Johanna Lindsey - Ha magadba bolondítasz

Egyetlen párbaj még becsületbeli ügy, na de három… Ez már gyilkossági kísérlettel is felér! Mivel a felvilágosult társaságot felháborítja az efféle felelőtlen viselkedés az ifjú nemesek körében, a régensherceg azt az utasítást adja Robert Whitworthnak, Tamdon grófja örökösének és Lord Dominic Wolfe-nak, vitájuknak úgy vessenek véget, hogy a két családot házasság révén egyesítik. Amelyik család nem hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, az elveszíti a földjeit és a címét.

Whitworthnak tetszik az ötlet, hogy Brooke nevű leányát elküldje az ellensége távoli birtokára. Tudja jól, hogy a Farkas nem fogadja majd el menyasszonyául a lányt, ezért elveszíti a vagyonát és rangját. A Farkas azonban eltökélte, hogy elriasztja a Whitworth lányt. Mivel párbajjal már nem törhet a gyűlölt ellenfél életére, azzal is megelégedne, ha a férfi elveszíti a földjeit és a címét. Ám arra nem számított, hogy az ellenfele húga ennyire találékony és állhatatos lesz.

Brooke Whitworth régóta álmodozik az első londoni szezonjáról, mert olyan férjet akar találni, aki messzire viszi szeretetlen családjától. Ehelyett azonban a yorkshire-i lápvidékre küldik, hogy keljen egybe egy rejtélyes nemessel, akinek a családját átok sújtja, és aki háromszor is megkísérelte megölni a fivérét. Ám a szívében nincs helye a félelemnek – ez a férfi jelenti számára a szabadulást. Azért is magába fogja bolondítani!

Gabo, 2017

Eredeti mű: Johanna Lindsey – Make Me Love You, PocketBooks, 2016, Gallery Books, 2016

Azóta várom ezt a könyvet, mióta hetekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy a kiadó újabb Johanna Lindsey könyvvel rukkol ki, sőt bele is lehetett kukkantani a megjelenésre váró műbe.

A szerzőt a Malory család sorozaton keresztül kedveltem meg, bár nem mondanám, hogy a hosszan tartó sorozat valamennyi részét szerettem – épp a 12. része fog hamarosan angol nyelven megjelenni –, de legalább felét igen (kedvenceim James és Anthony Malory), csakúgy mint a szerző Sherring Cross trilógiáját, vagy a Locke család sorozatát. De azt sem mondhatom el, hogy valamennyi, magyar nyelven megjelent művét elolvastam már. S ígéretet sem teszek, hogy ez valamikor be fog következni.

Nos, ez egy igazi kalandos, csavaros Johanna Lindsey-féle klasszikus romantikus történet volt, amiben lényegében semmi sem az aminek látszik. Tehát nem is szabad találgatni, hogy hogyan kerülnek a helyükre a dolgok, természetesen a nyilvánvaló végkifejleten kívül, hiszen mindenki számára világos már indulásból, hogy a kényszer hatására kötendő házasság szerelemhez vezet a két főszereplő között. Csakhogy úgy a szerelemhez, mint a házassághoz, hosszú és kalandos út vezet, bár ez időben csupán három hetet jelentene. Talán túl kalandos, túl sok kisebb-nagyobb történés, ami mintha csak azért lenne ott, hogy teljen a papír, legyen még egy csavar a történetben, aztán egy idő után annak a kis (vagy nagy) történésnek van egy következménye és fellélegzel, hogy no, mégsem volt az fölösleges.

A két főhős, Lady Brooke Whitworth és Lord Dominic Wolfe szerethető, vicces az igyekezetük, ahogy mégiscsak szabadulni próbálnak az előnytelen helyzetből, bár tudják, hogy erre nem igazán lesz lehetőség. Azt viszont nem pontoztam hogy olyan szájbarágósan aknázta ki Dominic családneve adta lehetőséget (wolf magyarul farkast jelent – az angol nyelvvel hadilábon állók számára mondom), és farkas farkas hátán volt a történetben – festményen, legendában, családi történetben és egy idő után családi kedvencként is.… És természetesen volt egy kövér macska is, mert miért is ne lett volna.

Azt azért jó lett volna eldönteni indulásból, hogy Dominic húgát, aki miatt lényegében az egész nagy kavarodás, párbajozás és gyűlölködés történt, tulajdonképpen hogy hívják: Eloise-nak vagy Ellának? Mert mindkét néven hivatkoznak rá, ez nem a fordító hibája, az eredeti angol szövegben is így van – először a Goodreads-en olvastam, még a magyar nyelvű megjelenés előtt, mikor ajánlót kerestem a könyvhöz, és olvasáskor kiderült, hogy ez bizony így van. 

Miután szépen és hosszan elhúzza a három hét történéseit, kezdve a régensi futár által hozott házasodási utasítástól egészen az utolsó pillanatban lefújt házasságkötésig, az utolsó oldalakon pörög fel igazából a történet, mikor minden a helyére kerül, bár nem úgy, ahogy eredetileg elgondoltam. S teszi ez olyan stílusban és iramban, mintha beleunt volna a cselekmény szövögetésébe és akkor most cakk-pakk legyen vége.

Úgy tudom önálló történet, de olvasása után azt gondolom, hogy valamikor a jövőben ennek lehetnek kapcsolódó történetei, mert bőven van miből folytatni. Az biztos, hogy a szerző következő, angol nyelven megjelenő könyve a Malory család sorozat 12. része lesz, tehát semmilyen kapcsolatban nem áll ezzel a történettel.

