A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 12., csütörtök

Kristen Proby – Hallgass meg!

 

  Fusion 1




   A ​New York Times és a USA Today bestsellerszerzője, Kristen Proby vadonatúj regénysorozatában öt jó barátnő együtt nyit egy menő, új éttermet, ám egyikük sokkal többet kap, mint amire szerződött, amikor a szexi egykori rocksztár besétál az étterembe – és a szívébe.
   A Csábítás hamarosan Portland legkapósabb éttermévé válik, és Addison Wade büszke rá, hogy ez részben az ő érdeme. Eltökélten sikeressé akarja tenni, és szerinte az új vendégek odavonzásának nincs jobb módja, mint az élőzene. De amikor Jake Keller, a rocksztár vonul be az ajtón, hogy hétvégi zenélésre jelentkezzen, Addie tudja, hogy bajban van. Azonnal felismeri őt, hiszen a poszterei beborították hálószobája falát középiskolás korában: igazi rosszfiú… vagyis pontosan az ő típusa, és pontosan az, akire semmi szüksége.
   Jake Keller öt évvel ezelőtt otthagyta a rivaldafényt, és arra vágyik, hogy visszatérjen ahhoz, ami mindig is hajtotta: a zenéhez. Ha egy pimasz, pokolian vicces bombázónak dolgozik, annál jobb! Ám sokkal könnyebben rá tudja beszélni Addie-t, hogy adja neki a munkát, mint meggyőzni, hogy többet akar egy kis hancúrozásnál. Amikor a nő már kezdi beadni a derekát, Jake-et végül utoléri a múltja.
   Addie élete vajon ismét darabokra hullik, vagy Jake képes lesz rávenni, hogy elnyomja a kétségeit, és a szívére hallgasson?




   Vinton, 2019
   Eredeti cím: Listen to Me, 2016



   Mondanám, hogy újabban, de ez így nem lenne helyes, hiszen már négy-öt éve (ha nem több) nagy keresletük van a romantikus-erotikus könyveknek. Tele velük a könyvpiac, és annak ellenére, hogy a műfajban már nem igazán lehet újat alkotni, egyre több kiadó hódol be a nyomásnak és jelentet meg hasonló zsánerű írásokat. A Vinton kiadó is szakított a hagyománnyal, mely szerint langyos, romantikus történetek láttak napvilágot náluk és beállt a sorba. Nem mondanám, hogy ez lenne az első ilyen jellegű kiadványuk, de mindenképpen ez az első, amely explicít erotikát is tartalmaz és símán rá lehet nyomni az erotikus címkét.
   Kristen Proby neve nem ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen még a megboldogult Ulpius-ház harangozta be egy írását – ami természetesen sosem jelent meg a kiadó gondozásában. Viszont 2016-ban a Könyvmolyképző Kiadó felvállalta és boltokba került a szerző végtelennek tűnő Velem Seattle-ben sorozatának első része Tarts velem! címmel. Nem tudom kinek hogy tetszett, de azóta sem folytatták a sorozatot, amiért nem is sírom vizesre a párnám, mert nekem nem jött be. Az igaz, hogy olvastam rosszabbat is, de ritkán.
   Érthető, hogy fenntartásokkal fogadtam a hírt, hogy a Vinton Kiadó rukkol ki egy újabb Kristen Proby sorozat első részével. A jó hír az, hogy valószínűleg minden részét elolvashatjuk majd, mert a kiadóra (bármilyen nevet is viseljen mostanság) nem jellemző, hogy abbahagyjon egy sorozatot.
   A Fusion név alatt futó sorozat öt barátnő történetét mutatja be, részenként egy-egy hölgyeményt és szerelmének kiteljesedését lehet majd megismerni – a sorozat öt részből és egy kiegészítő novellából áll. Az öt barátnő közös tulajdonosa a Csábítás (angolul Seduction, és nem értem miért kellett ezt is lefordítani) nevű vendéglőnek, valamennyien ott dolgoznak különböző beosztásban.
   A Hallgass meg! Addison Wade története. Róla azt kell tudni, hogy egy volt modell, tehát indulásból borítékolható, hogy az átlagnál messze jobban néz ki. Legújabb ötlete pedig az, hogy időnként élő zene legyen barátnőivel közös tulajdonú vendéglőjében, ami – reményei szerint – még ismertebbé tenné a már amúgy is menő éttermet és bárt.
   Itt lép be a képbe Jake Keller, a volt rocksztár - bár nem éreztem azt, hogy alíg néhány évvel korábban ő akkora híresség lett volna, bár itt-ott azért még felismerik. Mondanám róla, hogy lerongyolódott, elitta és szétdrogozta az agyát, de ez nem lenne igaz, hiszen a siker csúcsán hagyta abba a nyilvános szereplést és most sikeres zeneszerző és producer, Csupán a nyilvánosság kizárásával teszi mindezt. A közönség előtti zenélés viszont hiányzik, ezért vállal néhány fellépést a felkapott étteremben.
   A többit nem nehéz kitalálni, bár a szerző tett néhány gyenge kísérletet arra, hogy bonyolítsa a dolgokat. Ilyen próbálkozás volt Addison és tengerbiológus (ha jól emlékszem) szüleinek viszonya, vagy Jake lelkiismereti gondjai egy múltbeli eseménnyel kapcsolatban. És természetesen az erotika kedvelői is elégedettek lehetnek, mert van néhány részletesen leírt forró jelenet is.
   Proby most is megosztotta a tűsarkú cipők iránti imádatát, bár most nem kizárólag a Louboutin-ért rajong, ahogyan a Tarts velem!-ben tette, hanem úgy általában a tűsarkú cipőkért. S ha tehette volna, akkor még a séf lábára is egy olyant húz. Nem is értem, ez a nő sosem viselt úgy nyolc-tíz órán keresztül olyan gyilkos, tűsarkú cipőt, mint amilyent a könyveiben nagy előszeretettel leír?
   Bár meglepetésekkel, váratlan csavarokkal nem szolgál, ez a történet nem volt rossz. Ha egy kicsivel több figyelmet fordít más dolgokra is, mint a két főhős mondvacsinált lelki nyavalyái és a kettejük közötti sistergő vágy, akár jó is lehetett volna. A főhősök sem lettek a kedvenceim, bár Jake azért egy fokkal szimpatikusabb. Így, hogy semmi pluszt nem hoz a hasonló zsánerű könyvekhez képest, csak az egynek elmegy kategóriába sorolom. Mindenképpen jobb, mint a szerző előző könyve. De, természetesen, ízlések és pofonok.





