A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 12., csütörtök

Kristen Proby – Hallgass meg!

 

  Fusion 1




   A ​New York Times és a USA Today bestsellerszerzője, Kristen Proby vadonatúj regénysorozatában öt jó barátnő együtt nyit egy menő, új éttermet, ám egyikük sokkal többet kap, mint amire szerződött, amikor a szexi egykori rocksztár besétál az étterembe – és a szívébe.
   A Csábítás hamarosan Portland legkapósabb éttermévé válik, és Addison Wade büszke rá, hogy ez részben az ő érdeme. Eltökélten sikeressé akarja tenni, és szerinte az új vendégek odavonzásának nincs jobb módja, mint az élőzene. De amikor Jake Keller, a rocksztár vonul be az ajtón, hogy hétvégi zenélésre jelentkezzen, Addie tudja, hogy bajban van. Azonnal felismeri őt, hiszen a poszterei beborították hálószobája falát középiskolás korában: igazi rosszfiú… vagyis pontosan az ő típusa, és pontosan az, akire semmi szüksége.
   Jake Keller öt évvel ezelőtt otthagyta a rivaldafényt, és arra vágyik, hogy visszatérjen ahhoz, ami mindig is hajtotta: a zenéhez. Ha egy pimasz, pokolian vicces bombázónak dolgozik, annál jobb! Ám sokkal könnyebben rá tudja beszélni Addie-t, hogy adja neki a munkát, mint meggyőzni, hogy többet akar egy kis hancúrozásnál. Amikor a nő már kezdi beadni a derekát, Jake-et végül utoléri a múltja.
   Addie élete vajon ismét darabokra hullik, vagy Jake képes lesz rávenni, hogy elnyomja a kétségeit, és a szívére hallgasson?




   Vinton, 2019
   Eredeti cím: Listen to Me, 2016



   Mondanám, hogy újabban, de ez így nem lenne helyes, hiszen már négy-öt éve (ha nem több) nagy keresletük van a romantikus-erotikus könyveknek. Tele velük a könyvpiac, és annak ellenére, hogy a műfajban már nem igazán lehet újat alkotni, egyre több kiadó hódol be a nyomásnak és jelentet meg hasonló zsánerű írásokat. A Vinton kiadó is szakított a hagyománnyal, mely szerint langyos, romantikus történetek láttak napvilágot náluk és beállt a sorba. Nem mondanám, hogy ez lenne az első ilyen jellegű kiadványuk, de mindenképpen ez az első, amely explicít erotikát is tartalmaz és símán rá lehet nyomni az erotikus címkét.
   Kristen Proby neve nem ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen még a megboldogult Ulpius-ház harangozta be egy írását – ami természetesen sosem jelent meg a kiadó gondozásában. Viszont 2016-ban a Könyvmolyképző Kiadó felvállalta és boltokba került a szerző végtelennek tűnő Velem Seattle-ben sorozatának első része Tarts velem! címmel. Nem tudom kinek hogy tetszett, de azóta sem folytatták a sorozatot, amiért nem is sírom vizesre a párnám, mert nekem nem jött be. Az igaz, hogy olvastam rosszabbat is, de ritkán.
   Érthető, hogy fenntartásokkal fogadtam a hírt, hogy a Vinton Kiadó rukkol ki egy újabb Kristen Proby sorozat első részével. A jó hír az, hogy valószínűleg minden részét elolvashatjuk majd, mert a kiadóra (bármilyen nevet is viseljen mostanság) nem jellemző, hogy abbahagyjon egy sorozatot.
   A Fusion név alatt futó sorozat öt barátnő történetét mutatja be, részenként egy-egy hölgyeményt és szerelmének kiteljesedését lehet majd megismerni – a sorozat öt részből és egy kiegészítő novellából áll. Az öt barátnő közös tulajdonosa a Csábítás (angolul Seduction, és nem értem miért kellett ezt is lefordítani) nevű vendéglőnek, valamennyien ott dolgoznak különböző beosztásban.
   A Hallgass meg! Addison Wade története. Róla azt kell tudni, hogy egy volt modell, tehát indulásból borítékolható, hogy az átlagnál messze jobban néz ki. Legújabb ötlete pedig az, hogy időnként élő zene legyen barátnőivel közös tulajdonú vendéglőjében, ami – reményei szerint – még ismertebbé tenné a már amúgy is menő éttermet és bárt.
   Itt lép be a képbe Jake Keller, a volt rocksztár - bár nem éreztem azt, hogy alíg néhány évvel korábban ő akkora híresség lett volna, bár itt-ott azért még felismerik. Mondanám róla, hogy lerongyolódott, elitta és szétdrogozta az agyát, de ez nem lenne igaz, hiszen a siker csúcsán hagyta abba a nyilvános szereplést és most sikeres zeneszerző és producer, Csupán a nyilvánosság kizárásával teszi mindezt. A közönség előtti zenélés viszont hiányzik, ezért vállal néhány fellépést a felkapott étteremben.
   A többit nem nehéz kitalálni, bár a szerző tett néhány gyenge kísérletet arra, hogy bonyolítsa a dolgokat. Ilyen próbálkozás volt Addison és tengerbiológus (ha jól emlékszem) szüleinek viszonya, vagy Jake lelkiismereti gondjai egy múltbeli eseménnyel kapcsolatban. És természetesen az erotika kedvelői is elégedettek lehetnek, mert van néhány részletesen leírt forró jelenet is.
   Proby most is megosztotta a tűsarkú cipők iránti imádatát, bár most nem kizárólag a Louboutin-ért rajong, ahogyan a Tarts velem!-ben tette, hanem úgy általában a tűsarkú cipőkért. S ha tehette volna, akkor még a séf lábára is egy olyant húz. Nem is értem, ez a nő sosem viselt úgy nyolc-tíz órán keresztül olyan gyilkos, tűsarkú cipőt, mint amilyent a könyveiben nagy előszeretettel leír?
   Bár meglepetésekkel, váratlan csavarokkal nem szolgál, ez a történet nem volt rossz. Ha egy kicsivel több figyelmet fordít más dolgokra is, mint a két főhős mondvacsinált lelki nyavalyái és a kettejük közötti sistergő vágy, akár jó is lehetett volna. A főhősök sem lettek a kedvenceim, bár Jake azért egy fokkal szimpatikusabb. Így, hogy semmi pluszt nem hoz a hasonló zsánerű könyvekhez képest, csak az egynek elmegy kategóriába sorolom. Mindenképpen jobb, mint a szerző előző könyve. De, természetesen, ízlések és pofonok.





