Lorraine Heath – Egy ágyban a csábítóval

   Botrány és szenvedély 3

   Finn Trewlove, egy nemesember törvénytelen fia, szégyenletes titokként nevelkedett egy idegen asszony házában. Miután elérte a nagykorúságot, Finn-nek is meglett a maga titka – tiltott viszonyt kezdett egy grófkisasszonnyal. A lány örök szerelemre vonatkozó ígérete azonban árulással végződött.
   Lady Lavinia Kent képtelen szabadulni a múlt árnyaitól, és London alvilágában keresi a megváltást – a legkiszolgáltatottabb gyerekeken próbál segíteni. A nemes ügyért való harcát az a férfi inspirálta, akinek odaadta az ártatlanságát, és aki ezek után rútul elhagyta őt.
   Amikor az útjaik ismét keresztezik egymást, nem tagadhatják, hogy még mindig lángol bennük az egymás iránt érzett vágy és szenvedély. Miután kiderül az igazság arról, hogy miért is kellett elszakadniuk, Laviniának és Finn-nek minden veszéllyel szembeszállva meg kell küzdeniük azért, amit elvesztettek – mert a szerelem minden kockázatot megér…

   Vinton, 2020

   Eredeti cím: The Scoundrel in Her Bed, 2019

   A Vinton (volt Harlequin, volt HaperCollins) Kiadó folytatja Lorraine Heath Botrány és szenvedély (eredetiben Sins for All Seansons) sorozatát a soron következő harmadik résszel. Angol nyelven a sorozat pillanatnyilag öt részből áll és az indénre várható a hatodik, gondolom az utolsó rész megjelenése is, ugyanis ennyien vannak a Trewlove testvérek, és eddig minden könyv egy-egy testvér romatikával-erotikával tűzdelt történetét mutatta be.

  Akik olvassák a sorozatot, azoknak már nem mondok újdonságot azzal,  hogy a Trewlove testvérek tulajdonképpen nem is testvérek (kettő kivételével, akiknek azonos az apjuk, de az anyjuk nem), hanem az arisztokrácia bal kézről született gyermekei, akiket erre szakosodott szegény asszonyok gondjaira bíztak a látszatot megőrizendő. Ezek a gyerekek aztán vagy túlélték a szegénységet, vagy nem, annak függvényében, hogy az illető asszonyok hogy álltak lelkiismeret dolgában. A Trewlove-oknak szerencséjük volt, mert Mrs. Trewlove szeretettel fordult a rá bízott gyerekek felé és igazi családot teremtett, sajátjaiként szerette őket és ugyanúgy bánt velük, mint egyetlen vér szerinti gyermekével.

   Az előző két részben előbb Mick, majd Gillie történetét ismertük meg, most Fin-nen van a sor, azért is, mert az előző, Gillie-ről szóló könyvben némiképpen felvezetődik az ő története is, hiszen nyilvánvaló, hogy közte és Lady Lavinia Kent között valamikor történhetett egy s más. Lady Lavinia Kent pedig nem más, mint a herceg szökött menyasszonya. azé a hercegé, aki az előző könyv végén épp a kocsmáros Gillie-t vette feleségül.

   A történet ugrál a 19. század hatvanas és hetvenes évei között, annak függvényében, hogy akkor a történet jelenéről van szó, vagy éppenséggel a szereplők visszaemlékeznek megismerkedésükre, a szinte gyerekfejjel fellobbanó szerelemre és ennek következményeire, mert azért lehet bújkálni, titkolózni, de mindig lesz egy valaki, aki a saját érdekeit előbbre helyezi és keresztbe tesz a fiatal szerelmeseknek. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy Lady Lavinia – Vivi, ahogyan Finn becézi – egy gróf lánya, akit már születése pillanatában egy hercegnek ígértek, Finn Trewlove pedig egy arisztokrata törvénytelen gyermeke, aki épp lómészárosként keresi meg a napi betevőre valót, amikor a két fiatal megismerkedik. És pont Finn munkája az, ami összehozza őket, hiszen a lány apja a vágóhidra küldené azt a lovat, mely lányát levetette – bár ezért nem a ló volt a hibás –, és pont Finn az akinek el kell szállítania az egyébként békés állatot. Innen indul a két fiatal ismeretsége, majd később szerelme, ami évekre megszakad és csak a Mick Trewlove esküvőjén látják ismét egymást.

   Hogy miért szakad meg a kapcsolat, nem fogom elmondani, mert akkor minek elolvasni a történetet, de azt mindenki tudja – legalább is azok, akik figyelemmel kisérik a Trewlove tesvérek történetét –, hogy Lavinia sosem lesz a herceg felesége, tehát szabad az út a kibéküléshez, az érzelmek újraélesztéséhez.

   Finn most már saját vállalkozást vezet, tehetős, Lavinia pedig az elhagyott csecsemők lelkes istápolója. És mindketten a másikat hibáztatják a szakításért. Bár tisztázzák, hogy mi is történt sok évvel korábban, azt is, hogy mindketten árulás áldozatai, a következményeket nem könnyű feldolgozni egyikük számára sem, S ezek a következmények ékes példák voltak arra, hogy mire képes az arisztokrácia a látszat és a jó hírnév megörzéséért. Lavinia családja annyi fájdalmat okozott mindkettőjüknek, hogy azt nem lehet könnyen felejteni, felejteni sem. S túl kell lépni az egymás iránt érzett csalódáson és dühön is, ami nem is olyan egyszerű.

