J. R. Ward - Az angyalok jussa

A bourbon királyai 2

Egy ​déli dinasztia magával ragadó sagája 

A Bradford család Charlemontban a felső tízezer krémjéhez tartozik csakúgy, mint az exkluzív bourbon, melyet gyártanak. Bonyolult életüket és hatalmas birtokukat diszkrét személyzet igazgatja, melynek tagjai elkerülhetetlenül belebonyolódnak a család ügyeibe. Ez most különösen igaz, amikor a családfő látszólagos öngyilkossága egyre több kérdést vet fel a családon kívül és belül egyaránt. A gyanú árnyéka mindenkire rávetül, főleg a legidősebb Bradford fiúra, Edwardra. A közte és az apja közötti ellenségeskedés nyílt titok volt mindenki számára, és Edward is tisztában van azzal, hogy ő az egyik legvalószínűbb gyanúsított. Miközben a halálesettel kapcsolatos nyomozás előrehalad, ő az italban keres vigaszt, valamint korábbi lovásza lányának társaságában. Eközben a család vagyonának jövője egyik üzleti ellenlábasuk tökéletesen manikűrözött kezében van, egy olyan nőében, aki magának akarja Edwardot. Mindennek van következménye, és mindenkinek megvannak a titkai. És csak kevesekben lehet megbízni. A család végső szétesésének küszöbén valaki, akiről azt hitték, örökre elveszett, újra megjelenik: Maxwell Bradford hazatér. De vajon a megmentőjük lesz, vagy a legelvetemültebb mindannyiuk között?

J. R. WARD eddig húsznál is több könyvet írt, köztük a New York Times bestsellerlistáját vezető Fekete Tőr Testvériséget. Világszerte több mint tizenötmillió példányban keltek el regényei, melyek huszonöt különböző országban jelentek meg. Az Egyesült Államok déli részén él a családjával.

Art Nuveau, 2017

Eredeti mű: J. R. Ward – The Angel’s Share, 2016

“Az „angyalok jussa” egy, a bourbongyártásban használatos szakkifejezés. A frissen lepárolt bourbont belülről elszenesített tölgyfa hordóban tartják az érlelési folyamat során, amely tizenkét évig, vagy akár tovább is eltart. Mivel a hordókat hőszigetelés nélküli épületekben tárolják, Kentucky négy csodálatos évszakának természetes hőmérséklet-változása nyomán a fa kitágul és összehúzódik a hőségben, majd a hidegben, ily módon újra meg újra reakcióba lép a bourbonnel, új ízekkel gazdagítva. Ez a folyton változó környezet és az eltelt idő végzi el a végső alkímiai átalakítást, amely során a Commonwealth legjellegzetesebb, legismertebb és legkedveltebb terméke létrejön. A folyamat azonban elkerülhetetlen párolgással és szivárgással is jár. Ezt a veszteséget, amely évente nagyjából átlagosan az eredeti mennyiség két százaléka, és mértéke többek között a környezet páratartalmától, a hőmérséklet-ingadozástól és az érlelés éveinek számától függően változik, nevezik az angyalok jussának.”

(J. R. Ward – Az angyalok jussa, Art Nuveau, 2017)

J. R. Ward ismét tátott szájjal hagyott. Azt gondoltam, hogy a sorozat első részét, A bourbon királyai történésein nem lehet überelni. Nagyonis lehet!

Aki még nem olvasta az első részt, melegen ajánlom, hogy tegye meg, akik pedig már ismerik a kezdeteket, azoknak is az újraolvasást ajánlanám, hiszen 2015-ben jelent meg, s azóta bizony eltelt némi idő, s minden bizonnyal volt közben számos más könyv is.

Ez egy családregény, ami az Egyesült Államok déli társadalmában játszódik, ahol még mindig nagyon erős az a bizonyos “déli szellem”, amit már olyan jól ismerhetünk más szerzők írásaiból is. Itt nem számít, hogy te személy szerint mire vagy képes, hanem az a fontos, hogy milyen családból származol és mekkora előkelő családfát tudsz felmutatni. Az sem elhanyagolandó, hogy mekkora bankszámlával rendelkezel az előkelő származás mellett, mert származás a származáshoz, pénz a pénzhez húz, de sem a pénz, sem a származás nem menthet meg a társadalmi bukástól, ha a családot botrány lengi körül.

A történet központja továbbra is Easterley, a Baldwin család rezidenciája, valahol Kentucky és Indiana államok határán.  Itt él – pontosabban tudatmódosító gyógyszereken vegetál – a már özvegy Mrs. Baldwin, akit leánykori családnevén, Bradfordként (vagy kicsi V.E.-ként) illik emlegetni, mert Easterly az ő családi öröksége. Gyermekeit inkább a színes bőrű szakácsnő, Miss Aurora nevelte, mint ő. S a környéken tanyáznak felnőtt gyermekei is, egy kivétellel. Edward egy közeli lófarmon tengeti életét és fojtja alkoholba fájdalmait, miután egy dél-amerikai útja alkalmából elrabolták és a történés úgy testileg, mint lelkileg is megnyomorította. Itt él a botrányosan viselkedő Gin, a család egyetlen lánygyermeke, egy meglehetősen önző nő, akinek erkölcsei egy kóbor macskáéval vetekednek, és akinek házasságon kívül született gyermeke a Baldwin-ifjak barátjától, Samuel Lodge ügyvédtől – akinek természetesen fogalma sincs arról, hogy ő a gyermek apja. Ide érkezik haza a történet elején Lane, a tékozló fiú, akit egy hasonlóan előkelő család lánya az ősi trükkel csalt házasságba. Két, kártyázással töltött év után is csak Lizzie-t, a birtok főkertészét szereti. Egyedül Max hiányzik a Bradford-utódok közül. Róla évek óta semmit nem tudni. Ők a bourbon királyai, hiszen évek óta Kentucky és az egész Egyesült Államok vezető bourbonkészítői.