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:


2019. december 6., péntek

Sarah Addison Allen – Az első fagy



   Waverley család 2



Sarah Addison Allen úgy döntött, hogy visszakalauzol bennünket az Észak-Karolina állambeli Bascomba, a Waverley család szülővárosába egy újabb történet erejéig! A Waverley család nőtagjaiban az első fagy megérkezése előtt mindig van valami megmagyarázhatatlan feszültség: ilyenkor hibát hibára halmoznak, rossz döntéseket hoznak, eljár a szájuk. Hogy megtudjátok, hogy birkózik meg Claire, Sydney és Sydney kislánya, Bay a rájuk váró kihívásokkal, tartsatok bloggereinkkel Az első fagy blogturnéján! Ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt!




   Varázslatos új regény a New York Times bestsellerszerzőtől, A csodálatos Waverley-kert régi, kedvenc szereplőivel.
   Ahogy hűl a levegő, és hullani kezdenek a falevelek az észak-karolinai Bascomban, a Waverley-nővéreket nyugtalanság fogja el. Túl könnyen elajándékozzák a szívüket, olyan dolgokra vágynak, amiket nem kaphatnak meg, összezavarodnak, és a kelleténél többet adnak mások véleményére.
   Még nehezebb megőrizni a hidegvérüket, amikor egy ismeretlen látogató bukkan fel, aki megkérdőjelezi a család legfőbb értékeit.
   Ám az első őszi fagy beköszöntével mindennek jóra kell fordulnia. Akkor végre virágba borul a bajkeverő almafa, és a körülötte kavargó varázslat is a helyére kerül. Claire és Sydney, a Waverley-nővérek, és Sydney tizenöt éves lánya, Bay soha nem látott kihívásokkal néznek szembe. Vajon össze tudják-e tartani a családot a különleges nap beköszöntéig?

