A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátok. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 21., szerda

Monika Peetz - A keddi nők és a sok zöldség

Keddi nők 3


A luxusfogyókúra után vagy fél évvel Kiki megelégeli a nagyvárosi létet, és belevág egy nagy kalandba: megvásárol egy „egzotikus”, távoli faluban, a mecklenburgi tóvidéken egy 1911-ben épült, régóta használaton kívüli iskolát, hogy miután felújította, panziót nyisson benne. A patikabirodalom pénzével Estelle is támogatja a vállalkozást: karitatív tevékenységébe belefér, hogy hátrányos helyzetű, városi gyerekeket küldjön oda kisebb csoportokban egy-egy hetes üdülésre.
A keddi barátnők először segítenek Kikiéknek a költözés megszervezésében, majd megígérik, hogy kora nyáron odautaznak, hogy közreműködjenek a kert és a veteményes bepalántázásában. Viszi persze mindenki a saját életét, bár Caroline nem csak azt: az ő nyomában egy nem akármilyen férfi érkezik. Ám jöhet veszekedés, hazugság, árulás és csőd: a keddi nők közé semmi sem verhet éket. Legfeljebb egy titokzatos idegen.

Park Kiadó, 2017
Eredeti mű: Monika Peetz – Zwischen Kraut und Rüben


A sorozat, harmadik, befejező része – német nyelven sincs több folytatás egyelőre. Akárcsak az előző részeiből, ebből is készült tévéfilm és a bejegyzés fotói onnan számaznak.
A Keddi nők újabb kalandja, ami most abban különbözik az előző két résztől, hogy nem közösen utaznak el valahová, hanem a négy Kölnben maradt barátnő utazik el Kikit meglátogatni. Ugyanis Kiki megelégelte a várakozást, a Thalbergék befolyása miatti örök mellőzést és dizájneri karrierjének befuccsolását és egy merész húzással a volt kelet-német országrészben egy régi iskolaépületet vásárolnak, és odaköltöznek Maxszal és Greta babával egy új kezdet reményében.
Kiki azt a bizonyos “bed and breakfast”-típusú panziót szeretné kialakítani, sőt a nyári szünet idejére hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatását is bevállalná. Ebben támogatja őt anyagilag a patikabirodalom és közvetve Estelle is, hiszen ő bulizza ki, hogy a férje által birtokolt vállalkozás mellett működő alapítvány érdekelté váljon a kis vállalkozás finanszírozásában. A pénzre pedig nagy szükség lenne az évek óta használatlan iskolaépület felújításához. Csakhogy ezzel sincs minden rendben és a meglepetés akkor jön, amikor a négy barátnő megérkezik Kikihez. És tisztán látszik, hogy az építkezés hetek óta áll. Se felújítás, se kert, semmi… csak egy nagy építőtelep.
Természetesen, most sem csupa móka s kacagás egyetlen barátnő élete sem. S mind a négyen boldogan hagyják ott Kölnt, mert valamilyen formában valamennyien menekülnek valami elöl. Judit a magányosság elől. Eva a családi problémáktól, hiszen most az ifjú Fridónak vannak gondjai az iskolában, az idősebb Frido pedig továbbra is rálőcsöli az ilyen megoldandókat, s kamasz lánya sem egy könnyű eset. Caroline elvált Philliptől a Lébőjt Hoteli fiaskó után és most egy zaklató elől menekül. Szakmájából kifolyólag többször is kapott már fenyegetéseket és zaklató leveleket-üzeneteket, de még soha senki nem volt ennyire kitartó és agresszív. Estelle… nos ő azt hiszi, hogy a nyaralás címszó alatt majd azt is “leelllenőrzi” hogy mennyire halad az alapítványi projekt Birkow-ban.
Tehát Birkowban semmi sem az, amire vártak. Már az úton Caroline pánikba esik mert egy autó követni látszik őket, a benne ülő Thomas Steiner is pont ugyanoda igyekszik mint a barátnők és meg van győződve, hogy a férfi a zaklatója. Hogy a férfi valamennyiük életét felforgatja és hogyan teszi ezt, az kiderül majd a történetből, ami most sem mellőzi a humort, a szellemes megoldásokat, a beszólásokat.
Nos, ott áll az öt barátnő a semmi közepén egy lerobbant iskolában és velük van ugye Max, akit apja – a vállalkoző Thalberg – akkor rángat el egy-egy projekt kedvéért amikor úri kedve úgy diktálja. Maxnak pedig minden ilyenre le kell csapnia, hiszen a pénz az mindig kell, különösen most. Ott van a cserfes Greta baba, aki már két éves és sajátos hangulatot ad a történetnek a maga “apró” módján. És ott van Estelle tiszta vérvonalú és puccos pedigés uszkárja, Oszkár, akit Greta baba nemes egyszerűséggel báránynak néz és lelkes Beee! kiáltással fogad.
Hosszas húza-vona után Kiki bevallja, hogy azért áll minden három héttel a nyitás előtt, mert pénz nincs, soha nem is érkezett meg, Estelle pedig azok kapja magát, hogy nemcsak az alapítványból zárta ki ambiciózus “menye”, hanem a számláit is zárolták, tehát még magánemberként sem tudna segíteni Kikinek. Erről, természetesen, a lehető legmegalázóbb módon kell értesülnie, például mikor fizetne és a kártyáit sorra dobja vissza a gép.
És akkor ismét összefognak, megküzdenek a helyi közösséggel, hogy az elfogadja Kikiéket. Judith felcsap jósnőnek, mert azt hiszi ezt kell tennie és mindenkinek azt mondja amit hallani akar. Megoldanak egy régi szerelmi viszályt, beintenek a beképzelt helyi vállalkozónak és még egy bowling-versenyen is részt vesznek. Nem, nem nyerik meg. Az márt túl sok lett volna, de, ahogy majd a cselekményből kiderül, mégsem volt az a bowlingozás annyira fölösleges. Estelle-nek még a menyét is sikerül sarokba szorítania, hiszen a patikabirodalom új nagyasszonya is lelátogat a helyszínre, méghozzá férjestől.
Természetesen a végére minden a helyére kerül és szinte sajnálom, hogy nincs több folytatása a történetnek. Nem nagy szám, senki világát meg nem fogja rengetni de  a történések annyira valósághűek, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna mindaz, amin az öt barátnő a három történet során keresztülment. És a szereplői sem az ideális-tökéletes szépségek, hanem igazi hús-vér nők erényekkel és hibákkal, különböző generációkhoz tartoznak, különböző szociális háttérrel rendelkeznek. Pont úgy mint a való életben.
Aki a sorozat első két részét már olvasta, annak kár lenne pont a befejező részt mellőznie. Engem szórakoztatott a sok kavarás, félreértés, idétlenkedés, és egy könnyű, pörgős olvasmány volt. De természetesen az ízlések és a pofonok…