Az első részben előbb Rosalindát, a könyvelőnőt vesztettük el, aki irodájában öngyilkosságot követett el, majd később maga a keménykezű William Baldwin, a csalát pátriárkája vet véget életének, hatalmas káoszt hagyva maga után.

Csakhogy William Baldwin nem lett öngyilkos, hanem valaki átsegítette a másvilágra. S mikor ez kiderül, akkor nemcsak a családi vállalkozás és a birtok kerül veszélybe, hanem a maga család is társadalmi bukásra van ítélve.

A történet nagyrészt a nyomozás körül forog és millió titok, hazugság, félrevezetés, hatalmi játék jár hozzá, amit nem fogok most részletezni, mert akkor minek elolvasni a könyvet.

Természetesen szerelem is van a történetben, hiszen azt már az első részből tudjuk, hogy Lane és Lizzie ismét egy pár lesz, annak ellenére, hogy Lane-nek még meg kell szabadulnia feleségétől. Edward és Sutton Smythe, a konkurrens bourbon-lepárló örököse is rendesen kerülgeti egymást és a boldog végkifejlet útjába csak ők maguk állnak. S ha van szerelem, akkor természetesen némi erotika is jár hozzá, olyan stílusban, ahogy ezt Wardtól megszoktuk.

Ha az első rész után azt gondoltam és írtam, hogy a sok potenciális gyilkos-jelölt közül a kört kettőre tudom szűkíteni és ismerőseimmel már fogadásokat is kötöttünk, hogy ki a gyilkos, most minden eddigi elmélet felborult és fogalmam sincs róla. Egy dologban vagyok biztos: nem Edward. Ő ugyan megára vállalta és beismerő vallomást is tett, de egyetlen pillanatig sem hiszem, hogy ő lenne a tettes.

Millió kérdés merült fel bennem, ahogy olvastam a könyvet. Jó néhány elméletet legyártottam már és nagyon kiváncsian várom a folytatást, amire nagyon remélem, hogy nem kell ismét két évet várni. Úgy gondolom, hogy a harmadik rész még több meglepetéssel fog szolgálni, mert pillanatnyilag nem tudnám megmondani, hogy merre tart ez a történet.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, mert szórakoztatott, mert elérte azt, hogy a “miérteken” gondolkozzam, s feltételezem ezzel nem maradok egyedül. És nem utolsó sorban Ward utolérhetetlen stílusa miatt szerettem. Mindenkinek ajánlom aki valami jót szeretne olvasni – első sorban felnőtteknek, hiszen nekik szól ez a történet –, de természetesen az ízlések és a pofonok…

 A sorozat eddig megjelent részei:

1. A bourbon királyai

Art Nuveau, 2015

The Bourbon Kings

3. Devil's Cut, 2017 - egyelőre csak angol nyelven

Fern Michaels - Elégtétel

Sisterhood 2

Hét ​nagyon különböző nő testvéri szövetségbe tömörül az örök barátság jegyében, hogy orvosolják a jelent is beárnyékoló múltbeli sérelmeiket, és visszacsempésszék az örömöt, a nevetést az életükbe. Myra Rutledge barátnőivel, gyönyörű virginiai otthonukban, családias hangulatban, rózsaszín tulipánok között, rákfalatkákkal és jeges teával kényeztetik magukat a hétköznapokban. 

A barátnők nekilátnak küldetésüknek, hogy kidolgozanak egy édes bosszút egy társukért. 

Julia Websterért, akinek férje, az Egyesült Államok szenátora korábban felesége kifinomultságát és eleganciáját használta a karrierje építéséhez. Mindeközben minden pillanatban visszaélt a nő bizalmával és romba döntötte az álmait. Legnagyobb politikai győzelme estéjén azonban komoly lecke vár rá. A szenátor nem sejti, hogy mekkora hiba volt annak a nőnek ártani, aki mellett hat másik sorakozik fel, hogy elégtételt vegyenek a piszkos húzásokért.

Egy különös szövetség hihetetlenül izgalmas kalandjai bontakoznak ki: hét bátor nő, akit az igazságszolgáltatás semmibe vett, saját kezébe veszi a bíráskodást.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Fern Michaels – Payback, 2005

A Sistehood sorozat második része és be kell vallanom, az első rész ismeretében (Kesztűs kézzel) nagyon vártam.

A történet kis jóindulattal önálló könyvként is megállja a helyét. A szerző tesz elég utalást és visszaemlékezést ahhoz, hogy akik nem olvasták az előző részt, azok is élvezhessék a történetet… vagy nem. Aki még nem olvasta az első részt és azzal szeretné kezdeni, az most kihagyja a következő bekezdést.

Ugye azt már tudjuk, hogy Myra Rutledge, a csokoládé-milliomos, egy olyan nőkből álló csoportosulást hoz létre, akiket az igazságszolgáltatás valamilyen módon nem kárpótolt az ellenük elkövetett bűnök miatt. Ők maguk szolgáltatnak igazságot és ebben segítségűkre van Myra élettársa, egy parkolópályára tett, volt MI6-os ügynök és nevelt lánya, az ügyvéd Nikki Quinn. S Myra teszi ezt, mert saját gyermekét egy autobalesetben vesztette el, a gyilkos pedig nyugisan elsétált, mert diplomáciai mentességet élvezett.

