J. R. Ward – A Kiválasztott

Fekete Tőr Testvériség 15

   A ​Fekete Tőr Testvériség nagyszabású győzelmet aratott az Alantasok Társasága fölött, ám az életmódjukat továbbra is veszély fenyegeti. Egy ősi ellenség érkezik Caldwellbe, és ahogy egyre több titokra derül fény, hirtelen már semmi sem az, aminek látszik… A testvériség mindennapjai most is ugyanolyan zavarosak, mint korábban.

   A meggyötört lelkű Xcor, a testvériség rivális bandájának tagja a testvérek fogságába esik, és mivel fenyegetést látnak benne, brutális kihallgatás és gyötrelmes kínhalál vár rá. A férfit egész életében kegyetlenség és erőszak vette körül, így egy igazi harcoshoz méltóan elfogadja végzetét. Egyetlen dolog miatt érez megbánást csupán: hogy elveszíti a csodálatos nőt, aki igazán soha nem volt az övé.
   Layla, a Kiválasztott az egyetlen, aki tudja, kicsoda Xcor valójában. De ha felfedné a férfi sötét múltját és elárulná, milyen örökség birtokosa, azzal veszélybe sodorna mindent, még gyermekei életét is. A szerelem és a hűség között őrlődve Layla egyre biztosabb abban, hogy szembe kell szegülnie családjával, hogy megmenthesse az egyetlen férfit, akit valaha képes lenne szeretni. De ha a testvériség lehetőséget is ad Xcornak, hogy bebizonyítsa igazát, kettejük szerelmének át kell hidalnia a világaik közötti ellentéteket – máskülönben újabb háborúkat és tragédiákat szabadítanak a földre.

   A Kiválasztott az utóbbi évtized legnagyobb romantikus bestsellere, a FEKETE TŐR TESTVÉRISÉG sorozat tizenötödik része.

   Alexandra, 2019

   Eredeti cím: The Chosen, 2017

   Újabb izgalmas rész jelent meg magyar nyelven a Fekete Tőr Testvériség sorozatból, szám szerint a tizenötödik és a címe még a fülszöveg olvasása előtt komoly tippet ad arra, hogy most kiről lesz szó a történetben. Természetesen Layláról, hiszen ő az a Kiválasztott, aki az utóbbi részekben meglehetősen sokat szerepelt.
   Elég rég érett ez a történet, hiszen néhány résszel korábban indult Layla, a Kiválasztott története, melyben több hímnemű vámpír is szerepet játszik. Tehát épp ideje volt, hogy végre Layla is megkapja a saját könyvét, bár azt nem mondanám, hogy ez csak és kizárólag róla szól. Ward most is az egész Testvériségről mesél, csupán Layla az, akinek most már végre tisztázni kellene a dolgait, és ez meg is történik.

   Ugye, miután Phury lett a Nemző és egyetlen felet választott magának, a Kiválasztottak élete gyökeresen megváltozott. Oda mennek, ahová akarnak, szabadon lejöhetnek a Szentélyből a Földre, Layla pedig termékenységi időszakában Qhuinn-re veti magát, aminek természetes következménye a gyermekáldás, mégpedig ikrek. Nem árulok el titkot, ezt mindenki tudja, aki figyelemmel kíséri a vámpír-saga cselekményét, mint ahogy azt is, hogy Layla és Qhuinn nem egy pár, soha nem is lesznek, hiszen Qhuinn – aki végtelen szexuális étvággyal rendelkezik és mindkét nem felé kacsintgat – kapcsolatban él Blay-jel. És azt is mindenki tudja, hogy Layla titokban Xcorral találkozgat, az Óhazából Caldwellbe utazott Banditák Bandájának vezetőjével, aki egy reggel úgy ébredt, hogy milyen jó lenne megölni Wrath-t és elfoglani a trónját. Xcorral bratyizni egyenlő a felségárulással, de Layla erős érzelmeket táplál a meglehetősen ruzsnya vámpír iránt – Xcor nyúlszájjal született, ezért saját fajtársai is páriaként kezelték.

   Ez a történet arra is jó volt, hogy minden részletében megismerhessem Xcor múltját, s lám-lám! Az ördög nem is olyan fekete, mint amilyennek lefestik. Egyébként nekem mindig szimpatikus volt Xcor a maga bárdolatlan stílusával. Nincs mit tenni, szeretem, szeretjük a rosszfiúkat, Xcor pedig olyan jófiúsan rosszfiú.
   Layla pedig gondol egy merészet, és vallomást tesz Xcorral való plátói kapcsolatáról, óriási kavarodást idézve elő ezzel a Testvériségben. Különösen Qhuinn borul ki és annyira elragadtatja magát, hogy bizony jókora vihart kavar a Paradicsomban. Mármint a saját Paradicsomában, melyet Blay-jel, Laylával és közös gyermekeikkel oszt meg.