Összességében egy szórakoztató klasszikus romantikus olvasmány volt, szerethető és kevésbé szerethető szereplőkkel, bár kissé zsúfolt a történéseivel. Nem kell komolyan venni, nem kell túl sokat várni tőle… meg az ízlések és pofonok

Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában

Széphistória 1

Az ismeretlenség homályából felbukkanó gyönyörű özvegyasszony meghódítja egy ifjú gróf szívét. A Beaufort család feje azonban nem nézi jó szemmel kapcsolatukat. Mindent elkövet, hogy eltávolítsa őket egymástól, hiszen az ifjú már vőlegény, a hölgy feslett életviteléről pedig botrányos históriák keringenek. Sötét titkok lappanganak a háttérben, két család gyilkosságba fúló engesztelhetetlen gyűlölete. A cselszövés fojtogató hálója bűnöst és ártatlant egyaránt pusztulással fenyeget. A bonyodalmak során kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik – vagy, aki jobb, van, aki rosszabb…

Párizs, 1836

A nagyúri szalonok csillogó világában csalás, hűtlenség, ármánykodás rejtőzik a tisztes és előkelő felszín alatt. Úgy tűnik, ebben az álságos környezetben még a szerelem is csupán a cselszövések eszköze. Céleste, a szép és titokzatos özvegyasszony mesterien űzi ezt a játékot, egészen addig, amíg bele nem szeret a nőgyűlölő Edmondba. Nőiességének egész vonzerejét latba veti, hogy meggyőzze a csalódott férfit: létezik még igazi szerelem

Harlequin Magyarország, 2017, 2012, 2002

Eredeti mű: Louisa Rawlings – Scarlet Woman, 1993

Ugyanaz a történet, két fülszöveg – az egyik a kiadó honlapjáról származik, a másik a Molyról –, és három kiadás. Illetve a harmadik az néhány nap múlva jelenik majd meg – gondolom semmi új nem lesz az előző kiadásokhoz képest, nem lesz újra-fordítás (vagy igen?) csak kapott egy tetszetősebb borítót. De még ha új fordítással örvendeztetne meg a kiadó – amit nem hiszek –, maga a történet akkor is ugyanaz lenne. 

Annak ellenére, hogy bizony rég megvan a könyv, nem olvastam el mostanáig, mikoris épp ez a bizonyos harmadik kiadás vitt rá. Gondoltam, ha a kiadó harmadszor is megjelenteti, akkor biztos van benne valami, mert ha szemét, akkor még a kiadónak sem éri meg.

Nem mondom, hogy rossz volt, mert alapból más. Nem angol-szász környezetben játszódik, mint a klasszikus romantikus regények többsége, hanem a 19. század első felében, Franciaországban. Szereplői sem angol lordok, hanem a francia arisztokrácia és polgárság tagjai – a főszereplő Céleste egy neves zenetanár unokája, aki kapcsolatban állt az arisztokráciával Európa-szerte.

Ez a könyv tulajdonképpen egy beteg elme bosszúvágyának története és ebben Céleste nemcsak a bosszú eszköze, hanem tudtán kívül áldozat is, hiszen egy párbaj következményeibe belehalt férje szülei, de LaGrange-ék, nemcsak fiúk halálát akarják megbosszulni, hanem őt teszik felelőssé nemesi nevük és családfájuk kihalásáért. És akkor még ott vannak Beauforték, akik maguk sem mindennapiak és az egész történetben csak járulékos áldozatok. Nekik csak annyi közük van az egészhez, hogy rosszkor vannak rossz helyen: Paul Beaufort udvarol a gyilkos lányának.

Azt nem értettem, hogy miért lenne az méltó bosszú az ifjú de LaGrange lovag haláláért, ha özvegye elcsábítja gyilkosa lányának vőlegényét, Paul Beaufort-t. Még akkor sem, ha ezzel lenne egy kis botrány és e miatt a de Malecot családtól (a gyilkos családja) a nagyasszony megvonná anyagi támogatását. Ez egy kicsit mondvacsinált konfliktus volt és legalább olyan zavaros, mint ahogy én itt elmondani próbáltam. Az sem derül ki soha, hogy az ifjú de LaGrange és de Malecot miért ment ölre Párizsban, aminek következménye a szerencsétlenül végződő párbaj volt.

Mint mondtam nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy valamikor tervbe vegyem az újraolvasását. Elsősorban azért, mert a történet első pillanatától szigorúan ki vannak osztva a szerepek, aki jó az végig a jó szerepében tetszeleg, a rosszak velejükig romlottak és az őrület csak nagyobb mértéket ölt. Céleste az első pillanattól önfeláldozó és alárendeli magát férje szülei bosszúvágyának. És áldozat is – bár ő ezt nem tudja.

Az egyetlen aki jellembeli fejlődést mutat, az Edmond Beaufort, aki Céleste társa ebben a nagyon képzelet-szülte történetben – először csak azért, hogy távolt tartsa öccsétől, később pedig szerelem szövődik kettejük között. Edmond jellembeli fejlődése természetesen Céleste hatására történik, hiszen ő a pozitív hős ebben a történetben, bár ez erősen megkérdőjelezhető.

Túl sok cselszövés, túl sok ok-okozat, kavarás és megtévesztés. Ez kissé zavarossá teszik a történetet. És Céleste nagy önfeláldozása sem teszi őt szerethetővé – inkább butácskának. Nem a volt férje iránt érzett szerelem tetteinek mozgatórugója, hanem a bűntudat, amit férje szülei érbesztettek benne és sikeresen továbbtápláltak. 

Nálam ez az “egynek elmegy” kategóriában marad, nem tervezem újraolvasni, de hát ízlések és pofonok…

Karen Hawkins - A makrancos hercegnő

Hurst amulett 4.