Azt mondtam/írtam az előző résznél, hogy ez majd Alexis, a színesbőrű brókerhölgy története lesz majd, mint ahogy az a beleolvasóból kiderült. Az első meglepetésem az volt, hogy a történet végül nem róla szólt, hiszen Alexis rögtön a csapat első találkozásakor bedobja a törölközőt, mert nem érzi felkészültnek magát a bosszúra. Helyét azonnal átveszi Julia Webster plasztikai sebész, aki halmozná is az bosszút és az élvezeteket. Egyrészt hűtlen férjét, Mitchell Webster szenátort akarja megbűntetni, amiért megfertőzte AIDS-szel, ezzel véget veteve ragyogó karrierjének és erősen csökkentve életminőségét, másrészt a Monarch család ellen indítana bosszúhadjáratot. Monarchékról azt kell tudni, hogy a kezükben tartják a három legjelentősebb egészségbiztosítót és önkényesen döntik el kinek a kezelését finanszírozzák, ezzel emberek százait küldve anyagi romlásba és a biztos halálba. Tehát itt már beleszorult a történetbe és a bosszúba egy kis szociális érzékenység is.

Míg a sorozat első részét kedveltem, ezt nagyon nem. Ugye nagyon szép és jó, hogy a bosszúval morális elégtételt szolgáltatnak az áldozatoknak, de azért ez mégiscsak egy bűnszervezet és semmivel sem teszi őket jobbá, mint azok, akiket megbüntetnek. Persze, a bosszú az nagyon jó, meg érthető is, de azzal nem teszik meg nem történté az őket ért sérelmeket.

S akkor itt van a volt MI6-os ügynök, aki egy egész hadműveleti központot működtet a pincébe. Charlie az álneve, mint a Charlie angyalaiban, és az is ami ebben a könyvben történik legalább annyira elrugaszkodott a valóságtól, mint a film történései. Charlie (és Myra is) minden lehető kapcsolatát és tudását felhasználja az ügy érdekében, szivességeket kér, nyomoz, titkos adatbázisokhoz fér hozzá és megteheti ezt nyugodtan és büntetlenül, nem szól rá senki, sem a CIA, sem az FBI, sőt a világ egyetlen titkosszolgálata sem, hogy azért ejnye-bejnye, te azért vagy ott mert már nem vagy használható a szakmában, tehát jobb ha nyugodtan ülsz. A csapat egyszerűen brilliáns és legyőzhetetlen. Még csak a fénykardot kellett volna előrántaniuk a tökéletességhez. 

Nem fogom részletezni, hogy a bosszú és büntetés milyen módját alkalmazták, aki kiváncsi rá, elolvassa a történetet. De azt nem tudom elhinni, hogy senki nem keresi az egyik pillanatról a másikra eltűnt ismert szenátort, aki ráadásul az alelnöki tisztségért indult volna,  és a Monrach családot sem, aki szintén közszereplő volt. S ez nem történik meg akkor, amikor Jack Emery államügyész és barátja, az FBI-os Mark Lane folyamatosan a csapat nyakában liheg.

S ha lúd, legyen kövér! Myra tovább beszélget meghalt lánya szellemével – bár ez inkább akkor szokott előfordulni, mikor az üvegért nyúl. Egyébként az akció végén történt sorsolásnál a cédulán Myra neve volt. Elképzelhető, hogy a következő történet az ő bosszúja lesz, de a precedens ismeretében erre azért mérget nem vennék.

Nekem ez a rész kissé primitív és erősen felejtős volt úgy a történet, mint a megoldások szempontjából. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatások magyar nyelvű megjelentetését – egy meglehetősen hosszú sorozatról beszélünk, ami egy szintén hosszú, másik sorozattal folytatódik. Ha igen, a szerző és a sorozat kap még egy esélyt a következő résszel. De természetesen ízlések és pofonok…

A sorozat előző része:

Kesztyűs kézzel

Álomgyár, 2017

Weekend Warriors

Beth Flynn - Kilenc perc

Romantikus pszichothriller, telis-tele titkokkal és váratlan fordulatokkal. Fedezd fel az elképesztő történet mélységeit és add át magad a borzongásnak!

   Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.

   Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.

   Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser.    Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.

   Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű:  Beth Flynn – Nine Minutes  

 Itt megrendelheted

Az azonos nevű trilógia első része – önálló történetként is megállja a helyét –, egy újabb “rázós könyv” a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Néhol sokkal több a rázósnál, mert a brutalitás határait feszegeti. Ez nem rózsaszín lelkületű, romantikáról álmodozó kislányoknak íródott, annak ellenére, hogy a történet elején a hősnő csupán tizenöt éves.

Keményen indítunk: már a prológusban egy kivégzésen veszünk részt a hősnővel együtt, és ezzel a szerző már le is lőtte a poént, mindenki tudja hogyan végződik a történet, csupán azt kellett megismerni mi vezetett odáig.

A történetet maga Ginny/Cicc meséli el egyes szám első személyben (kivéve az epilógust), s teszi ezt meglehetősen szárazon, érzelemmentesen és énközpontúan, tehát a történéseket és a szereplőket szubjektíven, az ő szemszögéből ismerjük meg. Tulajdonképpen interjút ad, de ez csak a könyv végén lesz egyértelmű.

Ginny Love Lemon (későbbiekben Cicc néven fut a történetben), a hippi-korszak s a szabad szerelem eredménye, aki lényegében saját magát nevelte fel, hiszen anyjának és nevelőapjának minimális felelősségtudata sincs. Kicsit fura, kicsit különc, de koránál fizikailag fejlettebb, ami azt illeti mentálisan is, legalábbis ezt hiszi magáról.