   A szerző nagyon szépen csavarja a szálakat, hiszen, mikor már azt hittem sínen vagyunk, lassan, de biztosan jön majd a boldog végkifejlet, jött egy váratlan csavar, egy fricska, ami ismét felpögrette a cselekményt és újabb izgalmakat hozott. A szereplők szerethetőek, bár természetesen most is lennie kell egy gonosz karakternek.

   A cselekmény során epizódikusan megjelenik az egész Trewlove család, tehát őket sem hanyagolta el a szerző, és természetesen a kis zsivány Robin sem maradhatott ki, de ez a történet igazándiból Finn-ről és Laviniáról szól. Meg egy Sophie nevű fehér lóról. A következő rész pedig Aidené lesz majd, gondolom néhány hónap múlva olvashatjuk is.

   Szép volt, jó volt, izgamas volt, tökéletes azért nem, de nagyon kedveltem, s az én olvasatomban eddig ez volt a sorozat legjobb része. Kell-e ennél több? De, ugye, ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

1. Botrány és szenvedély

2. Rangon aluli menyasszony

A havishami ördögfiókák sorozat

1. A herceg szeretője

2. Mindent egy lapra

3. A vikomt asszonya

Jennifer Weiner – Jó az ágyban

   Nagydarab nőt szeretni   (Cannie Shapiro 1)

   Mi ​lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban…

   „Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én…
   Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt.
   Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm.
   A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe.
   Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”
   Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával…
   Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét…
   Jennifer Weiner, a nagysikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.

   Kelly, 2009

   Eredeti cím: Good in Bed, 2001

   Meglehet annak már nyolc-tíz éve is, mióta először olvastam ezt a könyvet. Nem nehéz kitalálni, hogy miről jutott ismét eszembe, hiszen napok óta Norbi merész kijelentésein háborog a nép, mármint az a része, amelyik érintve és sértve érzi magát. Nem fogok elnézést kérni azért, amiért a genetika kegyes volt hozzám (bár lett volna mit örökölni innen-onnan), azért sem, hogy nem vagyok kényszeres zabáló. Soha nem volt súlyproblémám és nem is kellett semmit tennem azért, hogy ne legyen. Mondjuk azért a fast foodokat nem látogatom és bolti üdítő latyakot sem iszom, de ennek a választásnak semmi köze nem volt a testsúlyomhoz. Mielőtt bárki is terhességgel és szüléssel kezdene példálózni, elárulom, hogy már azon is túl vagyok. Tehát én a másik oldalról szemlélem ezt a könyvet és a történéseit – szeretném azt hinni, hogy elfogulatlanul –, mely egy fiatal, túlsúlyos nő személyes kárváriájáról szól, s melyet a nagy port kavaró kijelentés hatására újraolvastam.

   A könyv egy két részes sorozat része, sajnálatos módon a második rész soha nem jelent meg magyar nyelven, mert azért kiváncsi lettem volna, hogyan alakul a hősnő sorsa.
   A történet hősnője Candace (Cannie) Shapiro, a húszas évei második felében járó újságíró. Nem kövér (kilóinak száma soha nem hangzik el a történet során), hanem nagydarab (és van rajta némi súlyfelesleg). Mindig is az volt, ez pedig már gyermekkorában is zavarta, amikor szüleihez és nádszálkarcsú testvéreihez képest ő olyan volt, mint az elefánt a porcelánboltban. A sors ironiája pedig az, hogy apja plasztikai sebész, és nem az a fajta, aki kíméli lánya érzéseit, hanem támogatás helyett kihangsúlyozza hiányosságait, majd hátat fordít neki és az egész családnak. S ha lúd, akkor legyen kövér: néhány évvel a válás után anyja bejelenti, hogy leszbikus.

   Egy ilyen kamaszkor után Cannie csodálatra méltó módon navigál az életben, míg egy nap úgy dönt, hogy ideje szünetet tartani Bruce-szal három éve tartó kapcsolatában. Bruce-ról azonban tudni kell, hogy egy nagyra nőtt gyerek, aki csak úgy lézeng az életben. Cannie előtt kapcsolata sem igazán volt, trehány, elkényeztetett és személyi higiéniája is hagy kivánnivalót. Évek óta a doktori disszertációját írja és tehetős szüleitől kapott pénzből él, míg Cannie az egyik helyi újság megbecsült munkatársa. Mégis Bruce az, akinek sikerül egy neves magazinhoz bekerülni, és néhány hónappal a szakítás után Cannie arra ébred, hogy Bruce a sajtóban teregeti ki kapcsolatukat. Bár csak a név kezdőbetüjét írja le, közös ismerőseik mind tudják, hogy kiről van szó. S mindjárt azzal kezdi, hogy mekkora darab a volt barátnője, aki egy nagyszerű lány minden szempontból, nagyon jó volt vele lenni, de néha szégyellt nyilvánosan megjelenni vele, mert nem felelt meg a kulturálisan és társadalmilag elvárt sovány nő típusának.