Michael Hurst, a híres egyiptológus leghőbb vágya, hogy megtalálja az ősi családi amulettet. Amikor a különc felfedező rájön, hogy az ereklye Skóciában lehet, úgy dönt, nélkülözhetetlen, ám kissé házsártos munkatársával, Jane Smythe-Haughtonnal együtt odautazik. A mindig magabiztos lányt alaposan felkavarja az utazás gondolata, és ahogy közelednek úti céljuk, a vadregényes Barra szigete felé, egyre különösebben kezd viselkedni. Kísértik a múltja árnyai, és a jóképű munkaadója iránti vonzalmát sem tudja többé elfojtani. 

Miközben a családi ereklye után nyomoznak, a férfi is rádöbben, hogy Jane többet jelent számára egy megbízható munkatársnál. Az amulettre azonban mások is fenik a fogukat. Vajon Jane és Michael még azelőtt megtalálják a kincset, hogy az illetéktelen kezekbe kerülne? És megfejtik-e életük másik nagy rejtélyét, hogy mit is éreznek valójában egymás iránt?

General Press, 2017

Eredeti mű: Karen Hawkins – The Taming of a Scottish Princess, Pocket Books, 2012

“– Mitől olyan derűs ön mindig? – kérdezte Michael bosszúsan.

– Mert ez idegesíti önt – mosolygott angyalian Jane –, és én csak azért élek, hogy önt idegesítsem.

– Boszorka.

– Goromba fráter.”

Karen Hawkins – A makrancos hercegnő, General Press, 2017

Körülbelül ez a stílus jellemzi Michael Hurst és Jane Smythe-Haughton kapcsolatát a Hurst amulett sorozat negyedik könyvében.

Igen elérkeztünk a végéhez, bár van még egy “előzmény-történet”, a bizonyos 0. rész Much Ado About Marriage, ami I. Erzsébet idejében játszódik és akkor kezdődik az amulett története, nem valószínű, hogy azt valaha is magyar nyelven olvasni fogjuk. Bár ki tudja…?

Ha az előző három részben csak utalások voltak az amulettre és mindenki annak keresésének rendelte alá magát – most végre megismerhetjük magát a nagy felfedezőt és munkatársát is, hiszen az előző részekben csak utalások voltak rájuk, vagy a fejezetek elején közzétett napló- vagy levélrészleteken keresztül állhattunk kapcsolatban velük.

Ez a rész nem is annyira Michael Hurst története, hiszen, ha közvetve is, róla szinte mindent tudnak azok aki a sorozat valamennyi részét ismerik. Ez Jane múltja és jelene, mert mit tesz a véletlen ördöge, a térkép – melynek részeit az előző könyvekben szerezték meg – az amulett helyét Barra szigetén jelöli meg, azon a szigeten, ahonnan Jane (valamikor Jennet) származik, és ahonan 16 évesen kaladra vágyva elszökött… hátrahagyva a klánt, a címet, a vagyont és az egész múltját.

Ide jön most vissza Michael Hurst társaságában, akivel már négy éve együtt dolgozik. Ugye, amikor az előző részről írtam (A veszély vonzásában), pont egy olyan naplórészletet idéztem be kedvcsinálónak amikor Jane érzéki táncot lejt az őket fogva tartó szúfinak, hogy elbűvölje és szabadulásukat elősegítse. Nos azt a táncot ebben a részben többször is felemlegetik… elrettentő példaként.

Akár a sorozat előző részei, ez is Skóciában játszódik, hiszen Barra szigete a Külső Hebridák részeként Skóciához tartozik. Valóságban is létezik, mi több, a szigethez kapcsolódó és a könyvben elhangzó elnevezések is valóságosak (Castlebay, Eoligarry) és nem a szerző által alkotott fikció.

Nem túl izgalmas, de fölöttébb szórakoztató klasszikus romantikus történet, kiszámítható végkifejlettel. Ebben a részben igazán megcsillan a szerző humora a két főhős évődésén keresztül. Merem állítani, hogy a kiszámítható végkifejlet ellenére volt néhány meglepetés benne és talán ez volt a sorozat legszórakoztatóbb kötete. Legalábbis a számomra. De hát ízlések és pofonok…

Hogy a MacLean átok és Hurst amulett sorozatok után lesz-e jövőre is (vagy akár az idén is, mert miért is ne?) Karen Hawkins könyv a kiadónál,  nem tudom. A szerzőnek még vannak klasszikus romantikus sorozatai, önálló regényei is, tehát minden lehetséges. Én szeretném… Lécci…

Ja, és igen, megtalálják és igen, bűvös. Az amulett, mi más?

A sorozat előző részei a General Press Kiadótól:

1. Kincsvadászok, 2014

One Night in Scotland

2. Olthatatlan szenvedély, 2015

Scandal in Scotland

3. A veszély vonzásában, 2016

A Most Dangerous Profession

Much Ado About Marriage

- a könyv amit a Hurst amulett sorozat 0. részének, előzményének, valamint a MacLean átok sorozat hatodikjának sorolnak be. Magyar nyelven nem jelent meg... még...

Lorraine Heath - A herceg szeretője

A havishami ördögfiókák 1

Hat balsikerű báli szezon után Miss Minerva Dodger úgy dönt, hogy vénlány marad, mert elege van a hozományvadász udvarlókból. Ám hála a Nightingale Klubnak, legalább része lehet egy csodás éjszakában. Ezen a hírhedt helyen a nők álarcot vesznek fel, mielőtt szeretőt választanának. A szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege készségesen teljesíti a titokzatos hölgy kívánságait, és Minerva egyre szenvedélyesebb és bensőségesebb viszonyba bonyolódik vele… 

A figyelemre méltó képességekkel megáldott Ashe hamar rájön, hogy egyéjszakás kalandja nem más, mint a társadalmi konvenciókra fittyet hányó Miss Dodger. Érdeklődését felkelti a lány éles elméje és merészsége, ezért elhatározza, hogy annak rendje és módja szerint udvarolni fog neki. De hogyan tegye a szépet egy nőnek, akit már elcsábított? És miként bizonyítsa be neki, hogy a féktelen szenvedély csak kezdete az életre szóló boldogságnak?