   Könyvmolyképző, 2019
   Eredeti cím: First Frost, 2015
   Megrendelhető




   Boltokban a sokak által kedvelt A csodálatos Waverley-kert folytatása, s sajnos azt kell mondanom, hogy lassan a zsák aljára érünk, mert bármennyire is kedvelem, kedveljük Sarah Addison Allen sajátos mágikus realizmussal tarkított történeteit, szinte minden könyve megjelent már magyar nyelven (kivétel talán a The Girl Who Chased the Moon - ha jól néztem a Goodreads-en), és a szerző 2015 óta nem jelentetett meg új regényt. Utolsó könyve pont Az első fagy volt, a Waverley-család sorozat második könyve.
   Talákozásom a szerző műveivel meglehetősen kései volt. Az első könyvét (A csodálatos Waverley-kert) nem sokkal megjelenés után kaptam ajándékba egy ismerőstől, aki első olvasatra a szerző rajongójává vált, engem viszont pontosan a mágikus realizmus tartott vissza az olvasástól, annak ellenére, hogy több ismerősöm is elismerően nyilatkozott a szerzőről és írásairól. Talán nem volt még ott az ideje, hogy mi ketten, mármint én és Allen könyvei találkozzunk, egészen úgy két évvel ezelőttig. Azóta beléptem a szerző rajongóinak táborába.
   Ez a történet nyilvánvalóan valaminek a folytatása, és az első könyv cselekményéhez képest bizony néhány év eltelt. De ennek ellenére önálló történetként is megállja a helyét, mert meglehetősen sok visszaemlékezéssel találkoztam a cselekmény során. Éppen eléggel ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetem és ne olvassam újra az első részt csupán azért, hogy képben lehessek azzal, hogy ki kicsoda ebben a történetben. Allen könyvei határozottan az újraolvasós kategóriában futnak nálam, de pont most sem kedvem, sem időm nem volt erre.
   Már említettem, hogy ez a rész ugrik időben. Claire beleragadt a cukorkagyártásba, lassan kényszeressé válik számára, Sydney a fodrászüzletben gürizik és bajlódik alkalmatlan alkalmazottjával. És gyermeket szeretne férjétől, egyelőre sikertelenül. Lánya (Bay) pedig már kamasz és az első szerelem szele suhintja meg, ami problémás, mert anyjának és a fiú apjának közös múltja van, és Sydney az, akinek a szívét összetörték és kirekesztették származása miatt.
   Akik olvasták az  első könyvet, azok tiudják, hogy a Waverley család nőtagjainak különös képességeik vannak, ez alól senki nem kivétel. S azt is tudják, hogy a két Waverley-lányt igazándiból nagyanyjuk nevelte, mert anyjuk korán eltűnt a lányok életéből. Ez a rész arra is jó volt, hogy az anyára vonatkozó hiányos információk kibővüljenek és minden a helyére kerüljön, bár ennek az volt az ára, hogy Claire megkérdőjelezi származását, a képességeit. Ez remek példa volt arra, hogy a múlt dolgait nem mindig tanácsos bolygatni, és amikor véletlenül (vagy nem) bekopog, akkor sem kell mindent készpénznek venni, mert csalók mindig voltak és lesznek. Bár azt nem mondanám el, hogy a csaló öregúr mindenki számára csak bajt és kellemetlenséget okozott volna.
   Ez a történet inkább a Waverley nők – és a hozzájuk tartozó férfiak – bemutatása. Egy fura család története, hiszen nemcsak a lányok anyjáról kerülnek helyére a hiányzó információk, hanem Evanelle, a legidősebb életben levő Waverley hölgy is jelentős szerepet kap a történetben. De nem tetszett annyira, mint az első rész és kicsit erőltetettnek éreztem. Olyan volt, mintha a szerző nem lett volna elégedett az első könyv végkifejletével és akkor egy következőben más löketet próbált adni a szereplők sorsának alakulásának. Vannak történetek, amiket a csúcson kell abbahagyni és a Waverley nőké egy olyan.
   Természetesen kedvelhető, nagyon olvasmányos, de nem az igazi, nem olyan, mint amit a szerzőtől megszoktam. De nem vagyunk egyformák.


A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések












Sarah Addison Allen neve nem ismeretlen a könyvmolyok előtt, hiszen a Könyvmolyképző gondozásában ez az ötödik megjelenő könyve! Úgy gondoltuk, hogy minden bejegyzésben elrejtjük valamelyik női főszereplőjének a NEVÉT, és azokat kell megtalálnotok, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.








12/06 - Betonka szerint a világ...



2019. október 20., vasárnap

Jill Mansell – Most vagy soha


Miminek esze ágába se jutott a szerelem, amikor először meglátogatta az apját a bájos, vidéki Goosebrookban. Pedig jól tette volna, ha lelkileg felvértezi magát a veszélyre.
Leszámítva az undok Henrietta nevű nőszemélyt (aki hagyta Mimit az esőben kutyagolni, és nem vitte el az autójával), a falu lakói roppant barátságosak. Különösen egy valaki extra vonzó – Cal, a karizmatikus, nyíltszívű, szexis pasi.
Ahogy telnek az évek, Mimi a karrierjére koncentrál Londonban. És hiába botlanak Callal újra és újra egymásba, valami vagy valaki mindig közbeszól, hogy egymáséi lehessenek.
De ha tényleg Cal az Igazi, akkor egyszer csak meg kell történnie a csodának. A kérdés csak az, milyen ára van ennek?