   Tulajdonképpen innen indul  a történet, Cannie múltjára, gyerekkorára, családi körülményeire mind a továbbiakban derül fény. Mint ahogy arra is, hogy mekkora görény Bruce, akit Cannie nem tud felejteni és számtalan kísérletet tesz arra, hogy helyrehozza közöttük a dolgokat. S nem csupán szerelemből teszi. Ami igazán hajtja az a félelem, hogy egyedül marad élete hátralevő részére, hogy senki nem fogja elfogadni őt nagy teste és súlyfölöslege miatt. Cannie addig is tudta, hogy nem egy balerina alkat, de Bruce írása egyenlő volt az arculcsapással, különösen, hogy még több is követte. A család, a barátok figyelmeztetései ellenére Connie továbbra sem hajlandó elengedni a reményt, hogy visszaszerezze Bruce-t, pedig még Cöfi, a kutyája sem bírta a pasit.

   Cannie, minden nyomora ellenére nagyon szerethető karakter, aki szenzációs humorérzékkel szemléli mindazt ami vele történik: a munkája sikereit és kudarcait, zavaros családi körülményeit, túlsúlyát és a kísérleteket, hogy megszabaduljon tőle. Egészen addig, míg Bruce új barátnője miatt élete veszélybe nem kerül. S történik ez pont akkor, amikor sikerül forgatókönyvét eladni Hollywoodban és évek óta nem látott apjától újabb képletes pofont kap. Mert ekkor cserbenhagyja optimizmusa, humora, és Cannie szétesik. Testileg-lelkileg, és családja, barátai hiába állnának mellé, Cannie nem fogadja el a segítségüket, míg ő maga nem érzi elérkezettnek az időt a továbblépésre.

   Nagyon szórakoztató történet, melynek a humoron túl nagyon mély és nagyon aktuális mondanivalója van arról a relatív dologról, hogy kinek mi a szép és csinos, táplálkozási- és testképzavarról (mert nem csak az anorexia a testképzavar eredménye), eredményt nem hozó fogyókúrákról, lelki nyomorokról és előítéletekről, saját magunk elfogadásáról és elfogadtatásáról. 
   Minden nőnek ajánlom, de ízlések és pofonok...

Samantha Young – India Place

   Dublin Street 4

   Hogyan ​borítsunk fátylat a múltra és tanuljunk meg bízni a jövőben…

   Hannah Nichols azóta nem látta Marco D’Alessandrót, hogy a srác öt hosszú évvel ezelőtt összetörte a szívét. A rosszfiú volt Hannah első és egyetlen szerelme… az ágyban is. Mindössze egyetlen szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt, aztán Marco eltűnt – Skóciából és Hannah életéből is. A következmények súlya alatt összeroppant Hannah azóta sem tudta kiheverni a dolgot.

   Marco – aki valójában nem is olyan elvetemült – iszonyúan megbánta, hogy faképnél hagyta Hannah-t. Így amikor a sors szeszélye folytán újra összefut a lánnyal, többé már nem akarja elengedni. Örökké a nyomában van, hogy minden lehetséges módon bebizonyítsa, ők ketten nem élhetnek egymás nélkül…

   Ám amikor Marco már kezdi azt hinni, hogy van esély a közös jövőre, Hannah olyan felfedezést tesz, ami a felszínre hoz egy fájdalmas titkot. Egy titkot, ami még azelőtt elszakíthatja őket egymástól, hogy egyáltalán újrakezdhetnék a kapcsolatukat…

   A világszerte kirobbanóan sikeres Dublin Street, London Road és Jamaica Lane sorozat új története.

   Tudd meg, mire lehet esély!

   Könyvmolyképző, 2019

   Eredeti cím: Fall From India Place, 2014

   Valamiért mindig azt hittem, hogy a kiadó Arany pöttyös sorozata olyan felnőtteknek szól, akik kinőttek a vörös-rubin pöttyös könyvekből, és másról is szólnak, mint a fiatalság hisztériájáról és mondvacsinált, eltúlzott lelki nyomoráról. Az India Place a legjobb példa arra, hogy mégsem, hiszen a történet valahol a vörös és rubin pöttyös könyvek tematikájának a határán van. Úgy emlékeztem, hogy kedvelem ezt a sorozatot, bár amennyi könyvet olvasok, s amennyi idő eltelt a korábban megjelent kötet óta (két év), az emlékek símán megtréfálhatnak. Ez most nagyon rossz vicc volt.

   A történet továbbra is Edinburghban játszódik, akárcsak a sorozat korábban megjelent részei (Dublin Street, London Road és Jamaica Lane), és a folytatások (pillanatnyilag még két könyv), valamint a kiegészítő novellák, szám szerint nyolc darab. Ezek a helyek valójában is léteznek Edinburghban, aki arra jár könnyen meg is találja őket.

   Arról is megfeledkezdtem, hogy ennek a sorozatnak mennyi szereplője van, s ezek a szereplők minden részben ismét előfordulnak kisebb-nagyobb jelenetekben. Nem lehet minden sorozatot újraolvasni, mielőtt az ember lánya a következő kötetbe fog bele, különösen, ha a sorozat nem is tartozik az újraolvasósok közé. Ez pedig számomra határozottan nem az. Egyszer el lehet olvasni és annyi. Tehát kellemetlenül érintett, hogy ott van egy hatalmas közösség bonyolult rokonsági-barátsági kapcsolatokkal s én nem nagyon emlékszem, hogy ki kicsoda és milyen szálak fűzik a többiekhez. Szerencsére elég utalás történik az előző részekben történtekre, tehát némileg kapisgálni kezdtem, hogy kicsoda is a történet hősnője, Hannah.