A sorozat előző részei a Park Kiadó gondozásában:


1. Keddi nők, 2014
Die Dienstagsfrauen

2. Léböjt Hotel, 2015
Sieben Tage ohne

2017. június 15., csütörtök

Monika Peetz - Léböjt Hotel

Keddi nők 2


1 hét, 5 nő, 0 kalória – A Keddi nők újra akcióban!
Másfél évvel sorsfordító zarándokútjuk után a keddi nők újabb közös nyaralásra indulnak. Hét nap tökéletes kikapcsolódás: se férfiak, se család, se internet, se telefon. Egy teljes hét a léböjtkúra, a salaktalanítás és a méregtelenítés Bermuda-háromszögében, hogy nyomtalanul eltűnjenek a fölös kilók, a méreganyagok, a munkahelyi stressz és a családi gondok. Ám hamar kiderül, nem a farkaséhség az egyetlen, amivel meg kell küzdeniük, mert nem csak a kilóktól, a múlttól sem olyan könnyű megszabadulni.
Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 23 nyelvre lefordították, és meg is filmesítették.


Park, 2015
Eredeti mű: Monika Peetz – Sieben Tage ohne


A Keddi nőkből megismert öt nő története folytatódik. Időben körülbelül másfél évre járunk az első részben megismert lourdes-i zarándoklattól és az akkori történésektől. Bár önálló történetként is megállná a helyét, azért vannak utalások az előző részben történtekre, és kár lenne kihagyni azt.
Eva visszament dolgozni, bár csak fél műszakot teker le mint orvos – családja továbbra is rajta lóg minden semmiségért. Caroline külön él férjétől, és titokban viszonyt folytat… természetesen a férjével. Judith alig-alig nyert bocsánatot Lourdes után, bár hosszan vezekelt – aki olvasta az első részt tudja, hogy miért. Még mindig egy kapcsolatot keres, egy társat és továbbra is irigy arra, ami a többieknek van. Estelle továbbra is sznob és cinikus, Kiki pedig… nos Kiki együtt él a nála tizenkét évvel fiatalabb Maxszal, aki a főnöke fia. A volt főnöké, mert Kikit azonnal el is bocsájtják, ahogy fény derül a viszonyra és még a frissen érkezett Greta baba sem enyhíti meg a szülőket Kiki iránt. S mivel Thalbergék befolyásosak és tehetősek, Kikit a szakmában senki nem alkalmazza.
Ez az öt nő újabb utazása, újabb kalandja és most Eva az aki a helyszínt megválasztja, hiszen titokban sosem ismert apja iránt nyomoz és a szálak Achenkirchebe vezetnek, ahol a feltételezett apa egy kastélyból-várból átalakított intézményben méregtelenítő kúrákat tart vállalkozó kedvű embereknek.
Semmi sem megy úgy ahogyan kellene és ahogy ezt eltervezték, de hát az előző rész ismeretében ezen nem is kell csodálkozni. Sem az utazás, sem a méregtelenítő kúra, de még a titokzatos apa utáni nyomozás sem, mert a helyiek nem igazán segítőkészek, ha a múltról van szó. Ugyanis mindenkinek van titka, sara, amit nem szivesen kötne sem a falu többi lakójának az orrára, sem idegenekkel nem osztaná meg. Az egyetlen, akivel a múltról  beszélni lehet az az idős helyi fotós, vele is csak azért mert enyhén flepnis és nem mindig tudja mit cselekszik.
A történet tele van szórakoztató és fura mellékszereplőkkel, hiszen a már ismert öt nő és családjaik kivételével színre lépnek a helyi lakosok és a kúra többi résztvevője is. És a szórakoztatáshoz hozzájárul a Helmut-Hannelore páros is – nem, nem szerelmesek, hanem indiai futókacsák, akiket csigairtásra tartanak a kertben és nagy ricsajt csapva mindig akkor jelennek meg amikor nem kellene.
S nemcsak ők jelennek meg alkalmatlan időben, hanem Phillip is, Caroline különváltan élő férje és akivel a nő titkos viszonyt folytat – ez esetben az egyik kamrában, és szerencsésen le is buknak, még mielőtt Caroline bevallhatná barátnőinek, hogy ki is az ő titokzatos pasija. És megjön Max is Greta babával, valamit egy apasági teszt követelésével, mert ugye az ördög nem alszik, Thalbergék még annyira sem. Max nagyon fiatal és befolyásolható, és Kiki lelkiismerete sem éppen hótiszta.
Hogy Eva megtalálja-e az apját és kicsoda az, majd kiderül a történetből, ami most is pörgös, vicces és szórakoztató volt. S az is kiderül kinek mennyire volt eredményes a koplalás és a méregtelenítés. S nem csak ennyi, hiszen azon túl, hogy Eva apakeresése adja meg a történet vezérszálát, nemcsak az ő történetét ismerjük meg, hanem valamennyiük  sorsának alakulásába betekintést nyerünk.
Akárcsak az előző részből, ebből is készült tévéfilm, a bejegyzésben szereplő fotók onnan származnak.
Könnyű műfaj, aki szórakozásra és mosolyra vágyik annak föltétlenül el kell olvasnia ezt a részt is, sőt a harmadik befejező könyvet is.
A könyvben többször is megemlítődik Doris Day - Perhaps című dala. Ez az, ami Eva anyját a múlthoz és a szerelemhez köti.