Lettero, 2019
Eredeti cím: Maybe This Time, Headline, 2019



Többször is elmondtam már, hogy kedvelem Jill Mansell írásait – többnyire, mert azért vannak olyan írásai is, melyekért nem rajongok –, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt az újabb könyvét is kiváncsian vártam. El tudnék viselni évi két könyvet is tőle, lenne is miből, mert egy nagyon termékeny íróról van szó, bár a magyar nyevű megjelenések száma miatt sem panaszkodhatunk, hiszen ez éppenséggel a tizenötödik, ha jól számoltam.
Mansell chick lit történeteket ír, azaz könnyed, szórakoztató, úgynevezett “nőcis” könyveket, melyekkel jól be lehet kuckózni, vagy strandra vinni, s melyektől a szórakozáson kívül semmi másra nem kell várni, mert senki világát megrengetni nem fogja. Történetei, szereplői, annyira valóságosak, hogy mindaz, amit egy-egy könyvében leír, akár igaz is lehetne. Tehát pontozom a Lettero Kiadó kitartását, hogy évente legalább egy könyvét elhozza a magyar rajongóknak is, remélem ezt a szokását továbbra is megtartja.
A szerző könyveire az is jellemző, hogy a cselekmény nem egyetlen személy körül forog, hanem inkább egy kis közösséget mutat be, melynek a főszereplő is tagja valamilyen formában, mert azért van egy főszereplő is. Ez a kis közösség többnyire egy idillikus, angol vidéki faluban él, melyet olyan tetszetősen ír le, hogy az ember lánya komolyan fontolóra veszi az azonnali költözést. 
Most sincs ez másképp, legalábbis, ami a szereplőket illeti, hiszen sokan vannak és sokfélék. A cselekmény helyszíne viszont egy rövid időre Londonba viszi az olvasót, majd később Mallorcára is (a hősnő munkája miatt), de többször is visszatér az festői Goosebrookba, ami természetesen Cotswoldshoz tartozik. Sosem jártam még Cotswoldsban, de amennyi könyv helyszínének választották, már ideje lenne felvenni a bakancslistámra, és saját szemmel látni, tényleg annyira festői és vonzó?
A történet központi figurája Mimi Huish, Londonban él, PR szakember és sikeres abban amit csinál. Mimi elvált szülők gyermeke, ami nem szokatlan, az viszont nem mindennapi, hogy az apa sok évi házasság után rukkol elő azzal, hogy ő tulajdonképpen saját neméhez vonzódik. Ő az aki Marcusszal, partnerével Goosebrookban él és ide utazik Mimi őt meglátogatni, amikor a fülszövegben is említett Henrietta nőszemély hagyja az esőben gyalogolni, és így ismeri meg Mimi a sármos Calt is, aki a másodszori találkozásnál is ugyanolyan sármos, tehát Mimi szíve kicsit hevesebben kezd dobogni a jelenlétében. Ekkor jutott eszembe, hogy mennyire hülyék tudnak lenni a nők, legalábbis néhányan közülük. Ha egy férfi kedves, előzékeny, udvarias, segítőkész, akkor már rögtön azt hiszik, hogy érdeklődik utánuk, pedig dehogy! Vannak még kedves, előzékeny, udvarias és segítőkész férfiak minden hátsó szándék nélkül. Cal egy ilyen. És boldog házasságban él egy csodaszép nővel és kislányukkal.
Mimi legjobb barátnőjével osztozik egy lakáson (mert lennie kell egy legjobb barátnőnek is) és stabil kapcsolata van… egészen addig, amíg egy este váratlanul haza nem érkezik és… Ezt le sem kell írnom, mindenki kitalálja, hogy a stabil kapcsolat a legjobb barátnőn csúszik el, Mimi pedig egyenesen hazafut apjához sebeit nyalogatni, és ide tér vissza minden egyes alkalommal, amikor a körülmények úgy hozzák.  Érdekes módon, az anyáról egyetlen szó sem esik az apa nagy coming out-ja után, helyét átveszik a barátok, ismerősök, munkaadók és az új közösség, melybe Mimi igyekszik beilleszkedni.
A Cal és Mimi kettősre keresztet vetettem, hiszen a fickó nős, és a szerző olyan jól keverte a dolgokat, hogy többször is eldöntötem, Mimi most emellett a pasi mellett teszi le a voksát, aki lehetett volna a szívtipró Paddy, a helyi bájgúnár, vagy CJ, Mimi Mallorca-i munkaadója, egy meglehetősen nehezen kezelhető sztáríró, vagy akár Felix is, a hely legtehetősebb és legelőkelőbb férfija, annak ellenére, hogy Felixnek pont Mimi legújabb legjobb barátnője, Lois a felesége (jesszusom, mennyi "leg"!). Ebben a könyvben ezer dolog történt, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatta a cselekmény további alakulását, tehát egyetlen pillanatig sem lehetett unatkozni, mert Mimi és a szerelem többször is elmennek egymás mellett, mivel az időpont sosem alkalmas..
Bár nem volt klisémentes, ez mégis egy remek történet volt az emberi kapcsolatok sokszínűségéről, személyes tragédiákról, szerelemről. Pörgős volt, színes, kiszámíthatatlan. Kedveltem, de természetesen ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:











2019. október 17., csütörtök

Kathryn Wallace – Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük


Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!” 
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen. 
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében. 
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni. 
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni. 
Kathryn Wallace blogját, Facebook-, Instagram- és Twitter-oldalait 200 000 rajongó követi nap mint nap. Első regénye, amelyben minden anya könnyedén magára ismerhet, egy kihagyhatatlan, vidám és kedves történet, és amely a megjelenést követően azonnal az Amazon sikerlistájának élére ugrott, most végre elérkezett a magyar olvasókhoz is.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Absolutely Smashing It, 2019



“Nem véletlen, hogy a mesék ott végződnek, ahol a királyfi feleségül veszi a királylányt.”

