Hóvégi klasszikus: Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember

“Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

A könyv fülszövege Gárdonyi egyik legnépszerűbb történelmi regényeként említi, amit – bevallom – nem értek, hiszen hol van ez az Egri csillagoktól, mely ugyebár kötelező olvasmány az iskolai tantervben, vagy Ida regényétől. Egyébként mindkét regényből film is készült, amit évente legalább egyszer valamelyik nemzeti adó vagy kereskedelmi csatorna szabályszerűen meg is ismétel, mert miért ne? Ebből nem készült sem film, sem semmi más, és eléggé méltatlan módon nem is népszerűsítik az utóbbi időben. Ez természetesen csupán az én véleméményem, és ami azt illeti kissé elfogult is vagyok, mert nekem viszont ez a kedvenc Gárdonyi regényem.

Ifjúsági- és gyermekirodalomba tartozó műként tartják számon, hiszen a nyelvezete, a stílusa könnyen érthetővé teszi a fiatalabb korosztály számára is, de ugyanolyan élvezetet találnak az olvasásában a felnőttek is.

A történet központjában Zéta áll, a trák származású görög, akit apja a rabszolgapiacon Priszkosz rétornak ad el. Nincs ebben semmi megbotránkoztató, hiszen az ókorban bevett szokás volt, hogy szegény családok gyermekeit rabszolgának adják el, a történet idején pedig az ötödik század közepe táján járunk.

Zéta szerencsésnek mondható, hiszen gazdája felismeri a benne szunnyadó tudásvágyat és ifjú korára Zéta gazdája jobbkeze lesz, mi több, később fel is szabadítja a rabszolgaságból. Mondhatni, ez egy ókori sikertörténet a szegény sorsból induló gyermekről, aki a későbbiekben bizalmi poziciót tölt be a Attila, a hun király udvarában. A társadalmi felemelkedés egy bizonyos fokát ugyan sikerül elérni, de a boldogság nem jár vele együtt, mint ahogyan az a történetből kiderül.

De addig. míg ez bekövetkezik Zétának hosszú útat kell bejárnia.

A hunok városába Priszkoszt kísérve jut el, aki követségbe érkezik többedmagával. Ez pedig azokban az időkben nem villámlátogatást jelentett, hanem heteken, hónapokon át tartó ott-tartózkodást, ami alkalmat ad Zétának, hogy megismerje a hunok szokásait és szerelemre lobbanjon Csáth nagyúr lánya, Emőke iránt. Ez az érzés olyannyira erős, hogy hamis levélet gyárt, mellyel gazdája nevében Csáthéknak adományozza saját magát, hogy szerelme közelében lehessen. S ezzel megkezdődik a véletlenek sorozata, melyek odáig vezetnek, hogy előbb Rika királynéval és annak udvartartásával kedvelteti meg magát, majd hősiességével akarja magára felhívni Emőke figyelmét. Szerelme szíve azonban csak egyetlen emberért dobog: Attiláért.

A történetet Zéta meséli el, mintegy visszaemlékezve honnan indult és hová jutott,  és rengeteg valós történelmi tényt, eseményt is tartalmaz.

Ez az a könyv, amit időnként újra és újra el kell olvasni, mert egyszerűen megunhatatlan.  De természetesen ízlések és pofonok.

Gárdonyi egyik legnépszerűbb történelmi regénye, színes, ősi világot elevenít meg: a népvándorlás korának izgalmas, sorsdöntő fejezetét, Attila – hun királynak – mindent elsöprő uralmát és hirtelen halálát. Egy fiatal görög rabszolga, Zéta, Attila közelébe sodródik és krónikási hűséggel meséli el élményeit, tapasztalatait a hunok táborában. Ő maga művelt, nagytudású ifjú, íródeákja Priszkosz rétornak, aki a császár követeként indul Konstantinápolyból a Tisza partjára, Attila udvarába. Zéta szerint rettenthetetlen, vad harcosok élnek a hunok földjén, de asszonyaik sem akármilyenek. Van köztük egy, aki különösen kedves neki. Tőle tanulja meg, hogy az embereknek csak az arca ismerhető meg, igazi lényük rejtett, láthatatlan. Zéta nevet, rangot, vagyont remélve indul még a katalaunumi ütközetbe is, hogy méltó lehessen a hun főúr lányához. De Emőke számára csak egy csillag ragyog: Attila – akit halálakor önként követ a sírba.

Először 1902-ben jelent meg, utána még negyvenegy kiadást ért meg, a legutolsó 2015-ben, a budapesti Hermész Média gondozásában

A bejegyzésben szereplő fotók a 2001-es Attila, a hun király (eredeti címe: Attila, the Hun) című televíziós minisorozatból származnak.

Ashley Carrigan - Ikrek hava

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg Ashley Carrigan második regénye az Ikrek hava. Az Árnyjátékoshoz hasonlóan itt is egy gyönyörű, szenvedélyes, karakán hölgy életébe pillanthatsz bele, melyben egy veszélyes támadás megváltoztatja az ő és a megmentője  életét. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Skylar, a fiatal, menő belsőépítész a barátnőivel töltött görbe este után hazafelé tart, amikor megtámadják. Az életét egy különös csavargó menti meg. Skylar elhatározza, hogy valamiképpen meghálálja a bátor fellépést.

Azonban Jim, a Közel-Keletről visszatért veterán elutasítja a segítséget, és mindent megtesz, hogy a lányt elriassza magától.

Skylar nem adja fel, és ahogy egyre több időt tölt a férfival, már egyikük sem képes figyelmen kívül hagyni a közöttük felszikrázó szenvedélyt.

Ám Jim nem ígér többet néhány forró éjszakánál. Skylar nem elégszik meg a könnyed kalanddal, és amikor megjelenik az életében a jóképű és gáláns Karl, bizakodva veti bele magát a kapcsolatba. De bármennyire is igyekszik elfelejteni Jimet, az nem várt módon bukkan fel újra az életében.

Kockáztassa Skylar a szívét, amikor tudja, hogy a férfi végül összetörné?

Vajon Jim sötét múltja örökre közéjük áll, vagy a vad összecsapásaikból mégis fakadhat szenvedélyes szerelem?

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Megrendelhető

Senki számára nem titok, hogy mennyire kedvelem Ashley Carrigan írásait. A romantikusokat, mert a fantasyval, ami az ő lelkéhez oly közel áll, még nem barátkoztunk össze, de nem kizárt, hogy ez a “liaison” valamikor összejön majd.