Harlequin Magyarország, 2017

Eredeti mű: Lorraine Heath – Falling Into Bed with a Duke, Avon, New York, 2015

Ez annyira jól esett nekem, hogy el nem tudom mondani, bár annyi herceg és főrend volt benne, hogy minden ujjamra jutott volna kettő-három, és többször is volt egy olyan érzésem, hogy ennek valahol van egy előzménye, kapcsolódik valamihez. Próbáltam utánanézni, magyarul nem jelent meg semmi ehhez kapcsolható, az angol kiadásokat meg nem volt most kedvem mélyebben bogarászni, de a történetben vannak utalások Miss Minerva Doger bonyolult családi kapcsolataira, például a legjobb barátnője a bátyjához ment férjhez, aki természetesen egy herceg, de egy adott pillanatban elhangzik, hogy tudnom kellene, hogy ők csak féltestvérek, aztán egy olyan is, hogy egyáltalán nincs közöttük vérségi kapcsolat de mégis olyan mintha… Szóval, ahogy Miss Doger is mondja, bonyolult.

Kéretik figyelmesen elolvasni a könyv előszavát, mert onnan kiderül, hogy kik a havishami ördögfiókák és miért. A 19. század közepén egy tragikus vonatbalesetben többen is életüket vesztik, kortől, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül. Ekkor marad árván Ashebury hercege és a grófi ikerpár: Albert, Greyling grófja és percekkel fiatalabb öccse Edward. Kinevezett őrgróf gyámjuk pedig felesége elvesztésébe belerokkant, a saját gyermekével és örökösével, Locksleyval sem törődik, nemhogy a gyámfiaival. Ők négyen lesznek majd a híres-hírhedt havishami ördögfiókák, bár a történet idején egyikük, a gróf már felhagyott a léha életmóddal és nős.

Ez most egyik "ördögfióka", Ashebury hercegének története. A szerző valamennyiükét megírta, reménykedjünk, hogy magyar nyelven is megjelennek.

Mint ahogy a fülszöveg is említi, a zavaros családi hátterű Miss Minerva Doger szeretőt keres magának. S teszi ezt, azért, mert nem a korra jellemző babaszépségű buta liba, aki kizárólag az időjárásról tud társalogni és szempillarebegtetésből áll az élete, hanem egy okos, emancipált fiatal nő. Ez még nem is lenne baj, de a férfiak egyetlen szépségként a tekintélyes hozományát látják, pedig Miranda nem csúnya, csak épp nem felel meg a kor szépségideáljának. És nagyon elege van a hozományvadászokból és a megaláztatásokból.

S mert Miranda mindenképpen tudni és tapasztalni szeretné mi történik férfi és nő között, látogatást tesz az előkelő hölgyek számára fenntartott Nightingale Klub nevű műitézménybe, ahol arcát maszk mögé dugva megőrízheti inkognítóját és beszerezheti  a kellő tapasztalatot. Mint a könyv végén levő szerzői jegyzetből kiderül, a klub más néven de valójában létezett, igaz kicsit diszkrétebbek voltak a szolgáltatásai.

Nos, ebben a klubban választja ki magának Minervát maga Ashebury hercege, és csak reménykedik, hogy a lány bele fog egyezni különleges kéréseibe. Ez volt a pillanat, amikor arra vártam, hogy na most jön a kötözős szex meg a fenekelés, de nem, a herceg fotózni szeret, és ha elolvasod a könyvet akkor azt is megérted miért... meg van egy enyhe lábfétise is.

Tehát ebben a klubban kezdődik el a herceg és Minerva közös története és románca, a végkifejlet az ugye kiszámítható. De e mellett megismerkedünk a többi “ördögfiókával” is, és a szerző egy olyan dolgot is említ, ami most is nagyon aktuális és még mindig vannak emberek akik tudatlanságból kifolyólag ítélkeznek miatta: a diszkalkulia. Ez a számolási zavar a hercegi családra jellemző – bár ez nem egy öröklődő jelenség.

Kedves, pörgős, sikamlós, imádnivaló történet. Nagyon szerettem a szereplőket is, még Minerva csökönyösségét is, hogy őt csak a vele járó pénzért akarják a férfiak. A klasszikus romantika kedvelőinek kötelező olvasmány és valószínüleg kedvelni is fogják, de természetesen ízlések és pofonok.

A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. The Earl Takes All, 2016

a szóbeszéd szerint augusztus elején várható magyar nyelven a Harlequin Magyarország kiadásában Mindent egy lapra címmel.

3.The Viscount and the Vixen, 2016

3.5. When the Marquess Falls - kisregény, 2017-ben jelenik meg

Mary Jo Putney - Az amazon és a katona

Will ​​Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes életet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát… 

Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát. 

Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel. A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

General Press, 2017

Eredeti mű: Mary Jo Putney – Once a Soldier, 2016

“Egy hercegnő legyen nőies, szép tartású és kecses. Ezenkívül persze okos, könyörületes és rendelkezzen kiváló ítélőképességgel. Véletlenül se legyen fennhéjázó, de viselkedjen a rangjához illően, és teljesítse a kötelességét. Egyszóval hercegnőnek lenni fáradságos dolog.