 A sorozat további részei a Park Kiadótól:



Die Dienstagsfrauen

3. Keddi nők és a sok zöldség, 2017
Zwischen Kraut und Rüben



2017. június 8., csütörtök

Katie Fforde - Tökéletes nyár

A bábaként dolgozó Emily látszólag tökéletesen elégedett az életével. Élvezi, hogy egyedülálló nőként kötöttségektől mentes lehet. Mégis változásra vágyik, ami érzelmileg is felüdülést jelentene a hétköznapok egyhangúságából. Így amikor legjobb barátnője, Rebecca felajánlja, hogy töltse a nyarat a hajóján főszakácsként, kapva kap az alkalmon.
Ám mielőtt igazán kiismerhetné magát a hajókonyhában, alkalmazkodnia kell új környezetéhez. Rebecca várandós, ezért egyre több feladatot ad át Emilynek, akinek még a féltékeny konyhai kisegítővel is meg kell küzdenie. Ott van továbbá Alasdair, a szívdöglesztő orvos, akit Emily mindenáron igyekszik nem észrevenni, hiszen ha beleszeret, új időszámítás kezdődik a számára. Vajon tényleg ez lesz élete legfelszabadultabb nyara?
A Francia kaland, a Tökéletes esküvő és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Libri, 2017
Eredeti mű: Katie Fforde – A Summer at Sea, Cornerstone, 2016


Katie Fforde tizennegyedik magyar nyelven megjelent könyve, és némi csúsztatással valamennyit el is olvastam. Volt ami határozottan szórakoztatott, volt ami kevésbé, de számomra valamennyi közül ez volt a leggyengébb produkció.
Ismerd meg Emily-t, a 35 éves szingli bábát, az otthoni szülés lelkes támogatóját és élharcosát. Elvakultan kiáll meggyőződései mellett, és eltúlozza saját fontosságát, még akkor is amikor talán jobb lenne hallgatni. Ne tessék félreérteni: bábának lenni nagyon is szép és fontos dolog, és minden tiszteletem azoknak, akik ezt a hivatást folytatják, de a könyv mintha ezt kissé elbagatellizálta volna és inkább az otthoni szülés nagyszerűségére koncentrált. Nem áll szándékomban ennek előnyeit és hátrányait itt megvitatni, mindenkinek megvan róla a saját véleménye, hogy a szülés nemes aktusát hol és hogyan szeretné lebonyolítani, csak van egy olyan érzésem, hogy a szerző kizárólag az otthoni szülésre és az ezt segítő bábák fontosságára koncentrált, minden más szempontot mellőzve, vagy éppen negatívan véleményezve.
Tehát itt van a csodás Emily, akinek kényszerszbadságra kell mennie egy időre, mert épp a rossz apukával akasztotta össze a bajszát. S mit tesz a véletlen ördöge, skóciai barátnője – Rebecca – épp állást ajánl neki a nyárra, hiszen ő maga két gyermek anyja, a harmadikkal terhes, és már nem tudja ellátni a munkáját. Így lesz Emilyből szakács egy fura rendszer szerint működő gőzhajón, északon, a Skót Felföldön. Nem egy-két hétig, hanem az egész szezonra, ami ugye hónapokat jelent.
Zárójel: nagyon szeretnék én is egy ilyen idillikus társadalomban élni, hogy hosszú, fizetett szabadságokat vehessek ki, amikor az úri kedvem úgy diktálja.
Természetesen barátnőjének van egy özvegy sógora – a fülszövegben is említett Alasdair, aki mi más lehetne mint orvos, és aki természetesen az otthoni szülés nagy ellenzője. S hogy tovább fokozzuk a közhelyeket, Alasdair nagyon vonzó, nők által nagyon áhított és egy tündéri kislány apukája… és szabadidejében zenél is, mert miért ne? Ebben a könyvben kivétel nélkül minden szereplő halmozottan tehetséges és tökéletes abban amit épp csinál.
A felföldi gőzös-kaland idejére kissé felfüggesztődik a bábák dícshimnusza, és előtérbe kerül a kötés, abból is a Fair Isle minta, valamint a vidrák meglesése. Emily szakács a gőzösön, és természetesen pontosan olyan zseniális séf, mint bába. Senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a gőzössel való furikázás befejeztével neki kell világra segítenie barátnője gyermekét, hogy közben odahaza varázsütésre mindenki imádni kezdi az otthonszülést, sőt már bővíteni is akarják a szülészetet és Emily-nek előléptetést helyeznek kilátásba. S történt ez a nagy pálfordulás csupán azért, mert az otthoni szülést legjobban ellenző professzor lebukott az egyik nővérrel. Mennyire nevetséges ez?
A történet tele van felesleges epizódokkal, olyan “teljen a hely” módon. Például fölösleges volt a rámenős Anne epizód, ami azt volt hivatott ismételten kihangsúlyozni, hogy mennyire kívánatos agglegény Alasdair – ezt már számtalanszor megbeszélték egymás között a nők. Szintén felesleges volt Rebecca (a kebelbarátnő) vaskalapos anyjának látogatása közvetlenül a szülés után, az egész hisztéria és berezelés ami ezzel járt, valamint a sok-sok teázás is. Tudom én, hogy az angolok mindent megoldanak egy-egy csésze teával, de még ők sem isznak ennyit, mint ahányszor a könyvben a teázás szerepelt… s ha mégis lenne olyan elvetemült angol, akinek minden vágya egy tein-mérgezés, miért kell ezt leírni százszor?
Chick lit, könnyű műfaj, alapból nem kell tőle sokat várni. Ennek ellenére unalmas volt, vontatott, erőltetett, kiszámítható. Kapkodik ide-oda a történetben és az egész olyan mintha rendelésre írta volna, hiszen túlzás nélkül elmondható, hogy az egész könyv óda az otthoni szülésnek és a bábáknak.
Nagybetűs fikció az egész történet, hiszen annak a valószínűsége, hogy mindez (vagy ennek töredéke) így megtörténjen nemhogy a nullával egyenlő, hanem nagyon negatív szférákba esik. Nálam ez nemcsak egyszerolvasós, de gyorsan felejtős is, de természetesen az ízlések és a pofonok…