Többször is említettem már, hogy mennyire kegyes volt hozzánk ebben az évben a Könyvmolyképző Kiadó, hiszen számos más kiadványa mellett a felnőtt olvasókra is gondolt, azokra, akiknek a szórakoztató irodalom másról is szól, nem csak a young adult/new adult  könyvekről. S bizony mi jó sokan vagyunk.

Ashley Carriganról tudjuk, hogy bár írásai szinte minden korosztály számára élvezhetőek, első sorban felnőtt nőkről ír felnőtt nőknek. Ezért kicsit értetlenül állok a borítón levő rubin pötty miatt. Ez nem egy new adult történet, vagy bármit is jelentene az a színes bigyusz, hanem felnőtteknek szól, és nem a benne levő erotika, hanem a szereplői, a mondanivalója miatt. A borító egyébként egy online verseny eredménye, elkövetője Koronczi Diána. Hatalmas gratuláció az ifjú hölgynek, igazán büszke lehet a teljesítményére.

Kedves számomra ez a történet – és bevallom, elfogult is vagyok –, mert ismertem már ötlet formájában is, és alkalmam volt végigkövetni a folyamatot, ahogyan az ötletből könyv lesz.

Az alaptörténet rém egyszerű: férfi és nő találkozik. Szinte minden történet így kezdődik, vagy ha nem, akkor ez egy adott ponton bekövetkezik. Csak nem mindegy, hogy ez a férfi és ez a nő mikor és milyen körülmények között találkozik, mit hoznak magukkal és találkozásuknak milyen hatása lesz további életükre. Ez a hatás az, ami megadja a történet sava-borsát és ezt a szerzőnek brilliánsan sikerült megoldania.

Jim és Skylar. Találkozásuk véletlenszerű, de mindkettőkük életét megváltoztatja. Jim a poszttraumatikus stressz szindrómát hozza ebbe a találkozásba, Skylar a bűntudatot, és innen a történet bármilyen irányt vehetne. Lehetne társadalmi-szociális kérdések tömkelegét felvonultató mű, pszichológiai dráma, vagy akár egy, a kor követelményeinek megfelelő, csatakosan erotikus írás. Ashely Carrigan az arany középútat választotta: egy kevés mindenből, de nem helyezett különösebb hangsúlyt egyikre sem, hanem pontosan a kellő mennyiséget adagolta mindenből ahhoz, hogy a végeredmény egy szórakoztató, de mégsem habkönnyű történet legyen.

Aki ismeri a szerző írásait, az már tudja, hogy Ashley Carrigan női hősei erős, határozott egyéniségek, akik tudják mit akarnak és kertelés nélkül haladnak is a cél felé, tehát még véletlenül sem picsogó, szempillarebegtető libák. Az Ikrek hava hősnője, Skylar, egy picikét más. Ő is tudja mit akar, de emellett rengeteg terhet cipel. És egy buzgó mócsing, aki abba üti az orrát, amibe nem kellene. Eleinte nem értettem, hogy miért is teszi ezt, de ahogy történet haladt előre minden bennem felmerülő kérdésre választ kaptam. Nem annyira tökéletes, pozitív női hős, mint az Árnyjátékos Gillianja, de pontosan a tökéletesség hiánya teszi őt emberivé és szerethetővé.

Ugye Skylart egy hajléktalan kinézetű fazon menti meg a késeléstől és hálából Skylar tenni akar valamit a férfiért, akiről kiderül, hogy nem egy csavargó, hanem háborús veterán, akit sérülés miatt szereltek le. Normális és érthető ez a hála, csakhogy Skylar akkor is segíteni akar, amikor tisztán és érthetően közlik vele, hogy nem kérnek belőle. Mert ez több mint hála, több mint köszönet. Ez vezeklés egy olyan bűn miatt, amit Skylar úgy érzi, hogy elkövetett. Ugyanis Skylar is katona családból származik, apja nyomdokaiba lépve a hadsereg mellett kötelezi el magát, hogy majd a szerelem miatt hátat fordítson az egésznek. Bár hangosan nem mondja ki, de bűntudata van, mert házassága sem sikerült és úgy érzi cserben hagyta apját, hogy csalódást okozott neki. Szívügye, hogy a poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedő férfit a maga módján megmentse az elzülléstől, mintha ezzel bocsánatot nyerne azért, amiért ő maga csalódást okozott apjának. Bár el kell mondanom, hogy ez a csalódás csupán Skylar  fejében létezik.

Aki azt hiszi, hogy innentől kezdve Jim és Skylar kapcsolata egy könnyed sétagalopp lesz, az még nem olvasott egyetlen könyvet sem a szerzőtől. Jim és Slylar ki nem állhatja egymást és Skylar életében egy másik férfi van jelen. Ez a férfi az egyetlen sablon, amit a szerző megengedett magának: ő a dögös milliomos, de szerencsére nem a fenekelős fajtából.

Egy idő után természetesen tudni lehet, hogy merre is tart ez a történet, és mikor azt hiszed, hogy most már igazán egyenesben vagyunk és a hőseink a boldog végkifejlet fele haladnak, a szerzőnek sikerült ismét meglepnie. Nem is egyszer, és olyan módon, hogy csak kapkodtam a fejem: ez meg honnan jött?

Nagyon emberközpontú történet és ehhez hozzájárul az is, hogy szereplői nagyonis valósak. És kivétel nélkül szerethetőek, még a dögös milliomos is, aki kicsit öntelt, kicsit nyers és igazándiból mindenki arra várna, hogy valamiért ő lesz majd a negatív hős.

Váratlan fordulatokkal teli és csipetnyi misztériummal fűszerezett igazi romantikus történet. Simogatja a lelkedet…

Ne hagyjátok ki!!!