Ám kötelesség ide vagy oda, egy lánynak még lehetnek álmai.”*

Új sorozatot kezdünk Mary Jo Putneytől. Angol neve The Rogue Redeemed, én magyarra Megváltott gazemberek-nek fordítanám, majd meglátjuk a szakma minek fogja. Ez a sorozat azoknak a története lesz akiket már megismertünk az Elveszett Lordok sorozatból, de nem kaptak önáló történetet a sorozat keretén belül, és a szerző bevallása szerint, nemcsak ilyen szereplőkkel találkozhatunk majd. Az én elgondolásom az, hogy azoknak a férfiaknak a történeteit olvashatjuk majd, akik a történet első fejezetében francia fogságból szöknek meg a másnapi kivégzésük elöl.

Az amazon és a katona átmenet a két sorozat között, hiszen a férfi főszereplő William Masterson a Westerfield Akadémia diákja volt, mint az Elveszett Lordok szereplői, s mi több, két részben epizódikus szerepet  is kapott (Elveszett szerelem, Egy hamis hölgy). Nevezzük divatos szóval az Elveszett Lordok spin-off-jának.

Klasszikus romantikus történet, amely a 19. század elején játszodik, a napoleoni háborúk utolsó rúgása és a császár (akit mellesleg csak per Boney-nak emlegetnek) lemondása idején. Több helyszínen is megfordulunk, de a cselekmény nagy része San Gabrielben, egy kitalált, Spanyolország és Portugália határán levő törpe-királyságban játszódik és a kis háborúzás mellett egyszerre két szerelmes pár történetét is megkapjuk, hiszen nemcsak a már említett Will Masterson találja meg élete párját Athena Markham személyében, hanem Jason Ballard is.

Jason Ballardot is temészetesen a Westefield Akadémiáról ismerjük és ő is többször előfordult már az Elveszett Lordok sorozatban.

“…– Apámnak tetszett, hogy az intézményt egy herceg lánya alapította, és úgy vélekedett, hogy jót tenne az üzletnek, ha egy – ahogy ő mondta – „falkára való arisztokrata poronttyal” járnék egy iskolába. Először nem repestem az ötlettől, de megígérte, hogy ha nem tetszik, átírat máshová. De kedveltem az osztálytársaimat, Lady Agnest pedig egyszerűen csodáltam, szóval összességében véve jól éreztem magam.

 – Apád nem tévedett – jegyezte meg Will tréfásan. – Azok az arisztokrata porontyok azóta is Ballard-féle portóit isznak.” *

Nos, a híres-neves borkereskedő nem mással, mint Sofia hercegnővel esik első látásra őrült nagy szerelembe.

Számomra ez a történet nagyon limonádéra sikeredett. Kezdve a szereplők tökéletességétől, egészen addig, hogy Will Masterson és Athena Markham első találkozásának történetét háromszor olvassuk el: először a fogságban levő Will elmélkedik azon, hogy vajon az apáca és a gyerek, akiket a folyó vizéből húzott ki megmenekült-e a franciáktól, másodszor egymással tisztázzák, na emlékszel arra, hogy… no, akkor az én voltam-stílusban, harmadszor pedig Will Ballardnak meséli el.

Ugyanazt a témát járjuk körbe és körbe: törvénytelen származású hölgy, akit ezért megvetnek, kizárnak a társaságból és nem hiszi el, hogy nem mindenki tenné azt meg. Még akkor sem enged a maga igazából, amikor kiderül, hogy a férfinek is van egy törvénytelen testvére, aki a maga jogán a társaság megbecsült tagja. S a hölgy mellé egy olyan tökéletes, mindenhez szenzációsan értő férfi, hogy nem is igazán értem, hogy San Gabriel királya, francia fogságból visszatérve, miért nem mond le trónjáról azon perc és csapja a koronát Will Masterson fejébe, hiszen a férfi hídat és utakat épített, háborút viselt, mezőgazdaságot állított talpra, borral kereskedett, s az elvégzett munkák sora hosszan folytatódhatna. S tette ezt alig pár hét alatt.

Will Masterson tökéletességét egyetlen dolog zavarta meg – legalábbis szerintem. Szerelmét bagolynak becézi. Értem én az analógiát a hölgy neve és a bölcs madár között (Athena a bölcsesség istenője a görög mitológiában, a bagoly pedig a bölcsesség jelképe), de nem gondolom, hogy a hölgy örült amikor “hosszúra nőtt csodaszép baglyocskám”-nak becézte, vagy valami hasonlónak

Természetesen megkapjuk a boldog végkifeljetet, meglesz az Elveszett Lordok-ból megszokott nagy, baráti vacsora, ahol szinte valamennyien összetalálkoznak, és mindenki boldog lesz.

Nekem ez egyszerolvasós marad, mert nagyon hercegnős, nagyon rózsaszín, és csak reménykedem, hogy a sorozat további részei ezt überelni fogják. A következő rész ősszel jelenik meg angol nyelven és Once a Rebel lesz a címe. Magyarul mikor, nem tudom, és azt sem tudom, hány részt tervez a szerző.

De hát kinek a pap, kinek a paplan…

* Mary Jo Putney – Az amazon és a katona, General Press, 2017

 Az  Elveszett Lordok sorozat hetedik, záró részéről olvashatsz:

Fekete özvegy

General Press, 2016

Not Always a Saint, 2015

Julia Quinn - Miss Bridgerton miatt

Rokesby 1

Néha ​​ott találod meg a szerelmet, ahol a legkevésbé várnád…
Most nem ez történik.

Mindenki azt várja, hogy Billie Bridgerton az egyik Rokesby fiúhoz megy majd feleségül. A két család már évszázadok óta él egymás szomszédságában, és gyermekként a fiús lendületű Billie rendszerint Edwarddal és Andrew-val csatangolt. Bármelyikből remek férj válna… valamikor.