Ginny, mint hősnő, nagyon ellentmondásos érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt eltúlozza saját fontosságát azzal, hogy gyerekként a család pénzügyeit ő intézi – bár ez csupán a csekkek befizetését jelenti –, majd ezt fokozva, alig 16 évesen üzleti tanácsokat ad Grizznek. Ugyanakkor nem tanul a precedensből és felül egy idegen fazon mögé a motorra, ami bizony nem vall valami éles elmére. Ginny-t nem rabolják el, ő önként megy el az idegen motorossal, mikor az felajánlja, hogy hazaviszi, s meg sem fordul a fejében, hogy talán ez a férfi nem mond igazat, hogy távol kellene tartania magát tőle, hogy szóba sem kellett volna állnia vele. A későbbiekben kiderül, hogy még ebből sem tanult.

Látszólag saját elővigyázatlansága és hiszékenysége következménye az, hogy a motorosbanda kezébe került, ahol a féltékenységtől kezdve a brutalitásig és erőszakig, a szerelemig és törődésig, az emberi érzések és tulajdonságok széles skálájával kell szembesülnie… S két férfi osztatlan figyelmével: a bandavezér Grizz, a nagybetűs férfi obszesszív ragaszkodásával és a szinte még gyerek Grunt, a kiemelkedően nagy intelligencia koeficienssel rendelkező személyekre jellemző kissé suta, de annál kedvesebb és barátságosabb közeledésével.

Bűn lenne erre a történetre ráaggatni a Stockholm-szindróma címkét, mikor egyértelműen nem az. A Stockholm-szindróma esetében a túsz azonosul a fogvatartó által képviselt üggyel és ezért viseltetik szimpátiával fogvatartója iránt, tehát távolról sem jelenti azt, hogy a túsz beleszeret fogvatartójába, s ennek különböző változatait hosszan lehetne még ragozni. Ginny esetében “ügy“ sem volt, nem is igazán berzenkedett a fogvatartása ellen, néhány, a telefonra vetett lapos pillantás kivételével, hiszen ő ebben a felállásban azt kapta, ami eddig hiányzott az életéből: egy közösséghez való tartozást, figyelmet, törődést és szeretetet. Legnagyobb gondja nem a szabadságának ideiglenes korlátozása volt, hanem az, hogy Grizz valamikor biztosan szexelni akar vele, majd a későbbiekben az orális szex intimitása. Ez az intimitás-dolog egyébként nagyon ismerősen cseng, s több helyen is találkozhattunk vele, csak a csókkal kapcsolatban.

Ginny/Cicc, mint hősnő nem lett a kedvencem, és egyetlen percig sem szimpatizáltam vele, viszont Moe-val a gót lánnyal igen, ahogy Grizzel is, annak ellenére, hogy a felületes olvasó számára ő csupán egy kegyetlen bandavezér. Pedig nem az. Grizz csak azokat bünteti – s teszi ezt meglehetősen kegyetlenül –, akik a banda szabályai vagy tagjai ellen vétenek, veszélybe sodorva mindazt amit a Sátán Serege jelent és addig elért. Még a holttestekkel sem kell vesződni, hiszen Evergladesben székel a banda, a kerítésen túl ott a mocsár, s a krokodilok mindig éhesek. A banda neve senkit ne tévesszen meg, szó sincs sátánizmusról vagy más okkult praktikákról, bár még Grizz kutyái is Damien és Lucifer névre hallgatnak.

“… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”

Ez a történet erről szól: Ginny és Grizz szerelméről, kapcsolatáról, ami ugyan meglehetősen bizarr körülmények között materializálódik, de ne magyarázzunk bele többet, mint ami ott van. Ezen a szerelmen bukik el Grizz a bandából való kiszállás előtti utolsó métereken. Meg Ginny hülyeségén.

Nincs boldog végkifejlet, bár ez nézőpont kérdése, annak, hogy kinek melyik szereplő a szimpatikusabb, kivel azonosul jobban. Viszont van epilógus, ami ismét csavar egyet a történeten és új megvilágításba helyez történéseket… és ami miatt nekem ott pislákol lelkemben a remény, hátha Grizz mégsem…

A Kilenc perc egy 18 éven felülieknek ajánlott történet a benne többször is előforduló erőszakos cselekedetek miatt. Ha annyiszor 1 (itt tetszés szerint behelyettesíthető bármilyen pénznem) lenne a zsebemben, ahány kiskorú ezt a történetet elolvassa, akkor gazdag nő lennék. De nem baj, mert ha csak egyetlen túlzott önbizalomban és magabiztosságban dagonyázó tizenévest is gondolkodásra késztet majd cselekvés előtt, akkor már érdemes volt ezt a könyvet megírni.

Most nem lesz a tőlem megszokott “ízlések és pofonok”, hanem két közhelyet pufogtatok el helyette: “alma nem esik messze a fájától” és “a tanítvány túlszárnyalja mesterét”. A könyv olvasása után mindenki számára egyértelmű lesz miért mondtam/írtam ezt.

 A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Out of Time

3. A Gift of Time

Nyereményjáték

  Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.

   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

   Az olasz stílus és elegancia szimbólumának számító robogó márka 1946-ban világot látott első darabjai erre a névre hallgattak.

a Rafflecopter giveaway

09.25. – Angelika blogja

09.27. – MFKata gondolatai

09.29. – Sorok között

10.01. – Könyvvilág

10.03. – Betonka szerint a világ
10.05. – Dreamworld

Kristen Ashley - A motoros

Álomférfi 4

Tyra Masters annyi drámát átélt már, ami egy egész életre elég lenne. Most úgy néz ki, hogy végre rátalált a jó útra, és egy nyugodt élet vár rá. Ám ekkor találkozik álmai férfijával. A tetovált, izmos motoros tequilával kínálja, és olyan szexuális élménnyel ajándékozza meg, amelyről addig álmodni sem mert. De Tyra tudja, hogy nem a forró szex meg a tequila homályosítja el az ítélőképességét. Ez az a férfi, akire mindig is vágyott. A baj csak az, hogy sajnos ő az új főnöke is…

Gabo, 2017

Eredeti mű: Kristen Ashley – Motorcycle Man

Az Álomférfi sorozat negyedik, befejező része – az, amire nagyon sokan vártak, én is. Vártam, mert az előző három részből megismert szuperzsaruk után arra gondoltam, hogy most majd jön Tack a motorján és ez egészen más lesz, eltér majd a szerző által bemutatott sablontól.