Fantasztikus helyszíneken játszódik a regény, a játékunk is ehhez kapcsolódik. Keress rá a földrajzi koordináták alapján, merre is járt Skylar? Segítségül adunk 1-1 képet a hangulat kedvéért. A megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

é. sz. 39° 05′ 30″, ny. h. 120° 02′ 30″

a Rafflecopter giveaway

12.13 Kelly és Lupi olvas

12.15 Betonka szerint a világ...

12.20 Lizzyke olvasó kuckója

12.22 Dreamworld

Mondjuk a magunkét... Ashley Carrigannal

   ... már megint

   Lassan egy év telt el, mióta Ashley Carrigannal az írásról, a könyveiről, a terveiről beszélgettünk. Akkor még a magánkiadással küszködő szerző volt, tizennégy kiadott könyvvel. Bár tudtuk, hogy ez változóban van, az információ még nem volt nyilvános, tehát nem beszélhettünk róla. Azóta a rajongói már tudják, hogy sikerült egyik célját elérnie: ezentúl az egyik közismert kiadó jelenteti meg az írásait, a Könyvmolyképző, az a kiadó, ahol mindig is lenni szeretett volna. Júniusban jött az első könyv, az Árnyjátékos, s hamarosan következik a második, az Ikrek hava.

   – Mi változott az életedben?

   – Még tempósabb lett. Az éremnek mindig két oldala van. Az egyik oldalon ott az öröm és a megnyugvás, hogy végre a boltokban vannak a könyveim és sokkal szélesebb közönséghez eljutnak profi háttérrel. Régóta szerettem volna ezt elérni. Ahogy mondod, ez volt az egyik célom. A másik oldalon ott a kihívás, hogy meg kell felelni. Ez alatt azt értem, hogy eddig a saját tempómban írtam, olyan műfajokban, amikhez ötleteim születtek. Nem kellett határidőket tartani. Az én játékom volt. Most már vannak határidők és a felelősség is több, viszont úgy veszem észre magamon, hogy ez inspirálóan hat rám és még több energiát generál. Hagyományos kiadóval dolgozni számomra azt is jelenti, hogy sok olyan dolgot levesznek a vállamról, amivel eddig nekem kellett foglalkoznom. Igazi felüdülés. A civil munkám mellett már napi elfoglaltságot jelent az írás, vagy az ezzel kapcsolatos feladatok.

Kellyvel, az Árnyjátékos dedikálásán.
Ugye nem kell mondanom kicsoda Kelly?

   – Egészen az Árnyjátékosig csak egy zárt kör tudta kicsoda is Ashley Carrigan, vagyis kevesebben ismerték az írásait, és nem igazán tudták kicsoda van az írói álnév mögött. Az Árnyjátékos már dedikálással, közszerepléssel járt. Megváltozott-e az ismerősök, barátok, munkatársak viselkedése irányodban?

   – Néha vicces dolgok történnek. Akadnak olyan ismerősök, akik száz éve tudják, hogy írok, de mintha csak most tudatosult volna bennük igazán. Vannak olyan barátok, akik napi szinten támogatnak, és ez nagyon jól esik, mert lássuk be, az írás magányos tevékenység, a munkafolyamat nem látványos, menet közben nincs mit mutogatni. Ők mégis érdeklődnek és lelkesednek, és ami borzasztóan kedves tőlük, hogy bíznak abban, amit csinálok. A családom előtt pedig mély meghajlással tisztelgek, amiért zokszó nélkül elviselnek és elfogadják ezt az egészet. Természetesen jelen van az irigység is, de ezzel nem foglalkozom. Nincs is rá időm.

   – Ugye az Árnyjátékosig volt a magánkiadás, ami olyan amilyen, azaz magad uram, mert szolgád nincs. Zárójelként megjegyzem, hogy azért magánkiadásban is írtál egy bestsellert, mert a Két lépésre a mennyországtól bizony az volt. Most ott áll mögötted a kiadó, van marketing meg minden, ami kell, tehát több emberhez jut el a könyved. Ez pedig több kritikát, véleményt is jelent, mert véleményünk az van. Mindig és mindenről. Ezzel hogy birkózol meg?

A szerző és műve

   – A jól megindokolt és megfogalmazott kritikát értékelem, hiszen nem vagyok tévedhetetlen és az ízlések, az igények eltérőek. Ez így van jól. Az olyant viszont nem tekintem relevánsnak, ami logikátlan, és az illető a saját elképzelését keresi a könyvben, aztán esetleg nem találja és cserébe lehúzza az egészet, mert ettől érzi valakinek magát. Mindaddig, amíg a pozitív vélemények vannak többségben, van értelme írnom. Ha ez az arány megfordul, akkor majd csak magamnak írok, mint régen és nem sokkolom a közönséget.

   – Felnőtt nőkről írsz felnőtt nőknek, a történeteidben van erotika is, de mindig a cselekményen, a szereplőkön van a hangsúly. Ilyen volt az Árnyjátékos is, hogy csak az utóbb megjelent könyved említsem, és ilyen lesz az következő is, az Ikrek hava. Miért pont ezt a felnőtt korosztályt céloztad meg írásaiddal?

   – Mert a felnőttvilág gondjai, örömei, küzdelmei érdekelnek. Korábban nagyjából hozzám hasonló korúak voltak a szereplőim. Mostanra már fiatalítanom kell őket, mert én előre lovagoltam. Szeretek kiforrott, öntudatos és határozott karakterekkel dolgozni, legyen az nő vagy férfi, akik már magukra szedtek mindenféle tapasztalatot az életből. Érzik a döntéseik és a veszteségeik súlyát. Nem akarok túl komoly lenni a történeteimben, de túl könnyed sem.

   – Néhány nap múlva boltokban az új könyved, az Ikrek hava. Mesélnél róla egy picit?

   – Örömmel! Romantikus regény, ami játszódhatna bármelyik korban, mert az alaptörténet örök érvényű. Én most napjainkba helyeztem el és telis tele van valós helyszínekkel.  Néhány perc alatt pukkant ki belőlem az alapötlet és a sztori főmotívuma. Éppen egy másik regényemet írtam, amikor becsapott a villám. Az Ikrek hava szereplői nem kergetik a romantikát, sőt, kifejezett ellenséges hangulatra és némi kis fogvillogtatásra is kell számítani. Csakhogy az érzelmeket nem lehet ésszel és hűvös döntésekkel irányítani, legalábbis nem sokáig. Szerettem írni ezt a könyvet. A férfi főszereplőim mindig kicsit levesznek a lábamról. De szerintem, ezt vagy így érdemes csinálni, vagy sehogy. Azt hiszem, Jimnek bármelyikünk szívesen segítene… A főszereplők az ikrek havában születtek, ami nem könnyít a helyzeten. Én már csak tudom, hiszen nekem is ez a csillagjegyem, volt honnan merítenem. Ezúttal nincsenek látványos akciók, nincs misztikum, sem paranormális lények, (hoppá! vagy mégis?) semmi rázós. Érzelmekről, előítéletekről, konokságról és a barátság különböző szintjeiről szól a könyv.