   Sajnálatos módon a történet nem csak az előző részekre tesz utalásokat, hanem részletekben, itt-ott elszórva a cselekmény során egy egész young-adult típusú történetet is kaptam, mert a szerző visszavitt a most huszonkét éves Hannah kamaszkorába, hogy fokozatosan magyarázatot kaphassak arra, hogy mi is történt a hősnő és Marco D'Alessandro között a megismerkedésük pillanatától egészen addig, amíg a férfi öt év szünet után ismét feltűnt Hanna életében. S ez a történet akkor kezdődik, mikor Hannah tizennégy éves. Ez a történet szempontjából nagyon jó, hisz nélküle nem lenne teljes a kép, csak én nem szeretem a young adult meséket, mert rég kinőttem belőlük. Hannah pedig még huszonévesen is úgy viselkedik, mint egy zavart kamasz. Nem igazán vannak céljai, nem tudja mit akar az élettől. Még azt sem mondhatom, hogy egyszerűen csak sodródik az eseményekkel, mert nem teszi. Ő egyszerűen bezárkózik és a sérelmeivel veszi körül magát.

   Nos, tehát van nekünk egy fiatal angoltarnárnőnk, tele frusztrációkkal, az első szerelem feldolgozatlan drámájával, aki öt év szünet után ismét összefut kamaszkori szerelmével, az olasz-afroamerikai Marcoval, aki tulajdonképpen az Egyesült Államokból származik. Ugye mindenki tudja, hogy Marco annyira jóképű és dögös, hogy minden női szívben azonnal kamrafibrilláció lép fel és beindulnak a pavlovi nyálcsorgatós reflexek? S nemcsak mutatós példány, hanem tele van múltban gyökerező problémákkal, mert unalmas lenne, ha nem lenne hányatott gyermekkora. S mivel apja afroameriaki származású, természetesen a szerző érinti a rasszizmus érzékeny témáját is.

   Ez a második esély története, de az újrakezdéshez rögös út vezet és a titkok sem segítenek Hannah-nak és Marconak, hogy problémamentes kapcsolatot építsenek. Titkaik pedig bőven vannak.

   Ami a szereplőket illeti... nos tőlük sem voltam elájulva. Hannah egy bizonytalan, zárkózott liba, aki nyakig merül az önsajnálatba és felfokozza személyes drámáját minden alaklommal, mikor szembe kellene néznie a való életel és tovább kellene lépnie. Határozatlansága nagyon idegesítő volt. Egy pszichiáter talán segített volna rajta, de talán egy hólapát hatékonyabb módszer lett volna. Ugyanazt a hólapátot ráfogtam volna nagypofájú, kavarós barátnőjére is, és a kolleganő sem úszta volna meg. Marco egy fokkal szimpatikusabb volt, de erőszakossága néha túl sok volt nekem. Azt sem értettem meg, miért kellett mindenkinek mindenbe beleszólnia. Első sorban miért nem akarta a család és a barátok megérteni, hogy Hannah azért nem randizik, mert jó neki egyedül? Az is kicsit meredek volt, amikor azzal gyanúsították a lányt, hogy leszbikus, azért nincs férfi az életében. Engem a mások életébe való beavatkozás nagyon kiborít, s tele ilyen epizódokkal az egész történet, bár Hannah esetében szükséges volt ez a beavatkozás, mert a sérüléstől való félelmében képes lett volna az egész életét egyedül leélni.

   Természetesen lesz boldog végkifejlet. A szerző nagyon közhelyes megoldást alkalmazott, előre borítékolható milyent.

   Ez egy minden szempontból zsúfolt történet volt. Túl sok szereplő, túl sok dráma, hiszti, határozatlanság és klisé. Más volt, mint amire vártam, és nem a jó értelemben. Nem tudom, hogy a kiadónak szándékában áll-e folytatni a sorozatot és főleg mikor, én meglennék a következő részek nélkül is. De nem vagyunk egyformák és ízlések, meg pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Jamaica Lane (Dublin Street 3)

Mély víz (Mély víz 1)

Sydney Landon – Megjelölve

   Lucian & Lia 1

   Vajon ​megmenti vagy elpusztítja őket a szerelem?

   Lucian Quinn-nek hívnak, és enyém a világ egyik legsikeresebb szoftvervállalata. Huszonkilenc éves vagyok, gazdag és szingli. Ez már valami, ugye? És persze én vagyok a kedvenc célpontja minden vadászni induló nősténynek. Talán hencegésnek tűnik, de a tény, hogy isteni vagyok az ágyban, szintén nem hátrány. Ugyanakkor ezek a nők azt nem tudják, hogy tökéletesen elcseszett alak vagyok, és végérvényesen tönkretett a múltam. Az egyetlen dolog, amit kaphatnak tőlem, az az egy óra… akkor sikoltozhatnak… Többször is.