Hát, nem tért el. Nem voltak szuperzsaruk, voltak helyettük szupermotorosok, tehát még több tesztoszteron, még több felsőbbrendűség és flegma. És még több használati tárgyként kezelt nő.

“Mivel türelmes vagyok, elmagyarázok neked még néhány dolgot. Például azt, hogy nem köthetsz meg egy olyan férfit, mint én vagyok. Azt nem teheted, Tyra. Ha megpróbálod, azon fogod kapni magad, hogy szélnek vagy eresztve.”*

S e mellett természtesen orosz maffia, drogok, az előző részekből már ismert szuperzsaruk és a szupernőik, valamint természetesen Elvira és a Cosmopolitan koktéljai. Meg szex. Sok-sok szex.

Ebbe a világba - a Chaos motorosbanda világába csöppen bele a mélységesen vallásos szülei életvitelétől hidegrázást kapó Tyra, aki már nem egy mai csirke. Mellesleg a sorozat egyetlen főhőse sem tizenéves, az ifjoncok megmaradnak a háttérben mellékszereplőként.

Tehát Tyra részt vesz egy motorosbulin, összejön a dögös bandavezérrel, szex után a pasi lapátra teszi, aztán két nappal később kiderül, hogy a fickó az új főnöke és reggel, éhgyomorra épp egy másik nőnek a torkán nyomja le a nyelvét. Mert ilyen a motorosok világa: szabadok, függetlenek, a hűség pedig nem igazán opció még az elkötelezett párok esetében sem.

A történet során betekintést nyerünk abba, hogy milyen egy motorosbanda belülről nézve. Megismerhetjük a tagok mentalitását, a szabályaikat, azt, hogy milyenek azon túl, hogy egy-egy böhömnagy motorral dübörögnek fel-alá. És megtudhatjuk azt is, hogy abban a konfigurációban a nők nem számítanak, ők csak ideig-óráig tartoznak egy-egy taghoz, ha ráuntak akkor annyi neki.

Tyra és Tack (született Kane Allen) természetesen vonzódik egymáshoz, össze is jönnek, bár Tyra nem igazán tudja elfogadni azt, hogy a férfi (vagy bárki más) megmondja neki, hogy mit csináljon és/vagy rákényszerítse az akaratát. Ezért többször is megpróbálja bedobni a törölközőt és szakítani a motorosvezérrel. Ebből az elhagyom-maradok játékból is kicsit sok volt.

“El kell fogadnod, amit adok, Vöröske. Nem fogsz felmondani. Nem fogsz eltűnni. Ott leszel, ahol én akarom, azt teszed, amit mondok neked, és meghallgatod, amit mondanom kell, mert ha nem, akkor megtalálom a módját, hogy rávegyelek.”*

S hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, Tackhez költözik két kamasz gyermeke (mindketten imádják Tyrát az első pillanattól, mert hogy is lehetne ez másképp) és megjelenik a színen a mocskos szájú, hiszterikus ex-feleség, Naomi is, aki a bajkeverésen túl némi anyagi juttatás ellenébe még gyermekeiről is hajlandó lenne lemondani.

Többet vártam a történettől. Szó se róla, szórakoztató volt olvasni, ahogy Tyra és Tack be-beszólogat egymásnak, mert azért Tyra sem volt egy templomajtó, de ezen túl semmi más nem volt ami miatt esetleg az újraolvasósok közé sorolnám a könyvet.

A történet nagy része tele van az élet nagy dolgairól valamit múltbeli történésekről szóló monológokkal. Dagonyázás a boldogtalan gyermekkor és múlt emlékeiben olyan magyarázom a bizonyítványom módon – már amikor épp nem szexelnek. Ó, és “bébi”-vel, számszerint 224-gyel, ami mellé még jön a cuki, az aranyos és az édesem. És ezek nagy része (az édesem kivételével) a macsó motorostól származik, akinek az ereiben nem is vér folyik hanem tesztoszteron és a felsőbbrendűségénél csak a nagyképűsége nagyobb. Ez a Tack nem az előző részekből megismert férfi. Igen, ez a sorozat macsó férfiakról szól, de itt a szerző annyira túlzásba vitte, hogy Tack egy sztereotípikus agyontetovált, agresszív izomagynak jön le, Harleyval a lába között. Tyra pedig meglehetősen határozatlan abban, hogy elhagyja-e vagy sem, bár amilyen erőszakosan nyomul a fickó, a lelépés nem igazán opció.

S természetesen ott a történet és a sorozat méltó lezárása, az univerzális happy end, amikor a sorozat valamennyi szereplője, valamennyi előző részben megismert szuperzsaru plusz szupermotorosok serege ismét akcióba lendül a szervezett bűnözés, ez esetben az orosz maffia ellen. S ha már olyan jól együttműködtek a közös ellenség kiirtásában, akkor miért is ne lenne egy nagy, közös buli is a végére – annyira kellett oda ez a habos-babos megoldás, mint döglött lónak a patkó.

Voltak olyan epizódjai a történetnek, melyeket nem is értettem, hogy miért kerültek oda. Símán ki lehetett volna hagyni, mert nem osztott-szorzott a cselekmény szempontjából. Ilyen volt, például a nagynéni-nagybácsi látogatása. Igaz az alezredes (micsoda véletlen!!) nagynéni az egyetlen szimpatikus szereplő a történetben, nekem legalábbis ő lett a kedvencem, de az ő karaktere akár ki is maradhatott volna.