   – Azon kevés szerencsések közé tartozom, akik már olvashatták az Ikrek havát, tehát ismerem a történetet, a szereplőket, és azt is tudom, hogy az alapötlet rendkívül sok lehetőséget rejt magában. Ez a történet ugyanúgy lehetett volna egy pszichológiai dráma, mint társadalmi-szociális kérdések sorát felvonultató mű, vagy egy csatakosan erotikus írás. A számtalan lehetőség közül miért pont azt a megoldást választottad, amelyiket?

   – Mert egy szórakoztató történetet szerettem volna kihozni belőle, ami nem megy el hangsúlyosan egyik említetett irányba sem. Szándékosan nem helyeztem nagyobb hangsúlyt a drámára, nem apellálok társadalmi gondokra, hogy azok vigyék el a hátukon a könyvet, és túlságosan sok céltalan erotikát sem akartam beleszuszakolni, csak amennyit a sztori megkíván. Amennyi belekerült, annyi kell is bele.

   – Azt is tudja a világ, hogy te nem vagy főállású író... még☺ Mikor van időd/szoktál írni?

   – Éjszaka írok, főleg hétvégén általában hajnalig. Ha nagyon hajszol a múzsa őnagysága, vagy a határidő, akkor hétköznap is éjszaka és így minimális idő jut alvásra. Mindezt egy korty kávé nélkül. Ettől vagyok zombi évek óta.

Jack, a kézirat habtestű őre

   – Áruld el az olvasóidnak, mi tud téged kizökkenteni a ritmusodból mikor írsz? Mi az, amit nem tudsz kizárni, ami pokolian zavar?

   – Zavar a háttérzaj, jövés-menés, de mindig igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy lehetőleg ezt kizárjam. Van egy állandó „zavaró” tényező, de nem tudok érte haragudni. Jack cicám igen nagy előszeretettel segít nekem az írásban és a gépelésben is. Méretes habtestével imád végigheverni a kéziraton, billentyűzeten és simán bevágja a szunyát. Sugározza a pozitív energiát a regényekbe. Az esetek nagy részében ilyenkor hagyom aludni, mert nincs szívem lerakni onnan. Tudom, ilyenkor azt jelzi, hogy vele kéne már foglalkoznom. Ennyi szünet pedig nekem is jár.

   – Nem vagy főállású író, de azért az írás hobbinak sem nevezhető a te esetedben. Egyáltalán jut időd bármi másra? Van-e hobbid?

   – Így van, jól látod. Ez már rég nem hobbi. Nincs időm másra. Két kézirat között gyorsan elolvasok egy-két könyvet és kész, ennyi. Jó volna többet olvasni, mert nagyon hiányzik. Régebben rajzoltam, de már ez is ugrott. Négy éve tervezem, hogy tartok egy pizsama napot és még mindig nem jött össze. Filmnézéssel szoktam kisütni az agyamat.

   – Van-e kedvenc műfajod a filmek között? Vagy kedvenc színészed? Mi alapján választod ki a filmeket, amiket nézel?

   – Tejesen össze-vissza nézek mindent. Ugyanúgy érdekel egy jó sci-fi, mint egy nehéz dráma, vagy az ázsiai filmek. Igaz az utóbbi időben rákaptam a skandináv filmekre. Sorozatok közül a kicsit betegeket részesítem előnyben. Nincs kedvenc színészem, de vannak, akiket jobban kedvelek, mint másokat. Némely pasikat pedig kifejezetten szívesen nézegetem.

   – Ahogy már említettük, Ikrek hava néhány napon belül a könyvesboltokban lesz. Most két kézirat között vagy és punnyadsz, vagy már belefogtál egy újabb történetbe?

   – Én mindig dolgozok valamin. Most két anyagom is van. Az egyiket, ami egy misztikus, erősen paranormális történet, félbehagytam, mert több időt igényel a kidolgozása és most át kellett ütemeznem a dolgaimat. Elkezdtem egy másik regényt, ez romantikus lesz, de jó kis háttértörténet színesíti. Közben jár a fejemben az Igézők befejező, harmadik kötete is. Nagyon várom az Ikrek hava megjelenését és az olvasók reakcióit. Óriási öröm, hogy egy éven belül két könyvem is a boltokba kerülhet.

      –  Az olvasói reakció hamarosan jönni is fog, ugye?

   – A kötet december 15-én kerül a boltokba, december 16-án pedig személyesen is találkozhatunk a Könyvmolyképző Kiadó év végi rendezvényeinek keretén belül. 14.00 órától beszélgetés és könyvbemutató, amit dedikálás követ. Helyszín: Alexandra Pódium, Budapest, Nyugati tér 7 szám. Tehát találkozzunk ott!

   – Köszönöm szépen a beszélgetést.

   – Én is köszönöm.

Kapcsolódó bejegyzések:

Két lépésre a mennyországtól

2016-os interjú

Árnyjátékos

Mondjuk a magunkét... Halasi Miklóssal

Halasi Miklóssal néhány évvel ezelőtt találkoztam a közösségi oldal egyik csoportjában. Akkor hallottam először a Sukitoréról is, a párosan írt erotikus történetekről. Nem sokkal később mindketten elhagytuk az illető csoportot és szem elől tévesztettük egymást a tavalyi megkeresésig, mikoris olvasásra ajánlotta egyik könyvét. Azóta néha beszélgetünk. Nem mondanám, hogy barátok vagyunk, csupán “ismerjük” egymást, virtuálisan. Ez pedig legutóbbi beszélgetésünk: egy, a nyilvánosság számára készült bemutatkozás, azt is elmondom, hogy miért.

Kicsoda is Halasi Miklós (Mykee)? Egy kevésbé ismert magyar író, aki magánkiadással gürizik és így próbálja írásait a nagyérdeműhöz eljuttatni. Öt könyve jelent meg (hatodik előkészületben), ebből egy verseskötet. És annyira vágyott arra, hogy valaki végre vele is interjút készítsen, hogy egy idő után saját magát kérdezte ki. Ha minden önjelölt celeb nyilvánosságot kaphat, akkor Halasi Miklós is megkaphatja a saját interjúját – bár gondolom jobban örült volna, ha ezt egy menő irodalmi lap újságírója készíti és nem én.