   A történet egy-egy pontján szinte minden ismert szereplő feltűnik legalább egyszer, tehát ismét teljes képet kaptunk arról, hogyan is zajlik a Testvériség és tagjainak élete. És természetesen a Banditák Bandája is szerepet kap, hiszen vezérük egyik fontos karaktere ennek a történetnek, mint ahogyan Throe is, Xcor korábbi helyettese, aki kivált a bantiditák közül és saját szakállára kavarja a dolgokat.
   Mindenkori kedvenc karakterem Lassiter, a bukott angyal. Ő sajnálatos módon keveset szerepelt ebben a részben, de annál hatékonyabban. Stílust váltott és most a nyolcvanas éveket majmolja, meglehetősen színesen. És van egy titka. Egy nagyon nagy titka, amiről csak Layla szerzett tudomást egy véletlen folytán. S akkor elgondolkoztam, hogy valójában ki is ennek a résznek a főszereplője?
   A befejezés első olvasatra nagyon romantikusra, habos-babosra sikeredett. Megjósolni sem tudtam volna, hogy úgy végződik majd ez a történet ahogy. De egy kicsit utánagondolva abszolút nyilvánvaló, hogy másképp nem is végződhetett, tekintve, hogy ki koreografálta az egészet.
   Zseniális volt. Egyszerűen letehetetlen. Izgalmas, pörgős és egy egész érzelmi hullámvasútat váltott ki: megnevettetett és könnyeket csalt a szemembe – nem szégyen bevallani, van ott egy jelenet, amihez vasbetonból kell lenni az elérzékenyülést elkerülendő. Ízlések és pofonok, de nekem ez most nagyon jól esett.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A vadállat (Fekete Tőr Testvériség 14)

Perzselő vágy (Lánglovagok 1)

A bourbon királyai (A bourbon királyai 1)

Az angyalok jussa (A bourbon királyai 2)

Egy felejthetetlen hölgy (Egy felejthetetlen hölgy 1)

Rebecca Ross – A királynő felemelkedése

The Queen 1

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Rebecca Ross: A királynő felemelkedése című regényét. Egy vérbeli fantasy történet elevenedik meg a lapokon, ahol a hősnőnk belecsöppen az  intrikákkal teli hatalmi harcokba, rá kell jönnie, hogyan segíthetné a valódi uralkodót a trónra. Érdemes követni a hat állomást, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk helyes megfejtői között.

Briennának ​csak két vágya van: egy sikeres vizsga, hogy hivatott lehessen, és egy pártfogó. A valeniai híres Magnalia Házban, ahol felnőtt, elvben felkészítették erre az életre. Mert vannak, akiket ösztönös tehetséggel áldott meg a sors az öt hivatás – a művészet, a zene, a színjátszás, az ékesszólás és a tudás – valamelyikével, ám Brienna csak hosszas vívódás után talált rá a magáéra, a tudásra. Így hát bekövetkezik az, amitől a legjobban félt, és nem talál magának pártfogót. Hónapokkal később váratlan fordulattal jelentkezik a reménybeli pártfogó egy kegyvesztett lord személyében. A lány kelletlenül fogadja el az ajánlatot, mert gyanakszik a lord szándékaira. Ám a történet nem ilyen egyszerű, mert javában folynak az előkészületek a valeniai királysággal rivalizáló Maevana uralkodójának megbuktatására, hogy a jogos – és varázserejű – királynőt juttassák vissza a maeván trónra. Sokan vannak az összeesküvők, köztük olyanok, akik közelebb állnak Briennához, mint azt a lány gondolná. A készülődő háborúban Briennának választania kell a hivatás és a vér szava között.

Maxim, 2018

Eredeti cím: The Queen’s Rising, 2018

Megrendelhető

Nem szoktam ifjúságnak szóló történeteket olvasni, fantasyt is ritkán, a kettő keverékét pedig sohasem, Rebecca Ross bemutatkozó regénye mégis elcsábított és be kell vallanom, hogy különösebb fintorgások nélkül egy szuszra el is olvastam. És még tetszett is...

Időben a 16. századba járunk és egy kitalált világba viszi el olvasóit a szerző, melynek alapja nagy valószínűség szerint a skótok klánrendszere, és néhány családnévnek nagyonis skót-ír hangzása van. Kéretik nem félreérteni: a történetnek semmi köze nincs semmilyen valóságban is létező országhoz vagy népcsoporthoz, hiszen Maevanában és Valéniában játszódik, két meglehetősen fura szigetországban, melyeknek fiktív története szorosan összekapcsolódik, és nemcsak azért mert szomszédosak.