A kedvencem továbbra is a sorozat első része marad. Ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert bár a történet ígéretes volt, de a kivitelezés nagyon felületesre sikerült. Néhol már-már gicsesnek mondható az, ahogy az izomagy Tack (bár a beceneve szerint vágnia kell az eszének) gügyög szerelmének, addig a pillanatig, amíg a nő azt teszi amit ő akar. Mert ha nem, akkor leordítja a fejét. S mindenki másét is, aki ellent mer mondani neki.

Kiszámítható, semmi extra csavar, semmi meglepetés. Nekem ez egyszerolvasós marad, de természetesen az ízlések és a pofonok.

 * Kristen Ashley  - A motoros, Gabo, 2017

A sorozat előző részei a Gabo Kiadótól: 

1. A titokzatos Ő, 2015

Mystery Man

2. A vadember, 2015

Wild Man

3. A nyomozó, 2016

Law Man

Fern Michaels - Kesztyűs kézzel

Sisterhood 1

A ​szórakoztatóan izgalmas sorozat első darabja egy csapat különleges nő nyomába ered, akik elhatározzák, hogy lépésről lépésre kivívják a maguk igazát. Nikki Quinnt felfoghatatlan csapás éri, amikor legjobb barátnője, Barbara egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, a gázoló ráadásul diplomáciai mentességet élvez. De míg Nikkinek ott van a munkája és a szereleme – a helyettes államügyész Jack Emery –, addig Barbara anyjának, Myrának semmi nem marad, amiért érdemes lenne élnie. A bosszúvágy és a harag poklában vergődve Myra már-már egészen elemészti magát, amikor… egy nap a tévéhíradóban megpillantja Marie Lewellent, akinek a lánya egy gyilkosság áldozata lett. Az asszony saját kezébe veszi a bíráskodást, és lelövi a lánya gyilkosát. Myra fejében ekkor megszületik a gondolat, és egy hónap múlva Nikkivel összetoboroznak egy női csapatot, amelynek tagjaiban egyvalami közös: kivetette őket magából az amerikai igazságszolgáltatási rendszer. A lesújtott lányok azonban nem törnek meg, sőt, készen állnak rá, hogy felvegyék a harcot a sorsukkal, és elégtételt vegyenek a bűnösökön. 

Elsőként Kathryn, a kamionsofőr ügyét veszik kézbe. Kathrynt sok éve megerőszakolta három motoros egy autópálya menti parkolóban, miközben mozgásképtelen férje tehetetlenül végignézte a kamionból. A szövetségbe tömörülő nők kidolgozzák a bosszút, de mivel a széthúzás is felüti köztük a fejét, megjósolhatatlan, hogy működni fog-e terv – mígnem elérkezik az igazság pillanata.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Fern Michaels – Weekend Warriors, 2001

Bár magyar nyelven már több könyve is megjelent a szerzőnek, eddig még semmit nem olvastam tőle. Ha a kiadó folytatja a sorozatot – s remélem fogja – akkor én bizony elolvasnám valamennyi részét (legalábbis most, az első rész olvasása után így érzem), mert nem egy habos-babos történetről beszélünk, bár annak a valószínűsége, hogy a leírtak így, egy az egyben megtörténjenek nagyon csekély.

Igen sorozatról beszélhetünk, méghozzá nagyon hosszú sorozatról, ugyanis a Sisterhood (Testvériség) épp a huszonnyolcadik részénél tart, bár a nyolcadiktól kezdődően egy másik, a Rules of Games (A játék szabályai) sorozatba folyik bele. Meg lehet nézegetni a Goodreads-en

A fülszöveg még sokat is mesél arról, hogy mi várható ettől a történettől. Néhány nő, akiket az igazságszolgáltatás amúgy is lassan örlő malmai fájadalmukban magukra hagytak és hála az ügyvédi csűrés-csavarásnak bántalmazóik szabadon elsétáltak, szóval ez a néhány nő összefog és olyan törvényen kívüli Chales Bronsonos módon igazságot szolgáltatnak maguknak.

Az egész művelet “agya” Myra Rutledge, aki saját születésnapján vesztette el lányát egy autóbalesetben, a vétkes pedig diplomáciai mentessége miatt megúszta. És vele tart nevelt lánya, Nikki Quinn, ügyvéd is.

Hogy pontosan kicsoda is Nikki Quinn, azon túl, hogy Myra kis korában magához vette és lányával együtt nevelte fel, nem derül ki a történetből. Valószínűleg egy későbbi részben fény derül arra is, hogy hová lett  Nikki biológiai családja. Egyelőre csak annyit lehet róla tudni, hogy együtt nevelkedett Myra lányával, akit testvérként szeretett, ügyvéd és Jack Emery álamügyész volt barátnője – kettejük kapcsolata nagyon közel állt az eljegyzéshez, míg a szakmai ego közbe nem szólt. Maga Myra is úgy tekint rá mint fogadott lányára és soha nem tett különbséget a két lány között.

Tehát Myra egy… nevezhetnénk bűnszervezetnek is azt amit létrehoz, de ő azzal a céllal alapítja meg ezt a csapatot, hogy mindegyik nőnek – tehát lánya elvesztése miatt saját magának is – valamilyen formában igazságot szolgáltassanak. Olyan szemet szemért, fogat fogért módon. Van közöttük plasztikai sebész, aki nem gyakorolhatja szakmáját mert hűtlen férje, egy szenátor, HIV vírussal fertőzte meg, kertész, akinek apja prostítúcióra kényszeritette keleti származású anyját, átvert bróker és építész, megerőszakolt kamionsofőr. Felnőtt nők, nem viháncoló ifjak.