Azt is tisztázzuk indulásból, hogy ennek a bejegyzésnek a szelemi tulajonjoga a miénk, kettőnké: © Betonka, © Halasi Miklós 

– Meséld el nekem, kicsoda Halasi Miklós, amikor épp nem ír verset, prózát vagy sukit?

– A hétköznapokban sokféle dologgal foglalkozom: a munkámban weboldalakkal dolgozom, de nem programozói szinten. Inkább webgazda és -dizájnernek mondanám ezt a foglalkozást. Felügyelem, javítom és frissítem a céges lapokat. Magánéletben érdekel a rajz, még gyermekkoromban készült pár "csendélet" vagy épp lakásbelső – az emberek ábrázolásában nem jeleskedtem. Úgy gondoltam, hogy itt az idő újra leporolni a régi tudásom és némileg tovább fejleszteni. Ezen kívül még időnként kapcsolati problémákat szoktam kigubancolni, de ezt is csak közeli ismerősöknek.

Közben jót somolygok, mert az eredeti szakmám édesipari technikus, valamint cukrász, de voltam anno szemüvegeladó is.

– Ennyi minden mellett mikor van időd írni?

– Mostanában nagyon ritkán, ezért is készülnek inkább Egypercesek, mint hosszabb írások, folytatások. Leginkább reggel és délelőtt fog az agyam, ilyen időben kap el az ihlet, ha megtalál. Ilyenkor gyorsan lejegyzetelem a telefonomba az ötletet és amikor kicsit békén hagynak, akkor megírom. Sokan este tudnak írni, mert akkor van nyugalmuk, én ilyenkor már inkább pihenek, az agyam passzív módba kapcsol és lazítok, olvasgatok a Facebookon. Pedig milyen jó lenne, ha ekkor pörögnének az agysejtjeim, mert számtalan folytatás készülne.

– Miért pont az erotika felé fordultál írásaidban? Mert el kell ismernünk, írásaid túlnyomó része erotikus.

– Talán azért, mert elég korán érdekelt a téma. A szebbik nem felé már általános iskola második osztályában kifejeztem a tetszésemet egy kitűző tüskéjével, ami miatt intőt is kaptam. A következő állomást e témában 11-12 éves korom körül értem el: ekkor egy-két osztálytársamon keresztül értek a hatások (elsősorban pletykák formájában). Az első szerelmem szintén erre az időszakra tehető. Ahogy egyre több (főleg vizuális) élmény ért a környezetemben, úgy indult be a fantáziám. Akkoriban a fiatal korom miatt még eldugták előlem a felnőtt témájú újságokat, ezért nem maradt más, mint az iskolai füzetek: írtam pár elképzelt történetet 14 éves koromban. A vizualitást és egyben az illusztrációt a saját kezdetleges rajzaim jelentették. Ezért bátran mondhatom, hogy szinte a véremben van a szexualitás. 

– Emlékszel még az első szerelmed nevére?

– Természetesen. Fruzsinának hívják és neki vallottam be elsőként. Korábban is tetszettek más lányok, de ő volt az, akinek megírtam, majd bevallottam. Persze kinevettek a barátnőjével, de ilyenek a tinik.

– Gyakran leszel szerelmes?

– Nem gyakran, bár a szikra mindig bennem van és tudom, hogy akkor csaphat le, amikor nem gondolok rá. A legtöbbször ésszel élek, de számon tartom, hogy a szerelem váratlanul markolhat a szívembe. A nőkért viszont mindig rajongok. Egyszerűen oda vagyok értük és mindegyikük esetében saját magukért. Minden nőben megtalálom azt az egyediséget, amiért imádni lehet, de épp emiatt észnél kell lennem: látom, kivel milyen lenne az életem és ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ez csak rajongás. Viszont épp emiatt figyelmeztetem a hölgyismerőseimet: kár féltékenynek lenniük bármiben is, mert önmagukért szeretem őket.

– Ezek szerint múzsában nincs hiány!

– Múzsából sosem volt, bár tény: mindig újat kerestem egy idő után, aki ihletet adhatott. Jelenleg se múzsa, se írás.

 – Mesélj egy kicsit a Sukitoréról. Ugye, az elnevezés párosan írt erotikus történetet takar. S ezt egy olyan időszakban kezdted el művelni, mikor még nem létezett a mostanság oly divatos váltott szemszög. Honnan jött az ötlet?

– A Sukitore ötlete anno szintén egy múzsától érkezett: a Nők Lapja Cafén akkoriban nagy pörgés volt, privát üzenetekben is váltottunk pár pikáns mondatot, melyek egy idő után érdekes hobbivá, játékká nőtték ki magukat. A beszélgetések úgy indultak: "képzeld el magad egy helyre, szituációba, ahová csak szeretnéd, és mondd el, milyen ruhában vagy!" Ebből formálódtak a történetek. Akkoriban nem volt túl sok időnk komplett regények írására, amolyan szexchatnek is hívhatnánk a beszélgetéseket, de annál kicsit több volt.

Ahogy gyűltek az ilyen röpke történetek, sajnáltam, hogy elvesznek a privát beszélgetések mélyén. Az aktuális múzsámmal nyíltan kezdtünk írni ilyen erotikus szösszenetet, de csak a felnőtt tartalom bevezetéséig jutottunk el, tovább nem folytathattuk nyíltan. Kiderült, hogy sokan olvasták, és várták a merészebb részeket. Ekkor ötlött fel bennünk, hogy olyan helyen kellene folytatni, ahol nyíltan kiírhatjuk mindazokat a konkrétumokat, amikről korábban a privát beszélgetésekben fantáziáltunk.

2007-ben még nem létezett ilyen weboldal, a stílus is szinte ismeretlen volt, a felnőttirodalomban főleg nem készültek ilyen történetek, ezért létrehoztam a Sukitore oldalt, ahol (persze álnéven) bármilyen vágyat le lehetett írni, szigorúan legalább kettesben. Tehát nem egy ember találta ki mindkét szemszöget, hanem többen alkották meg a végső történetet.

– És mi vett rá téged, vagy titeket, hogy a nyilvánosság elé is álljatok ezekkel a történetekkel? Értem ez alatt a kiadást.