Becsüllettel bevallom, hogy több mint egy hónapig tologattam ezt a könyvet olvasás előtt, mert… nos ennek több oka is van. Első sorban a kiadója, ugyanis jó ideje nem vagyunk egy hullámhosszon. Aztán ott van az a kreatív, fél méteres könyvcím, aminek nyomokban sincs köze az eredetihez, s bár egy alapigazságot tartalmaz, símán takarhatott volna egy újabb olyan irományt, melyben egy sok idővel rendelkező, pihentagyú valaki megmondja, hogyan is kell gyermeket nevelni, s mitől lesz majd az ember lánya tökéletes anya. Mert ugye a gyermekneveléshez és a focihoz mindenki ért. Meg újabban a pszichológiához is.  
A történt természetesen az anyaságról szól, és mindarról, ami ezzel együtt jár. Igazándiból egy kliségyűjtemény, de az élet is klisékből áll, a szerző stílusa, humora letehetetlenné tette. S ha belegondolok, hogy egy blogger első könyve, akkor egyetlen szó jut eszembe róla: szenzációs!
Több anya is képbe kerül, de a történet hősnője Gemma, két apró gyermekét egyedül nevelő dolgozó nő. Férje – közhelyes módon – a titkárnőjével lépett le, hogy kiélvezze az élet nyújtotta lehetőségeket egy világkörüli csavargáson, és családja, mint olyan, teljesen meg is szűnt létezni számára. Tehát Gemmának egyedül kell helyt állnia minden szerepben, és ennek következtében az élete egy állandó, vége nincs rohanás. A dolgok akkor bonyolódnak, mikor a szomszéd házba költözik a kicsit színesebb bőrű Becky és családja, s lányaik nemcsak azonos korúak, hanem osztálytársak is lesznek. Becky a családanya típus. Feladja hivatását és otthon marad gyermeket nevelni, bár nehéz is lenne munkába állnia, hiszen a férje foglalkozása rengeteg költözéssel jár, bár most úgy néz ki, hogy egy időre sikerül gyökeret ereszteni Gemma szomszédságában. Beckynek hiányzik az, hogy valami más is legyen, mint egy makulátlan háztartás háziasszonya. A két nő – akárcsak lányaik – közel kerül egymáshoz, és Becky az, aki ráveszi Gemmát a randizásra. Gemmának pedig ki más tetszik meg, mint lánya új tanárja?
S akkor itt van az iskola világa, ami, ugye, tele van anyukákkal, és ahol fellelhető az összes anyatípus, a sokgyerekes, állandóan nyúzott anyától kezdve a kikent-kifent férjvadászokig, a nagyszájú, fontoskodó szülői közösség vezetőjétől egészen az eseményekkel sodródókig. Ezek olyan karakterek, amelyekkel minden nap találkozhatunk, mert a világ bármelyik táján jelen vannak és mintha egy kaptafára szabták volna őket. Mint ahogy a gyerekeket is a maguk zavarba ejtő kérdéseikkel, melyeket lehetlőleg olyankor tesznek fel, amikor nem kellene, az aranyköpéseikkel, melyektől ég a szülő pofája (Nahát! Honnan szedte ezt a gyerek?)
Gemma életében még jobban fokozódik a bonyodalom, mikor szeretett munkahelye is veszélybe kerül (főnöke egy imádnivaló, nagyon eredeti figura!), s a tévelygő családapa is hazavonszolja magát, hogy újra elfoglalja helyét a családban. Pont akkor, amikor úgy néz ki, hogy Gemma és Tom, lánya tanárja között a dolgok kezdenek egyenesbe jönni. Gemmának pedig dönteni kell, hogy visszafogadja gyermekei megbízhatatlan apját csak azért, hogy ismét teljes legyen a család, vagy egy új kapcsolatot épít egy másik férfival.
Ez a könyv volt az év legkellemesebb csalódása. Pörgött, vicces volt, a komoly dolgoknak is egy-egy humoros fordulattal vette el az élét – mert azért komoly dolgokról is szó esik benne –, abszolút szórakoztató volt. Teljesen őszintén mondom, hogy többször is csorgott a könnyem a nevetéstől.
Ajánlom azoknak a nőknek, akiknek gyermekük van, mert sok helyzetben magukra és/vagy gyermekeikre ismernek. Azoknak a nőknek is, akiknek ezután lesz gyermekük, hogy képben legyenek mindazzal, ami rájuk vár. És természetesen azoknak a nőknek is, akik soha nem akartak anyák lenni, hogy lássák mit úsztak/úsznak meg. Zseniális volt.