Myra megteheti ennek a szervezetnek a felépítését, mert kőgazdag és segítségére van Charles, midenkori szerelme, egy volt MI6-os ügynök. Charles-szal kapcsolatban úgy éreztem, hogy kicsit elfutott a ló a szerzővel, mert azért az angol királynő nem telefonál sehová, senki érdekében – megvannak erre az emberei. S ha már a negatívumokról esik szó, akkor bizarrnak és feleslegesnek tartottam a történetbe beleszőtt paranormális elemeket, mint például az elhunyt Barbara Rutledge szellemével folytatott beszélgetések, vagy az egyik hölgy látomásai.

Ez az első könyv Kathryn, a három motoros által megerőszakolt kamionsofőr története, akit egy félreeső parkolóban tepert le a három férfi, és magatehetetlen, beteg férjének végig kellett néznie. Akkoriban beteg férje kísérte el útjaira, mostanában Murphy, egy hatalmas német juhász kutya a társa.

Most, férje halála után elérkezettnek véli az időt a bosszúra. Mivel annak idején nem jelentette fel az elkövetőket, a törvény nem tett igazságot, most pedig már késő is lenne jogi úton elégtételt venni. Különben sem hinne neki senki, hiszen a három férfi jelenleg köztiszteletben álló tagja a közösségnek.

S miközben a nők Kathryn visszavágásán dolgoznak, a társaság nyakába liheg Jack Emery államügyész, aki Marie Lewellen eltűnése ügyében nyomoz, annak a nőében, aki saját kezébe vette az igazságszolgáltatást és a lánya gyilkosát a bíróság lépcsőjén lőtte le. Az ő esete volt az, ami Myrát kirángatta lánya halála utáni hosszas katatóniából és aki az egész igazságosztó szervezetnek az ötletét adta. Jack pedig meg van győződve, hogy Myranak, és lehet Nikkinek is, köze van a vádlott és családja felszívódásában.

Nem mesélem el milyen módszerrel vág vissza Kathryn az erőszaktevőknek – nem kell nagy fantázia kitalálni, tíz nőből kilencnek ez jutna az eszébe –, rajtad áll, hogy felfedezd miként valósul ez meg. A kötet végén beleolvasót kaptunk a következő részből, melynek címe Elégtétel és Alexis, a színes bőrű brókerhölgy története lesz. Hogy mikor fog megjelenni, fogalmam sincs.

A történetnek voltak hiányosságai, de ennek ellenére pörgős volt, szórakoztató és teljes egészében erotikamentes. Nekem bejött, kiváncsian várom a folytatásait, minél hamarabb, annál jobb. De természetesen az ízlések és a pofonok…

 A sorozat további, angol nyelvű részei - a 8-28 részeket a Rules of Games sorozathoz is soroják

2. Payback

3. Vendetta

4. The Jury

5. Sweet Revenge

6. Lethal Justice

7. Free Fall

Maya Banks - Utolsó lélegzetig

Slow Burn 4

Eliza ​Cummings börtönbe juttatta a gonosztevőt, aki még ártatlan tinédzser korában fogságban tartotta és terrorizálta őt. Később munkát vállalt a Devereaux Biztonsági Szolgálatnál, ahol olyan szörnyetegekkel számol le, amilyenné kis híján ő maga is vált. Senki nem tud a legsötétebb, legszégyenletesebb titkáról, még azok sem, akik a legközelebb állnak hozzá. A gyilkos azonban egy jogi kiskapunak köszönhetően hamarosan kiszabadul, és csak idő kérdése, hogy megkeresse Elizát. A lánynak nincs más választása, mint hogy elmeneküljön, és elcsalogassa a szörnyeteget azoknak az embereknek a közeléből, akiket szeret.

Wade Sterling mindig is a saját szabályai szerint élt, és senkinek nem tartozott felelősséggel. Sosem állította magáról, hogy jó ember, ráadásul egyáltalán nem olyan, mint amilyenek a hősök lenni szoktak. Wade soha senkit nem enged olyan közel magához, hogy az illető bepillanthasson az áthatolhatatlan maszk mögé – van azonban egy nő, aki fenyegetést jelent a gondosan kordában tartott önuralmára. Wade egy golyó elé ugrott ezért a nőért, és ennek komolyabb következményei lettek a húsába fúródó fémdarabnál. Bármit tesz, képtelen kiverni a fejéből a lányt, aki olyan bátor, mint egy harcos, és gondolkodás nélkül kockára teszi az életét másokért. A halálra rémült Eliza láttán Wade rögtön tudja, hogy nagy a baj, a bolond nőszemély ugyanis nem szokott félni semmitől. Amikor a lány megpróbál elszökni, a férfiban lakozó vadállat kitör a megtévesztően csiszolt máz alól, és éktelen haragra gerjed. Eliza az övé, akkor is, ha a lány ezt még nem tudja.

Eliza ezúttal nem a védelmező szerepét fogja játszani, hanem őt fogják megvédeni, mert amíg Wade él és mozog, addig senki sem bánthatja azt, aki az övé.

Harlequin Magyarország, 2017

Eredeti mű: Maya Banks – With Every Breath, 2016

A lány nőiessége sóhajtozott és dorombolt, a szigorú parancs ellenére, hogy maradjon veszteg, és ne reagáljon. De kit akart átverni? A terem már így is tele volt dögös pasikkal, és elég tesztoszteronnal ahhoz, hogy egy bárka elringatózzon rajta, és akkor még bejön a színtiszta alfahímek négy, ínycsiklandó példánya? Eliza valósággal úszott a férfihormonban.

(Maya Banks – Utolsó lélegzetig, Harlequin, 2017)

Ínycsiklandó idézet, ugye? Olyan igazi Maya Banks-féle sikamlósság… és körülbelül ennyi van benne a sikamlósságból, mert a többit teljesen más tölti ki. Nem szex. Az csak elvétve van benne, mutatóban, tehát semmi olyan, mint amit a szerzőtől a rajongótábora megszokott.