– Az első könyvet alig másfél évvel a Sukitore indulása után adtuk ki, 2009-ben. Ennek egyik oka az oldal és a stílus népszerűsítése volt. Szerettünk volna, sok emberhez eljutni, hiszen ha többen írunk, jobban keverednek a stílusok, és még élvezetesebb sztorik kerülnek az olvasók elé. Ráadásul ahány író, annyiféle vágy találhat egymásra a történetekben. Tehát mindenki jól járna: az írók a sokféle lehetőséggel, az olvasók a számtalan olvasnivalóval.

A másik ok, amit manapság sem értenek jópáran: ez egy teljesen újfajta írásmód volt akkor, és azóta is így van. A női oldalt valóban nő, a férfit tényleg férfi írja. Megismerhetjük a két nem eltérő gondolkodásmódját. Nem kell elképzelni a másik nemet: megírja az írótársunk. Épp emiatt sosem tudni, mi lesz egy történetben, merre fordul a sztori fonala. A harmadik ok pedig szimplán büszkeség volt: a polcunkon szerettünk volna tudni egy példányt az életünk eme részéből.

– Mit szólt ehhez a család, a barátok, a munkatársak? Vagy annak idején nem tudták mivel foglalkozol szabadidődben?

– A Sukitore indulásáról először nem tudtak a kollégák, de aztán pár hónapon belül kiderült. Főleg amiatt, mert újabb írókat igyekeztem találni. A kezdeteknél már tisztában voltam azzal, hogy nekem vállalni kell önmagam, teljes névvel, hiszen én üzemeltetem az oldalt. Cserében a többi írónk anonimitást kapott és csak az fedte fel magát, aki úgy gondolta, kiáll a nyilvánosság elé. Épp emiatt volt nehéz írót találnunk: a tagok nem akarták, hogy kiderüljön a kilétük. A Facebookon sem szerveztek be másokat, mert akkor a környezetük elítélte volna. Nekem nem volt más lehetőségem, így az ismerősök közül mindenki tudta, hogy ezzel foglalkozom, de nem is jutottam át rajtuk.

Úgy éreztem magam, mint egy titkos mozgalom vezetője, aki tagokat próbál toborozni, de csak falakba ütközik. Mindenki fű alatt adta tovább a weboldalunk címét, nyíltan senki sem merte osztani. Pár lelkes írónk segített a falon való átjutásban, de igazán nagy áttörést évekkel később sem értünk el. Közel tíz év után szinte ugyanott tartunk, mint az oldal indulásakor. A munkahelyen azóta már elfogadták ezt a hobbimat, szóval nem mosolyognak meg érte. Talán a könyvkiadások hozták meg a változást odabent. 

– Azért még mindig egy prűd és képmutató világban élünk, soha nem érezted azt, hogy megszólnak, furán viszonyulnak hozzád, vagy egyenesen ítélkeznek amiatt, hogy te nyíltan felvállalod azt, hogy többnyire erotikus történeteket írsz? Tudod, az ilyen "hülye perverz" jelzők, meg hasonlók...

– Szerencsémre megúsztam az ilyen címkézést. Az ismerősök vagy nem vettek komolyan, vagy nem tudták hová tenni az egészet és inkább kínosan kerülték a témát, vagy egyszerűen megijesztette őket az, hogy pontosan tudtam, mit akarok a szexben. A saját vágyakról nagyon kevesen mernek beszélni. Sokan azt gondolják, hogy ha megtennék, akkor túlságosan megnyílnának és sebezhetők lesznek, kihasználnák őket. Ennek oka, hogy legbelül azt érzik, más kezébe kerülne a vágyaik feletti irányítás, teljesen elvesztenék a testük feletti kontrollt és kiszolgáltatottá válnának. Pedig ez hozzátartozik az önismeretünkhöz. Mindig tiszteltem az írótársaimat azért, hogy (még ha álnévvel is, de) belevágtak a Sukitore oldalon való írásba. Nem egy írónk pont a történeteken keresztül találta meg önmagát, valamint azt, mire vágyik a szexben igazán. Aki pedig ezt kineveti, nem érett ember. Büszke vagyok minden írónkra és a könyvekkel ezt is szeretnénk megmutatni: vállald fel magad, a vágyaidat.

– Csúnya kérdés, de fel kell tennem. Van ennek piaca? És ez alatt nem azokat értem akik kedvelik a műfajt és "megszerzik", hanem a tényleges vásárlókat.

– Tágabb értelembe véve a felnőtt könyveknek van piaca, vegyük alapul a Szürke ötven árnyalatát. Elsősorban a nők körében népszerű az erotikus irodalom, tehát az, hogy párosan írt történetekről van szó vagy "hagyományos" regényekről, az elvileg mindegy.

Az utóbbi pár évben a váltott szemszögű írások egyre népszerűbbek lettek, de nem mindenkinek jönnek be. Főleg az átfedéseket, ismétlődéseket nem szeretik az ellenzők, melyek megakaszthatják a történet folytonosságát. Az előnyük mégis ez: a két szemszög közötti eltérések érdekes apróságokat mutathatnak meg, esetleg hatással lehetnek a végkifejletre. Mivel ez a "térbeliség" fárasztó lehet egy idő után, emiatt pár rosszul megírt könyv elveheti az olvasó kedvét a hasonló típusú regényektől. Tehát egyértelműen szűkebb ez a piac, még az erotikát kedvelők körében is.

Az általános olvasó érdeklődését nem tudom, mennyire kelti fel a váltott szemszög, a megszokottól eltérő írásmód. Ha az illető nyitott az új dolgokra, akkor az első könyvek élményeitől függ, mennyire ragadta meg a figyelmét. Szerintem az olvasók körében egyelőre a hagyományos vonalvezetés a divat.

– Akkor átfogalmazom a kérdést: Neked, Halasi Miklósnak, van-e piacod? Sikeresnek mondhatod-e magad?

– Piac biztosan lenne, csak kevesen ismerik a Sukitorét. Ez utóbbi miatt nem mondanám sikeresnek magam vagy az oldalt, hiszen hiába volt a sok erőfeszítés, jelenleg is kevesen ismernek minket. Ennek egyik oka a korábban említett emberi zárkózottság lehet, míg a másik ok kézenfekvő: erotikus tartalmú műveket nem mindenhol lehet hirdetni a korhatár besorolás miatt. Például a Hogy történhetett című könyv hirdetését tíz perc után letiltotta a Facebook, mert a fülszövege a "szex" szóval kezdődött. Tehát a sikerességet a mai napig erősen hátráltatja a felnőtt tartalom, illetve az ismertségünk hiánya.