2019. október 1., kedd

Amy Meyerson – Az elmúlt napok könyvesboltja


A General Press kiadó jelentette meg Amy Myerson: Az elmúlt napok könyvesboltja című regényét, egy keserédes, melankolikus történetet, ahol a főszereplő régi családi titkok után nyomoz, miközben megörökölt egy könyvesboltot. Ha te is szeretsz a polcok között bolyongani és rejtélyeket megoldani, tarts a Blogturné Klubbal és ha szerencséd van, megnyerheted a kiadó által felajánlott csodás kötetet.



Miranda Brooks sosem fogja elfelejteni a tizenkettedik születésnapját. Ekkor veszett össze ugyanis az anyja és az imádott nagybátyja, a különc Billy. A lánynak fogalma sincs arról, mi vezethetett a szóváltáshoz, amely végül mindent megváltoztatott.
Attól kezdve nem látta többé a nagybátyját, így sok-sok év múltán, Billy halálakor meglepődve értesül arról, hogy a férfi ráhagyta a Los Angeles-i könyvesboltját. Mirandának nemcsak a csőd szélén álló üzlet irányításával és a meglehetősen ellenséges boltvezetővel kell megbirkóznia, de a végére kell járnia a nagybátyja utolsó kincsvadászatának is. A férfi ugyanis nyomokat hagyott hátra számára a könyvesbolt polcain sorakozó könyvekben, amelyek révén nemcsak a férfi élettörténete tárul a lány elé, hanem az is, miért szakadt ketté a családja azon a végzetes születésnapon. 
Amy Meyerson regénye lírai történet családról, szeretetről és a közösség gyógyító erejéről, valamint arról, hogyan formál minket a személyes történelmünk azzá, akik vagyunk.