2017. február 15., szerda

Deirdre Riordan Hall - Sugar

Én ​vagyok az a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol. 
Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában. 
Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette.
Kövesd a sorsát!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016
Eredeti mű: Deirdre Riordan Hall – Sugar, Skyscape, 2015

Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem az ifjúsági könyveket, mert egyrészt már kinőttem belőlük, másrészt… nos, ezt hosszan lehetne ragozni, de minek. Ez pedig – besorolása szerint, és nemcsak – egy ifjúsági könyv.
Miért olvastam el mégis? És miért kellene másoknak is elolvasniuk kortól függgetlenül? Azért, mert a főhősnő személyében sokan magukra ismernének. Ha nem is élünk/éltünk olyan rendezetlen körülmények között, mint Sugar, ha a család támogatását megkaptuk – ami ugye nem mondható el a főhősnőnkről –, akkor is valamilyen formában, valamennyiünkben ott van Sugar, hiszen kevés olyan ember van a földön, aki ne lett volna valamilyen vélt vagy valós fogyatékossága, hibája miatt mások gúnyjának a céltáblája. Valamennyien valamelyik oldalon álltunk/állunk. Vagy a gúnyolódók, vagy az áldozatok oldalán. Azért mert kövérek vagyunk, vagy éppen soványak, mert szemüvegünk van, fogszabályzónk, mert okosak vagyunk, vagy épp ellentkezőleg, buták, amikor a külsőségek után ítélnek meg, és nem azért akik valójában... vagy egyszerűen csak... mert megtehetik...
Valósághű történet. Hiszem, hogy ez, kis változtatásokkal, vagy akár így , ahogy a szerző leírta, megtörténhet. Elgondolkoztató, kicsit sem könnyű olvasmány. Ízlések és pofonok, ahogy mindig szoktam mondani, de nincs értelme tovább boncolgatni ezt a történetet, a fülszöveg több mint elég arra, hogy tudd mire várhatsz. Ezt olvasni kell…



2016. december 26., hétfő

Christina Lauren - Gyönyörű játékos

Gyönyörű rohadék 3


Egy bombázó könyvmoly. Egy javíthatatlan nőcsábász. És egy botrányos kémiaóra, ami nem iskolába való.
Mikor Hanna Bergstromot megfeddi az életvitele fölött őrködő bátyja, amiért a társasági életet hanyagolva kizárólag az egyetemi tanulmányainak él, Hanna elhatározza, hogy végrehajtja a ráosztott feladatot: eljár szórakozni, barátokat szerez, és belevág a pasizásba is. És ki tudná jobban megtanítani őt a csábítás trükkjeire, mint a bátyja legjobb barátja, a szívtipró Will Sumner, aki amellett, hogy jól menő kockázatitőke-befektető, megrögzött playboy is?
Will számára a kockázat életforma, de a Hanna-projekttel kapcsolatban mégis meglehetősen szkeptikus míg egy vad éjszakán az ártatlanul csábító tanítványa ágyba csalja őt és megtanítja a nőkkel kapcsolatban egy-két olyan dologra, amit sohasem fog elfelejteni. Most, hogy Hanna is felfedezte nőiességének erejét, Willen van a sor, hogy bebizonyítsa: ő az a férfi, akit Hanna mindig is keresett.
Csak felnőtt olvasóknak!