   Ám megláttam azt a lányt..
   Lia Adams vagyok, utolsó éves a St. Claire's-en, Észak-Karolinában. Bántalmazó anya mellett nőttem fel, egy elmebeteg mostohaapával, aki még nála is rosszabb volt… Sokkal rosszabb. Mostanra már egész közel jutottam ahhoz, hogy túllépjek a múltamon, és nekiálljak megvalósítani az álmaimat. Megteszek mindent, amit kell ezért, hosztesszként dolgozom, hogy ki tudjam fizetni a főiskolát. A pasik, akiket különféle rendezvényekre kísérek, többnyire ártalmatlanok, csak azt akarják, hogy egy vonzó nő álljon mellettük az aktuális estén. Ennél sosem léptem tovább… De aztán jött ő.
   A körülmények úgy hozzák, hogy két ember, akinek sosem lett volna szabad találkoznia, végül napok és hetek alatt gyorsan közel kerül egymáshoz, rokon lélekre talál a másikban. Minden múltbéli szellemük feltámad, és kísérti őket, de ők kitartanak egymás mellett, miközben az életük lassan kicsúszik a kezük közül. Hamarosan rá kell jönniük, hogy mindketten gyógyíthatatlanul megsérültek.
   Traumák, érzékiség, szerelem.

   Kövesd, ahogy egymásra talál erő és gyengeség, bántalmazás és menekülés, szenvedély és szerelem.

   Könyvmolyképző, 2019

   Eredeti cím: Pierced, 2014

   Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál, s ugyanakkor új sorozat is indul, mert a Pierced - Megjelölve a Lucian & Lia nevű sorozat indítókötete. A sorozat nyolc könyvből áll, bár csak az első három rész szól a már említett Lucianról és Liáról.

   A zsáner kedvelőinek ismerősen csenghet a szerző neve, meg a könyv címe is, hiszen néhány éve rajongói fordításban már keringett ez a történet. Akkoriban nem olvastam el, mert nem olvasok rajongói fordításokat, bár sok esetben jobbak, mint azok munkái, akik ezért még pénzt is kapnak. Egészen jól állok az angol nyelv ismeretével, ha érdekelt volna a történet elolvasom eredetiben.

   Hogy mégis kezembe került ez a könyv, ennek története van. Ugyanis a Teremtés Koronájától (a férfi, aki jó ideje elvisel, a továbbiakban TK) kaptam és kalandos úton szerezte meg, ugyanis TK egy vak hangot nem tud magyarul. Ezért megkérte a kint tanuló magyar diáklányt, hogy segítsen már neki beszerezni valami nagyon menő könyvet, aminek majd örülni fogok. Nos, az ifjú hölgy másodéves, meglehet úgy 19-20 éves, én nem annyi vagyok. TK elolvasta a fülszöveget – mert azért átvágni nem hagyja magát –, úgy döntött, hogy ez rendben lesz és mehet az akció. Meg sem mertem kérdezni mennyi pénzt és energiát ölt bele, hogy a könyv idejében megérkezzen durván sokszáz km távolságra, csak álltam a kényszervigyorral arcomon és megpróbáltam lelkesnek látszani. S hogy elaltassam gyanakvását - mert azért nem mindig lehet átvágni a lelkes műmosollyal - még aznap este kézbe is vettem a könyvet, mert ajándék lónak nem nézzük a fogát, és ami akár jó is lehetett volna ha...

   Igen, itt van ismét a "ha". Ha nem lett volna durván függővéges, mert ugye ez egy párról szóló trilógia első része, amit meg lehetett volna írni egyetlen könyvben is, ha a szerző nem a főhősök közötti szexualitásra helyezi a hangsúlyt, ami a történet nagy részét elviszi. Meg a tömény lelki nyomorra. Mert az is van bőven, mindkét szereplő részéről.

   Ugye ott van Lia, a női főhős, aki egy erős karakter. Bántalmazó anya gyermeke, szexuális ragadozó mostohapa áldozata, akit a főiskola kezdete előtt anyja kidob otthonról, mert féltékeny lányára. S Lia nem törik meg, hanem kihozza a maximumot a helyzetből, de attól még egy viháncoló liba marad és semmiben sem különbözik a hasonló könyvek sablonos nőszereplőitől. A történet idején már végzős hallgatója egy elít főiskolának, ahová teljes ösztöndíjjal vették fel. Csakhogy a teljes ösztöndíj nem fedezi a megélhetés költségeit is, ezért Lia dolgozni kényszerül. Sok pincérnői állás után egy eszkortügynökségnél köt ki és így találkozik a főhőssel, Lucian Quinn-nel, akinek kísérőre van szüksége egy esti eseményre, hogy erőszakosan nyomuló egyéjszakás kalandjától szabaduljon. Kéretik nem félreérteni: az eszkort kísérőt jelent és nem szexuális szolgátatásokra bérelhető luxusprostituáltat.

   Nos, Lucian Quinn az a sablonos férfi karakter, amilyennel tele a szórakoztató irodalom és a padlás. Mindösze 29 éves, döggazdag (vagyonát egyrészt szüleitől örökölte, másrészt az indulótőkét tovább szaporította), s természetesen ellenálhatatlanul vonzó. Menő üzletember, akinek a lábai előtt hever a világ... meg a gazdag pasikra vadászó nők. Szóval a főhős is egy kliséhalmaz: gazdag, vonzó, ellenállhatatlan, arrogáns, frusztrációit dominanciával takargatja és lelki nyavalyái vannak. Más hasonló főhősökkel ellentétben ő némi drog szippantgatásával kezeli élete stresszhelyzeteit, amikből van bőven. 