– Ne beszéljünk csupán a Sukitoréról, bár első sorban erről ismernek téged. Nemrégiben versesköteted is megjelent. Jól tudom?

– Igen, tavaly jelent meg Verseim címmel. Ez a kötet elsősorban a "lovagkorom", azaz a tizenéves éveim végén írt rímeket tartalmazza, az utóbbi időben alig egy-két verset faragtam.

– Lelőtted a következő kérdést, ami az lett volna, hogy lesz-e folytatása. Ezért inkább mesélj a terveidről.

– A verses múltat a könyv kiadásával magam mögött hagytam, mert az ember főleg akkor rímel, ha depressziós kedve van, ebbe pedig nem szeretnék visszasüllyedni, remélhetőleg sosem kerül rá sor. Annak idején a szerelmes témák mellett elég sok szomorú és sötét verset írtam. A Sukitore múltam is lassan magam mögött hagyom, követem a hagyományos írók útját: egyedi regényeket szeretnék mesélni. Jelenleg van egy félig kész romantikus regényem Hangulatkeringő címmel, amit négy kötetesre tervezek, ebből kettő már elkészült, jelenleg a harmadik rész harmadánál tartok. A Sukitoréra pár mondat erejéig visszatérve: július óta készítem elő az egyik kedves írótársnőmmel írt kalandregényünket, Krisztint. A jelenlegi időbeosztásom miatt remélem januárban, de legkésőbb február elejére elkészülhet. A Sukitore idén, év végén lesz tíz éves. Zárásképp szeretnék egy újabb, ingyenes válogatást kiadni ebook formátumban, mert számtalan történet vár még arra, hogy az olvasók megismerjék.

 – Mi várható Halasi Miklóstól a közeli-távoli jövőben?

– A közeli-távoli jövőben az Egypercesekből, és azok felnőtt változataiból, a Szexpercekből talán összejöhet egy kötetre való, amit szintén kiadnék. Egyelőre ennyi tervem van, aztán kiderül, mennyi fér bele az időmbe. Az Egyperceseim Örkény novelláihoz hasonló, rövid írások. Pontosítok: Egyperces pillanatok címen írom ezeket a szösszeneteket. Azért pillanatok, mert a legtöbbször egy-egy helyzetet kapnak el, szinte hangulatba ringatva az olvasót. Novellához méltón, sok történet legvégén van egy váratlan csattanó, ami az egész sztorit más szemszögbe helyezi, de ettől igazán élvezetes. Apropó élvezetek: néhány hónapja pár kedves írótársnőmmel összeálltunk, és egy önálló, Szexpercesek nevű oldalon sztorizgatunk hasonló stílusban, felnőtt témában. Nem gondolnád, hogy egy-egy ilyen rövid történetnek milyen rafinált csattanói lehetnek.

 – Köszönöm szépen a beszélgetést és ... nem is tudom mit kivánjak neked? Sikert? Népszerűséget? Tengernyi olvasót? Kossuth díjat? Lottó ötöst?

– Kérhetem ebben a sorrendben? Komolyra fordítva a szót: némi ismertség nem ártana, hiszen egy író nem feltétlenül a fióknak írja a történeteit. Szeretnék sokaknak kellemes és maradandó élményeket adni a regényeimen, novelláimon keresztül. Jó lenne, ha a sukitörténetek által a szexualitást olyan általánosságban elfogadott témává tehetném, mint a napi időjárás-jelentés vagy a hírek, tehát bátran beszéljenek róla. A sukival bebizonyítottuk, hogy lehet ízlésesen is e témakörben írni, ami kezdőlökést adhat az olvasónak. Remélem, sokakhoz eljutnak majd az írásaink. Nagyon köszönöm a beszélgetést, igazán jól éreztem magam!

– Akkor már ketten vagyunk!

Halasi Miklós könyvei megvásárolhatóak a Publio kiadónál és a Google Play-en, Szabadon című antológiája pedig ingyen letölthető a  www.sukitore.com oldalról

 Látogassatok el közösségi oldalára is, mely egyben hivatalos szerzői oldala is:  https://www.facebook.com/halasi.miklos.iro/

Borsa Brown - Az Arab fia

Csábítás és erotika a kelet kapujában - Az Arab 4

Khalid ​al-Szudairi húgával együtt végérvényesen felnőtté válik, új élete küszöbén áll. Nehezen szakad el a biztonságot nyújtó családjától, de azt is érzi, ha bizonyítani akar, akkor valóra kell váltania álmait. Olyan terveket, amelyekhez valószínűleg apjának is lesz pár keresetlen szava…

Közeli családtagjai folyamatos nyomás alatt tarják, hiszen már mindenki az unokatestvérével megkötendő menyegzőre készül. Esélye sincs kihátrálni, hiszen elkövette a legnagyobb bűnt, amit nővel szemben elkövethet. Vagy házasodik, vagy halálba küldi a lányt.

Vajon miként lesz képes összeegyeztetni a vágyait, álmait a saját családja és hazája korlátaival? Sikerül Annát, az oly féltve őrzött testvért elengednie? Mi vár rá az elzárt világon kívül?

És a legfontosabb: Mi van, ha csak úgy elsuhan az ember szeme előtt a szerelem maga? Utána fordul, hogy megszerezze, vagy behunyva szemeit, lemondva a felemelő érzésről, kitart a tervei mellett?

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Az Arab-sorozat utolsó, befejező kötete, melyben a sokak által megszeretett Szudairi család elbúcsúzik, ismét bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.

Álomgyár, 2017

"Apám nézése egész megnyugtató mindaddig, míg ki nem nyögi.

– Akkora idióta vagy, hogy csakis az én fiam lehetsz!"

Kedves Khalid!

Soha nem gondoltam volna, hogy megérem azt a napot, amikor a becses apádról azt mondom, hogy szimpatikus, szerethető és megértem tettei mozgatórugóit. Minden pénze, neveltetése, meggyőződése, vallása és kultúrája iránti elkötelezettsége mellett tudott önzetlenül és szenvedélyesen szeretni és lehetőségeihez mérten nyitni egy másik kutúra fele, mi több, némi tiszteletet is mutatni egy hitetlen nő irányába. Nem hátrált meg a nehézségek elől és a kötelességét is teljesítette családjával szemben, annak ellenére, hogy néha ez nagyon nehezére esett.