General Press, 2019
Eredeti cím: The Bookshop of Yesterdays, 2018




“Amy Meyerson regénye lírai történet családról, szeretetről és a közösség gyógyító erejéről, valamint arról, hogyan formál minket a személyes történelmünk azzá, akik vagyunk.” – írja a fülszöveg, és egy nagyjából össze is foglalja mindazt, amiről ez a történet szól, és amit közvetíteni próbál olvasójának.
Az elmúlt napok könyvesboltja a szerző bemutatkozó regénye – következő írása jövőre jelenik meg angol nyelven –, és abszolút semmi köze nincs a mostanság divatos romantikus, csatakosan erotikus, egy kaptafára írt történetekhez. Ez jó, nem? Nem tudom ki hogy van vele, de én már rettentően unom a domináns gazdag fickókat szexuális devianciáikkal és csodaszép, de butácska partnereikkel együtt, tehát ez a történet valóságos felüdülés volt számomra, mert mellőzte mindazokat a kliséket, melyekkel a mostanában megjelenő könyvek meglehetősen nagy hányada tele van.
A történet központi figurája Miranda Brooks, húszas évei végén járó fiatal nő, aki amerikai történelmet tanít egy nyugati parti iskolában. Szülei Los Angelesben élnek, ő is ott nevelkedett, mint egyetlen gyermek, egy fura családban. Anyja valamikor énekesnői karierről álmodott s nehéz volt ezt az álmot elengednie – valójában úgy éreztem, hogy soha nem is engedte el –, apja ügyvéd és két lábbal áll a földön. Viszont ennek a két embernek a szövetsége annyira erős, olyan véd és dacszövetséget alkotnak, hogy ebben a konfigurációban Miranda mindig is kicsit kívülálló marad. Valószínűleg ezért működik kapcsolata munkatársával, a testnevelő tanár Jay-jel is, hiszen nyilvánvaló, hogy a férfi önző, és mindig a saját személyét, vágyait, akaratát helyezi előtérbe, viszont Miranda megszokta, hogy ő mindig csak járulékos szerv egy kapcsolatban, legyen az családi, vagy párkapcsolat.
Miranda viszonylag nyugodt és rendezett életét szeretett Billy bácsikájának, anyja testvérének halála kavarja fel. Azé a szeizmológus és könyvesbolt-tulajdonos Billy bácsié, akit gyermekkorában bálványként imádott, aki minden találkozásukat egy élménnyé tudta varázsolni játékos fejtörőivel, és akit utoljára tizenhat évvel korábban, tizenkettedik születésnapja után látott, és akiről azóta sem illik beszélni a családban.
Éééés itt a matek már nem jött ki. Többször is elhangzik, hogy Miranda huszonhét éves, az is hogy Billy bácsikáját tizenhat éve nem látta, és utolsó találkozásuk közvetlenul a lány tizenkettedik születésnapja után volt. Tizenhat meg tizenkettő az a matematika mai állása szerint testvérek között sem huszonhét, hanem eggyel több, de kicsire nem adunk!
Hazatérve szeretett bácsikája temetésére Mirandának több fura és kellemetlen dologgal kell szembesülnie, első sorban szülei makacs távolságtartásával és azzal, hogy továbbra sem hajlandóak a múltról beszélni. Azt is nehezményezik, hogy Billy a könyvesboltot Mirandára hagyta, akinek döntéseket kell hoznia a jövőjét illetően, és ahol az alkalmazottak bizony nem fogadják tárt karokkal a lányt.
Nyilvánvaló, hogy a háttérben valamilyen családi titok lappang, amiről a szülők nem akarnak beszélni, viszont a nagybácsi még a síron túlról is tisztába teszi a dolgokat a maga sajátos, játékos módján, ahogy Miranda gyermekkorában is tette. Irodalmi fejtörőkön keresztül vezeti Mirandát lépésről lépésre egészen a teljes igazság megismeréséig.
Bár a családi titok viszonylag korán és könnyen kitalálható, a megoldás, ahogy Miranda lassan megismerkedik az egész történettel nagyon eredeti. Mi több, élvezetes is lesz azok számára, akik jártasak az angol klasszikus irodalomban, hiszen minden Shakespeare A vihar című drámájával kezdődik, innen származik a könyvesbolt neve (Prospero Books), Miranda neve is, és nem ez az egyetlen utalás az angol klasszikusokra. Engem viszont a kortárs szerzők megzavartak, hiszen irodalomról beszélünk és nem annak szórakoztató alfajáról, melyet magyar nyelven olyan lelkesen népszerűsítenek mostanság. S azt is nagyszerű megoldásnak tartom, hogy Miranda döntése, hogy végigjárja-e ezt a fejtörőkkel teli útat, vagy feladja és szülei tanácsát megfogadva hazahúz sekélyes párkapcsolatába – bár nem nagy filozófia kitalálni, hogy a lány melyiket választja, hiszen ha hazamegy teljesen másként alakul a történet.
Miranda nagyon szerethető karakter a maga csendes kitartásával, és minden szereplő titkolózását meg tudtam érteni a szülők kivételével. Az apa kicsit nyitottabb, az anya viszont a sikert nem ismerő művészemberekre jellemző önzés mintapéldája, hiszen csak és kizárólag a saját érzéseit helyezi előtérbe. Az a típusú karakter, akit mély meggyőződéssel tudtam volna verni egy hólapáttal.
A történet tanulsága pedig az – mert dícséretes módon tanulsága is van –, hogy nem létezik olyan titok, amire egy idő után ne derülne fény. Akkor viszont szembe kell nézni a következményekkel, akár tetszik, akár nem.
Kedveltem, mert nagy érzelmi viharokat felvonultató történet. Olvasmányos, szerethető volt és olyan más... de ízlések és pofonok…

“Néztem a legrégibb barátomat és azokat, akiket mostanában szereztem, az embereket, akik ismertek, mielőtt megismertem volna saját magamat. Az Elmúlt Napok Könyvei legalább annyira tartozott hozzájuk, mint hozzám, de a Prospero Könyvek Billyé volt. És Evelyné. Adtunk a boltnak egy esélyt, hogy tovább élhessen. Magamnak is adnom kellett egy esélyt. Ezt akarta Prospero az ő Mirandájának: hogy alaposan ismerje meg a múltat, hogy ne kelljen magával cipelnie tovább a terheit, és így felkészülhessen a jövőre.”





A regényben szereplő Prospero Könyvei olyan bolt, ahova szívesen járnánk mi is. De hasonló könyvesboltokkal má találkoztunk más regényekben is. Úgyhogy a feladványunk minden állomásán 1-1 bolt neve található, nektek pedig meg kell írnotok hogy melyik szerző milyen regényében szerepelt.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Nightingale Könyvesbolt





10.01 Betonka szerint a világ…



2019. szeptember 19., csütörtök

Elin Hilderbrand – A tökéletes pár


Minden párnak megvannak a maguk kis titkai…
„Hilderbrand elég csavart labdát dob, hogy végig bizonytalanságban tartsa az olvasóit, de közben rá jellemző módon, megőrzi a hangulat könnyedségét is, melytől oly népszerűek a regényei.” – Booklist
Az esküvő közeledtével egyre fokozódik a feszültség…
Amikor az előkelő nantucketi esküvő katasztrófába torkollik – mielőtt még elkezdődött volna –, minden szereplő gyanúsítottá válik, ugyanis a szertartás reggelén, az óceánparton holtan találják a menyasszony tanúját.
Mikor Ed Kapenash rendőrfőnök a nyomozás során vájkálni kezd a vőlegény tanújának és híres krimiíró anyjának életében, rájön, hogy ez az esküvő, még a tragédia nélkül is, egy valóságos aknamező – és hogy igaz az a közhely, hogy nincs tökéletes pár.