Valénia trónján mindig király ül, Maevana  trónján királynő, aki mindig a Kavanagh ház elsőszülöttje, s akinek jogosultságát egy szent kő és a táblára vésett törvények igazolják. Kavanaghékról még azt is tudni kell, hogy bizonyos természetfeletti képességekkel rendelkeznek, melyek akár ellenük is fordulhatnak. Ez egy olyan dolog, aminek nem találtam a helyét a történetben és teljesen logikátlan is volt, mert csak arra volt jó, hogy alátámassza a fantasy címkét.

Csakhogy Maevana trónján most király ül, aki csellel, csalással orozta el a trónt és meggyilkolta, jobb esetben száműzte azokat, akik a régi rendet és egy Kavanagh-lányt szeretnének ismét az ország trónján látni. Ő lenne az a bizonyos királynő, akinek a felemelkedésére mindenki vár… és aki nem Brienna, a történet hősnője.

A valeniai híres Magnalia Házba – képzeld el, mint egy 16. századi bentlakásos iskolát – hozza nagyapja Briennát, és mivel soron kívül felvételt nyer, nem nehéz kitalálni, hogy valamiért neki el kell tűnnie szem elől. Erre a legalkalmasabb egy ilyen… nevezzük nevelőintézetnek,  ahol az öt hivatás valamelyikében (művészet, zene, színjátszás, ékesszólás és tudományok) kap képzést. Brienna valamennyibe belekóstol, hogy majd a tudományok mellett kötelezze el magát és ehhez nagyban az is hozzájárul, hogy különleges kötődést és vonzalmat érez a tudományok mestere Cartier Évariste iránt. Az egész tanítási-képzési rendszer bizarrnak és érthetetlennek tűnhet, de nem kell elfelejteni, hogy ez fikció és a 16. században történik, amikor még az írástudók is magasabb rendűeknek számítottak.

Briennáról túl sokat nem lehet tudni, legalábbis a történet nagy részében, csupán azt, hogy egy befolyásos Lord törvénytelen gyermeke és jobb neki, ha a befolyásos Lord nem tudja hol tartózkodik. Ez még mindig több információ, mint amennyivel maga Brienna rendelkezik, aki csupán annyit tud származásáról, hogy félig maeván, félig valeniai és maga sem érti miért vannak látomásai, amikor egy bizonyos könyvet olvas Maevana történelméről. És innentől kezdve a dolgok bonyolódnak.

Bár mindenki ifjúságinak címkézi, hiszen Brienna csupán 17 éves mikor a cselekmény nagy része történik, szerintem ez egy korhatár nélkül olvasható történet. 
   Tökéletes nem volt, mert egyes részek túlságosan is részletezőek voltak az én ízlésemnek, de összességében egy nagyonis kedvelhető történet volt, szerethető szereplőkkel – és ők bizony sokan vannak –, némi izgalommal és mágiával dúsítva. S természetesen egy kis romantika is tartozik hozzá, hiszen Brienna és Cartier mester (nem tehetek róla, de erről a névről mindig egy puccos órára asszociálok) iskolán kívüli flörtölgetése és egymás kerülgetése előre jelzi, hogy ebből valami lesz.

A történetnek még nincs vége, folytatása 2019-ben várható angol nyelven The Queen's Resistance címmel, és reméljük a magyar nyelvű megjelenésre sem kell majd túl sokat várni.

A regényben jelentős szerepük van a csillagképeknek, a tudóspalánták a vizsga után a köpenyük hátán viselik a választott csillagkép hímzést. Minden állomáson találtok egy csillagképet, melynek a magyar megnevezését kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Vigyázat, nem mindegyik zodiákus jegy!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

11.07 Kelly és Lupi olvas

11.09 Betonka szerint a világ…

11.11 Deszy könyvajánlója

11.13 Dreamworld

11.15 SpiritBliss

11.17 Sorok között

J. R. Ward – A vadállat

Fekete Tőr Testvériség 14.

Rhage ​és Mary visszatérnek! Végre új kötettel bővül a Fekete Tőr Testvériség, amely annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan olvasó manapság, aki ne hallott volna róla.

A Fekete Tőr Testvériség számára már semmi sem olyan, mint korábban. Miután elkerülték a háborút az árnyékokkal, megváltoztak a szövetségi viszonyok, új határvonalak húzódtak. Az Alantasok Társaságának tagjai erősebbek, mint valaha, az emberi gyengeséget kihasználva próbálnak több pénzhez, több fegyverhez és több hatalomhoz jutni.

De miközben a Fekete Tőr Testvériség nagyszabású támadásra készül ellenük, az egyik testvér önmagával is kemény harcot kénytelen vívni. 

Rhage-et, a legnagyobb étvágyú, ugyanakkor a legnagyobb szívű harcost mindenki tökéletesnek gondolja vagy legalábbis tökéletesen szórakoztatónak. Ott van neki imádott fele, Mary, a királya és a testvérei élete pedig remekül alakul. Rhage azonban nem érti – és nem tudja kontrollálni – az időnként rátörő pánikot és bizonytalanságot. Ez pedig megrémíti, valamint el is távolítja a párjától. Amikor egy csatában halálos sebet szerez, újra kell értékelnie, mi a fontos az életében. A válasz pedig alapjaiban rengeti meg a világát és Maryét is. Maryt azonban szintén valami fontos dolog foglalkoztatja, olyasmi, ami vagy még közelebb hozza őket egymáshoz, vagy olyan messzire sodorja, ahonnan már nem tudnak visszatalálni a másikhoz.

Alexandra, 2018

Eredeti cím: The Beast, 2016

Mit lehet még mondani/írni a Fekete Tőr Testvériségről – az FTT-ről, ahogy hajlamosak vagyunk emlegetni –, vagy bármelyik részéről, amit már ne mondtak volna el, írtak volna le?

Akik ismernek vagy követik a blogomat, azok tudják, hogy a fantasy nem az én világom. Nem zárkózom el teljesen tőle, hiszen egyik kedvencem a Napernyő protektorátus sorozat, de nem is vagyok rajongó, mert amennyire lehet, szeretek a valóság talaján maradni.

Találkozásom az FTT-vel természetesen a rajongóin keresztül történt. Ismerőseim, barátaim nagy része oda s vissza volt érte, lelkesen dobálóztak a karakterek nevével, megbeszélték kinek mi tetszett és ki a legesleg a szereplők közül, és annyira felcsigázták a kiváncsiságom, hogy egy nap eldöntöttem belekukkantok az Éjsötét szeretőbe, a sorozat első könyvébe, hogy lássam miért lelkesednek annyira mások. Valamikor hajnalban, amikor befejeztem a könyvet meg is volt a válasz és azon tepertem, kitől tudnám kölcsönkérni a folytatást. Időben ez akkor történt, mikor az Ulpius-ház épp a tizenkettedik részt, A királyt jelentette meg magyar nyelven, tehát sok éve már. Aztán más megjelenések miatt valahogy elfelejtődött a Testvériség története.

A szerzőt természetesen ismertem, hiszen romantikus írásait már olvastam. Talán van aki még nem tudja, de ő Jessica Bird néven még a Harlequinnek is írt történeteket, melyek közül néhány magyar nyelven is megjelent, abban a bizonyos füzetes romantikus történetsorozatban, amit sokan lenéznek. Romantikus műfajban terjedelmesebb művei is megjelentek magyar nyelven is, az FTT előtt és után is.

Múlt karácsonykor vettem elő ismét a sorozatot. Nem várt és tőlünk független események miatt borult az ünnepekre gondosan megtervezett programunk, utazás lefújva, sílécek vissza a tárolóba, hangulat tök sötét és hát ehhez a hangulathoz mi illene jobban, mint valami hasonlóan sötét. Mellesleg az is hozzájárult, hogy akkoriban már felröppent a hír, hogy a sorozat további részei is megjelennek magyar nyelven. Felvállalta az Alexandra Kiadó, mert azt mindenki tudja, mi történt a sorozat előző kiadójával. Mi több, az előző részek is újra megjelennek, hátha valaki lemaradt róluk és a polcán szeretné tudni az egész sorozatot.

Mit mondhatok? Végigolvastam valamennyi eddig megjelent részt és egyszer sem éreztem azt, hogy most telítődve lennék vámpírokkal, alantasokkal és a szerző stílusával. Mert azért nem szabad elhanyagolni azt a közvetlen, olvasmányos és humorban bővelkedő stílust sem, ami a szerző sajátja. Tehát lelkesen vártam a következő részt.

A vadállat Rhage és Mary történetének folytatása és nemcsak, hiszen ugyanúgy találkoztam a sorozat valmennyi szereplőjével, mint az előző részekben is, hiszen az élet megy tovább Caldwellben és környékén. Jut eszembe, lehet-e egyáltalán életről beszélni egy vámpír esetében?