   S van még ott egy zavaros történet Lucian múltjából is, melyhez hozzátartozik legjobb barátja, Aidan (akivel most is együtt dolgoznak és a barátság ugyanolyan erős), valamint a trió harmadik tagja, egy Cassie nevű lány. Azért zavaros, mert konkrétan semmit nem lehet megtudni arról, hogy Cassie miért olyan amilyen, miért él katatón állapotban egy intézetben. Csupán sejteni lehet, hogy köze van Lucian gyakori rémálmaihoz, a torkán levő forradáshoz. Meg az is könnyen kitalálható, hogy a baráti hármas többről szólt mint barátságról, ott bizony érzelmek is közrejátszottak, s azt is tudja mindenki, hogy egy kapcsolatban három már tömeget és konfliktusokat jelent. S a szerző miért is hagyott volna ki egy szerelmi háromszöget, ha adva voltak a szereplők?

   Lucian és Lia kapcsolata nekem nagyon ellentmondásos és logikátlan volt - bár ki találna logikát a szerelemben? Lucian első nekifutásra ráhajt Liára, de nincs szex, mert a lány eszkort, ő pedig nem fizet a szexért. De azért nagyon hamar az óvszer nélküli dugásig fejlődnek. Túlzásnak tartottam Lia attitűdjét is, azt a jaj istenem, annyira szexi, hogy leovad rólam a bugyi, beledöglöm, ha nem szexelhetek vele. S teszi ezt egy olyan nő, akinek nagyon negatív élményei vannak és szinte semmilyen szexuális tapaszta. Az sem volt magától értetődő, hogy Lucian, aki soha nem visz nőt a lakására, hidegrázást kap a kötődéstől és kizárólag szexre alapuló kapcsolatokban utazik, záros határidőn belül ádáz védelmezővé válik és magához költözteti a lányt, mikor annak múltjának szereplői újabb fenyegetéseket jelentenek.

   A történet váltott szemszögben íródott, tehát alkalmat adott arra, hogy mindkét szereplő a saját szemponjából mesélhesse el a történéseket, valamint arra is, hogy némi betekintést kapjak mindkettejük múltjába. Mondjuk a Liáéba kicsit jobban, a Luciánéról csak annyit tudtam meg, amennyi feltétlenül szükséges volt.

   Nekem nem jött be a történet az eltúlzott lelki konfliktusok, a tömény erotika miatt, ami mintha csak azért lett volna ott, hogy valami adja el a könyvet. Az rendben van, hogy a szexualitás az élet velejárója, de azt csinálni kell, nem róla való írással vagy olvasással helyettesíteni. És az a BDSM-kezdemény sem volt rendben, mert nem minden erős férfi utazik szexuális leigázásban, kötözésben. Lényegében az egész történet egy kliségyűjtemény volt, – mármint ez az első harmad, mert Lia és Lucian nyomora még két könyven keresztül folytatódik. Tele ilyenekkel a könyvpiac és a sokadik szinte ugyanolyan történet már nem szórakoztat, hanem keserű szájízzel hagy. 

   Hogy lesz-e a folytatásokból is magyar nyelvű megjelenés és mikor, fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy én nem vagyok érdekelt egyetlen Sydney Landon által jegyzet könyvben sem. De hát nem vagyunk egyformák és ízlések meg pofonok...

Penelope Bloom – Megnyalnám

   Bekapnám 2

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.

   William:

   Hogy ​hogyan találkoztam vele?

   Hát, egy úriember sosem kérkedik.
   De szerencsére én nem vagyok az.
   Először is fizettem a cseresznyéjéért (a pitéjéért, de nem ez a lényeg).
   Aztán megfosztottam a virágaitól.
   És utána? Ott hagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely.
   Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt.

   Hailey:

   Hogyan találkoztam Williammel?
   Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát – még mindig nem tudom, mire kellhetett neki –, majd végül ott hagyta a névjegykártyáját.
   Mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk: William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe.
   A pékségem a csőd szélén állt.
   A bizarr exem nem akart békén hagyni.
   Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam – igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal az arcomba vágtak.
   Ha a szüzesség-problémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta.
   De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Olyan szexi volt, hogy még az én fejem is tele lett mindenféle őrültséggel. Például azzal, hogy egy légy még örülne is, ha William és a tökéletes kocka hasa csapná le. Így már legalább ketten lettünk volna így ezzel.

   Szóval felhívtam.

   Talán jobban át kellett volna gondolnom. Talán épp bele sétátok egy katasztrófába, és csak várom, hogy megtörténjen.

   Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: „Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?”

Maxim, 2019

Eredeti cím: Her Cherry, 2018

Megrendelhető Beleolvasó

Kicsit bajban vagyok, mert egy ilyen terjedelmes fülszöveg/kedvcsináló után nehéz bármit is írni erről a történetről úgy, hogy az ember lánya ne spoilerezze szét – nem mintha nem szoktam volna megtenni.
A Megnyalnám a szerző Objects of Attraction sorozatának második része, melyben folytatódik (és véget is ér, mert a további részek nem róluk szólnak) a Chambers-ikrek története, s most William, az ikerpár másik tagja játszodja a főszerepet.
Amikor a sorozat első könyvéről írtam bejegyzést (His Banana – Bekapnám), már említettem, hogy annak ellenére, hogy a két ifjú Chambers-titán egypetéjű iker, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik teljesen mások. Beleértve a pszichés nyavalyájukat is. Míg Bruce kényszerbeteg és görcsösen ragaszkodik a precízitáshoz, a rendszerességhez, a kontrollhoz, addig William sokkal lezserebb figura már megjelenésében is, hogy vicces kis kleptomániájáról már ne is beszéljünk. Miután egyszer már megégette magát egy aranyásó hölgyeménnyel, William most arra játszik, hogy megbízhatatlan és célcsap lepedőművész imidzsét tökélyre fejlessze. Nem lehet haragudni rá, annyira cukin csinálja az egészet.