Sajnos, rólad ugyanezt nem mondhatom el. Értem én, hogy te egy herceg vagy és egy számomra idegen kultúrából származol, de azért az anatómiai és szellemi fejlődésed ritmusa azonos velünk, kevésbé (vagy ellentkezőleg: nagyon is) szerencsés halandókkal. Azaz semmi más nem vagy mint egy 18 éves zavart és elkényeztetett kis köcsög, aki jódolgában nem tud magával mit kezdeni. Bár a saját magad által jelen időben elmesélt történetedben előszeretettel nevezed magad férfinak, hát kedvesem, ettől olyan messze állsz mint Makó Jeruzsálemtől... vagy Mersintől, ahová füled-farkad behúzva menekültél többször is, arra várva, hogy apád eltakarítsa a mocskot, amit csináltál, hogy te majd büszke hercegként, széles vigyorral hazatérj, és – reményeid szerint – fogadd mindenki csodálatát és imádatát, hogy milyen fasza fiú is vagy te. Apád helyében én a lábadtól fogva lógattalak volna fel, hátha a fizika törvényeinek köszönhetően a vér az agyad irányába is áramlani kezd, nem csak a családi bizsu fele.

Apropó családi bizsu... Dícséretes, hogy 18 évesen már tisztában vagy azzal, hogy a magömlés nem azonos az orgazmussal. Más egy egész élet után sem tudja. De azért nem ártana a családi orvostól megkérdezni, hogy anatómiailag merre is vannak azok az ondóvezetékek és tulajdonképpen mi a helyzet azzal a gáttal. No, de ez mellékes, lehet neked, mint magasabbrendű egyednek, az anatómiád is más, beszéljünk inkább másról. Például a viselt dolgaidról.

Lehet még nem jutott el hozzád a hír, de nem te vagy a világ közepe, és nem mindenki ájul el tőled. Szép dolog a testvéri szeretet, de tesvéred férjhez ment, saját élete van, hagyd, hogy élje és ne fenyegetőzz állandóan, hogy majd megmondod te kicsoda is a férje. Nemcsak előítéletekkel vagy tele, hanem az értékrendszered is kettős, nem beszélve arról, hogy feltételezésekre és szóbeszédre alapozol. No mi van akkor, ha Billal szereti a szerencsejátékokat? A te pénzeden játszik? Téged az apád rázott meg, hogy abbahagyd, mielőtt még börtönbe jutsz miatta. Mert ugye Billal okos és külföldön játszik, te pedig, kis hülye, odahaza, ahol törvény tiltja és börtön jár érte. Mit mondasz meg Annának? Hogy Billal hetyegett egy nővel, akit később a hotelszobájában holtan találtak? Egyrészt az a múltjához tartozik, másrészt – bármennyire nem akarod elhinni – az egy szerencsétlen baleset volt. Te viszont tudatosan ítéltél halálra két nőt, mindkettejüket megbecstelenítetted, és apád nyakába lőcsőltél mindent, majd ő megoldja helyetted. S ez még nem volt elég, dacból és kényszerből feleségül vettél két nőt, miközben a harmadikba voltál szerelmes. Légy őszinte: nemcsak a Ferrarikat gyűjtöd, hanem a feleségeket is?

Egyébként, akkor most szégyenlős vagy vagy sem? Csak azért kérdem, mert van amikor nem zavar – hogy téged idézzelek – ha „egy szál faszban” álldogálsz, máskor meg a feleséged előtt sem akarsz vetkőzni.

Egész eddigi életed egy vicc. Amikor nem épp hisztis kisfiúként viselkedsz (igen, a férfiak is hisztériáznak, csak ők szeretik konverziós zavarnak nevezni), akkor épp az apád másolod viselkedésben, gondolkodásban. Csak sajnos nem elég jól, mert ami nála természetes és zsigerből jön, nálad már erőltetett és nevetséges. Mint ahogy az is, amikor csak úgy kijelented, hogy te 18 évesen saját bizniszbe fogsz – apu pénzén, természetesen, mert te az életben semmit nem tettél a pénzszerzésért – s mindjárt egy szállodaláncot akarsz igazgatni. Tiszta szerencse, hogy apád hátulról mozgatta a szálakat, mert tőled úgy mehetett volna csődbe az egész vállalkozás, ahogy van. Te mással voltál elfoglalva.

Magadon kívül szeretsz te valakit? Mert ha igen, akkor azt nagyon különösen tudod kimutatni, hiszen mindenkit csak bántani-sérteni tudsz, szóval és tettel egyaránt. Történeteddel csak azt sikerült bebizonyítanod, hogy egy olyan szigorú világban is, amilyenben te élsz, ha van pénzed és van hatalmad, akkor minden lehetséges. Bármit megtehetsz, mert ott áll mögötted apád és elsimítja a dolgokat. Nem érdekel kit bántasz meg, hogy családi viszályt szíthatsz, hogy emberek sorsát fordítod rosszra, nem gondolsz a következményekre. Semmire nem gondolsz magadon kívül. S még te nevezed férfinak magad.

Mondhatnám, hogy örülök az ismeretségnek, de ez nem felelne meg a valóságnak. Az vagy amit megvetek egy emberben: arrogáns, felelőtlen, nagyképű és gyáva. Tudod, nagy kedvem lenne egy diótörővel elkapni érzékenyebb testrészed, azt, ami körül szánalmas kis életed forog, és nem túl erősen, de annál kitartóbban szorongatni. Hogy érezd a törődést...

Lehet mások majd elárasztanak feltétel nélküli imádatukkal, ez így van jól. Nem vagyunk egyformák és különben is az ízlések és a pofonok. Tegyél magadnak egy szivességet: nőj fel, Khalid! De addig is üdvözletem szüleidnek. Anyád továbbra is egy szent, apád pedig hozzád képest egy finom úriember.

Kedves Borsa, imádlak a Maffia trilógiáért. Még Az Arabért is. De ne haragudj, ez nagyon nem jött be.

A sorozat részei az Álomgyár Kiadó gondozásában

Az Arab, 2015

Az Arab szeretője, 2016

Az Arab lánya 1, 2016

Az Arab lánya 2, 2017