No, de vissza a történethez. Tehát itt Mary és Rhage kap kicsivel több szerepet és ez a rész annyiban különbözik az előbbiektől, hogy míg eddig minden történetben egy pár egymásratalálása volt a romantikus szál, most egy már meglévő pár története folytatódik, hiszen Rhage és Mary egymásratalálása már a sorozat második könyvében, a Síron túli szeretőben megtörtént.

A sorozat rajongói tudják, hogy Mary rákos megbetegedést úszott meg némi külső segítséggel, és ennek az az ára, hogy soha nem lehet saját gyermeke. Az sem újdonság senki számára, hogy egy bántalmazott nőknek és gyermekeknek segítő intézményt-menedéket vezet. Vámpíroknak, természetesen, mert miért is ne lenne szemét, bántalmazó vámpír is, aki a gyengébbeken éli ki dühét. Rhage-ről pedig köztudott, hogy különleges férfias szépsége mellett van egy “aprócska” hibája: mikor bedühödik, kitör belőle a benne levő vadállat és nemcsak átváltozik szörnyeteggé, hanem kezelhetetlenné is válik. Ilyenkor mindenkinek feldezékbe kell vonulnia, és hagyni kell, hogy kitombolja magát. Az egy Mary kivételével, akinek a jelenlétében a tomboló fenevad farkcsóváló kiskutyává szelídül.

A vámpírrezidenciában ugye megjelentek az utódok, hiszen Wrathnak ott a trónörököse, az ijjesztő külsejű Zhadist pedig naphosszat lányának, Nallának gügyög, Layla ikrekkel terhes, és természetes, hogy a Mary-Rhage párosban is felmerül a gyermekvállalás gondolata, ami ugye Mary korábbi betegsége miatt lehetetlen. Ezt a témát járja körül ez a történet – többek között. Mert ugyanúgy folytatódnak a harcok az alantasok és a vámpírok között, a vámpírelít még mindig Wrath ellen szövetkezik, Xcor továbbra is számkivetett és hatalomra törő, Assail még mindig drogfüggő, és Lassiter, a bukott angyal most is a megszokott formáját hozza, azaz olyan mint egy rakoncátlan gyerek, akinek csak a csibészségen jár az esze. Ő egyébként személyes kedvencem.

Mit mondjak? Imádtam! Annak ellenére, hogy voltak hangok, melyek szerint ez nem is volt olyan jó, mert inkább a mellékszereplőkkel foglalkozott. Van a Fekete Tőr Testvériségben mellékszereplő? Nem minden rész az egész Testvériség ügyeivel foglalkozik? 
   Úgy gondolom, ezt olvasni kell azoknak is, akik egyébként nem rajonganak a zsánerért, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

1. Éjsötét szerető

2. Síron túli szerető

3. Megsebzett szerető

4. Megváltott szerető

5. Feloldozott szerető

6. Megváltott szerető

6.5 Beavatás

7. Megbosszult szerető

8. Halhatatlan szerető

9. Felszabadított szerető

10. Újjászületett szerető

11. Végre szeretők

12. A király

13. Az árnyékok

Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane

Lady Jane 1

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette.  Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 

Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 

A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Maxim, 2018

Eredeti mű: Cyntia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows – My Lady Jane, 2016

Megrendelhető                Beleolvasó

Őszintén bevallom, hogy amikor felmerült ennek a turnénak az ötlete én benéztem a könyvet.  Egyszerűen összetévesztettem egy másik, azonos című írással, melynek főszereplője természetesen ugyanaz a Lady Jane.

Azt is be kell vallanom, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, amelynek több szerzője is lett volna – kivéve természetesen a szakkönyvek, de azok ugye nem tartoznak ide. A szerzők közül is csupán Cynthia Hand neve csengett ismerősen.

A címben szereplő Lady Jane valójában létezett, csak kevésbé ismert a mi tájainkon, hiszen nem volt olyan fontos szereplője a 16. századi angol történelemnek, bár aki valaha is a szigetország királynője volt, az megér legalább egy bekezdést.

A szerzők az előszóban hívták fel a figyelmet arra, hogy a történet egy valós tényből indul s ők maguk alakították át saját ízlésük szerint. Ez vett rá, hogy kis guglizást végezzek, s lám, Lady Jane Grey valóban létezett, tizenévesen összesen kilenc! napig Anglia királynője és valójában Sir Guilford Dudley felesége volt. Ígéretes királynői karrierje a Towerben végződött, ahol szó szerint elvesztette a koronát tartó testrészét. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez bizony elég gyakran megtörtént a Towerben, és több vezető sorsa pecsételődött meg ott, mint a harctéren.