A bohém Williamnak ugyanolyan pengeéles esze van, mint ikertestvérének, bár az üzletben ő az aki a kockázatos megoldásokat kedveli. És ő az érzékenyebb, mert a léha életművész maszkja alatt egy nagyonis érzékeny és néha bizonytalan férfi található, akit élősködő szülei mindig meg tudnak vágni egy-egy újabb adag pénzzel. Bruce már immun szüleik próbálkozásaira, ezért minden Williamon csapódik le.
Míg az első részben csak epizódikusan jelentek meg a Chambers-szülők (természetesen akkor is pénzt követeltek újabb őrületeikhez), ebben a könyvben nagyobb szerephez jutnak, mert a szinte állandó pénzpumpolás mellett Williamra akarják kényszeríteni saját választottjukat - ez az epizód nekem kicsit meredek volt, mert nem a középkorban élünk és a pénz William kezében van, tehát még azzal sem zsarolhatták volna.

William és Hailey, a női főhős találkozása véletlenszerű volt. William betévedt a lány által vezetett pékségbe, kifizette a cseresznyés pitét és meglovasított egy csokor virágot. Vázástól. Csak úgy viccből, mert Williamnak soha nincs szüksége azokra a dolgokra, amiket másoktól megfúj, és nem is mindig titokban teszi. Ő ezt azért csinálja mert szórakoztatja, vagy mert bosszantani akar vele valakit. Ezek nem értékes tárgyak, de megbecsült darabjai titkos tófeagyűjteményének.
S akkor a véletlen összehozza Haileyvel, akinek egyetlen élő rokona az öregek otthonában élő nagymama (eszméletlen figura az öreg hölgy!) és akinek gondjai vannak a pékségével. Anyagiak, természetesen, de nemcsak. A lány huszonöt éves, szűz, és egy kitató ex zaklatja csupán azért, mert nem sikerült ágyba vinnie amíg együtt jártak.
Nem nehéz kitalálni, hogy merre tart ez a történet és hogyan alakul William és Hailey kapcsolata, bár a Chambers-szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy ők ketten soha ne legyenek egy pár. S mivel William már ráfázott egy olyan nővel, aki csak a pénzét akarta, szinte sikerül is nekik.

Epizódikusan megjelennek az előző rész főhősei is, Bruce és Natasha, de nem nem kapnak akkora szerepet ebben a történetben, hogy kötelezően ismerni kelljen az előző rész cselekményét ahhoz, hogy teljes legyen a kép.
Hogy milyen volt a történet? Igazándiból az egyneknek elmegy kategóriába sorolható, mert túl nagy meglepetésekkel nem szolgált. Viszont a humora szenzációs és ez sokat számít. Sokkal lazább, viccesebb, mint az első rész, mert itt nem kell számolni Bruce kényszerességével. Itt a bohém William viszi a pálmát, kész röhely a kleptomániája és az is, ahogyan viszonyul hozzá. Hailey viszont egy teljesen átlagos női karakter, a szegény lány, akinek meg kell küzdenie a mindennapi betevőért, akinek szándékait félreértik, akit igazságtalanul vádolnak meg olyasmivel, ami még eszébe sem jutott. A kémia működött a szereplők között és az erotikus jelenetek sem nyomták el a történetet.
Összességében kedveltem ezt a könyvet – egy fokkal jobban mint az előző részt, mert jókat lehetett rajta vihorászni. Tehát én vevő lennék a sorozat további részeire is. Lehetséges Maxim Kiadó?

Kapcsolódó bejegyzés:

His Banana – Bekapnám

Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

12.20 Kelly és Lupi olvas - Bekapnám

12.22 Kelly és Lupi olvas - Megnyalnám

12.27 Betonka szerint a világ... - Bekapnám

12.29 Betonka szerint a világ... - Megnyalnám

01.02 Dreamworld - Bekapnám

01.04 Dreamworld - Megnyalnám

Sabrina York – Susana és a skót

Hannah és a felföldi 2

   Andrew ​Lochlannach messze földön híres hódításairól – a csatatéren és azon túl is. Amikor a barátja fogadást köt vele, hogy ki csókol meg előbb száz nőt, ő bizony nem vesztegeti az idejét, és meg sem áll kilencvenkilencig. Ám épp ellenállhatatlan vonzereje okozza a vesztét: egy jól sikerült csóklopással ugyanis kivívja bátyja haragját, aki Ciaran Reay-be száműzi őt marhatolvajokat kergetni. Ennek ellenére Andrew nem bánja tettét, hiszen itt, a világ végén a sors összehozza a legvadítóbb nővel, akivel valaha találkozott…

