cél lebeg előtte: a Stanley kupa, mert ez az egyetlen dolog amit kimaradt az apja életéből, tehát az egyetlen mód arra, hogy bebizonyítsa ő a jobb. Egy ideig ellenáll Faith iránti vonzódásának... de semmi nem állíthatja meg a boldog végkifejletet, még a megboldogult férj meglehetősen ronda fiának mocskos zsarolása sem.
Jópofa, humoros könyv, nem kell sokat gondolkozni rajta, bár – szerintem – a vége kissé elfusizott volt, mintha már unta volna a történetet és egy merész húzással, na legyen már vége.


A sorozat körábbi kötetei:
1. Jégbezárt szívek, 2010
2. Jane vékony jégen táncol, 2011
3. Valentin nap és egyéb őrültségek, 2015
A sorozat magyarul még meg nem jelent részei (Reménykedjünk!!!)
5. Nothing But Trouble
6. Any Man Of Mine

S mivel zeneszámokat is említ a könyvben, hallgassátok meg azt, ami kétszer is felhangzik az arénában...





2016. február 9., kedd

Katherine Webb - A fattyú


Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója, az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.
Katherine Webb (Az elfelejtett dal, Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…

General Press, 2014
Eredeti mű: Katherine Webb – The Misbegotten


Még tavaly olvastam, de az este megláttam és eszembe jutott, hogy mennyire kevéssé ismert és mennyire tévesen ítélik meg. Bár a cselekmény 19. század Angliájában játszódik, ez NEM egy habos-babos romantikus szerelmi történet.
Ez a könyv tele van beteg elméjű emberekkel, hazugságokkal, képmutatással, manipulációval, zsarolással… és emberek halnak meg azért, hogy az igazság sose kerüljön napvilágra. Ebbe a társadalmi fertőbe kerül be házasság révén a fiatal, idealista Rachel, a későbbi Mrs. Weeks.
Hosszú lenne elmesélni ki kivel, mikor és miért – és ha megtenném, akkor már nem olvasnád el a könyvet –, de egy adott pillanatban ott állsz majd a bizarr Hacsek és Sajó-szerű helyzetben: a lányom az unokám, a másik lányom a feleségem, a fiúunokám meg szerelmes abba a lányomba aki az unokám, aki neki testvére és egyben nagynénje is. Ezt az egészet biológiailag értem – jól olvastad: inceszt –, mert társadalmilag, a nyilvánosság előtt a tökéletes család látványa van: az özvegy, aki férje halála után fiával visszaköltözik apjához, és egy idős nemesember aki támogat egy árvát.
Rachel azért megy bele, hogy segítsen Starlingnak az igazság kiderítésébe – Starling mellesleg a férje szeretője is –, mert zsenge gyermekkorában testvérét elsodorta az ár, és mivel mindenki azt mondja, hogy megszólalásig hasonlít az elhunyt, beteges Alice-re, azt hiszi tulajdonképpen a testvérét keresné és nem nyugszik amíg a kép össze nem áll. Hosszú utat kell mindkét nőnek bejárnia míg minden titok, mocsok, félrevezetés a napvilágra kerül, és nem egyszer közeljárnak ahhoz, hogy az életükkel fizessenek amiért bolygatják a múltat.
Nagyon jól megírt, vulgaritás és erotikus jelenetektől mentes történet. Véleményem szerint hangulatfüggő, azaz, ha nem vagy a megfelelő hangulatban hamar félreteszed. De mindenképpen érdemes elolvasni.
Külön gratula a fülszöveg szerkesztőjének, mert ritka az ennyire korrekt, nem félrevezető ismertető.

2016. február 8., hétfő

Anne Stuart - A Szégyentelen (A Rohan-ház 4.)


Benedick Rohan vikomt elhatározza, hogy harmadszor is megnősül. Előző házasságai szerencsétlenül végződtek, két felesége is fiatalon halt meg, és egyikük sem ajándékozta meg örökössel, akire pedig már nagyon vágyik. Harmadik feleségének ezért egy fiatal és egészséges nőt szemel ki, aki fiút szülhet neki. Az érzéki örömöket természetesen a jövőben sem tagadja majd meg magától, csak éppen a hitvesi ágyon kívül fogja keresni őket. Vágyai ugyanis olyan buják, hogy kielégítésükre tisztességes nő sohasem vállalkozna. A vikomt alig lát azonban hozzá tervei megvalósításához, amikor a korán megözvegyült Lady Melisande Carstairs egy szélvihar erejével beront az életébe, s hamar fel is forgatja fenekestül…

Harlequin Magyarország, 2016
Eredeti mű: Anne Stuart – Shameless

A Rohan-ház sorozat negyedik része, tulajdonképpen az ötödik lenne, de a sorozat első könyve, a Velencében játszódó The Wicked House of Rohan,  sosem jelent meg magyarul. Az a nyűgöm ezekkel a sorozatokkal, hogy mire megjelenik a következő rész, már egyáltalán vagy csak nyomokban emlékszem az előzményekre.
Történelmi romantikus kategóriába tartozik, bonyolult egy történet, az már biztos. Hedonisták és sátánisták, kurtizánok és örömlányok, és sok-sok képmutató főrend szerepel benne.
Kiszámítható végkifejlet: a gonosz elnyeri méltó büntetését, a szerelem győz, a rosszfiúból tiszteletreméltó családapa lesz. A műfaj kedvelőinek tetszeni fog. De azért mégiscsak megdöbbentő, hogy a 19. században, azaz nem is olyan rég, mennyire kiszolgáltatottak és tudatlanok voltak a nők és ezt nem csak szexuális viszonylatban értem... bár velük símán el lehetett volna hitetni a gólyamesét.
Valószínűnek tartom, hogy az írónő tervezett még egy könyvet, a háborúban szebesült harmadik testvér, Brandon Rohan történetét, mert ebben a részben túl sokszor szerepel Brandon és a kórházban őt gondozó kurtizán ahhoz, hogy ez véletlen legyen. Az írónő honlapján olvasottak szerint a sorozat itt véget ér, nincs megírva Brandon és Emma története.




    A sorozat korábban megjelent részei:
0. The Wicked House of Rohan – a sorozat előzetese, nem jelent meg magyarul
1. A Könyörtelen
2. A Rettenthetetlen
3. A Bosszúálló



2016. február 7., vasárnap

Marian Keyes - Lucy Sullivan férjhez megy

Lucy Sullivan férjhez megy… vagy mégse?
Lucy igazi átlagos mai lány. Munkatársnői elhurcolják egy jósnőhöz, aki megjövendöli, hogy egy éven belül férjhez fog menni. Ő csak nevetni tud ezen, hiszen egyetlen épkézláb, szerethető pasi sincs az életében.
Ám a barátnőinek adott jóslatok kezdenek sorra beteljesülni…
Marian Keyes a modern női irodalom koronázatlan királynője. Első öt regényét huszonhét nyelvre fordították le, és több mint hétmillió példányban adták el. Pincérlányból és alkoholfüggő, kallódó nőből ünnepelt világsztárrá küzdötte fel magát. Akárcsak Lucy Sullivan, ő is humorral és mérhetetlen akaraterőből csetlik-botlik a modern nagyvárosi lét útvesztőiben, keresi önmagát, a szerelmet és a boldogságot.
Lucy Sullivan hol vidám, hol megható története, melyből tizenhat részes tévésorozat is készült, a Nők lapja Regények sorozat méltó indítása. Kedves, szeretni való könyv. Sírni és nevetni tudunk Lucy Sullivanen – önmagunkon. És megtanulunk örülni a legkisebb jónak is életünkben.

Ulpius-ház, 2002
Erdeti mű: Marian Keyes - Lucy Sullivan is Getting Married


 Naaaagyon  hosszú volt. Nem rossz, csak hosszú. 
A történet központjában természetesen Lucy Sullivan áll, de nem kizátólag róla szól a könyv, hanem a kis közösségekről - és azok tagjairól - amelyekhez tartozik: család, munkahely, lakótársak, baráti kör.
Természetesen van benne egy adag Marian Keyesre jellemző egészséges ír nacionalizmus. Az általam eddig olvasott könyvei kivétel nélkül írekről szóltak - nagy csoda! hisz ő maga is ír - és mindig volt egyvalaki akiben túltengett a hazaszeretet. Ebben a könyvben Lucy alkoholista apja az.
Hogy szórakoztató volt-e? Igen, a hossza ellenére. Nem voltak benne nagy durranások, sem nagy drámák. A történet központi témája néhány nő görcsös igyekezete a tökéletes férfi, kapcsolat és potenciális férj megtalálására. Azt is érdekes megfigyelni, ahogyan a kinyilatkoztatott magasröptű eszmék, erkölcs és önbecsülés hogyan változik amikor az érintett személy érdeke megkívánja.
Annak ellenére, hogy kiszámítahó volt a végkifejlet, az út odáig nem volt épp egyenes. Ha lenne a női hülyeségnek szobra, azt biztosan Lucy Sullivanról mintáznám, aki, az utolsó néhány fejezet kivételével, mindenkinek a felmosórongya volt.
És igen... ott a fotón középen az Gerard Butler, ő játszotta a szemétláda Gus szerepét a könyből készült mini-sorozatban

2016. február 6., szombat

Dívák, drámák... és 5 perc hírnév

Ma nem fogok könyvekről beszélni, sajnálom, ha arra vártál s most csalódnod kellett.
   Valamennyien valamilyen formában valós és/vagy virtuális közösségekhez tartozunk, csoportokhoz, oldalakhoz, ott fecsegünk – vagy nem, teszünk valamit azért a közösségért – vagy nem, aktívak vagyunk – vagy nem. Kis csoportok, nagyobbak, adott tematikához kötöttek, bármilyen lehet, és valamennyit emberek alkotják, akik különböző viselkedési formákat követnek.
Rég érlelődött bennem a gondolat, hogy az ilyen közösségek tagjait viselkedési formájuk szerint listába szedjem. Mindaz amit leírtam saját megfigyeléseim alapján készült, nem sértő szándékkal és koránt sem tökéletes, de remélem szórakoztató.

   Admin – a csoport alapítója-vezetője-guruja. Többnyire neurotikus, tele a töke hócipővel az állandó zargatások miatt. Ha többen vannak mindegyik a másiktól várja, hogy tegyen valamit, ezért senki nem tesz semmit és ettől valamennyien idegesek.
Kiskorú – adatlapja szerint természetesen egyetemi hallgató, fotója szerint egy túlsminkelt elemista, az ismerősei valamennyien 7.-8. osztályos gimnazisták. Felnőtt tartalmú dolgokat keres és annyira „nagyon sűrgős és fontos lenne” megkapnia, mintha a kötelező háziolvasmányok egyik darabja lenne és záros határidőn belül dolgozatot kellene írnia belőle.
   Istennő(Úrnő) – többnyire a közösség vezetője, a csoportosulás értelmi szerzője, de nem feltétlenül. Más dolgait szórja, a többiek hálából leistennőzik ő pedig nagy kegyesen magának tulajdonítja az érdemet más munkájáért. Többnyire frusztrált és kisebbségi komplexussal küzdő személy.  Meg van győződve hogy tényleg mindenki imádja, hogy nélküle a közösség nem létezne és készpénznek veszi a fényezést és tömjénezést.
Hörcsög – „Amit ma megkaphatsz, ne halaszd holnapra!” elv alapján mindent összeszed mindenhonnan. Azt mondtam MINDENT. Ritkán zsugori, ezért érdemes tőle ezt-azt kérni. Értékes tagja a közösségnek, mert mikor a part szakad a Hörcsögre mindig lehet számítani – és főleg a gyűjteményére.
Töltelék – csak ott van, foglalja a helyet, nem szól – maximum elolvassa azt amit más ír és begyűjti ami érdekli. „Nem szól szám, nem fáj fejem” elv alapján működik. Nem kér, nem ad, önző és magánakvaló.
Stréber – az Admin, Istennő viszhangja. Körülötte nyüzsög, mindig igazat ad neki, fényezi és ledorongol mindenkit aki másként gondolkodik. Ezzel biztosítja a helyét a közösségben, de  titokban magasabb pozicióra vágyik.
Beszari – a Töltelék és a Stréber keveréke. Csak akkor szólal meg amikor attól fél, ha nem foglal állást a közösséget érintő kérdésben, akkor kizárják. Ilyenkor görcsösen igyekszik igazat adni a többségnek, ha a szél járása változik, az ő véleménye is...
Szóró – bármit kap rögtön továbbadja – itt jön be a képbe az 5 perc hírnév, amikor is egyszerű halandó létére 5 perc imádatot kap a közösségtől (ha hoz) és az már majdnem Istennő. Az első a listán akit kivágnak a közösségből (ha kifele szór)
Telhetetlen – az a Hörcsög aki mindenhol ott van. Tizen-huszon-sok közösség tagja, és állandóan attól fél lemarad valamiről. A Hörcsöggel ellentétben senkinek semmit nem ad, mert egy önző dög.
   Diktátor – egyes Adminokra jellemző állapot. Most szerelt le a francia Idegenlégióból, még nem diagnosztizálták nála a megalomániát vagy aznap nem vette be a gyógyszerét. Ha megszegted a szabályait hezitálás nélkül büntet, megaláz, kizár a közösségből. Meg van győződve, hogy ezt így kell csinálnia. A közösség tagjai utálják és félnek tőle.
Fontoskodó – mindent mindenkinél jobban tud – akkor is ha nem – és sajnos ezt állandóan hangoztatja. Verbálisan agresszív ha valaki ellentmond neki és megkérdőjelezi a megosztott információ helyességét.
Jólértesült – ismeri a téma szakértőit, kapcsolatban áll velük. Az álatala megosztott információ 99%-ban pontos, sajnos ritkán jut szóhoz a Fontoskodótól.
Kárörvendő – élvezettel szórakozik mások mellényúlásán és nyomorán. Gonosz humora van. Teljesen megértem: a káröröm természetes emberi érzelem és majdnem olyan jó mint egy orgazmus.
Kuli –  ő az aki dolgozik mindazért amit az Istennő és a Szóró megoszt a világgal mint sajátja, és amit a Hörcsög és a Telhetetlen begyűjt. Általában békés, csendes személy, de amikot betelik a pohár sűrűn röpködnek a lóalkatrészek.
Kényszeres – minden esteben azonnal mindenről véleményt nyilvánít, akkor is, ha semmi köze hozzá, nem tudja miről van szó – dícséretes, hogy a saját gondolatait teszi közzé és nem valakinek a viszhangja. Idővel belőle lesznek a legjobb Stréberek.
Szenya – más megbízásából tagja a közösségnek és az illető fele továbbítja mindazokat a dolgokat amiket megtud, megszerez. Lehet tájbasímuló Töltelék vagy akár hangos Fontoskodó is. Olyan neveken is fut még, hogy Szarkavaró, Pletykafészek, Szemétláda, s ha felfedik kilétét, felmenői sűrűn csuklanak ő pedig megtér megbízójához.
Elégedetlen – semmi nem jó neki, semmi sem elég neki. Folyamatosan szekál, figyelmeztet, követel, de ez minden amit a közösségért tesz. Ő nem ad semmit, mert neki jár. Van benne egy kis Diktátor, meg egy kis Depis.
   Bohóc – a társaság lelke, egyesek imádják, mert feldobja a hangulatot, mások gyűlölik, mert irigylik a népszerűségét. Az Adminok, Istennők és Diktátorok a „mások” kategóriába tartoznak, ezért szegény Bohóc egy idő után beleun a szekálásba és elcsendesedik, vagy más közösség után néz.
Depis – semmilyen más szociális interakciója nincs a virtuálison kívül. Ott ő a Díva, főszerepet játszik saját, kitalált történetében és bármikor lépsz be a közösségbe, ő mindig ott van.
Lelkes – gyerünk, csináljuk, jó lesz – ez a mottója. Optimizmusát nagyon gyorsan megtöri a többség közönyössége, ötleteit ellopja a Diktátor meg az Istennő és sajátjaként sikerre viszi.
Rebellis – nem fél senkitől, semmitől. A szabályokat akkor tartja be, ha neki megfelelnek, odamond az Istennőnek, Diktátornak és kicsit sem érdekli, ha ezért kizárják vagy utálják.
Obszcén – szexuálisan frusztrált személy. Érdeklődésének középpontjában a nemiséggel kapcsolatos dolgok állnak, mindenről arra asszociál és pillanatok alatt megmutatja a legújabb szerzeményét: XY modell, celeb meztelen fotóját, vagy a frissen letöltött méretes véreres bájdorongot/3500 köbcenti méretű szilikon-begyet ábrázoló képet. Csak ez érdekli, semmi más.
   Macskás – mellék-kategória. Bármi lehet a fentiek közül, ha elhangzik a bűvös szó, átalakul Macskássá és azonnal kéznél van néhány fotó a kedvencről. Másik fajtája a Büszke Szülő, ők nincsenek kevesebben, csak sokkal óvatosabbak.

Bennem vagy egy kis Bohóc, Diktátor, Rebellis és Kuli.... és egy kicsivel több Kárörvendő.

Te melyik vagy? És hány ismerősődet fedezted fel?