Lilith Könyvek, 2016
Eredeti mű: Christina Lauren – Beautiful Player, 2013


A szerzőpáros újabb magyar nyelven megjelent regénye, meglehetősen hosszasan vártunk rá. Azért szerzőpáros, mert a Christina Lauren név két írót takar: Christina Hobbs és Lauren Billings, így, együtt írva sikeresek.
A kivételes dolgok kivételes embereknek valók. – ez a Nietzsche idézet néhányszor elhangzik a könyvben, mint egy mottó, vagy akár életfilozófia. Ki-ki eldölti, hogy egyetért-e vele vagy sem. Én nem. Mindenkivel történhetnek kivételes dolgok. De ha abból indulunk ki, hogy a maga módján mindenki kivételes, akkor Nietzsche-nek határozottan igaza volt.
Nos, hosszas várakozás, megjelenik-nem jelenik találgatás után itt a Gyönyörű játékos, a Gyönyörű rohadék sorozat harmadik része.
Hogy milyen? Pont olyan, amilyenre vársz, ha elolvastad az első két részt – meg egyes részeinek itt-ott fellelhető rajongói fordításait. Erotikus és annyi.
Maga a cselekmény egyszerű: a playboy, aki egyidőben két nővel is szexre alapuló viszonyt folytat, sok év után ismét találkozik barátja húgával és összejönnek. Előbb csak azért, hogy Hanna kimozduljon a saját világából és ismerkedjen, barátkozzon, később már egymás iránti érzéseik is beleszólnak. Kis kavar, kis lelkizés és ott a happy end!
A történet egyes szám első személyben íródott. Egyes fejezeteket Will mesél el, másokat Hanna szemén keresztül látjuk. Túl sokat nincs mit mondani a történetről, a szereplőkről mondanék néhány szót.
Hogy Hanna könyvmoly lenne, ezt erősen kétségbe vonom, ő egy zseni, aki el van foglalva a saját világával, mint a zsenik általában. Ezt mutatják bizarrul hangzó, zavarba ejtő kérdései, a tény, hogy fogalma nincs mikor mit kell vagy illik mondania, hisz a társasági kapcsolatokban nulla. És mindig is rajongott Will Sumnerért, annak ellenére, hogy tisztában volt a pasi viselt dolgaival.
Will, mint mondtam, egyszerre két nővel is szexel, rendesen beosztott program szerint (kedden egyik, szombaton a másik), majd Hanna felé irányul figyelme előbb szivességből, aztán közbe szólnak az érzelmek, és ettől rendesen beijed. S barátai sem igazán segítenek neki, hiszen drága jó szokás szerint mindenki jobban tudja mit kell tennie, mit érez és beleszólnak, tanácsot adnak, együtt éreznek és kavarnak...
Mi volt az ami zavart...? Ugye mondtam, hogy Hanna a tipikus zseni, aki a laborban, érzi a legjobban magát, a kutatásaival, mert az a saját közege. Akkor amikor a család kérésére és legyünk őszinték, nyomására kibújik a csigaházból, és Will összeismerteti barátaival, akkor a visszahúzódó Hanna elsőre megtalálja a hangot úgy a nőkkel, mint a férfiakkal és rövid időn belül gyökeresen változtat gardróbja tartalmán, szokásain... ez nem igazán működik így a valóságban. Egyik pillanatról a másikra nem lesz senkiből sem divatos bombázó, sem sziporkázó társalgó, vagy partiarc, ha előzőleg kizárólag egy laboratóriumban és a tudomány világában érezte jól magát.
A sorozat meglehetősen hosszú, vannak további részek, kiegészító novellák, rövidebbek, hosszabbak, akár kisregénynek is bevállnának. Hogy lesz-e több is magyar nyelven és mikor, nem tudom. Annyira nem tetszett, hogy utánajárjak. Igazándiból az első rész volt a jobb, valószínűleg pontosan azért mert az első volt és más mint amit addig olvastunk. De hát ízlések és pofonok...

„– Az én elméletem szerint visszatérőben vannak az ősemberek. Mindenki olyan pasikról akar olvasni, akik megkötözik a nőket, erőszakosak velük, és féltékenyek, ha ne adj isten, a nők valami szexi dolgot viselnek a hálószobán kívül. A nők feltehetően szeretik ezt, nem igaz?” (Christina Lauren – Gyönyörű játékos, Lilith Könyvek, 2016) – mondja Hanna a könyv egy bizonyos pontján. És milyen igaza van!


 Magyarul is elérhető/olvasható részek:


1 Gyönyörű rohadék
Lilith Könyvek, 2013
Beautiful Bastard, 2013

2 Gyönyörű idegen
Lilith Könyvek, 2013
Beautiful Stranger, 2013




A sorozat további, angol nyelvű részei:


1.5 Beautiful Bitch, 2013

2.5 Beautiful Bombshell, 2013

3.5 Beautiful Beginning, 2013

3.6 Beautiful Beloved, 2015

4 Beautiful Secret, 2015

4.5 Beautiful Boss, 2016

5 Beautiful, 2016

2016. november 22., kedd

Marian Keyes - Utolsó esély szalon

Tara, ​​Katherine és Fintan egy írországi kis faluban élnek, már tinédzser koruktól a legjobb barátok. Kamaszéveik egybeesnek a rózsaszín lasztexnadrágok és a Duran Duran fénykorával. Történetünk kezdetén immár harmincas éveik elején járnak, réges-rég Londonba költöztek, de mostanáig csak Fintannek, a meleg divattervezőnek sikerült megtalálnia az igaz szerelmet. Az állandó súlyproblémákkal küszködő Tara egy zsákutca-kapcsolatban vergődik reménytelenül, ám nem mer belőle kilépni, attól fél, nem találna már új társat, retteg a rá váró magánytól. Barátnője, a csinos Katherine biztos egzisztenciát teremtett magának. Látszólag nyugodt életet él kifogástalan, összeillő melltartó- és bugyiszettjei, illetve a tévé távkapcsolójának társaságában, férfi nélkül, mondván, ha nincs szerelem, csalódás sincsen. Az sem számít neki, hogy munkahelyi kollégája, a fantasztikus, megnyerő John Roth félreérthetetlen célzást tesz: szíves örömest váltogatná vele a csatornákat. 
Ám az élet közbeszól, hogy megváltoztasson mindent. Jön egy váratlan, súlyos betegség, majd pedig fölbukkan a múltból egy veszedelmesen jóképű, ám annál linkebb színész, és a sors ezzel úgy intézi, hogy mindhármuk élete gyökeresen megváltozzék.
Marian Keyes a modern női irodalom első számú írója. Regényeit harmincöt nyelvre fordították le. Azon kevés szerzők egyike, akik egyszerre képesek sok milliós rajongótáboruk és a kényes szakmai közönség igényeit is kielégíteni. Népszerűsége egyedül Helen Fieldingéhez, a Bridget Jones írónőjééhez mérhető. Magyarul a Lucy Sullivan férjhez megy és a Szusi kezdőknek sikere után immár a harmadik regényét olvashatjuk.

Ulpius-ház, 2004
Eredeti mű: Marian Keyes – Last Chance Saloon, HarperCollins, 2003

Szeretek Marian Keyes könyveket olvasni, mert történeteinek van mondanivalója a szórakoztatáson túl is. Ha még nem olvastad az Utolsó esély szalon-t és most kaptál kedvet rá, akkor vértezd fel magad sok türelemmel és rengeteg idővel, mert ez egy nagyon hosszú könyv, anno két kötetben jelent meg a megboldogult Ulpius-nál… bár szerintem az Ulpius nem is boldogult meg, hanem más néven újraértelmezte magát, nem nagy filozófia kitalálni. De ez az én véleményem, semmilyen más, benfentes infó nem támasztja alá.
Nem mondanám, hogy a szerző valamennyi magyar nyelven megjelent könyvét olvastam. A Walsh-sorozatot páldául nem szerettem, talán két kötetet olvastam az ötből – de más írásait viszont igenis kedveltem, tehát engem nem riasztott el csarnokelsőre a könyv terjedelme. Az biztos, hogy nem mostanában jelent meg - van annak már 12 éve is -, de valamiért eddig nem kaptam kedvet hozzá.
Annyi mindenről szó esik ebben a könyvben, hogy nem is igazán tudom hol kezdjem, mit meséljek el belőle, úgy, hogy nem pukkasztánám ki a buborékot és rontanám el az olvasás-élményed…
Mondjuk, elsőre elmondanám azoknak, akik még nem olvastak Marian Keyes könyveket, hogy a szerző ír, az álatalam eddig olvasott könyvei nagyrészt Írországban játszódtak és volt benne egy jó nagy adag egészséges ír nacionalizmus valamelyik szereplő által képviseltetve. Nos, ebből a könyvből ez hiányzik – mármint az ír nacionalizmus, és a cselekmény helyszíne is London, csupán akkor térünk vissza Írországba, mikor valamelyik szereplő visszaemlékszik gyermek- és/vagy tizenéves korára.
Ahogy a fülszöveg is írja, három személy áll a történet központjában: Tara, Katherine és Fintan, az ő múltjukat, jelenüket, gondolataikat, kapcsolataikat ismerjük meg a könyvben. S e mellett még sokminden mást, mert ugye barátaik is vannak, mellékszereplők sokaságával találkozhatsz, akiknek valamilyen formában közük van a három főszereplőhöz, akár mindháromhoz, akár csak egyikükhöz, még akkor is, ha eleinte nem is érted mi a bánatot keresnek ebben a történetben.
Mi a könyv címét adó Utolsó esély szalon? Egy képzeletbeli csoportosulása azoknak akik azt hiszik, hogy harminc után megállt az élet, meghaltál, nem lesz soha párod és mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy a mostani kapcsolatod megóvd, még kemény kompromisszumok árán is. Azoknak a klubja, akik felébredtek, hogy az élet nem kizárólag a buliról szól.
Tara, számítógépes cégnél dolgozik, jól keres és állandóan a súlyfeleslegével foglalkozik és mindent eltűr zsugori, homofób partnerének, Thomasnak, aki egy gyemekkori sérelembe kapaszkodva és hamis őszinteséggel takarózva (én aztán megmondom a tutit-típus) szemetebb mint a sokévi átlag. Thomas számára Tara csak a pénzeszsák, érzelmileg jobban kötődik Berylhez, a macskájához, mint Tarahoz. A macska Thomas viselkedésének tükörképe...
Katherine, a Jégkirálynő – munkatársai akasztották rá a gúnynevet, mert nem vesz részt a cégben tomboló munkahelyi szexuális viszonyokban. Reklámcég vezető könyvelője, csinos, pedáns és zárkózott. Kapcsolatai tiszavirág életűek, mert minden férfit elmar maga mellől – ha elolvasod a könyvet megérted miért.
És harmadikként Fintan… ő egy meleg férfi, aki stabil kapcsolatban él egy olasz építésszel és egy divatcégben tölt be asszisztensi poziciót, amíg meg nem betegszik.
Velük ismerkedhetsz meg a könyvben, a családjaikkal, a barátaikkal a munkatársaikkal, s mellettük Liv-vel a svéd szőkeséggel, aki valamikor együtt lakott Taraval és Katherine-nel és aki egy nős férfivel folytat viszonyt, Sandroval és Thomassal, Fintan és Tara partnereivel, Ravi-val, Tara munkatársával, aki lelkesen segít neki a tartós rúzs megtalálásában, Joe-val, a tehetséges reklámszakemberrel, aki Katherine-be szerelmes… és Lorcannal, a vörös hajú bájgúnárral, aki negyvenhez közel is rég  tökrement színészi karrierje morzsáiból él és azt hiszi magáról, hogy minden nő számára ajándék.
Kinek ajánlanám ezt a könyvet? Mindenkinek…
… azoknak a nőknek, akik még mindig hisznek abban, hogy nős szeretőjük el fogja hagyni a családját miattuk,
… azoknak, akik minden szemétkedést és megaláztatást eltűrnek a partnereiktől, csak azért, hogy egy kapcsolatban lehessenek, mindegy kivel, mindegy mennyi szenvedést okoz ez nekik és mennyi áldozatot kell hozniuk emiatt,
… mindenkinek, aki egy beteg homoszexuális férfi láttán rögtön AIDS-ről kezd suttyorogni,
… azoknak, akik azt hiszik, hogy mások földbe döngölése soha nem fog rajtuk csattanni,
… és mindenki másnak, akinek van kellő kitartása egy hosszú, de nagyonis valósághű történetet elolvasni.
Nekem ez a történet nagyon bejött, de ahogy mondani/írni szoktam: ízlések és pofonok…


 Más Marian Keyes könyvről olvashatsz:


Ulpius-ház, 2002
Lucy Sullivan is Getting Married

Ulpius-ház, 2012
This Charming Man



2016. november 8., kedd

Jane Green - Anyósok városa

„Hárman ​​voltunk ebben a házasságban…” „Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb.”
Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie – egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere – ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva – tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak –, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda „anyáskodása” lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi mennyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka? Szórakoztató, megindító, tanulságos regény egy összetett és bonyolult kapcsolatrendszerről, a fiús anyáról, aki nem hajkandó tudomásul venni, hogy egyszer csak nem ő a legfontosabb nő a fia életében…
A Nők városa és a Férfiak városa után, az Anyósok városával lesz kerek a Jane Green megalkotta hiteles és ragyogó humorral megírt családi kör- és kórkép.

Trivium, 2007
Eredeti mű: Jane Green: The Other Woman, Thorndike, 2005

Azt beszélték, hogy egy kiadó, melynek a nevét nem írom le, mert ez nem a reklám helye, még az ősszel újabb Jane Green regényt ad ki, a Falling – a love story magyar fordítását. Nem jártam utána, hogy igaz-e a  hír van sem, egyelőre sehol semmi jel nincs rá, viszont ez eszembe juttatta a szerzőt akinek néhány könyvét már olvastam, s minden bizonnyal te is találkoztál már legalább egy “…városa” könyvvel, ha mással nem is. Ez a “… városa” megnevezés különben is baromság, hiszen a könyvek (Nők városa, Férfiak városa, Hiúság városa, Anyósok városa, Esélyek városa) nem tartoznak egy sorozathoz, semmi közük egymáshoz azon túl, hogy azonos a szerzőjük. Ez az egész egy nagyon fantáziátlan szerkesztő agyszüleménye, mert angolul a címeknek semmi közük nincsen a “városa”-hoz. Ennek például “A másik nő” lenne a címe, ha az eredetit fordítanám magyarra és teljesen találó is lenne arra, amit a történettől kapunk, bár itt a “másik nőt” nem szeretőként – mint általában –, hanem anyósként kell elképzelni. S nem a gonosz anyósként, hanem a gondoskodó, kedves, segítőkész anyós, aki ezzel a kedvességgel jobban manipulál és összezavar, mint egy olyan, aki ellenszenvét nyíltan a szemedbe mondaná.
Ez egy nagyonis valóságos történet, nemcsak, hogy megtörténhet, hanem meg is történik mindenhol a világon. És nem érdekel, hogy mennyire népszerűtlen leszek azért amit mondok, magasról teszek rá, de nincs annál szánalmasabb dolog, mint amikor egy nő továbbra is beleavakozik felnőtt gyermeke életébe, nem tudja elengedni és azt sem tudja elfogadni, hogy gyermeke életében elképzelhetően már nem ő áll az első helyen, hanem a saját családja. A szeretet és gondoskodás is lehet terhes, bármilyen bizarrul is hangzik.
Maga a könyv nem nagy szám, központban egy fiatal nő, Ellie áll, a házassága, gyermeke, a barátai, viszonya az élet dolgaihoz. Ehhez hasonló tucatjával van, de ami ezt egyedivé teszi, az az anyós személye a történetben. Szórakoztató és egyben elgondolkoztató, egy ponton ellentmondásos is, hiszen Ellie házasságát tönkrevágta anyóspajtás szeretete és gondoskodása, viszont mikor a barátnője összeszűri a levet az apóssal, akkor jön a női szolidarítás és a káröröm helyett közös frontot alkot a nővel, akit a saját házassága megromlásáért okol. Nagyon könnyű rámondani, hogy unalmas és közhelyes, sőt anyósék majd fel is háborodnak, mert ők ugye mindig jobban tudják mi a helyes és jó, a főhősnő pedig csak egy kis hisztis liba, aki nem kap kellő támogatást a férjétől, mert Ellie nem kap, férje olyan “rendezd meg a saját gondjaidat” típus.
Nem lenne igazságos csak az anyóst okolni mindenért, hiszen Ellienek is része van abban, hogy anyósa átveszi az irányítást a házassága felett, mert egyszerűen nem mer kiállni elé és azt mondani, hogy elég volt, törődjön a saját életével és/vagy rendezze két fiatalabb gyermeke életét, ha már mindenáron kényszert érez az irányításra.
Bár a végére egy hatalmas habos-babos, mindenre kiterjedő boldog befejezést sikerített, és ez engem zavart, mert erőltetett volt, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet minden nőnek és elgondolkozni azon, hogy a természetes folyamat részeként a gyermekek felnőnek és önálló életet élnek, tehát el kell engendi őket, hogy ezt megtehessék. Ez pedig nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretjük őket, vagy nem törődünk velük… csupán hagyjuk, hogy a maguk életét éljék, a saját útjukat járják, nem azt amit mi elképzeltünk a számukra.
Emelem kalapom azon kivételes nők előtt, akik nincsenek eltelve saját nagyságukkal és gyermekeik tökéletességével. Meg az ízlések és pofonok…


2016. október 25., kedd

Milly Johnson - Fehér esküvő

Erre ​​a napra vártak.
Ez lesz-e a nap, amelyen valóra válnak álmaik?
Bel, egy csokoládédinasztia örökösnője az álomesküvőjét tervezgeti élete szerelmével, Richarddal, amikor bekövetkezik a katasztrófa, és az addig hibátlannak hitt világ darabokra hullik körülötte.
A fagylaltszalon-tulajdonos Violet arra készül, hogy örök hűséget fogadjon Glynnek, akit már réges-rég nem szeret, ám mégsem képes kimondani a rövidke mondatot: „már nem akarok a feleséged lenni.”
A mindent önerőből elérő üzletasszony, Max úgy tervezi, hogy a házasságkötő teremben mondja ki a boldogító igent jóképű vőlegényének, Stuartnak, de ahogy közeleg a nagy nap, egyre jobban magával ragadja a régi ábránd: a bazi nagy lagzi és annak mesébe illő kellékei.
Mindhárom nő a Fehér Esküvő menyasszonyiruha-szalonban keresi a tökéletes alkalomhoz leginkább illő, megfelelő kellékeket. A szalon tulajdonosa, Freya a garancia arra, hogy a kiválasztott ruha meghozza majd nekik az áhított boldogságot, bár közel sem biztos, hogy úgy, ahogy eredetileg eltervezték…


Ulpius-ház, 2014
Eredeti mű: Milly Johnson – White Wedding, Simon&Schuster, London, 2012



Második könyvem a szerzőtől, az elsőt is csak nemrég olvastam, bár vagy három-négy könyve ott ücsörgött a polcon már egy ideje, némelyikbe bele is kukkantottam és félretettem. Valami könnyűre, szórakoztatóra vágytam az utóbbi időben olvasott erotikus szemetek után – neked lehet kincs, nekem szemét, nem vagyunk egyformák, s ez így van jól. Szóval kellett valami jó kis langyos limonádé és a Borúra derű, az első és eddig egyetlen könyv amit a szerzőtől végig elolvastam határozottan nem volt rossz – amíg meg nem jelent a tolószékben ülő sellő. Lényegében még azután sem volt rossz, csak engem már nem érdekelt, mert a történet valószínűségi rátája nullára esett. Hozzávetőlegesen ez motivált, hogy a Fehér Esküvő-t vegyem kézbe, mert mi lehet könnyebb és szórakoztatóbb, mint egy esküvőről szóló könyv, hát még ha egyszerre három is esedékes benne!
Ez a könyv minden volt, csak limonádé nem... illetve könnyű szórakozás, ha arra vágysz, de ha elgondolkozol egy kicsit a történéseken, az emberi kapcsolatokon és vágyakon, azon, hogy ez így ahogy van, vagy töredékében megtörténhetne bárkivel, akkor már nem is annyira habos-babos ez az egész.
Fehér Esküvő, így, mindkét szó nagybetűvel írva, mert ez a menyasszonyi ruhákkal és más esküvői kellékellel foglalkozó bolt neve, aminek Freya a tulajdonosa. Elképzelhetően ő a kicsit misztikus elem a történetben, a Jótündér, bár konkrétan sosincs leírva sehol, hogy Freya több lenne mint a bolt tulajdonosa és paranormális szférába illő tulajdonságokkal rendelkezne, ezt csak sejteni lehet, de ez nem zavaró egyáltalán, még egy olyan, kizárólag földi dolgokat kedvelő személynek sem, mint amilyen én vagyok.
Ebben a boltban ismerkedik meg a három, esküvőjére készülő nő: Belinda, Maxine és Violet. Bár a könyv három részre van osztva és mindegyik rész valamelyikük esküvőjéről szól, ettől a pillanattól a három nő története párhúzamosan folyik, attől függetlenül, hogy épp kinek az esküvői történetéről van szó és aktívan részt vesznek egymás életében és esküvői előkészületeiben..
Elsőként Bel esküvőjére megyünk. Ő tehetős családból származik, de mindezek ellenére nagyon szerényen viszonyul az egész esküvői rongyrázáshoz. Kicsit titkolózó, kicsit bizalmatlan és zárkózott. Mindent maga szervez, nem fogad el segítséget sem őt felnevelő mostohaanyjától, sem újdonsült barátnőitől. Erre több oka is van, az egyik az, hogy az esküvőjén meglepetést szervez néhány ember számára. A kellemetlenebbik fajtából. Ugyanis Richard, a nemesi felmenőkkel rendelkező pénzügyi szakember és Bel vőlegénye, viszonyt folytat a koszorúslánnyal, aki Bel mostohaanyja révén rokon. Bár kimondja a boldogtalanító igent és az esküvői fogadás botrányba fullad, Bel történetének itt még nincs vége...
A következő az ambiciózus Maxine esküvője lenne. Született üzletasszony, a munka mindenek előtt. Párjával, Stuarttal tizensok évi együttélés után akarják hivatalossá tenni kapcsolatukat, egy diszkrét, intim szertartás keretén belül, minden felhajtást kerülve, hiszen az egész csak puszta formalitás már. Legalábbis ezt szeretné Stuart, akit férfiúi büszkeségében sért az, hogy Max sikeres üzletasszony, toronymagasan többet keres mint ő, sőt még ez sem elég, egyre többre vágyik. Stuart füldhözragadtabb fajta, nincsenek nagy elvárásai az élettől, szereti az egyszerű dolgokat. S az esküvői előkészületek közben Maxine-nel elfut a ló, mert véletlenül meglátja a telvízióban „Az én bazi nagy cigány esküvőm” című műsort. És olyan akar. Márpedig amit Max akar, azt meg is kapja... még akkor is, ha egyedül kell majd állnia az oltárnál.
Zárójelben megjegyzem, hogy ez egy nagyonis valós műsor, én nem láttam a brit változatot, de az amerikaiból elcsíptem egyszer egy részt és amit a szerző leírt Maxine esküvőjével kapcsolatban, az nem fikció, mert ezek az esküvők nem két ember egyesüléséről szólnak, hanem első sorban opulenciáról és rongyrázásról és semmiben nem hasonlítanak ahhoz, amit esetleg mifelénk láttunk.
És természetesen Max történetének sincs vége az esküvővel...
Mindhárom nő története kalandos, de a legmegrázóbb talán mégis a Violeté, aki épp új vállalkozását, egy fagylaltozót készül elindítani és aki egy depressziós, agorafóbiás, társfüggő pszichopatával készül összekötni az életét. Glyn érzelmileg zsarolja, bűntudatot kelt benne, ellenőrzi minden lépését... s mikor Violet az esküvő előtt elhagyja Glyn felgyújtja a fagylaltozót és leszúrja azt a férfit, aki a feltételezései szerint a nő szeretője.
A könyv végére természetesen mindenki megtalálja a maga párját, talán túl gyorsan és kiszámíthatóan a történtek után, hiszen sejteni lehet a kapcsolatok alakulását. Mindenre választ kapunk, lesz meglepetés bőven minden oldalról, minden megoldódik... csak egyedül Freyáról nem derül ki, hogy kicsoda-micsoda, mert egy nap a boltot kiürítve találják és Freyánal nyoma veszett csodaszép ruháival együtt.
Ízlések és pofonok, de nekem ez most nagyon kellett és jól is esett. Hátha majd neked is...