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:


2019. november 28., csütörtök

Sarina Bowen – Keserédes


   True North 1



   Az Elle Kenedyvel közösen írt könyve után (Ez a srác - Him) Sarina Bowen saját történettel, egy sorozat indítókötetével mutatkozik be a magyar olvasóknak, mely a romantika mellett a vermonti farmerek életébe is betekintést nyújt.
   Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz feladványunkra, a tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.



A ​farmerek energiája tartja mozgásban a földet.
Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…
Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.
Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.
Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…
Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.


Könyvmolyképző, 2019
Eredeti cím: Bittersweet, 2016



   "A gyümölcs is zöldség, csak finomabb és szebb. Emellett, ha a gyümölcsöt hagyjuk megrohadni, bor lesz belőle, ami a kelbimbóval soha nem történik meg"
P. J. O'Rourke

   Őszintén bevallom, hogy Sarina Bowen neve nem sokat mondott nekem mielőtt Elle Kennedy-vel közösen írt könyve (Ez a srác - Him) meg nem jelent magyar nyelven. Akkor sem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, hiszen, ha két szerző jegyez egy közös könyvet, akkor szinte lehetetlen eldönteni, hogy kinek mi és mekkora volt a hozzájárulása a mű megszületéséhez, azt pedig már tudtam, hogy Kennedy-ért nem rajongok. Hogy mégis igent mondtam erre a könyvre, abban nagy szerepe volt egy olyan Blogturné Klubos hölgy nagyon pozitív hozzáállásának, akinek a véleményére érdemes odafigyelni, hiszen nemcsak hasonló zsánerben olvasunk, hanem az ízlésünk is hozzávetőlegesen hasonló. Ééééés most sem csalódtam.
   A Keserédes a szerző True North nevű, hat részes sorozatának nyitókötete, mely a vermonti Shipley család tagjainak (vagy a farmon élő mellékszereplők) történetét mutatja be, mert a helyszín egy almafarm, többek között ebből él meg a Shipley család. Ide érkezne meg üzleti tárgyalásra Audrey Kidder, csakhogy útjába akad egy árok, ahová olyan ügyesen parkolja kocsiját, hogy kijönni már nem tud.
   Audrey Kidderről tudni kell, hogy nem egy ostoba libácska, annak ellenére, hogy anyja ezt szinte állandóan érezteti vele, mert nem felel meg az elvárásainak. Ugyanis anyja az a fajta ambíciós nő, akinek a munka az első, több cég igazgatótanácsában is ott ül, párkapcsolatokra nincs sem kedve, sem ideje és gyermekét is a spermabankkal hozta össze. Valami hasonlóan nagyot vár el lányától is, akinek viszont teljesen más tervei vannak: ő séf akar lenni a saját vendéglőjében. 
   Audrey egyelőre lóti-futi a több vendéglőt is működtető cégcsoporton belül, ott helyettesít, ahová küldik, és azt csinál amit mondanak neki. Most éppen a cég nevében tágyalna a termelőkkkel a farmról a konyhába projekt keretén belül, s egyetlen elvet kellene követnie: lehetőleg aprópénzért megszerezni a lehető legjobb alapanyagokat. Nem szívesen teszi ezt, de bizonyítani akar, hiszen cége pályázatot írt ki egy új vendéglő létrehozására, Audrey pedig meg szeretné nyerni, hogy végre félig-meddig saját vendéglőjét vezethesse. Nekem gyengéim az ilyen történetek, ahol az egyik szereplő séf, mert az én gasztronómiai tudományom az éhenhalás elkerülésére elegendő, és csodálom azokat, akik kulináris remekműveket képesek pik-pak az asztalra varázsolni.
   Audrey meglepve ismeri fel a segítségére siető férfiben azt a Griffin Shipleyt, akivel a főiskolán már volt egy-két lepedőszaggató találkozása, és akit annak idején gyorsan le is pattintott. Csakhogy akkoriban Griffin a sport nagy reménysége volt és teljesen más pálya, életút vármányosa volt, most pedig ő áll a családi farm élén és szívügye az almabor előállítása, ebből akarja majd felvirágoztatni a farmot, melynek tevékenysége eddig – apja haláláig, ami visszahozta őt a családi bizniszbe – meglehetősen szerteágazó volt.
   Ugye nem kell mondanom, hogy a két főhős között ismét kipattan a régi szikra, mely kitűnő alkalom lesz néhány igencsak forró jelenetre és a kültéri zuhany nem rendeltetés-szerű használatára?
   Bár a történet fikció, de mégis kitűnő alkalom volt belelátni abba, hogyan működik egy farm – ez esetben almafarm, ahol nem csak termelés, hanem feldolgozás is folyik –, abba, ahogyan a család apraja-nagyja kiveszi részét a munkából, még akkor is, ha jövőjükre vonatkozó elképzeléseik mások – és nem kizárólag a Shipley farmon zajló életet ismerhettem meg, hanem a környező farmok világába is belekukkanthattam. S hogy ne csak az idilli farméletbe kapjak betekintést, a szerző érzékeny témát is érint, amikor a Shipley család befogad egy rehabról szabaduló fiatalt nyári munkára.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet, de meglehetősen rögös az út, ameddig oda eljutunk, mert az Audrey által képviselt cégcsoport miért is ne kavarná a dolgokat saját kénye-kedve szerint, és ez a főhősök bimbózó kapcsolatára is rányomta bélyegét.
   Könnyű, szórakoztató olvasmány nagyon szerethető szereplőkkel – a kicsit flúgos nagyapa egyszerűen imádnivaló. Nincsenek benne nagy érzelmi viharok és pontosan ez az, ami nagyon hihetővé, valóssá teszi a történetet. Bár ami azt illeti Griffin Shipley lehetett volna kicsit másabb, mint a sablonos szépfiú, akinek a fizikuma a címlapokra kívánkozik és kiváló lepedőművész, bár ha jobban meggondolom, ha nem ilyen, akkor azért siránkoztam volna. Az mindenképpen mellette szól, hogy nem egy lelki traumákkal terhelt milliomos, aki szexuális devianciákban éli ki frusztrációit. Ez nem tudom mennyire segít majd a könyv népszerűségén, mert mostanság a nagyérdemű jókora hányada a perverziókat találja izgamasnak, olyan minél bizarrabb, annál jobb módon és a vanília szex már nem nagyon játszik.
   Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem az almát, az almabort, és nagyon kedveltem a történetet is, mert olyan volt, mint a címe: keserédes. Tehát vevő vagyok a folytatásokra is, mert érdekel a Shipley család sorsának további alakulása, és ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikus-erotikus történeteket. Meg ízlések és pofonok...




   A történet főhőse egy almafarm élén áll és szívügye az almabor készítése, ezért játékunkkal is probléma gyökerét célozzuk meg.
   A turné minden állomásán egy-egy ismert ital összetevőit találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok mi készül a felsorolt alapanyagokból.
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan új nyertest sorsolunk!


Gabonaszesz, borókabogyó + egyéb fűszerek





11.28. - Betonka szerint a világ...
11.30. - Angelika blogja
12.04. - Sorok között 
12.08. - Könyvvilág 


2019. november 22., péntek

Kendall Ryan – Az éjszaka ura


   Ez ​volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.
   Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.
   És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.
   Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.
   Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”
   Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.
   Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.
   Kendall Ryan, az itthon is hatalmas sikert aratott Szeress és hazudj szerzője egy újabb, édes és romantikus New York Times bestsellerrel kápráztatja el az olvasókat egy ámulatba ejtő, egyedülálló apukáról és az új szomszéd lányról, akibe belezúg.



   Álomgyár, 2019
   Eredeti cím: Mister Tonight, 2018




   Kendal Ryannak már több könyve is megjelent az Álomgyár gondozásában és egyszerűen nem emlékeztem, hogy olvastam-e tőle bármit is, vagy sem. Olvastam, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megtettem, hiszen két könyvével is próbálkoztam és egyik sem tetszett, be sem fejeztem őket, tehát blogbejegyzés sem született az élményről.
   Hogy ezek után mégis miért adtam egy újabb esélyt a szerzőnek? Mert annyira nem hagytak bennem nyomot a könyvei, melyekkel előzőleg próbálkoztam, hogy nem is emlékeztem, hogy valaha is kézbe fogtam volna bármit is, amin a neve szerepel.
   Mire vártam a borító láttán? Egy újabb mostanság divatos, csatakosan erotikus történetre egy nagyonis domináns fickóval a főszerepben (figyeld csak meg azt a flegma mosoly-kezdeményt a fickó arcán!), aki a történet háromnegyedét szétkeféli egy Anastasia (szólíts csak Anának) Steele-szerű libácskával, hogy majd a végre jöjjön az egyetemes, boldog végkifejlet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
   Nos, ebből szinte semmi nem jött be, de nem is mondanám, hogy a könyv olvasása után ellenálhatatlan vágyat éreznék, hogy a szerző minden könyvét beszerezzem és Kendall Ryan-maratont rendezek.
   A történet E/1-ben íródott és főhősei felváltva mesélik el. Bár van némi ismétlés részükről (nem túl sok), de ettől függetlenül ezt egyetlen este is el lehet olvasni, mert terjedelme csak a részletes erotikus jelenetekkel haladja meg azoknak a füzetes regényeknek a terjedelmét, melyet egy, a nevét mostanában sűrűn változtató kiadó jelentet meg havi rendszerességgel és összehasonlíthatatlanul olcsóbban.
   Az éjszaka ura – akiről ugyebár a könyvet is elnevezték – nem egy újabb döggazdag, lehengerlő személyiségű fickó, aki egyetlen mosolyával leolvasztja minden nőről a fehérneműt, hanem egy gyermekét egyedül nevelő, irodában dolgozó fazon, bár, ami azt illeti, meglehetősen mutatós és szexi példány. Mert ugyan ki olvasná el a könyvet, ha nem egy álompasi lenne terítéken. Meg akkor sem, ha a hozzá tartozó kislány nem lenne csupa bűbáj, és akinek a szájába néha olyan szavakat adott a szerző, melyek  inkább egy tíz évvel idősebb gyermekhez illenének. Sosem találkozott még élőben négyévesekkel?
   Ezt a csodálatos emberpéldányt csípi fel egyéjszakás kaland céljából a történet hősnője, aki a kötelezően jelen lévő legjobb barátnők társaságában születésnapilag iszogat egy bárban. Kate – így hívják a történet hősnőjét – nem hisz a szerelemben, a kapcsolatokban, meg úgy egyáltalán semmiben sem, csupán azért, mert sem szülei, sem testvére házassága nem sikerült. Ezért kizárólag egyéjszakás kalandokban utazik, melyekre bőven van alkalma, hiszen pletykarovatot ír, állandóan társasági eseményekre jár. S döbbenettel veszi tudomásul másnap, hogy az új főbérlője maga a kínosan megszakított egyéjszakás kaland főhőse, Hunter. Dícséretes, hogy a történet hősnője nem egy újabb csodaszép nádszálvékony címlapmodell, hanem egy teljesen átlagos harmincas nő, akin még némi túlsúly is van itt-ott.
   Innen a történet már csak arról szól, hogy hogyan változtatja meg Kate véleményét a kapcsolatokról, vágyik saját családra, "törzsre", ahogy többször is kifejti a történet során. És természetesen szexről, sok-sok szexről is szól, bár ami azt illeti, a szerző egészen szépen meglovagolta a gluténérzékenység és a gyermeküket egyedül nevelő szülők témáját is.
   Megletetősen egyhangú, kiszámítható történet volt. Semmi csavar, semmi meglepetés, semmi izgalom, egyszerűen csak lassan csordogált. Hogy humoros lenne? Nem hinném, hogy bárkinek is nevethetnékje támadna, mikor a legvadabb szexuális aktus közepén rányit egy négyéves gyerek. Ez kínos, nem vicces. Azt sem igazán mondanám, hogy csak egy könnyű, romantikus limonádé, mert inkább a giccs és közhelyesség határait feszegeti.
   Ez nálam az egyszer olvasós kategóriában fut, igazándiból dögunalom volt, és még meggondolom, hogy valamikor a jövőben olvasok-e a szerzőtől, vagy sem. De hát ízlések és pofonok...




2019. október 8., kedd

Meghan March – Vad kísértés

Kísértés 1



„Kötelező ​olvasmány.” – Medium.com
„Bámulatos és bámulatba ejtő. Alig várom a következő részt!” – J. Sterling
„March megalkotta az édes, a szexi és a pimasz tökéletes elegyét.” – Erin Noelle, USA Today bestsellerszerző
Ki gondolta volna, hogy a dolgok még sötétebbé és még mocskosabbá válhatnak New Orleansban? Meghan March, a New York Times bestsellerszerzője bemutatja a férfit, akivel sosem akartál találkozni.
Azt teszek, amit csak akarok, azzal, akivel csak kedvem tartja. Nem követek egyetlen szabályt sem – még a sajátjaimat sem. 
Tudtam, hogy nem kellene megérintenem, de ez sem állított meg.
És másodszorra sem állított meg. Sőt, harmadik alkalmat is akartam.
Az életstílusom megfelel egy olyan vad embernek, amilyen én vagyok, de nem egy olyan nőnek, mint ő. 
Mégis Temperance Ransom lett a legújabb szenvedélyem, és közel sem tartok ott, hogy képes legyek őt elengedni. 
Meg fogom őt szerezni, még ha ez azzal jár is, hogy magammal rántom a sötétségbe.
És csak remélni tudom, hogy egyikünk sem fog belepusztulni.
Meghan March a nagy sikerű Vágy-trilógiája és a Mr. Mount-sorozat után egy vadonatúj, botrányosan szexi sorozattal érkezik. A Vad kísértés a Kísértés-trilógia első kötete.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Savage Prince, 2018



Nem különösebben rajongok Meghan March írásaiért és ezt már többször is elmondtam. Egy kívétellel egyetlen sorozatát sem olvastam végig, a Mr. Mount bűnös élete valahogy betalált, legalábbis az első könyv (Téged akarlak), aztán ellaposodott és tucattörténetté vált az egész.
Hogy miért vettem kézbe mégis ezt az újabb Meghan March könyvet? Mert egy ismerősöm (ő mellesleg a szerző rajongója) azt mondta, hogy a Mount-sorozat semmi ehhez képest. Ez sokkal izgalmasabb, jobb, stb, s mondta ezt, amikor még szó sem volt arról, hogy a Kísértés trilógia megjelenne magyar nyelven. Egy újabb példa arra, hogy mennyire szubjektív az, hogy ki miért rajong, mit tart jónak, szupernek és letehetetlennek. Mert nekem ez a történet valahol a béka hátsója alatt volt.
Kezdeném azzal, ami rögtön az cím és kolofon után következett a könyvben:

“Ki gondolta volna, hogy New Orleans ilyen veszélyes? Meghan March, a New York Times egyik legsikeresebb írónője bemutatja nekünk a város rettegett zsarnokát, akit mindenki nagy ívben elkerül.
A Vad kísértés a trilógia első kötete. Ugyanabban a világban játszódik, mint a Mr. Mount bűnös élete-sorozat, de önmagában is élvezhető a történet, nem szükséges hozzá a másik trilógia ismerete.”

Nos, ez egy kicsit vicces, mert a Mount-trilógia azt éreztette velem, hogy New Orleans rettegett zsarnoka maga Mr. Mount, és a fű sem nő a városban, ha azt ő úgy akarja. Most akkor egy újabb fazon bitorolja ezt a címet, míg Mr. Mount köszöni szépen, még mindig jól van, a biznisz megy és ő élvezi a házasság örömeit? S akkor most New Orleans egy egyetemes, világméretű fertő, ahol csak bűnözés létezik és kuplerájok? Ja, és a szeszfőzde, de az Mount fennhatósága alá tartozik amúgy is.
Azt is írja, hogy ugyanabban a világban játszódik, mint a Mount-trilógia – hol máshol, ha már New Orleanst a bűn bölcsőjévé degradálta? –, de élvezhető a másik trilógia ismerete nélkül is. Ebben abszolút igaza van, mert az első könyv olvasása után úgy érzem, hogy nem is kell a másik trilógiát elolvasni, hiszen megírta még egyszer ugyanazt, csak kicsit másképp és másokkal a főszerepben. S azt is megmondom miért gondolom így.
Ugye, a hősnő, Temperance Ransom, már az előző trilógiában jelen volt mellékszereplőként. Ő Keira Kilgore talpraesett asszisztense és ezen kívül nem sokat tudunk meg róla akkor. Most viszont kiderül, hogy honnan származik (New Orleans gettójából), hogy művészi álmokat dédelget (hulladékfémből csinál installációkat), és hogy nehéz gyermekkorához képest (meg kell a szívnek szakadni!) mekkora útat járt be.
A Mount trilógiában Keira Kilgore kap egy üzenetet, lényegében egy meghívót egy dekadens partira, ahol egy ismeretlennel dug, mert azt nem lehet szexnek nevezni. Ugyanez történik Temperance Ransommal is: kap egy cetlit az íróasztalán, elmegy a kijelölt helyre és egy teljesen ismeretlennel… mondanám, hogy gyűri a lepedőt, de ez nem lenne helyes, mert az íróasztalra hajolva történik meg a kopuláció, miután a szomszédos szobában domináns-alávetett játékokat űző párt kukkolta – mert az üzenet titokzatos írója egy szexklubba hívta randira Temperance-t, ahol a nő felfedezi vonzódását a BDSM és az alávetett szerep iránt. (Ne már!) S akárcsak az előző sorozatban, az ismeretlen pasi most is levadássza a kiszemelt nőt, ez esetben Temperance-t, itt is minden ismerős óvja a lányt, hogy belebonyolódjon, azaz továbbra is látogassa a szexklubot, (ugye midenki tudja, hogy falra hányt borsó minden intelem?), hogy a történet egy nagy durranással szakadjon meg. Ami a kettő között van, az csak töltelék, szex és cselekmény-próbálkozás, aminek Temperance és családjának múltjához van köze. Hosszan lehetne folytatni, hogy a két történet miben és mennyire hasonlít egymáshoz, de akkor ennek a bejegyzésnek sosem lenne vége.
Azt sem mondhatom el, hogy ez a sorozat egy trilógia lenne. Ez inkább egyetlen történet szépen feldarabolva három nyúlfarknyi részre, és ez már a terjedelméből is látszik, ugyanis alíg haladja meg egy olyan füzetes szerelmes regény terjedelmét – nagylelkű leszek, legyen másfél – annak függvényében, hogy ki hogy olvassa, nyomtatott formában, vagy e-könyvben és úgy formázza magának, ahogy neki jólesik.
Én e-könyvben olvastam. Nem recenziós példány, 2999 Ft.-ért árulták a vásárlás napján (nem reklámozom hol, de közismert oldal és kizárólag e-könyveket árul), és még megörültem, mikor a tabletemre feltöltve megláttam a terjedelmét. Az öröm viszont nagyon korai volt, mert a történet rövid volt és a továbbiakat a kiadó reklámja töltötte be. Kezdődött egy úgynevezett beleolvasóval Anne L. Green Arctalan csábító című könyvéből, ami tulajdonképpen a borító volt, az ajánlás, a köszönetnyilvánítás és egy nyúlfarknyi fejezet, majd folytatódott huszonnyolc oldal képes reklámmal. Előbb a kiadó magát reklámozta majd a háziszerzőit, némelyeket többször is, s mire a végére értem a lapozgatásnak tisztába voltam a teljes árukínálattal, kül- és belföldi szerzők egyaránt. Nem volt nyomdaköltség, nem vágtak ki egyetlen fát sem ezért a könyvért, akkor mi a búbánatos franc került durván háromezer forintba? Azért fizetünk, hogy megnézhessük a kiadó  és termékei reklámját? Kösz, meglettem volna nélküle is!
Visszatérve a történetre (melyik történet???), ez egy újabb BDSM próbálkozás volt, ami kicsit keserű szájízzel hagyott, mert ugye mindenki fel van háborodva, ha egy férfi megüt egy nőt. Akkor az a férfi egy barbár szadista és lehetőleg ki kell herélni, felnégyelni és ujjal mutogatni rá, mint a társadalom szégyenére. Ugyanakkor ha egy nő kéri azt, hogy a férfi bántalmazza, az teljesen rendben van, mert közös megegyezéssél történik, s ha könyv is születik a történetről, akkor azért lelkesedni illik és imádni kell. Jó lenne eldönteni, hogy tulajdonképpen hogy is állunk ezzel.
Ez volt az utolsó Meghan March könyvem… meg ízlések és pofonok, mert aki deviáns erotikáról szeret olvasni, annak ez nagy kedvenc lesz.


 A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:










2019. szeptember 13., péntek

Mike Menders – Macsóbőrben



Te mit tennél, ha más bőrében ébrednél?



Milyen érzés lehet más bőrében ébredni? Mit tennél, ha új külsővel kellene élned? Felrúgnál mindent, vagy beilleszkednél? Tudod, ki vagy te, és ki akarsz lenni?


Magánkiadás, 2019




Néhány nap múlva, pontosabban szeptember 17-én jelenik meg Mike Menders, alias Halasi Miklós erotikus kisregénye… nagyon erotikus kisregénye. Ez, ugyebár, teljesen új részéről, hiszen, akik olvassák írásait, azok a sukitore-hoz szoktak, a párban írt erotikus szösszenetekhez, a szexpercesekhez, vagy terjedelmesebb regényekhez. A Macsóbőrben rövid (de velős!), terjedelmét tekintve még egy Harlequin-füzetben megjelenő történetnél is rövidebb – bocsánat, már nem így hívják őket, hiszen azóta már kétszer is nevet változtattak. Szóval a Macsóbőrben nem egy terjengős valami, hanem egy óra alatt, egy este alatt el lehet olvasni, annak függvényében, hogy ki milyen gyorsan falja a betűket.
A szerző virtuális tér-beli ismerősöm, néha beszélgetünk, előfordult, hogy vitáztunk is, amikor a bennem levő hisztis díva összetalálkozott a benne levő hisztis íróval, de ettől függetlenül elvagyunk.
S akkor itt van ez az újabb erotikus írás, mely egy abszolút reális témát dolgoz fel, hiszen legalább egyszer mindenki fejében megfordult a gondolat, hogy mi lenne, ha csodaszép teste lenne, ha messzi sugározna belőle a szexualitás, ha döggazdag lenne, ha korlátlan hatalma lenne, s ezt a listát a végtelenig lehetne folytatni. Ez teljesen normális, mindenkinek vannak álmai, vágyai, bár ezt egyesek egészen a pszichózisig viszik.
Indulásból szeretném tisztázni, hogy amit itt elmondok/leírok, az a saját, egyszerű olvasói véleményem, senki ne magyarázzon bele többet, vagy mást.
A történet főhőse az átlag férfi, nem túl sikeres, nem is igazán mutatós, és akkor egy ivászattal töltött este után egy másik testben és egy másik életben ébred fel. A téma nem új, számtalan film játszadozott már el vele, könyvben is előfordult. Nos, ez az átlag ember – neve Péter, ahogy a történet végén kiderül – megéli legféltettebb fantáziáját, amikoris mindene megvan: pénz, hatalom, társadalmi pozíció, ellenálhattalan test, karizma és természetesen bombázó kinézetű készséges nők.
S ezzel elérkeztem az egyik olyan dologhoz, amit nem értek. A kortárs magyar írók nagy többsége többnyire angolszász hangzású név alatt publikál, mert így talán nem utasítják el indulásból írásaikat. Nincs mit szépíteni, az olvasók nagy része ellenérzéssel viseltetik a pályájuk elején levő magyar írókkal szemben – bizonyos esetekben jogosan –, tehát símán elfogadom, ha valaki jól csengő nevet választ magának. De akkor miért kell magyar helyszínt és magyar szereplőket (Péter, István, Ferenc, Ildikó és Veronika) használni a történetben? 
Ugyanilyen ellenérzésem van azzal kapcsolatban is, hogy a fejezeteknek címűk van és nem egyszerűen számozottak, azért, mert ez a megoldás forma a számba rágja, hogy mire számíthatok a következő néhány oldalban.
A történet E/1-ben íródott és maga a főhős Péter/Ferenc meséli el. S mivel ezt egy férfi írta, elképzelhető, hogy korrekt az, ahogyan egy átlagférfi álmait, vágyait ábrázolta, bár volt itt néhány olyan megoldás, amivel már itt-ott találkoztam, még a futurisztikus vendéglővel is, bár nem ennyire fantasy-világba illően. És igen, el tudom fogadni azt is, hogy az átlagos Péter így reagál akkor, amikor egy olyan világban ébred, ami csak az álmaiban létezik: kicsit sután, kicsit bizalmatlanul, óvatosan, de kihasználja az adott lehetőségeket. Én is ezt tenném.
Ezt a történetet annak kell elfogadni ami: egy humoros-erotikus fantázia… és ízlések meg pofonok.





Kapcsolódó bejegyzések:






2019. szeptember 7., szombat

Sierra Simone – A pap


Egy szerelem története


Számtalan törvény van, melyeket egy lelkész nem szeghet meg. 
Nem nősülhet meg. 
Nem hagyhatja magára a gyülekezetét. 
Nem fordíthat hátat Istennek. 
Mindig e törvények szerint éltem. 
Egészen addig, míg ő be nem lépett az életembe. 
Akkor új szabályokat tanultam.
Tyler Anselm Bellnek hívnak. 
Huszonkilenc éves vagyok. 
Hat hónappal ezelőtt megszegtem a cölibátusi fogadalmamat, a saját templomom oltárán, és Isten látja a lelkemet, újra megtenném.
A nevem Tyler Anselm Bell, lelkész vagyok, és íme, a gyónásom.


Művelt Nép, 2019
Eredeti cím: Priest, 2015



Komoly fenntartásaim vannak a kiadó és termékei iránt, de be kell vallanom, hogy olvastam tőlük származó jó történeteket is – igaz ez nem mostanság volt –, és ez az, ami motivál, hogy egy újabb Művelt Nép által gondozott könyvet a kezembe vegyek. Itt ismertem meg Rita Falk  rendőrparódiáját – azóta átvette egy másik kiadó, és elképzelhetően komolyabban veszik a megjelenésekre tett ígéreteiket –, itt találkoztam először Santa Montefiore nevével (a Deverill krónikákat azóta sem fejezték be), Marie Force Végzetes sorozatával, aminek egyetlen részét adták ki, és E. K. Blair Fekete Lótusz trilógiájával, mely harmadik részének megjelenésével még mindig hitegetik a jónépet. Körülbelül ennyi az, amit én a kiadótól kedvelek, és valamennyi sorozatot abbahagyták, ők tudják miért. Valószínűleg azért, mert a szex mindent elad, történet már nem is kell, jöjjön az ígénytelen pornográfia, mert ennek van piaca. Ezek után nem mondhatom azt, hogy nem tudtam milyen zsánerű könyvekkel kereskedik a kiadó és mit várhatok, de a remény hal meg utoljára…
Amikor Sierra Simone könyvének beharangozója először megjelent, rögtön társult hozzá a kiváncsiság, hogy tudott-e valami mást, jobbat írni, mint Tiffany Reisz, aki egy kísértetiesen hasonló témával tett szert világhírnévre. Bevallottan az Eredendő bűnösök sorozat rajongója vagyok, és határozottan kijelenthetem, hogy ezt a könyvet és a szerző nevét nem szabad egy mondatban említeni semmivel, ami Reisz nevéhez kapcsolódik. Sőt! Még ugyanazon a napon sem, mert az sértés lenne Reiszre nézve, mint ahogy az is az, hogy Simone meglehetősen sokat “kölcsönzött” a már említett Eredendő bűnösökből, kezdve a főhős személyével, akinek megjelenése (és nemcsak!) meglehetősen hasonlít egy Stearns nevű atyához.
Igen, atyához. Mert a katolikusoknál nincsenek lelkészek, hanem plébánosok, atyák, papok. S a katolikusok nem konfirmálnak, mint ahogy a sekrestyében őrzött megszentelt olajnál említődik, hanem első áldoznak és bérmálnak, de ezt ugye a fordító nem tudja, mert minek? S mindez benne marad a fordításban azután is, hogy egy közösségi oldalon többen is felhördültek, amikor a könyv borítóján A lelkész cím jelent meg egy nyilvánvalóan katolikus pap fotójához társitva. Tehát a fordítás most sem volt a topon, de ezen nem kell csodálkozni, mikor van a kiadó esetében?
Mi is ez a történet? A pornográfia találkozása a vallással, és nem mondanám, hogy ez a randi szerencsésen működött. Hogy tabu téma lenne? Nem hinném. Már nem abban a világban élünk, ahol tabuk vannak, ahol nem szabad beszélni bizonyos dolgokról. Csak az nem tud a katolikus egyházban eddig szőnyeg alá sepert problémákról, aki nem akar. Tehát az, hogy a szerző egy katolikus pap szerelmére és testi vágyakozásaira építette a történetet nem új és nem is igazán eredeti. Megtették előtte többen is, toronymagasan jobban.
A történet főhőse Tyler Anselm Bell, 29 éves katolikus pap, akinek papi elhivatottsága erősen kétségbe vonható. Rendben van, hogy a katolikus papok is férfiből vannak, de a magát nagyon is szabálytisztelőnek beállított Bell atya két dologra gondol: a szexre és a szex miatti esetleges bűntudatra. S mivel ez egy E/1-ben megírt történet, aminek nagy részét maga Bell atya meséli el, meglehetősen sok erotikus fantáziával ismerkedhettem meg. A gond az, hogy nem csak a fantáziával, hanem annak materializálódásával is, és nem kell különösebb erőfeszítés kitalálni, hogy hol történnek meg ezek a pornográfiába illő események. A szerző igazándiból a papi státusz mögött álló emberre fókuszál, meg arra, hogy mindezt ellensúlyozza azzal a spiritualitással, ami egy egyházi személytől elvárt. Ez meglehetősen erőltetettre sikeredett.
Természetesen partner is jár Bell atyához, más is, mint a keze, tehát a történetnek van egy női főszereplője is, akinek a szemszöge lényegesen kevesebb teret kap a történetben, és aki nekem antipatikus volt. Ó, te szegény gazdag lány, aki jó dolgodban már azt sem tudod mit csinálj, és az jelent neked kihívást és izgalmat, ha elcsábítasz egy katolikus papot, akit előzőleg megbotránkoztattál gyónásoddal! Te, aki azzal fejezed ki szüleid elleni kései lázadásod, hogy hátat fordítasz annak az értékrendszernek, amiben nevelkedtél, hogy szexklubban táncolj és vetkőzz.
A történetnek folytatása is van, melyről nem tudom, hogy kapcsolódik-e Bell atya szexuális tévelygéseihez, mert ez a sorozat és elképzelhetően a szerző is leíródott nálam. Mikor fog megjelenni nem tudom és nem is érdekel. Azt már mindenki tudja, hogy a kiadó megjelenési dátumaira nem szabad alapozni, ez a történet véletlenül korábban jelent meg, mint ahogy beharangozták, de mindig van egy kivétel a szabályt erősítendő.
Nekem nem jött be ez a spiritualitással kevert pornográfia. Szereplői kidolgozatlanok, a téma sem eredeti, de attól még lehetett volna egy elfogadható, mi több, érdekes történetet kerekíteni belőle, ha a szerző nem a szexre helyezi a hangsúlyt. Nem éreztem azt, hogy a főhősnek tényleg lelkiismereti problémái lettek volna azzal, hogy ő testi vágyat érez egy nő iránt és, Uram bocsá’!, megszegi cölibátusi fogadalmát. Ennek a férfinak az volt az első gondolata, hogyan dugja meg hamarabb a gyóntatószékben levő ismeretlent. Nem értettem miért választotta az egyházi pályát, azon túl, hogy egy adott pillanatban meghallotta a “hívást”, és miért ment el egészen a felszentelésig, mikor a gondolatai meglehetősen gyakran a szexualítás fele fordulnak.
Az is elcsépelt és már-már közhelyes, hogy Isten szolgájából előjön a domináns férfi, aki a másik megalázásában éli ki vágyait, s mit tesz a fikció ördöge? Poppynak pontosan erre van szüksége. Poppy mellesleg nimfomán.
A történet nyelvezete szókimondó és triviális, valamint az is nagyon érződik, hogy ezt egy nő írta, akit csak ennyire vitt a fantáziája. S ez nem igazán lelkesítő, lévén, hogy a történet nagy része a férfi főhős szemszögéből van megírva. Itt nem a szerelmen van a hangsúly, hanem csak és kizárólag a testi vágyon.
Ez a könyv az “először, utoljára és soha többé” kategóriába fut nálam, és erősen kétlem, hogy a szerző neve valaha még kísértésbe tudna hozni. A közeljövőben biztosan nem. De kinek a pap, kinek a paplan… az explicít erotika kedvelőinek elképzelhetően tetszeni fog.