Ennek a Lady Jane-nek a történetét karolta fel a három írónő és alakította át egy nagyon szórakoztató, ifjúságnak szóló történetté, melyeket bőven megtűzdelt fantasy elemekkel is. Mondhatni kijavították azt, amit a történelem elrontott.

A fantasy elemeken az alkalváltást kell érteni és ne gondoljon senki vérfarkasokra, sárkányokra, meg ki tudja még mire, a történet szereplői egyszerűen állítokká változnak át. Természetesen nem mind, hanem csupán egy csoport rendelkezik ezzel a különleges képességgel. Ők az E∂ianok – ejtsd ethyánnak. Maga a hősnőnk is ehhez a csoporthoz tartozik, hiszen mikor úri kedve úgy diktálja, akkor egyszerűen vadászgörénnyé változik.

A szerzők által megalkotott történetben Jane, az épp uralkodó Edward rokona. S mivel Edward sajnálatos módon a betegségével foglalkozik s nem igazán az uralkodással, még hamarosan bekövetkező halála előtt el szeretné rendezni rokona sorsát. Abban a korban és Lady Jane poziciójában a lányoknak egyetlen lehetetősége volt: jól férjhezmenni. Ez természetesen azt jelentette, hogy a férfirokon kiválasztotta a számára megfelelő férjet, ami a család számára politikai támogatottságot is jelentett, nemcsak anyagit, a leányzó pedig vígan s dalolva beleegyezett, mert nem volt más választása.

Ez történik Jane-nel is, mikor Edward – aki mellesleg szintén E∂ian és vörös vércsévé tud változni – hozzáadja “Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához”. Az illető úr meglehetősen jóképű és rendesen meg is dobogtatja Jane szívét, csupán egyetlen apró hibája van: nappal közönséges ló és csak éjszaka változik emberré.

Nagyon szórakoztató történet, mely terjedelme ellenére (500 oldal) nagyon könnyen olvasható és egy szikrát sem unalmas, mert minden van benne: kaland, szerelem, alakváltók, szerethető szereplők, csipetnyi valóság és trónviszályok, hiszen a történelem során Anglia trónja úgy vonzotta a viszályokat, mint a méz a legyet. 

Teljesen más volt, mint amire vártam, s ezt kéretik jó értelemben venni, tehát nem is baj, hogy eredetileg teljesen más könyvre gondoltam. Ez egy tündérmese volt, tündérek helyett E∂ianokkal, fergeteges humorral és remek szöveggel, ami néha hangosan megnevettetett. S a történetnek még nincs vége, hiszen a szerzők további két kötetet is terveznek, a második angol nyelvű megjelenése 2018-ra tervezett.

Ez első sorban egy ifjúságnak szóló történet, de korhatár nélkül olvasható, s természetesen ízlések és pofonok...

“Figyeljenek jól! Lecsippentettünk apróbb részleteket. Teljesen átrendeztünk jelentősebbeket. Néhány nevet megváltoztattunk az ártatlanok (és nem olyan ártatlanok) védelmében, vagy csak azért, mert egy nevet szörnyűnek találtunk, és jobban tetszett egy másik. Hozzáadtunk egy csipetnyi varázslatot, hogy érdekesebbé tegyük a dolgot. Szóval, tényleg bármi megtörténhet.

Úgy gondoljuk hát, hogy Jane történetének így kellett volna alakulnia”

 (Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane, Maxim, 2018)

A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya   A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03.19 Kelly és Lupi olvas

03.21 Betonka szerint a világ...

03.23 Könyvvilág

03.25 Dreamworld

03.27 Kristinablogja

03.29 Szembetűnő

03.31 CBooks

04.02 Deszy könyvajánlója

Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert

Waverley család 1

A ​magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák… 

A varázslatos Waverley-kert 

A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is. 

Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban.
Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.

Könyvmolyképző, 2010

Eredeti mű: Sarah Addison Allen – Garden Spells, 2007

“Vannak emberek, akik nem tudják, hogyan kell beleszeretni valakibe, éppúgy, mint hogy vannak olyanok, akik nem tudnak úszni. Először pánikba esnek, amikor be kell ugrani a vízbe. De azután rájönnek a módjára.”*

Ezt a könyvet legalább 4-5 évvel ezelőtt kaptam egy ismerőstől és úgy, ahogy volt félre is tettem. Mert nem volt hangulatom hozzá. Mert nem ismertem a szerzőt. Mert nem fogott meg a fülszöveg. Csak. Most, miután elolvastam, el kell mondanom, hogy bűn volt ennyi ideig mellőzni.

Néhány napja nézegettem a várható megjelenéseket több kiadó honlapján is, és akkor láttam, hogy a Könyvmolyképző az idén újabb könyvet jelentet meg a szerzőtől. Egyszerűen kiváncsi lettem, hogy mit tudhat a hölgy, ha sorban a negyedik könyve jelenik meg a kiadónál.

Bascom, Észak-Karolina, egy amerikai kisváros, amilyen ezrével van. Csakhogy ez a kisváros abban különbözik a többitől, hogy itt minden háznak, családnak megvan a maga titka – némelyeknek több is –, a maga története, a maga csontváza a szekrényben.

És még abban is különbözik a hozzá hasonló ezernyi kisvárostól, hogy itt él a Waverly család. Waverlyék, akik egy kicsit mindig kívülállók voltak, egy kicsit kitaszítottak, akikről azt suttogják, hogy különleges, természetfeletti képességeik vannak, akikről azt mesélik, hogy boszorkányok. S nemcsak ők különlegesek, hanem a kertjük is, ahol számtalan csodálatos növény mellett ott van az almafa, melynek a gyümölcséből fogyasztva megláthatod életed egy fontos eseményét. De hogy az örömteli-e vagy kétségbeejtő, nem tudhatod előre…

Csodálatosan megírt, nyugis történet, ami nemcsak a Waverley-lányokról szól, hanem egy egész kis közösségről, de valamilyen módon mégis,  valamilyen formában minden a Waverley-khez kapcsolódik a múlt történésein keresztül, vagy akár a jelen eseményeivel. 

S nemcsak a könyv nyelvezete csodálatos, hanem minden egyes szereplője az a maga módján: Clare Waveley, aki a parti-szervíz vállalkozását működteti és fél a szerelemtől, vagy Sydney, a hányatott sorsú húga, aki tagadja a Waverley-örökséget és történetünk idején erőszakos partnere elől menekül haza Bascomba kislányával együtt. Vagy Evanelle Franklin, a lányok idős rokona, aki kényszeres ajándékozó, de az ajándékba adott tárgyak egy idő után létszükségletté válnak a megajándékozottnak… Tyler, az új szomszéd, Hunter, a régi szerelem, Henry, a gyerekkori pajtás, Lester, Fred… valamennyien nagyon szerethetőek, még a negatív szereplők is, mint Emma Clark, aki a saját bizonytalanságának és összeférhetetlen anyjának áldozata.

A történetnek folytatása is van, mely angol nyelven 2015-ben jelent meg. Magyarul mikor, fogalmam sincs, a szerzőtől idén megjelenő könyv más lesz.

Ez egy kortárs történet családról, szerelemről, barátságról, melyben ott lapul egy csipetnyi mágia… pontosan annyi amennyi kell. Egy modern tündérmese, ami úgy jó, ahogy van. Itt nincsenek izlések és pofonok, ezt a könyvet el kell olvasni, mert megérint a belőle áradó varázslat, mert a lelkedhez szól, mert jól fogod érezni magad tőle…

Evanelle Franklin, a Waverly-lányok idős rokonának bölcsességéből*:

“Van valami művészi a férfiak fenekében. Ez minden, amit el lehet róluk mondani. Vagy legalábbis ez a lényeg.”

“Férfiak! Nem vagy képes együtt élni velük, de arra sem, hogy lelődd őket.”

“Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?”

*Sarah Addison Allen – A csodálatos Waverley-kert, Könyvmolyképző, 2010

Gena Showalter - Éjsötét szenvedély

Az alvilág urai 5.

Az Alvilág Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti. 

Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt… 

Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

Libri, 2016

Eredeti mű: Gena Showalter – The Darkest Passion

Az ismerőseim, barátaim tudják rólam, hogy mennyire távol áll tőlem a fantasy világa és nagyrészt azt is tudják miért. Nem mondom, hogy soha nem olvastam, vagy nem fogok olvasni a műfajból, hiszen vannak könyvek, sorozatok, amelyeket kifejezetten szórakoztatónak találok/találtam, annak ellenére, hogy dugig voltak természetfeletti erőket felvonultató szereplőkkel, történésekkel.

Tehát mondanom sem kell, semmit nem olvastam még Gena Showaltertől, ez a könyv egy újabb megtérítési próbálkozás volt a haverinák részéről… tudod, az “jaj, olvasd csak el, meglátod milyen szuper és mennyire megszereted”-fajta. S kezdjem mindjárt a sorozat ötödik részével, mert Óóóó Aeron!, meg különben sem függővégesek a történetek, szóval hajrá!

Becsülettel végigolvastam, bár megtéríteni nem sikerült neki. Fogalmam sem volt ki kicsoda, miért és egyáltalán vagy épp milyen viszonyban állnak egymással. Kaptam angyalokat (bukottakat és nemcsak), démonokat (akikről megtudtam, hogy vagy vannak szárnyaik, vagy nem) hárpiákat, és más számomra hasonlóan ismeretlen fajú szereplőket valamint némi görög mitológiát – szintén a szerpelőkön keresztül.

És még kaptam valamit: egy kedvenc szereplőt, aki (ami??) miatt érdemes volt végigolvasni a könyvet, amiről el kell mondanom, hogy nem egy rövidke szösszenet, hanem 500+ oldal. Gondolom a szerző rajongótáborának nem mondtam ezzel semmi újat.

No, de hadd mutassam be a kedvencemet:

Légió, Quinientes Diecieis of the Croise Sombres of Neid és Notpe-Hocil (halandzsául) – magyarul Légió, Ötszáztizenhatos az Ínség és az Irigység Sötét Keresztesei között – mint megtudtam, pontosan így kell őt szólítani/megidézni, ha nem, esélyes, hogy valaki más jelentkezik. Légió, a kicsi drága, akinek méreg csepeg a fogairól, simogatásával lehántja a bőrödet, szereti ha nővésben levő szarvacskáit vakargatják és aki villás nyelve miatt röhelyesen selypít. S mivel szerelmes Aeronba, természetesen utálja Oliviát:

“– Hallottam, hogy egy angyal lezuhant, de nem tudtam, hogy ő az. Sszegíthettem volna nekik, hogy bántsszák! De ezt helyre tudom hozni. Mosszt már vissza tudom sszerezni tőle az otthonomat! Meg tudom ölni!”*

Olivia bántalmazásának ígérete visszatérő motívum Légiónál. S míg Olivia és Aeron esetében kölcsönös vonzalomról-szerelemről beszélhetünk, Légió szerelme viszonzatlan, hiszen Aeron nem szerelemmel szereti őt, hanem lányaként. S ez a viszonzatlan szerelem története talán szebb is, mert megmutatja milyen áldozatokat képes hozni még egy démon-fióka is a szerelemért.

A szerző és a műfaj szerelmesei kedvelni fogják ezt a történetet, nekem az marad ami eredetileg volt: egy megtérítési próbálkozás… de hát ízlések és pofonok…

“… – Akarsz játszani egy kicsit?

Légió felpattant, vigyorgott, a nyakába ugrott, és úgy tekergőzött rajta, mint egy kígyó. – Igen, igen, igen!

Játszani mindig hajlandó az ő Légiója. Bár a beszéde javult, gyermeteg igényeit nem vetkőzte le. – Válassz valamit. Amit akarsz. – Amikor felnyúlt, hogy megcirógassa, észrevett a csuklóján egy üres foltot. Egy kígyót kellene tetoválnia ide, hogy emlékezzen Légióra. Egy tetkó, ami figyelmezteti, hogy jó is volt az életében, nem csak rossz.

Igen, ez jó ötlet.

– Vetkőzősszet akarok játsszani!

Más néven Szaggassunk Szét Mindent, Amit Aeron Visel. – Talán valami mást? Mit szólnál a Szépségszalonhoz, amit egy hete játszottunk? Kifesthetnéd a körmömet.

– Ja! – tapsikolt izgatottan Légió. – Hozom Gilly lakkját! – Kirohant, eltűnt a sarok mögött.

…

Légió széles vigyorral és egy lila műanyag dobozzal visszaszökdécselt a nappaliba. – Mire végzek, a körmöd olyan lessz, mint a sszivárvány!

Szivárvány. Még az is jobb a bugyirózsaszín lángoknál, amelyekkel legutóbb ékesítette föl…” *

* Gena Showalter – Éjsötét szenvedély, Libri, 2016

A sorozat magyar nyelven is megjelent részei:

1. Éjsötét vágyak, Ulpius-ház, 2009

The Darkest Night

2. Éjsötét csók, Ulpius-ház, 2010

The Darkest Kiss

3. Éjsötét bosszú, Ulpius-ház, 2010

The Darkest Pleasure

4. Éjsötét hangok, Ulpius-ház, 2011

The Darkest Whisper

Jó hír a sorozat rajongótáborának: 2017 szeptemberében a Libri Kiadó a következő részt tervezi megjelentetni.

6. Éjsötét lelkek

The Darkest Lie

A sorozat magyarul még meg nem jelent részei:

3.5 The Darkest Prison

4.5 Heart of Darkness

7. The Darkest Secret

8. The Darkest Surrender

9. The Darkest Seduction

10 The Darkest Craving

11. The Darkest Touch

12. The Darkest Torment

13. The Darkest Promise