   Lángoló vörös hajával és lobbanékony természetével Susana Dounreay nem az a naiv lány, aki csak úgy odaadja magát egy férfinak, akkor sem, ha történetesen az a férfi olyan jóképű, mint Andrew. Még ha hagyta is egy gyenge pillanatában, hogy megcsókolja a velejéig romlott skót, Susana visszautasítja, hogy csupán egy újabb, jelentéktelen hódítás legyen a férfi számára. Andrew-ra nehéz feladat vár: be kell bizonyítania a tüzes szépségnek, hogy nem játszadozik vele, és semmi esetre sem mond le róla…

   Studium Plusz, 2019
   Eredeti cím: Susana and the Scot, 2015

   Három évet kellett várnunk míg a Studium Plusz Kiadó végre megjelentette a Hannah és a felföldi (eredetiben: Untamed Highlanders) sorozat második részét is ékes magyar nyelven.
   Amikor az első rész megjelent, a sorozat csupán három részből állt. Ennyien vannak a Dounreay nővérek. Azóta még két résszel bővült, s remélem még nyugdíjas korom előtt elolvashatom a folytatásokat is magyar nyelven, bár – tekintve a megjelenés sűrűségét – erre nem sok esélyem van. A harmadik rész természetesen Lana és Caithness hercegének története, a negyedik Hamish és egy hercegi unokahúgé, az ötödik pedig a hajadonná serdült Isobelé, de én el tudnék képzelni egy hatodik könyvet is, ami az első részben megismert árva Fionáról szólna. 
   Bevallom, újra kellett olvasnom az sorozat első könyvét mielőtt ennek nekifogtam volna, mert azon kívül, hogy skótos és kedveltem, nagyon kevés dologra emlékeztem a cselekményből. Ami nem is csoda, tekintve, hogy ennyi idő eltelt már a megjelenéstől és azóra hány könyvet olvastam el.

   Nos, a történet a második Dounreay lányról, Susanaról szól, és mondanám azt is, hogy az első résztől függetlenül olvasható, de ez nem teljesen lenne igaz. Vannak utalások az előző részben történtekre, de én úgy gondolom, hogy kell ismerni mindazt, ami az első könyvben történt, ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Arról nem is beszélve, hogy az első rész valamennyi szereplője is megjelenik a történet egy-egy pontján.
   Szórakoztató, izgalmas történetet kaptam, melynek főszereplői az első könyv főshőseinek testvérei: Susana és Andrew, és jelentős szerepet kap Isobel, Susana lánya is, aki elméletileg a nő első házasságából származik, gyakorlatilag majd kiderül a történetből, hogy mi a dörgés Isobel körül.
   Mindkét főhős már az előző részben is szerepelt. Susana egy harcias amazon, aki szinte állandóan egy íjjal a vállán közlekedik és azzal rettenti el kitartóbb kérőit, lánya egy vásott angyal. Andrew pedig látszólag egy gátlástalan szoknyavadász, aki állandó versengésben van barátjával, Hamish-sal – most éppen azért, hogy ki csókol meg hamarabb száz leányzót. 

   Ennek a két embernek össze kellene fognia Ciaran Reay, a Dounreay-ok családi fészkének védelmében, csakhogy Susana nem hajlandó kiadni kezéből a gyeplőt, s nem csak azért, mert akaratos, konok és vad, hanem, mert Andrew-nak és neki múltja van, a férfi pedig nem látszik felismerni benne élete nagy szerelmét. Andrew védelmére szólva, azóta nem kevés idő telt el. és annak idején Susana Mairi neven szédítette a férfit.
   Igen, szórakoztatott és izgalmas volt a történet, viszont tele volt nekem nem tetsző dolgokkal. A korhűség messze nem volt tökéletes, hiszen egy 19. századi történetet úgy ír le, mintha kétszáz évvel korábban történne. Azért nem voltak annyira primitívek a skótok, ahogyan ezt a szerző beállítja, s akik olvassák az Outlander sorozatot (ami időben korábban történik), azok ezt nagyon jól tudják, hiszen Gabaldon rendesen elvégzi a házi feladatot, ami a kutatást illeti, ami Yorkról nem mondható el.
   A másik dolog, ami módfelett szavart, az a gyermek Isobel volt. A cselekmény idején, a leányzó mindössze öt éves és egy valódi ördögfióka. Amivel nincs is baj, nagyon kedvelem a vásott kölyköket (ha a máséi), viszont mindaz, amit Isobellel elműveltetett a szerző, az még egy tíz-tízenkét éves fiúnak is becsületére vállna.

   A főhősök között természetesen működik a kémia, tehát a történet néhány nagyon forró jelenetben is bővelkedik – örülhetnek az explicít erotika kedvelői –, s ezzel nincs is semmi baj. Azzal viszont igen, hogy ízlésemnek túl sokat volt dícsérve az a férfi nemiszerv, s az erotikus jelenetek többsége az "óda Andrew farkáról" című leírással mentek el.

   No, de mindentől függetlenül egy kellemes történet volt, pörgött, izgalmas volt.. és természetesen teljességében kiszámítható. De ez nem is baj, megbocsájtható, mert bizony sikerült megnevettetnie többször is, bár erősen kétlem, hogy ez lett volna a szerzői szándék. 
   Akarom a folytatásokat, s ha lehetséges, ne kelljen ismét éveket várni egy következő kötetre.

Kapcsolódó bejegyzés:

Hannah és a felföldi