I.P.C. 2019
Eredeti cím: The Perfect Couple, 2018



A szerző hetedik magyar nyelven megjelent könyve, az előző hatot is olvastam, s mivel ilyen-olyan közösségi fórumokon azt legendázzák, hogy ez Hilderbrand legjobban sikerült története, kértség nem fért hozzá, hogy olvasni akarom. Amúgy kedvelem a szerző történeteit, annak ellenére, hogy lokálpatriotizmusból kifolyólag történetei cselekményét Nantuchetre helyezi. Hogy ennek a helyiek mennyire örülnek, meg nem tudnám mondani, de remek helyleírásai jó kis reklámot jelenthetnek a szigetnek, még akkor is ha nem minden éppen úgy van, ahogy ő a könyveiben leírja.
Azért is kedvelem az írásait, mert nem a most divatos romantikus-erotikus zsánert követi, és nem is az ifjúságnak ír, hanem célközönsége a felnőtt korosztály.
Miután több helyen is olvastam, hogy mostanáig ez a legjobb regénye, természetesen az elvárásaim is ennek megfelelőek voltak. Ez egy önálló történet, de előnyt élveznek azok, akik már olvasták a szerző korábban megjelent könyveit is, mert a szereplők közül néhányan már feltűntek itt-ott, legjobb példa erre maga a fülszövegben is említett Ed Kapenash rendőrfőnök.
Maga cselekmény olyan 24-36 órában bonyolódik, ennyi telik el attól a pillanattól, mikor a rendőrfőnököt vizihulla miatt riasztják, egészen addig, míg eljutnak az ügy megoldásáig. Ezt kéretik megjegyezni, mert később fontos lesz, és visszatérek rá, hogy miért. De miközben a rendőrség nyomoz és tanúkat hallgat ki, több évre visszamenő emlékek látnak napvilágot, tehát a történet minden résztvevőjének – és vannak elegen – életútját, gondolatait, titkait megismeri az olvasó. Talán túlságosan is jól. Néhol túlzásba menően, és előfordult, hogy elvesztem az olyan részletekben, amiknek semmilyen relevanciájuk nem volt a történet szempontjából.
A történet abban is szokatlan, hogy nincsenek főhősei. Mondhatnám azt, hogy nem egy-két személy áll a központban, hanem a főszereplő maga a helyzet: a helyi gazdag fiú és a jövevény szegény lány esküvőjének hajnalán a menyasszony excentrikus tanúja holtan lebeg az óceánban, a parthoz közel. Baleset volt, öngyilkosság vagy idegenkezűség? Bármelyik variánsra reális esély van.
A rendőrség természetesen nyomozni kezd, kihallgatja a menyasszont, a vőlegényt, a családjaikat, a közeli és távoli barátokat, a személyzetet, és mindenkit, aki kapcsolatba hozható az esküvővel és annak szereplőivel, és miközben lassan csordogálva mindenkinek a magánéletével és múltjával megismerkedhettem, kiderült, hogy mindenkinek van legalább egy titka és több embernek is érdekében állt a menyasszony tanúját kiiktatni a képből.
Azt el kell ismerni, hogy Hilderbrand nagyszerűen szőtte a szálakat, a legeslegutolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy mi történt, s akárcsak a rendőrség, én is csak feltételezésekbe bocsájtkozhattam. Viszont Hilderbrand sose írjon többet krimire hajazó könyvet. Én elhiszem, hogy Amerika a lehetőségek országa, azt is, hogy Nantuchet a legszuperebb hely a kerek világon, de egy gyanús halálesettel kapcsolatos nyomozást lefolytatni 24-36 óra alatt és levonni a következtetéseket, hogy mi is történt valójában? No, ez már nem fikció, hanem egyenesen fantasy!
S mi volt a nagy durranás? Az, hogy egyáltalán nem volt nagy durranás. A szövevényes és titkokkal teli történetnek egy nagyon váratlan és nagyon lapos befejezést választott a szerző, bár nem tudom, hová lehetett volna ezt tovább fokozni.
Ettől függetlenül olvasható, kedvelhető, bár azt nem mondanám, hogy a szerző legjobb könyve lenne. Tele van eredeti figurákkal, titkokkal, váratlan csavarokkal, s sajnos klisékkel is. Egyszerűen kitalálhatatlan a végkifejlet… és ízlések és pofonok.



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés: