Lisa Kleypas – Szép szavú idegen

Travis testvérek 3

Nem ​tartozik felelősséggel senkinek… 

Soha senki sem érintette még meg Jack Travis szívét vagy lelkét… amíg Ella Varner az útjába nem kerül. Ella egy nap megjelenik a küszöbén, a tekintete haragos, a karjában egy csecsemőt tart. Zaklatott húga az anya, és Ella szerint Jack Travis az apa. De amikor a lány azt követeli, hogy Jack életében először vállalja a felelősséget, a férfi végül sokkal többet tesz puszta felelősségvállalásnál…

Senkiben sem bízik… 

Ella Varner megbízható és fegyelmezett nő. Még gyerekkorában megtanulta, hogy a szerelem olyan érzés, amelyet jobb elkerülni. Így van ez egészen addig, amíg Luke fel nem bukkan az életében, miután Tara, Ella nemtörődöm húga elhagyja a kisfiút. Luke-nak biztonságra van szüksége, és Ella, aki egyre jobban kötődik a gyámoltalan csecsemőhöz, elszántan igyekszik mindent megtenni a cél érdekében. Houstonba utazik, hogy megkeresse Luke apját, de amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét…

És amikor kettejük közt fellángolnak az érzelmek, a beszéd ideje rég lejárt…
A Travis család legújabb kötetében Lisa ismét szikrázó hangulatot teremt. A perzselő érzékiséggel és szenvedélyes érzelmekkel teli történet az első pillanattól fogva lebilincseli az olvasót.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Smooth-talking Stranger, 2009

“Az, hogy egy nőnek gyereke születhet, még nem teszi anyává.”

A fenti idézet lehetne tulajdonképpen ennek a történetnek a mottója. Egyrészt mert a könyv cselekménye az anyaság témáját járja körül, a negatív példákat helyezve előtérbe megspékelve némi pozitívummal is. Másrészt meg azért, mert – tetszik, vagy sem – ez az élet nagy igazsága, csak annyira elmélyültünk a bennünket körülvevő szociális megfelelési kényszerbe és a sztereotípiákba, hogy hajlamosak vagyunk tartani a nyájjal.

A történet hősnője, Ella Varner, komoly, független nő, bár évek óta kapcsolatban él Dane-nel, az egész viszonyuk nagyon felszínes. Ők ugyan nyitott kapcsolatnak nevezik, mely semmiképpen nem végződhet egymás iránti elköteleződésben, de nevezzük nevén a gyereket: dugópajtások és ebben a kapcsolatban Ella az, aki a rövidebbet húzza, hiszen ő az, aki a férfihez idomul és átveszi annak értékrendszerét, viselkedési szabályait és még étkezési stílusát is. Ez rögtön meg is látszik, mert amint kikerül a férfi befolyása alól, Ella egészen közönslges halandó lesz, magasztos elvek nélkül.

Ella “Független nő” név alatt párkapcsolati tanácsokat osztogat egy lapban – bár csupán újságíró és nem szakember, de sikeres és népszerű a rovata.

Nyugodt élete (nevezhetnénk unalmasnak is) akkor fordul fel fenekestől, mikor húga házasságon kívül életet ad egy kisfiúnak, titkolja az apa kilétét és gyorsan be is vonul egy egészségközpontba depresszióját kezelni. Ella Houstonba utazik, hogy gondját viselje újszülött unokaöccsének, annak ellenére, hogy mindenki – az élettársa is – azt mondja, hogy ne tegye, hanem bízza a rendszerre a probléma megoldását. S pont élettársa az, aki elsőként hátat fordít neki azzal, hogy nem hajlandó segíteni a kisfiú gondozásában, míg annak anyja kezelteti magát. Munkáját bárhonnan és bármikor el tudja végezni, szóval ez nem akadályozza meg a hősnőt abban, hogy felelősséget vállaljon az újszülöttért.

Az, hogy Ella és Tara lelkileg milyen nagy mértékben sérült, hányatott gyermekkoruknak tudható be. Különösen anyjuk hatása érezhető, aki nálam rendesen ki is verte a biztosítékot, hiszen egy a saját lányaira is féltékeny, tupírfejű ostoba liba, aki nem tudja elfogadni, hogy felette is eljárt az idő, és akinek egyetlen gondja az, hogy ki legyen a következő fazon akivel eltartatja magát. S természetesen az unokája sem érdekli, mert ő nem lehet nagymama, az rontaná az esélyeit az épp aktuális pénzeszsáknál.

Ella és Jack Travis találkozása csak egy abból a sokból, amit a lány tervez, hiszen sorra meg akarja keresni a potenciális apajelölteket. Hogy ebből a találkozásból mi lesz, könnyen kitalálható. Kicsit erőltetett volt az, hogy egy ilyen dúsgazdag és befolyásos férfi csak úgy első szóra segíteni kezd egy idegen nőnek, noha tudja, hogy semmiképpen nem lehet a gyermek apja. 

De Jack Travis nem vágja ki Ellát az irodájából, hanem a sármos nőfaló példamutatóan segít. S róla még azt is tudni kell, hogy önerőből lett az aki, nem a családi vállalkozásban tevékenykedik, hanem saját bizniszt épített ki - ezt már az előző részből is tudni lehet –, bár az sem ártott, hogy Travisnek hívták. S annyira tökéletes, amilyen csak egy regényhős lehet, néha már émelyítően az.

Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi történik, a többi csak sok-sok erotika és klisé.

Persze megható egy apró ember fejlődését figyelni, azt is, ahogy Ella szabályosan beleszeret a kis Luke-ba, és van néhány elgondolkoztató dolog az anyaságról is, de ez a történet akkor sem volt nagy szám. Jobb volt, mint a sorozat első része – azt nem is nehéz überelni –, de még mindig jobban kedvelem Ms. Kleypas klasszikus romantikus történeteit, mint a Travis testvérek sorozatát.

S ha már a sorozatról esett szó, ez a harmadik rész, egy még hátra van, de valamennyi rész önállóan is olvasható.

Olyan “egynek elment” típusú történet volt, sok rózsaszín köddel, a Travis család tagjainak ismételt felvonultatásával és némi nagyon kierőszakolt izgalommal. De – ahogy mondani szoktam –, ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

A pártfogó

A kék szemű ördög

Bella Andre – Csak rád gondolok

A Sullivan család 8

Grayson Tylert három évvel ezelőtt egy személyes tragédia arra sarkallta, hogy maga mögött hagyja New Yorkot, és a kaliforniai partvidék vadregényes hegyei közt kezdjen új életet. Már majdnem sikerül elhitetnie magával, hogy többé semmi másra nem lesz szüksége az életben, csak a kék égre, a végtelen legelőkre és az óceán tajtékzó hullámaira, amikor egy szép napon betoppan az életébe Lori Sullivan. A családja körében csak Huncutként emlegetett lány szélviharként forgatja fel Grayson érzelemmentes, magányos világát, és a férfi menthetetlenül beleszeret. De Lorinak vajon sikerül-e meggyőznie a bizalmatlan Graysont, hogy neki adja a szívét, és elhiggye, az örökké tartó boldogság nem pusztán hiú ábránd?

Kossuth, 2019

Eredeti cím: Always On My Mind, 2013

Véget ért a San Franciscó-i Sullivanek története. Tulajdonképpen nem is ezzel a nyolcadik résszel, hanem a tavaly már magyar nyelven is megjelent kilencedikkel (Csók a fagyöngy alatt). Fura, hogy hamarabb egy későbbi kötetet jelentetett meg a kiadó, de fogjuk a karácsonyi történetre, s arra, hogy mennyire menő lett az év második felében az ünnephez kapcsolódó történetekkel bombázni a nagyérdeműt.

Bevallom, nem olvastam el a kilences számú Sullivan történetet, mely visszatérés az időben és Mary-ről, a nyolc Sullivan-gyerek anyjáról szól, nem is áll szándékomban. Azt hiszem egy korábbi résznél már írtam, hogy a sorozat felépítése engem kísértetiesen emlékeztet Julia Quinn Bridgerton sorozatára, azzal a különbséggel, hogy az egy klasszikus romantikus, ez pedig napjainkba játszódó, modern történet. Nem elhanyagolandó az sem, hogy ez lényegesen több részből áll, hiszen nem gond ha kiveséztük a San Franciscó-i Sullivaneket, van belőlük Seattle-ben is éppen elég. A sorozat éppen a tizenkilencedik résznél tart, s akkor még nem említettem a kiegészítő novellákat. Hogy meg fogunk-e ismerkedni a család másik ágával is? Fogalmam sincs, nem ismerem a kiadó további terveit, de néhány seattle-i Sullivan már feltűnedezett ilyen-olyan nagy, össznépi rendezvényen, és ennek a történetnek a végén is finoman a szánkba rágódik, hogy kiről lesz szó a következőben.

Azt is el kell mondanom, hogy az első két-három résznél még kedveltem a sorozatot, aztán ahogy haladtunk előre, egyre kevésbé rajongtam érte. Egyre több volt a klisé, egyre kiszámíthatóbbá vált és lassan olyan lett, mint egy erotikával jól felturbózott regény, melyből egy másik kiadó havi rendszerességgel többet is megjelentet. S igazándiból mindazt ami ebben a könyvben történik egy füzetes regény terjedelmében is el lehetett volna mesélni, kevesebb klisével, visszaemlékezéssel és fölösleges lelkizéssel, nem kellett volna hozzá 376 oldal.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy miért olvastam el mégis? Mert kiváncsi voltam az utolsó Sullivan-gyerek történetére, és mert a hősnő az egyik legellentmondásosabb, legérdekesebb karakter a testvérek között. Igazándiból vártam a nagy durranásra, ami sajnálatos módon nem jött.

Akik képben vannak a sorozattal és szereplőivel, azoknak nem ismeretlen Lori Sullivan. Időnként fel-feltűnt az előző részekben is, akárcsak testvérei, attól függetlenül, hogy épp kinek a története volt soron. Sullivanéknál amúgy is kőbe vésett szabály a havonként egyszeri családi ebéd és ezen könyvenként legalább egyszer végig kell menni.

Loriról azt kell tudni, hogy élete és hivatása a tánc, s ikertestvérével, Sophie-val, ők a Sullivan-klán lányai, ami nem könnyíti meg az udvarlóik dolgát, hiszen a hat idősebb testvér sportot űz abból, hogy húgaik potenciális udvarlóit megfutamítsák. S az ikerpárnak beceneve is van: Lori a Pajkos, Sophie pedig a Barátságos. Bármennyire idegesített a becenevek használata – lényegében felnőtt nőkről beszélünk a történet idején –, a szerző kitartott mellette hét könyvön keresztül, aztán a nyolcadikban a fordító gondolt egyet és a Pajkosból és Barátságosból Huncut és Cuki lett. (Van valakinél kölcsönben egy repülős zacskó?)

Nos, Lori sokadszorra is szakít táncos barátjával, aki többszörösen átverte, megcsalta, megfúrta és meg sem áll Grayson Tyler farmjáig, ahol mindenesnek áll be. Eddig semmi gond nem volt a történettel, a nyáltenger és a giccs ezután jött, kezdve a klisével, hogy Grayson az üzleti életet és a sok pénzt hagyta ott három évvel korábban, hogy friss özvegyként a biogazdálkodásnak szentelhesse magát és nyalogassa lelki sebeit.

Kettes számú klisé: a két főhős azonnal őrült és ellenállatatlan vágyat érez egymás iránt, aminek egy ideig ellenáll, aztán jöhet a lepedőszaggatás, majd Lorinak sikerül a visszavonultan élő farmer kirángatni önként vállalt magányából és hatással lesz szocializációs képességeire is. S persze ott a mély dilemma: tánc vagy szerelem? Térjen vissza a színpadra, vagy maradjon a farmon, merüljön el az önsajnálatban és a lepedőszaggatásban? Mert lepedőszaggatás van benne bőven, még több is mint kellene.

Persze vicces volt olvasni Lori farmerlány kalandjait, mi több, az öreg macskusz halálán még szipogtam is egy keveset, de hát azt is el kellett baltázni a későbbiekben egy közhelyes megoldással. De ez a történet akkor sem volt nyerő.

Bár egy sorozat nyolcadik része, önálló kötetként is olvasható, s amennyi visszaemlékezés, utalás van az előző részekre (hadd teljen a papír!) elég ezt az  egyet elolvasni és mindenki képben lehet mindazzal, ami az előző hét részből említésre méltó a Sullivanok életéből.

Nekem ez egyszerolvasós, közhelyes, kiszámítható és unalmas volt, de természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Örökké a tiéd (A Sullivan család 4)

Csak téged látlak (A Sullivan család 5)

Hadd legyek az Igazi (A Sullivan család 6)

Te vagy az egyetlen (A Sullivan család 7)

Lisa Kleypas – A kék szemű ördög

Travis testvérek 2

ISMERJÉK MEG A KÉK SZEMŰ ÖRDÖGÖT – Hardy Catesnek hívják. Szegénysorból származik, és a saját erejéből lett milliomos. Sok ellenséget szerzett a houstoni olajipar csúcsáig vezető durva, rögös úton. Forró a vére, és csak a bosszú jár az eszében.

ISMERJÉK MEG AZ ÖRÖKÖSNŐT – Ő Haven Travis. A család vagyonának ellenére sem hajlandó arra az ösvényre lépni, amelyet neki választottak. De amikor olyan férfihoz megy feleségül, akit a családja elutasít, az élete új és veszélyes irányt vesz. Két évvel később hazatér, elszántan arra, hogy megóvja a szívét. Hardy Cates, a család ellensége, az utolsó ember, akire szüksége van, hogy betegye hozzá a lábát és lángra gyújtsa a szívét.

NÉZZÉK, AHOGY REPKEDNEK A SZIKRÁK… Lisa Kleypas érzékiségtől áthatott regénye tele van olyan férfiakkal, akiket boldogan imádunk. Lebilincselő meseszövésével fogva tart, miközben a két ember sorsa lassan kibontakozik előttünk.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Blue-eyed Devil, 2008

A sorozat első részét, A pártfogót, nem kedveltem, s most nagyon finoman fogalmaztam. Annyira azért nem volt rossz – legalábbis az én ízlésem szerint –, hogy ne adjak még egy esélyt a sorozatnak.

Nem mondom, hogy hogy ez a második könyv lenyűgőzött, de teljesen más irányt vett a történet. Sajnos továbbra is E/1-ben íródott, amit soha nem fogok kedvelni, de legalább nem kellett végigszenvedni a hősök kamaszkorát és tömény lelki mizériáit, hiszen a történet onnan folytatja, ahol az előző rész abbahagyta, azaz Liberty és Gage esküvőjén, csakhogy most nem ők a történet főszereplői, hanem Haven Travis, a Travis-klán egyetlen lánygyermeke és Hardy Cates, akit már az előző részben megismertünk, mint notórius bajkeverőt. Nos ebben a részben Hardy Cates, aki a címbeli kék szemű ördög, átáll a jófiúk táborába, mert a negatív hős szerepét másra osztották, konkrétan Nickre, akiért a Travis-lány oda s vissza van, és minden szülői figyelmeztetés ellenére megszökik vele, meg sem állva egészen az oltárig. Ez pedig azt eredményezi, hogy Travis-papa elzárja a pénzcsapot.

Tehát van egy hősnőnk, a dúsgazdag Travis família egyetlen, elkényeztetett lánygyermeke, aki igazándiból, csak ahhoz ért, hogy hogyan legyen úrinő, hiszen Texasban nem is igazán várnak el mást a hozzá hasonló hölgyeményektől. Bár, ami azt illeti, munkája van, s becsülettel el is végzi azt. Makacs, önfejű, és természetesen azt hiszi, mindent jobban tud másoknál, ezért dacolva apja intésével megszökik Nickkel és összeházasodnak. Csakhogy rövid időn belül kiderül, hogy Nick egy szociopata és az érzései nem Havennek szólnak, hanem a remélt anyagi javaknak. S mikor a csapot elzárják, a sármőrből egy agresszív disznó lesz, aki a sárba tiporja a nő önbizalmát és a fizikai bántalmazástól sem retten vissza, természetesen ezt úgy álítva be, mintha Heaven provokált volna ki mindent.

Mikor egy durvább bántalmazás után Heaven úgy dönt, hogy elég volt és szégyenét legyűrve családjához fordul segítségért, a dolgok némileg rendeződni látszanak, csakhogy megjelenik a színen Hardy Cates, aki az előző részhez képest, most a jók táborát erősíti, és akivel bátyja esküvőjén Heavennek volt egy véletlenen múló érzéki fellángolása a családi borospincében. S hogy a dolgok mégse menjenek olyan símán, Haven visszautasítja bátyja cégében a vezetői poziciót, inkább irodavezetőként dolgozik egy olyan nőnek, aki férje viselkedésének női variánsa. A mutatós nő rosszindulatú, irigy, szinte állandóan az orra alá dörgöli származását és gazdag-gyerek mivoltát, és ott árt Havennek, ahol csak tud, csupán azért, mert megteheti.

S mikor már azt hiszi dolgai rendbejötek, családjával is javul a kapcsolata, viszonya Hardy Catesszel jól alakul, akkor ismét feltűnik a színen a szociopata ex, s a dolgok eldurvulnak.

A nyilvánvaló szerelmi történeten kívül, ez a családon belüli erőszakról szól. Arról, hogy egy erős személyiségű férfi mennyire tud manipulálni egy nőt, hogyan tudja elérni, hogy teljesen értéktelennek érezze magát, hogy jogosnak érezze a büntetést, a bántalmazást. S arról, hogy a bántalmazott nők, szégyentől, önbizalomhiánytól, vagy ki tudja még mitől indíttatva milyen hosszan tűrik el, hogy egy másik személy átvegye életük felett az irányítást.

Annak ellenére, hogy egy sorozat második része, kis jóindulattal önálló történetként is olvasható. Sőt! Az első része annyira felejtős, hogy aki nem kedveli a YA lelki mizériát, az bele se fogjon, hanem inkább ezzel indítsa a sorozatot. A szereplők amúgy is valamennyien feltűnnek itt is és senki semmiről nem marad le.

Lényegében ez egy három főszereplős történet volt: a jó fiú, rossz fiú meg a szende hősnő, akit viktimizálni kellett többszörösen is. Természetesen a végére ott van a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, boldogan élnek, míg meg nem halnak és a roszfiú elnyeri méltó büntetését, ami úgy van jól, hiszen a végére nagyon elragadtatta magát.

Összehasonlíthatatlanul jobb volt az előző résznél, de ahogy mondani szoktam: ízlések és pofonok…

A sorozat első könyve:

A pártfogó

Kathryn Talylor - Vadvirágos nyarak

Zoe ​Bevan, a harmincas évei elején járó, sikeres, londoni üzletasszony nehéz döntés előtt áll: életét csak egy rendkívül kockázatos műtét mentheti meg. Mielőtt alávetné magát a beavatkozásnak, elhatározza, hogy még egyszer visszatér Cornwallba, ahol tizennégy éve – alig tizenkilenc évesen – élete legboldogabb napjait töltötte. A gondtalan nyarat azonban imádott bátyja, Chris tragikus és rejtélyes halála egyik pillanatról a másikra beárnyékolta. Zoe – immár sok-sok év után – mindenáron ki akarja deríteni, miért és hogyan halt meg a testvére azon a szörnyű nyári napon. Cornwallban találkozik élete első nagy szerelmével, Jackkel, és újra felébred benne a remény, hogy talán a férfival élheti le az életét. Ám a nyomozás során szembesülnie kell azzal, hogy a múlt árnyai a jövőt is romba dönthetik…

Kathryn Taylor izgalmakban, mély érzelmekben és fordulatokban gazdag családregénye párhuzamosan két helyszínen – a dél-angliai Cornwall megye egyik tengerparti üdülővárosában, Penderakban és Londonban – játszódik.

Kossuth, 2019

Eredeti cím: Wildblumensommer, 2017

A szerző nevével évekkel ezelőtt találkoztam először, amikor az Art Nuveau Kiadó megjelentette A szerelem színei sorozatának első két részét (Felszabadulva és Lecsupaszítva), aztán valamiért elfelejtődött ez a sorozat, nem jelent meg további két része és soha nem tudhattuk meg, hogyan végződik Grace és Jonathan Huntington története, bár én ezt nem is nagyon bánom, mert nem kedveltem az erősen a “szürkére” hajazó cselekményt. Azért sem tudhattam meg, hogyan végződik ez a történet, mert a szerző német nyelven ír – ha valaki még nem tudta volna –, én pedig nem értem a nyelvet.

Meglepetésként ért, amikor a Kossuth Kiadó rukkolt ki a Daringham Hall sorozat mindhárom részével. Ezt sokkal jobban kedveltem, mint A szerelem színeit, bár a vége megjósolható volt. S ezt követte egy önálló történet Karácsonyi küldetés címmel, nem nehéz kitalálni miről szólt. Nem kedveltem, mert nekem bajom van a karácsonyi történetekkel, nem részletezem miért. Tehát a magyar olvasónak volt (vagy lett volna) alkalma megismerni Kathryn Taylor írásait, stílusát, mielőtt ezzel a legfrissebb magyar nyelvűvel összebarátkozna.

A Vadvirágos nyarak ugyancsak egy önálló történet, ami természetesen jó, hiszen nem kell hónapokat (esetleg a következő évig) várni a folytatásokra, s akárcsak a szerző korábbi történetei, ennek cselekménye is az Egyesült Királyságban játszódik. Valamiért a szerző szereti regényei cselekményét angol földre helyezni. Minden bizonnyal ezt valahol meg is indokolja, németül értők előnyben.

A könyv két szerelemi történetet is bemutat olvasójának. Két felnőtt nő története, akik valamikor barátnők voltak, és egy tragédia miatt sok-sok évig nem beszéltek egymással.

A Bevan család éveken keresztül a cornwall-i Penderakba (kitalált helyszín) jár vissza nyaralni. Sok-sok évvel korábban itt ismerkedett meg egymással a házaspár, itt szerettek egymásba és ide, a tengerpartra hozzák nyaralni gyermekeiket is, Christ és Zoe-t, ugyanabba a panzióhoz tartozó tengerparti házba, melyet a Gallagher család működtet. Itt lesz Gallagharek lánya, Rose és Zoe a legjobb barátnők, és itt szeret bele Zoe Gallagherék fiába, Jackbe, akinek álma-vágya, hogy Kanadába vándoroljon ki és ott találja meg a szerencséjét. S ez így megy évről évre, míg egy nyaralás alkalmával Bevanék fiát, Christ, holtan találják a tengerparti sziklák tövében. Baleset? Öngyilkosság? Gyilkosság? A nyomozás semmit nem tudott kideríteni és a tehetős Bevanék soha többé nem jönnek Cornwallba nyaralni.

Sok évvel később Zoe Bevan a családi cégnél gürizik és tölti be azt a helyet, amit eredetileg bátyjának kellett volna. Családja szétesőben, anyja egy más világban él, nála pedig agyi aneurizmát állapítanak meg, néhány napja van csak a műtétig és ezt arra használja fel, hogy visszatérjen Cornwallba és megpróbálja megtudni, hogy mi történt Chrisszel annyi évvel korábban. S mivel abban a házban, ahol a család nyaralt, most Rose és gyermekei laknak, lakáscserével oldják meg: Zoe beköltözik a házba, Rose gyermekei a család többi tagjához vagy barátokhoz költöznek, Rose pedig Londonba megy Zoe lakásába. Több okból is.

Rose, ugyebár a régi barátnő, akivel pont ugyanolyan kínos felújítani az ismerettséget, mint Zoe  szerelmével Jackkel. Rose viszont nyitott, barátságos és két kézzel kap a csere lehetőségén, hiszen három gyermeket nevelő elvált nő, akinek befektetési bankár férje hónapok óta nem fizet tartásdíjat. Ez a londoni kiruccanás nemcsak a saját pihenését szolgálná, hanem felelőtlen exét is sarokba szeretné szorítani. Arra végképp nem számít, hogy a véletlen útjába hozza Simont a sármos ügyvédet, Rose pedig veszélyes játékba kezd a kaland kedvéért.

Szeretném azt mondani, hogy ez egy nagyon izgalmas történet volt, de nem tehetem. Volt benne némi izgalom, szó se róla, de – bár nem egyértelműen –, lehetet tudni merre tart ez a történet, sejteni lehetett azokat a titkokat, melyeket a Bevan család tagjai feledni szerettek volna. S akkor még nem esett szó a sablonos felállásról, mikor a tehetős nagyvállakozó otthonba küldi beteg feleségét, ő pedig összeáll titkárnőjével, vagy az elítista körökhoz tartozó trófeafeleség pedigré szerint választana feleséget felnőtt fiának, tálcán kínálva a potenciális jelölteket.

Unalmas semmiképpen nem volt, mert fikció ide vagy oda, azért az élet dolgairól szólt, és nem kell senkinek tehetős vállalkozónak lennie ahhoz, hogy a leírtak a valóságban is megtörténjenek vele, csak bizonyos helyzetekben a pénz segít.

Kedvelhető romantikus történet, melyben nyomokban némi diszkrét erotika is fellelhető. A zsáner rajonjóinak ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Lecsupaszítva (A szerelem színei 2)

Az örökös (Daringhan Hall 1)

A döntés (Daringham Hall 2)

A visszatérés (Daringham Hall 3)

Karácsonyi küldetés

Lucinda Riley – Holdnővér

A hét nővér 5

Taygeta D'Apliese, azaz Tiggy az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat és egy levelet hagyott örökül, amelyek segítségével – ha a lányok úgy döntenek – közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez. 

Tiggy a megérzéseit követve úgy dönt, a mindentől elszigetelt Kinnaird-birtokon, a Skót-felföld egyik gyöngyszemén vállal munkát: vadvédelmi tanácsadóként a kihalás szélén álló skót vadmacskák megmentéséért küzd. A birtok urával, a meglehetősen zaklatott, ugyanakkor elképesztően jóképű férfival, Charlie-val azonnal megtalálja a közös hangot. Kinnaird a vadmacskákon túl számos meglepetést tartogat Tiggy számára: a birtokon élő, vén cigány ember azt állítja, hogy a lánynak sajátos képessége van, és vissza kell térnie a szülőföldjére, a spanyolországi Granadába. 

Tiggy vonakodva ugyan, de útra kel, és a régi mór erőd, az Alhambra árnyékában kideríti, milyen szálak is fűzik őt a sacromontei barlangok lakóihoz és nemzedéke egyik leghíresebb flamencotáncosához, Lucía Amaya Albaycínhoz. De vajon mit kezd az újonnan felfedezett örökségével? És vajon ki lesz az, aki megdobogtatja gyengélkedő szívét?

Lucinda Riley sorozatának ötödik kötete egy intuitív, önmagát és a származását kutató lány története, amelyben nagy szerepet kap a zene, a spiritualitás, a lélekben lakozó erő és a szenvedélyesség.

General Press, 2019

Eredeti cím: The Moon Sister, 2018

Ötödik részéhez érkezett Lucinda Riley A hét nővér sorozata, és semmivel sem jutottam közelebb ahhoz, ami igazándiból felkeltette az érdeklődésem. A szerző továbbra is remekül felcsigázza olvasója kiváncsiságát információmorzsákkal, és eléri azt, hogy hosszas kombinálásokba, találgatásokba bocsátkozzunk. Nálam ez remekül működött, később elmondom mit is gondolok az alaptörténetről, mi állhat a dolgok hátterében.

Bár egy sorozat ötödik része, önálló történetként is olvasható, hiszen a szerző tesz elég utalást az előző részek történéseire és magára az alaptörténetre ahhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete, amennyiben ezzel a résszel kezdené ismeretségét A hét nővérrel.

Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és ismerik az előzményeket, azoknak nem újdonság az alaptörténet: egy Svájcban élő titokzatos és excentrikus milliomos – a történetben Pa Salt néven fut – a világ különböző sarkaiból fogad örökbe hat lánygyermeket és neveli fel őket a genfi tó eldugott partján lévő kastélyszerű házában, minimális külső segítséggel. Ők a D’Apliese nővérek és a kis család a Plejádok csillagképet veszi mintául, a lányokat is egy-egy csillag után nevezik el. A lányok hatan vannak, a csillagkép pedig hét csillagot számlál, tehát a hetedik lány, akinek a Merope nevet kellene viselnie soha nem kerül a mesterséges családba. Hogy miért, ezt homály fedi, mint ahogy az excentrikus milliomos személyét is.

A hét nővér története akkor kezdődik, amikor a különc milliomos jobb létre szenderül és hagyatékként a lányok származására utaló dokumentumokat és jeleket hagy hátra, hogy a lányok megkereshessék gyökereiket, amennyiben ezt akarják.

A szerző követi az előző részekben már bejáratott sémát, tehát most is két idősíkban mozgunk. Egyrészt a beteges Taygeta-Tiggy jelenét ismerhettem meg, másrészt a szerző a 20 század elejére-közepére visz vissza, és a spanyorországi cigányok életét mutatja be.

Tiggy története Skóciában kezdődik, amikor új állást válal a Kinnaird birtokon, ahol a skót vadmacskák megmentésével és a helyi vadvilág helyreállításával foglalkozik. Itt legyinti meg a szerelem szele is, hiszen minden igyekezete ellenére gyengéd érzelmeket  táplál a birtok tulajdonosa, Charles Kinnaird iránt, aki ezt viszonozni is látszik, csupán egy kis bökkenő van: a fess doktor nős és gyermeke van. Már ez magában is elég lenne a zűrhöz, de hogy halmozódjon a feszültség, képbe kerül egy követelőző örökös, egy trófea-feleség, egy misztikus fehér szarvas és Charlie Kinnaird kamasz lánya, Zara. Meg egy Zed Eszu nevű milliomos, aki betelepszik a Kinnaird birtokon kialakított vendégházba, és aki keményen Tiggyre hajt. Aki olvasta a sorozat előző részeit annak elképzelhetően bevillan, hogy ez az alak egyszer már megkörnyékezte Maiát, a legidősebb nővért (A hét nővér című első részben) és Elektrával is volt már viszonya (az ő története lesz majd a következő, de lesznek utalások erre a viszonyra).

 Ugyancsak itt találkozik Tiggy Jegessel, a fura, cigány származású emberrel is, akinek különcsége és múltról szóló történetei veszik rá a lányt, hogy származását felkutassa.

Jeges skóciai jelenléte kicsit kilógott az egészből, hiszen sehol sem találtam a legkisebb utalást sem arra, hogy végül hogyan került ő pont oda a Kinnaird birtokra, mikor a történet múltjában nagyon is jelen volt, de a világ teljesen más tájain.

A történet múltja Granadába visz, ahol a sacromontei barlanglakásokban él az a cigányközösség, melyhez Tiggy múltja köthető. Itt született és indult el a siker útján Lucía Amaya Albaycín, a kor egyik legtehetségesebb flamencotáncosa. Az ő történetén keresztül ismerhettem meg a spanyol cigányok hányatott sorsát, a szegénységet, a Franco-rezsim és a háború miatti üldöztetésüket, helyüket a társadalom peremén. És persze a népcsoportnak tulajdonított misztikus tulajdonságokat is: jövőbelátást, holtakkal való társalgást, vagy más természetfeletti kategóriába sorolható misztikus-spirituális dolgokat.

Kicsit zavart az, hogy a könyvben mindenhol a “gitano” megnevezés szerepelt, a cigány szó spanyol megfelelője. Tudom, hogy mostanság a cigány szó nagyrészt pejoratív jelzőként van jelen a köztudatban, de lépjünk túl ezen, ez egy népcsoport megnevezése és ne vesszünk el a politikai korrektség útvesztőiben.

S akkor elmondom, hogy a nagy, össznépi kavarodásban mit gondolok én erről a Pa Saltól, aki meglehetősen izgatja a fantáziámat. Azt hiszem, hogy ő azonos Eszu görög milliomossal, Zed apjával, hiszen mindkét férfi azonos időben hunyt el, a temetés is olyan volt, amilyen – bár Pa Salt halálával kapcsolatban nekem kétségeim vannak, mellesleg fiktív lányainak is, hiszen a halálesetről csak akkor értesültek, amikor már a tengeri temetés is lezajlott. S hogy miért találta ki magának ezt a párhúzamos életet? Fogalmam nincs, csupán feltételezem, hogy a kemény üzleti világban betöltöt szerepét akarta kompenzálni valami jóval, valami emberbaráti cselekedettel. Fia, a szemét Zed, valahogy rájöhetett erre és ezért próbál betartani a D’Apliese lányoknak ahol csak tud. Irigységből, féltékenységből, amiért idegenek kapták azt az apai szeretetet, ami neki járt volna. De mondom, ezt csak én gondolom így, és csak most, mert lehet a következő kötet teljesen más megvilágításba helyezi a történetet, s akkor még hol van a hetedik rész, amelynek emléletileg helyre kellene tennie a dolgokat.

Visszatérve a Holdnővérre, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt remek betekintés a flamenco világába, a múlt századi Spanyolországban élő cigánycsoport életébe – mert bár a történet fikció, ezek a dolgok igenis megtörténtek, tehát ennek a résznek van valós történelmi alapja. Másrészt az én ízlésemnek túl sok volt a misztikus, természet feletti elem, túl sok véletlen egybeesés és Lucía Amaya Albaycínt, mint szereplőt, egy kicsit sem kedveltem a flamenco iránti elvakult elköteleződése miatt, ami mindent és mindenkit a háttérbe szorított. Akárcsak az előző részek hősnői, Tiggy is egy műveszeti ághoz kapcsolódik valamilyen formában, ez esetben a tánchoz híres flamencotáncos nagyanyján keresztül, annak ellenére, hogy ő nem aktív művelője annak.

Akárcsak az előző kötetek esetében, az utolsó fejezet most is a következő történetet vezeti fel, ami a modell Electráé lesz, aki ki mással kavar, mint a szemét Zeddel.

Sokszereplős, izgalmas történet, és minden vélt vagy valós hibája ellenére be tudja szippantani az olvasót. De valahogy már kopik a varázs, valószínűleg a sorozatra jellemző sablon miatt. De természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

A hét nővér

Viharnővér

Árnyéknővér

Gyöngynővér

Elin Hilderbrand – Amerikai paradicsom

Laurelben, Belindában és Scarlettben csupán két dolog közös: exférjük, a New York-i sztárséf, Deacon Thorpe iránt érzett, múlhatatlan szerelmük és az egymás iránt érzett gyűlöletük. Deacon váratlan halála miatt azonban most kénytelenek találkozni. A férfi végakarata szerint a búcsúztatására a teljes, rendhagyó módon működő családja gyűljön össze a számra legkedvesebb helyen, az AMERIKAI PARADICSOM nevet viselő családi nyaralóban. 

A három nőnek nem könnyű félretenni a nézeteltéréseiket, mivel mindannyian megkülönböztetett helyet akartak maguknak Deacon életében. Mielőtt a kényszerű összezárás véget ér, rengeteg váddal, hazugsággal és könnyel teli, őszinte beszélgetés és dráma zajlik le a házban, s ezek az események furcsa módon valószínűtlen köteléket alakítanak ki közöttük.Miközben a család végső búcsút vesz a szeretett férfitól, a napvilágra került titkok ellenére, vajon képesek lesznek-e őszintén Deacon tiszteletére emelni a poharukat?

FEHÉR PEZSGŐTORTA, PEZSGŐBEN KANDÍROZOTT EPERREL, KAGYLÓS MÁRTOGATÓS FŰSZERVAJAS BAGETTEL, DEACON KAGYLÓLEVESE, TRIPLABOGYÓS PITE  (A receptek megtalálhatóak a könyvben.)

I.P.C., 2018

Eredeti cím: Here’s to Us, 2018

Elin Hilderbrand neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen az Amerikai paradicsom éppenséggel a hatodik magyar nyelven megjelent könyve – s valahol mégiscsak ismeretlen, mert nem igazán hallottam beszélni róla, mármint a szerzőről s műveiről. Ehhez elképzelhetően az is hozzájárul, hogy könyvei nem a mostanság divatos, YA/NA címke alatt futó amcsi nyáltenger, sem az erotikában dúskáló sztereotíp gazdag pasi-dögös nőci kombó és mesterségesen kreált konfliktusaik, hanem valós gondokat bemutató családregények, melyek korhatár nélkül olvashatóak, de igazándiból a felnőtt korosztálynak szólnak.

Természetesen találkoztam már a szerző könyveivel, de valahogy soha nem kísértett meg annyira, hogy olvasni is kezdjem (bár a csomagolások minden esetben nagyon tetszetősek, és sajnos olyanok is vannak, akiknek ez az első számú feltétele annak, hogy kézbevegyenek egy könyvet), míg egy alkalommal annyira utáltam már a romantikusokat és az általam előszeretettel olvasott szerzőket, hogy valami új kellett. A Pletyka című könyv volt első találkozásom a szerzővel, az Amerikai paradicsom a következő.

Nem meglepő, hogy mindkét könyv cselekménye Nantucketen játszódik, itt él maga a szerző is, tehát ez nem egy kitalált helyszín, hanem egy Massachusetts államhoz tartozó sziget az Atlanti óceánban, mely a szerző leírása alapján sokkal romantikusabb, rusztikusabb, vadabb, mint amilyennek a beguglizott fotók mutatják.

Az Amerikai paradicsom egy ház neve, mely természetesen Nantucketen található és Deacon Thorpe tévés sztárszakács tulajdona. Annak a sztárszakácsnak, aki élete virágjában távozik egy másik dimenzióba, és végakarata szerint hamvait családjának a szigetről kell az óceánba szórni.

Ez a könyv egy hosszú hétvége története, mikor a család Nantucketen összegyűl elbúcsúzni Deacontól, és ez alkalmat ad arra is, hogy visszaemlékezzenek a közös múlt történéseire és megismerhessük a főszereplő, Deacon Thorpe életét és különös kapcsolatát a szigettel. S nem csupán ennyi, hiszen a végére mindenki múltját-jelenét pontosan ismerni fogja az olvasó és néhány szereplőnek a jövőtervei sem maradnak titokban.

A házba érkezik a szociális munkás Laurel, Deacon első felesége és egyetlen fiának, a drogfüggő életmódújságíró Hayden anyja. Őt követi Buck, Deacon ügynöke és barátja, majd Belinda, a második feleség, aki egy hollywoodi díva. Érdekes módon neki és Deaconnak nem született gyermekük, ezért a színesbőrű Angie-t, az apja nyomdokaiban haladó séf-lányt Ausztráliából fogadták örökbe. Utolsóként Scarlett, a déli szépség, életművész, babysitterből lett aktuális feleség érkezik meg, és vele együtt Deaconnal közös gyermeke, Ellery.

Mondjam, vagy nyilvánvaló, hogy Deacon feleségei enyhén szólva rühellik egymást? Csupán Deacon gyermekei toleránsak egymással, és Buck próbál közvetíteni a háborús zonára emlékeztető ház ideiglenes lakói között.

Senki ne várjon egy pörgős történetre, hiszen körülbelül felét visszaemlékezések teszik ki, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek benne meglepetések. Ez egy titkokról, félreértésekről, gyűlöletről és szeretetről szóló történet, melyben abszolút hihető dolgokat ír le a szerző, olyasmiket, amik bárkivel megtörténhetnek.

Kedveltem és stílusban kicsit Joanna Trollope történeteihez hasonlítanám, tehát aki Trollope-ot kedveli annak Hilderbrand is bejön. A bevállalósabbak pedig kipróbálhatnak néhányat Deacon Thorpe receptjeiből… és ízlések, meg pofonok…

Joanna Trollope – Barátnők

Stacey Grant London egyik legmenőbb magántőke-befektetési társaságánál dolgozik. Sikert sikerre halmoz, imádja a munkáját és a kollégáit. Egy napon azonban elbocsátják, és ezzel drámaian megváltozik az élete. 

Stacey próbálja összeegyeztetni a régi életét az újjal, amelyben a napokat nem álláskereséssel tölti, hanem a beteg édesanyjával és a kutyájával, miközben arra vár, hogy sikeres férje hazatérjen a munkából. De legalább a barátnőire – Bethie-re, Melissára és Gabyra – számíthat. Ők négyen elsőéves egyetemista koruk óta jóban vannak, és bizony sok mindent megéltek már együtt. Sikeres karriert futottak be, de persze mindannyiuknak megvan a magánéleti problémája. Amikor azonban fény derül egy titokra, régóta féltve őrzött barátságuk is veszélybe kerül.

Kossuth, 2018

Eredeti cím: City of Friends, 2017

Kedvelem Joanna Trollope írásait, mert az eddig olvasott történetek olyan témákat feszegettek, melyek nagyonis valósak, bárki a hősök helyében lehetne, de valamiért hajlamosak vagyunk átsiklani felettük és hallgatólagosan természetesnek vesszük őket, anélkül, hogy odafigyelnénk és elgondolkoznánk, hogy vajon mi is van a látszat mögött. Természetesen addig, amíg mi magunk nem kerülünk az adott helyzetbe.

Azért is kedvelem a szerzőt, mert történetei nem az ifjúságról és az ifjúságnak szólnak, hanem a felnőtteket célozza meg írásaival, tehát ez az a korosztály, mely könnyebben azonosulni tud a szereplőkkel és átérzi a cselekmény, konfliktus súlyát. És mert történetei cselekménye az Egyesült Királyságban játszódnak – ez éppenséggel Londonban.

A Barátnők, ahogy a címe már oly kedvesen szájbarágja, négy negyvenes éveinek második felében járó nő barátságáról szól, mely még az egyetemen kezdődött el, akkor, amikor a pénzvilágot a férfiak uralták és ők négyen voltak az első nők, akik közgazdaságot hallgattak. Kéretik nem félreérteni, ez nem egy klasszikus romantikus írás, ami évszázadokkal korábban játszódik, hanem napjainkban, tehát ez egy újabb fricska, hogy nem is olyan rég a a pénzvilág és annak irányítása a férfiak privilégiuma volt. Egyébként ma sem sokkal könnyebb abban a szférában nőként érvényesülni.

Stacey, Bethie, Gaby és Melissa. Négy különböző embertípus, akikben a bartáságukon kívül egyetlen dolog közös: valamennyien sikeres karriert mondhatnak magukénak. Annak ellenére, hogy az évek során barátságuk dinamikája változott, és ez így van jól, hiszen valamennyiüknek magánélete is van, még mindig kiállnak egymásért, sokmindent megbeszélnek és mégtöbbet elhallgatnak egymás elől.

De mi történik akkor, amikor a negyvenhét éves Stacey ugyanazon a napon válik munkanélkülivé, amelyen férje egy zsíros előléptetést kap, anyja pedig egyre jobban elmerül a maga világában és az időskori demenciában?

Mi lesz akkor, ha a saját tanácsadói cégét vezető és kamasz fiát egyedül nevelő Melissa rájön, hogy gyermeke apja, aki annak idején az apaság és az elköteleződés gondolatára hidegrázást kapott, hirtelen rádöbben, hogy mégiscsak része akar lenni fia életének és saját maga és a későbbiekben alapított családja fele édesgeti? Hogy az anyai szeretet nem volt elég fia számára és anyagi javak sem pótolják az apát?

Hogyan alakul a leszbikus Bethie élete, mikor a sikereire féltékeny partnere kiszáll a kapcsolatból és követeli házuk értékének felét, pedig az egészet Bethie fizette ki – mert a politikai korrektség szellemében kell legyen egy kisebbségi is a történetben, ha nem a bőrszíne vagy etnikai csoporthoz való tartozása, akkor a szexuális preferenciája miatt.

És mit tesz Gaby, aki valamennyiük közül a leghiggadtabb és a legtöbb titok tudója?

Kedveltem a történetet, annak ellenére, hogy nem igazán értettem mi volt a célja vele a szerzőnek, mit akart közvetíteni az olvasónak. Hogy a pénz nem boldogít, akkor sem, ha sok van belőle? Hogy a karrier a magánélet róvására megy? Hogy a karrierista nők lényegében boldogtalanok és zűrös a magánéletük? Vagy egyszerűen csak bemutatott egy zűrös időszakot négy sikeres nő életéből, mely nagyrészt egybeesik az életközép válsággal?

Ez nem egy habos-babos romantikus olvasmány, Trollope egyik regénye sem az – legalábbis az álatalam eddig olvasottak nem. Felnőtt korosztálynak ajánlom, mert ők jobban tudnak azonosulni a négy hősnő problémáival, még akkor is, ha éppenséggel nem menő pénzügyi szakemberek… és ízlések, meg pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Szeretőből feleség

Lányok és férfiak

A pap felesége