Néha pontosan abba szeretsz bele, akibe szerinted kellene… –
Vagy nem.

A Rokesby családnak csak egyetlen olyan tagja van, akit Billie ki nem állhat, és az George. Ugyan ő a legidősebb, így a hercegség hivatalos örököse, de arrogáns, idegesítő, és Billie mély meggyőződéssel hiszi, hogy a férfi megveti őt. Ami tökéletesen kényelmes felállás, mert ő maga sem bírja elviselni George-nak még a látványát sem.

De néha a sorsnak különösen kegyetlen a humora…

Mert amikor Billie és George a sors különös szeszélye folytán szó szerint egymásba kénytelen kapaszkodni, másfajta szikrák kezdenek pattogni körülöttük. És amikor a két régi ellenfél végre megcsókolja egymást, lassan felfedezik, hogy az, aki mellett képtelenek megmaradni, ugyanaz, aki nélkül élni sem tudnának.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Julia Quinn – Because of Miss Bridgerton, 2016

“Tíz ok, amiért érdemes elolvasnod ezt a könyvet

10. Mert Julia Quinn végre visszahozta a történelmi romantikusok legkedveltebb családját.

9. Mert hol máshol olvashatnánk ennyire érzéki utalást az íjászatra?

8. Mert ROMANTIKA.

7. Mert biztosan szeretnéd figyelemmel kísérni, ahogy egy félkarú férfi kártyavárat épít.

6. Mert a hős, a hősnő és a macska közti harcban végül a macska győz.

5. Mert csupa SZELLEMES VISSZAVÁGÁSBÓL állnak a párbeszédek.

4. Mert egyetértesz azzal, hogy a Pall Mall igazi véres játék.

3. Mert George Rokesby olyan dögös, hogy megérdemelne egy saját BBC-minisorozatot.

2. Mert ott AZ A CSÓK!

1. És persze Miss Bridgerton miatt.”

(Julia Quinn – Miss Bridgerton miatt, Gabo, 2016)

Tíz dolog ami eszembe jutott a könyv olvasása közben, után, s egyáltalán...

1. Ez a Bridgerton nem az a Bridgerton. Illetve az a család, de a időben az általunk már ismert Bridgertonok előtt járunk, hisz a Bridgerton család sorozat első könyve, A herceg és én 1813-ban játszódik, ez pedig durván negyven évvel korábban, 1779-ben, Billie Bridgerton pedig Edmund nővére, tehát a sorozat szereplőinek nagynénje. Edmunddal most sem találkozunk, ő Etonban van iskolában.

2. Magától értetődő, hogy kiszámítható a történet. Ha Miss Bridgertont a szomszéban lakó Rokesby család két fia közül valamelyiknek szánják, akkor természetesen lennie kell egy harmadik fivérnek is, akivel a hölgy a történet kezdetén nem  szimpatizál, de később természetesen férjhez megy hozzá.

3. Bridgerton kisasszony nem az ügyességéről híres, bár nagyon kedves és a környéken mindenki imádja. Kicsitől nagyig, az egy George Rokesby, Lord Kennard kivételével - aki majd egy grófi címet örököl, nem hercegséget, ahogy a fülszöveg írja.

   4. Billie Bridgertont eredetileg Sybilla-nak keresztelték. A Billie becenév kicsit fiús hangzású, de tökéletesen talál viselőjéhez, mert Bridgerton kisasszony meglehetősen fiús, kivéve amikor becses anyukája, Lady Bridgerton sarokba nem szorítja és habos-babos ruhákba nem öltözteti. Amúgy a bricsesz a kedvenc ruhadarabja és férfi módjára üli meg a lovat. Bátran kijelenthetjük, hogy ő nem egy ájulós fajta… inkább bokaficamitós.

5. A látszólag elégedett, vidám és boldog Miss Bridgertonnak legnagyobb bánata, hogy nem született férfinek, mert meglátása szerint remek vikomt lett volna belőle, valamint az, hogy nem az a korra jellemző, kényeskedő finom úrhölgy – mellesleg, mikor bemutatták az udvarnál egy kisebb tűzesetet okozott.

   6. A házimulatságokat nem szereti senki, de mégis mindenki szervezi, vagy részt vesz rajtuk, ha meghívják. Az előkelő származás nem biztosíték a kedvességre és/vagy a jó modorra. Kellemetlen és/vagy sznob vendégek büntetésére kivállóan alkalmas a Pall Mall, mert játék közben keresztbe lehett tenni a nemkívánatos személyeknek.

7. George Rokesby kedves fickó, de nem tudja magát túltenni a frusztráltságán, amit az okoz, hogy míg két öccse a seregben harcol a birodalom védelmében, neki, mint örökösnek, odahaza kell maradnia.

   8. A macska az macska… magasról tesz a főúri címekre és fúj, karmol, harap, amikor úri kedve úgy diktálja.

9. A Rokesby sorozat elméletileg három könyvből áll – így tervezi a szerző. Egyelőre csak ez az egy rész jelent meg belőle, a második jövőre várható és Edward Rokesby kapitányról szól majd, akit ebben a részben elvesztettünk az amerikai kontinensen, a vadak között… Hogy magyarul mikor jelenik meg, ki tudja?

10. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni.  Van humora, vannak szellemes párbeszédei, de nekem nem emelkedik fel a Bridgerton család sorozat szintjére – bár annak is voltak olyan részei, melyeket kevésbé szerettem. De hát ízlések és pofonok…

A szerző Rokesby sorozatának következő kötete várhatóan 2017 májusában jelenik meg angol nyelven:

The Girl with the Make-Believe Husband

Courtney Milan - A grófné titka

Brothers Sinister 3

SEBASTIAN MALHEUR A LEGVESZÉLYESEBB ÉLVHAJHÁSZ: AZ INTELLIGENS FAJTÁBÓL VALÓ. 

Ha éppen nem hölgyeket becstelenít meg a hálószobájában, akkor tudományos előadásokkal borzolja a társadalom kedélyeit. Egyszerre vonzó és megvetett, szidalmazott és elismert, de ő csak nevet az egészen. 

VIOLET WATERFIELD, CAMBURY ÖZVEGY GRÓFNÉJA EZZEL SZEMBEN TISZTELETRE MÉLTÓ ÉLETET ÉL, ÉS SZERETNÉ, HA EZ ÍGY IS MARADNA. 

De Violetnek van egy végzetes titka, amely visszavonhatatlanul Anglia legbecstelenebb gazemberéhez köti: Sebastian elméletei ugyanis valójában az ő tudományos felfedezései. 

Így amikor Sebastian úgy dönt, felfedi többéves összeesküvésüket, a lány mindent megtesz, hogy megőrizze a szövetséget. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg kell nyitnia a férfi előtt sebezhető szívét.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Courtney Milan – The Countess Conspiracy

Ugyanaz a ronda borító-típus, aminek az ég adta világon semmi köze a tartalomhoz és továbbra is ott írja rajta Sinister fivérek sorozat, pedig senkit nem hívnak Sinisternek a sorozat egyetlen részében sem. Annyira rossz érzést kelt, ha valaki nem tudja elismeri, hogy tévedett, hanem úgy tesz mintha mi sem történt volna… ez a “magasról teszek rá” annyira jellemző.

De beszéljünk arról, ami igazán fontos: a történet.

Ez a rész kicsit más, eltérő az előző kettőhöz képest. Talán azért, mert itt nagyobb hangsúlyt kapnak az emberi kapcsolatok és kevesebbet a tudomány. Az emberi kapcsolatok és szerelmi szál mellett ez a könyv tisztelgés mindazon nők előtt, akik elég okosak voltak, hogy a férfiak által uralt tudományos világot zsebrevághassák, de nem tehették meg, mert ők “csak” nők voltak. Legjobb esetben más néven, természetesen egy férfi nevén, láthatták munkájuk gyümölcsét. Aki kicsit is jártas az öröklődéstanban és a mendeli törvényekben, az könnyen felismeri őket a tátikákkal végzett kísérletekben. És egy széles mosoly jár a kromoszóma nevéért: valami laca-paca

Szerelmi történet Sebastian Malheur és gyermekkori barátnője Violet Waterfield, özvegy Cambury grófné között. Két boldogtalan ember, akinek van egy közös titka, és nem is akármi. Két olyan ember, aki egész életét arra tette fel, hogy másoknak megfeleljen, mások megbecsülését és csodálatát kivívja: Sebastian a bátyjáét, Violet az anyjának, nővérének akart megfelelni minden áron.

Most megbotránkoztató, de abban a korban teljesen természetesnek tűnt, hogy egy főrendnek, tulajdonképpen a címnek örökös kell, lehetőleg egyenes ági fiúleszármazott. Erről szóltak a kor elrendezett házasságai, cím a címhez, vagyon a vagyonhoz, és mindezt át kellett örökíteni a következő generációra. Akkor is ha a feleség beledöglik a próbálkozásba. Az nem számít, ő csak egy nő, pótolható, és jöhet majd egy újabb, akinek talán nagyobb sikere lesz az utódlás biztosításában. Csak szerencsére a hölgyeknek némi titkos hatalmuk azért maradt, mert egy hölgy mindig vigyáz arra ami az övé – ahogy Cambury grófné édesanyja mondja ifjú hölgyeknek írt viselkedési kalauzában.

Szépen megírt, klasszikus romantikus történet szerelemről, a korra jellemző képmutatásról, női emancipációról, mondhatni egy nagyon jó korképe a női sorsnak. Más, mint egy szokványos klasszikus romantikus történet, ki-ki eldönti majd, hogy szereti-e vagy sem, mert ugye nem vagyunk egyformák, és az így van jól…

 A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:

1. A hercegné háborúja, 2016

The Duchess War

2. Az örökösnőhatás, 2016

The Heiress Effect

A sorozat következő része, amit elképzelhetően csak jövőre olvashatunk majd magyar nyelven:

4. The Suffragette Scandal

Kiegészítő novellák, melyeket valószínűleg sosem fogunk magyar nyelven olvasni:

0.5 The Governess Affair

1.5 A Kiss for Midwinter

5. Talk Sweetly to Me

Amanda Quick - Hazugságok kertje

A ​​Kern Titkárközvetítő cég profi szakembereket kínál gazdag ügyfeleinek. Ursula Kern alkalmazottai között az életvidám, modern gondolkodású, vállalkozószellemű Anne Clifton a legjobb munkaerő, akit főnökasszonya is csodál és barátnőjévé fogad. Ám Miss Clifton váratlanul elhalálozik, és Ursula meg van győződve róla, hogy munkatársának élete nem természetes halállal ért véget. 

Hogy kiderítse az igazságot, beáll Anne helyére a lány utolsó munkaadójához, és hamarosan feltárulnak előtte a komor kastély vészterhes titkai. Nyugtalanító felfedezéseit Ursula megosztja egy kalandos életű, vonzó férfival, Slater Roxtonnal, akinek volt már része halálos veszedelemben. 

Slater szerint Mrs. Kernnek elment az esze, amiért egy ilyen sötét ügybe ártja magát. Ám ha a titokzatos, szép özvegy ragaszkodik hozzá, hogy feldúlja a darázsfészket, Slater meg ahhoz ragaszkodik, hogy vele tartson veszélyes kalandjában. 

Így hát együtt kell kinyomozniuk a gyilkost, és hogy céljukat elérjék, saját legféltettebb titkaikat is fel kell tárniuk egymás előtt…

Maecenas, 2016

Eredeti mű: Amanda Quick – Garden of Lies, 2015

Nem is tudom mit mondjak… olyan vegyesek az érzéseim és a gondolataim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon szórakoztató volt a maga módján, másrészt túl sok volt. És ezen a túl sokan értem, hogy voltak olyan elemek, részletek a történetben, amik a kornak megfeleltek, igenis jelentősek voltak mint találmány vagy felfedezés, csak semmilyen jelentőségük nem volt a történet szempontjából, tehát akár meg sem kellett volna írni.

A 19. század végi Londonban járunk, már megjelent a “modern nő”  fogalma és lassan, de változik a világ, tehát a munkára kényszerülő úrinők mások is lehetnek, mint nevelő- vagy társalkodónők. Az özvegy Ursula Kern például egy titkárnőközvetítő válalkozást vezet, méghozzá nagyonis sikeresen. Abban a korban megbecsült foglakozásnak számított titkárnőnek lenni, míg a világ és sztereotípia rá nem akasztotta “a főnök macája” címkét.

A cselekmény egyszerű, a mellékszálak és felesleges infók teszik bonyolulttá: Mrs. Kern egyik fiatal titkárnőjét holtan találják, a nő erőszakos halálra gyanakszik és nyomozásba kezd. Ebben segítségére lesz Slater Roxton, jelenlegi munkáltatója, aki maga is kalandos életű, kezdve botrányos származásával, ugyanis egy főrend és egy színésznő házasságon kívül született gyermeke.

Nos, lesz ebből egy egészen bonyolul és szövevényes történet, ami igazándiból teljesen átlátható, ha egy kicsit is odafigyelsz. A szálak egy magánklubhoz vezetnek, ahol fontos, és főleg tehetős emberek exkluzív szexuális szolgáltatásokba részesülnek és a rózsaszín felhők felé szállhatnak az ambróziának nevezett szer segítségével.

Nos ez az ambrózia az, ami engem egy kicsit megkavart. Ugye azt nagyjából mindenki tudja, hogy a mitológiában az istenek eledelének számított. Amit a könyvben a szerző leír, mint növény, feldolgozás és hatások nekem egyből az indiai vadkender jutott eszembe s már láttam is magam előtt London dugott zugaiban vagy éppenséggel puccos télikertjei szemektől elzárt sarkaiban egy-egy vagyonokat érő cannabis-ültetvényt. Hát fenéket! Utánanéztem, begugliztam, az ambrózia az a közönséges parlagfű, aminek semmilyen bódító hatása nincs, elszállni ugyan el lehet tőle, de egyenest az allergológushoz. Lehet mások tudták, nekem fogalmam nem volt, hogy a híres ambrózia azonos az útszéli parlagfűvel. No, de lényegtelen, a történet úgyis fikció.

Természetesen a fura páros felderíti a bűnügyet, meg az egész bűnszervezetet és magától értetődő módon egymásba szeretnek. Tehát van romantikus szála is a történetnek és biztosított minden szempontból a boldog végkifejlet. Sőt, még némi diszkrét erotika is fellelhető itt-ott.

Amit én nagyon fölöslegesnek éreztem, az az újságíró és a bulvár ilyen mértékű belekavarása a történetbe. Értem én, hogy akkor is voltak zugfirkászok akik életetket tettek tönkre cikkeikkel, de bulvárnak azért nem volt még akkora hatalma mint manapság. Bár mostanában az emberek tesznek a bulvárra, magasról.

A másik dolog aminek semmiképpen nem értettem a helyét a történetben, az a többszöri elismétlése a ténynek, hogy a kor modern hölgyei intim masszázsra járnak a hisztéria és ideggyengeségük kezelésére. Igen, Granville a 19. század vége fele találta fel a vibrátort és  a hisztéria kezelésére használták, mert a pszichoanalitikusok a hisztériát a nők szexuális kielégítetlenségéhez kapcsolták. Aztán később mikor a tudomány bebizonyította, hogy az a viselkedés, amit női hisztériának neveznek, éppen annyira érvényes a férfiakra is, sőt!, hát még a nevét is megváltoztatták konverziós zavarra. No, de ez egy zárójel volt, a lényeg az, hogy nem látom mi célja volt a szerzőnek ezzel, mert a történet szempontjából nem osztott és nem szorzott, néhány jelentéktelen célzás történt csak, hogy akkor már inkább egy férfivel mint...

Szórakoztató, pörgős történet sziporkázó párbeszédekkel, finom fricskákkal, a szerzőre jellemző csipetnyi miszticizmussal, ezotériával és rég eltűnt civilizációkról szóló archeológiai hablattyal.

Ízlések és pofonok, de nekem ez helyenként sok volt, bár kétségtelenül szórakoztató és izgalmas. És azt sem értettem, hogy mi a köze a könyv címének a tartalomhoz…

“– …Vegyél még püspökkenyeret, Slater! Amit meghagysz, kénytelen leszek megetetni a mókusokkal. Ebben a házban senki más nem eszik püspökkenyeret. 

Slater a téglát tanulmányozta a tálcán. 

– Azt hiszem, tudom is, miért. Szólj a szakácsnődnek, hogy nem szükséges elküldenie a receptet a házvezetőnőmnek.”

(Amanda Quick – Hazugságok kertje, Maecenas, 2016)