Nem mondanám, hogy nagy Maya Banks rajongó lennék, de azért szinte mindent elolvastam, amit magyar nyelven tőle megjelentettek ilyen-olyan kiadók. Azért csak szinte, mert voltak olyan írásai is, melyek nem feleltek meg az ízlésemnek és általában 50 oldal után passzoltam. Nekem nincs lelkiismereti problémám abbahagyni egy könyvet, ha nem tetszik, bár most se lett volna.

   Dobhatja a követ aki akarja, nem érdekel: ez nagyon gyenge volt, és el is mondom/írom, hogy miért.

Először is azért, mert egy sorozat negyedik része, az előző részek nem jelentek meg magyar nyelven, nem is lehet tudni, hogy megjelennek-e valaha, azt sem hogy a folytatásában levő rész lesz-e – bár úgy hallatszik, hogy jövőre megjelenik magyar nyelven, de erre azért nem vennék mérget. Angol nyelven az idénre várható a hatodik rész is. Igen, elhangzott már több helyen is, hogy a kiadónak nem sikerült megszereznie az első három rész kiadási jogát. Akkor miért vette meg a negyediket? Elolvasta egyáltalán valaki ezt a könyvet vásárlás előtt, vagy hagyatkoztak egy felületes szinopszisra? S ha annyira ragaszkodtak a szerzőhöz, miért nem vásárolták meg egy másik sorozatának a kiadási jogait? Van bőven belőlük, a szerző nagyon termékeny, még skótos klasszikus romantikus sorozatot is írt.

   Nehezményeztem azt is, hogy az előző részek hiányában, csak találgatni  lehetett ki kicsoda a történetben, milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen eseményekre is utalnak a gyakran előforduló megjegyzések, elmékeztetők – ugye, ha az első három részt is olvashattuk volna, akkor azt is tudnánk, hogy mi az a DBSZ – mondjuk a nevén túl, mert az kiderül a fülszövegből –, ahol a főhősnőnk dolgozik.

Úgy néz ki, hogy a szerző mostanság túl sok szappanoperát néz, az olyan Mentalista és Gyilkos elmék féléből, mert az ominózus DBSZ alkalmazottai valamennyien természetfeletti tulajdonságokkal rendelkeznek. Hogy kicsoda és épp milyen tulajdonsággal bír, azt nincs honnan tudni, mert ugye nem ismerjük az első három rész tartalmát, sem a szereplők tulajdonságait. Csupán az egyik hölgyről derül ki, hogy gondolatot olvas.

   No, térjünk a cselekményre. A főhősnőnk 16 évesen börtönbe juttatott egy szadista pszichopatát, akinek szintén természetfeletti képességei vannak és ennek segítségével manipulálni tudja az emberi gondolatokat. Olyan jól, hogy 10 évnyi börtön után most szabadulni fog. S ezen a főhősnő elmorfondírozik, hibásnak érzi magát az álozatok halála miatt – és teszi ezt a könyv kétharmadán keresztül, annak ellenére, hogy semmi köze nem volt hozzá. S időnként, hogy kitörjön  a sémából, egymásra morognak a férfi főhőssel, Wade Sterlinggel, aki természetesen dögös és ellenállhatatlan. Ezen túl meg módfelett zavaros, hogy kicsoda-micsoda is ez a Wade Sterling, mert ugye valamikor ő is DBSZ alkalmazott volt, de pillanatnyilag egy művészeti galériát vezet, de amikor a hősnőnk hátsóját kell menteni, egy egész hadsereget képes mozgósítani.

S ha már beszéltem a férfi főhősről, ejtenék néhány szót a nőiről is. Soha ennyire antipatikus hősnőt. Valószínűleg egy erős női szereplőt szeretett volna alkotni, helyette kaptunk egy agresszív, flegma, tudálékos és buta mint hat pár rendőrcsizma nőt, annak ellenére, hogy a szerző többször is kihangsúlyozza kiemelkedően magas IQ-ját. Talán egyszer utána kellene olvasnia miről is szól az az IQ, ha már olyan előszeretettel csapja szereplőihez a kiemelkedően magas intelligencia koeficienst - természetesen az utolérhetetlen dögösség mellé, mert ugye a szereplők még véletlenül sem hétköznapi emberek, akik olyan hétköznapian néznek ki, hanem minden szereplő ellenállhatatlanul vonzó.

   Miután a könyv nagy részében semmi sem történik, az utolsó oldalakon megoldódik a sok évvel korábban kreált konfliktus. A két főhős bevallja egymás iránti szerelmét, s még egy-két lövés is eldördült, mert ugye kompenzálni kell azt, hogy valamikor (mert ugye nem olvastuk az első három részt) Wade kifogott egy Elizának szánt golyót. Most fordítva lesz: Eliza fogja ki a Wadenek szánt golyót és akkor most egálban vannak. No, és sor kerül a kötelező erotikus jelenetre, szexelnek összesen kétszer, egészen langyosan a szerző korábban olvasott írásaihoz képest. Tehát, aki csupán a szerzőre jellemző erotika miatt olvasná a könyvet, az ne tegye. Több erotika van az Ezeregy éjszaka meséiben mint ebben.

Az én olvasatomban ez erősen felejtős volt. Kidolgozatlan, elnagyolt, a hangsúly a lelki nyomoron van, ami meglehetősen erőltetett. Nem vagyok érdekelt sem az előző részeiben, de a folytatásaiban sem… de természetesen az ízlések és a pofonok.

A sorozat angol nyelvű részei:

1. Keep Me Safe

2. In His Keeping

3. Safe at Last

5. Just One Touch