A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Libri. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Libri. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 26., kedd

Katie Fforde – Szerelmes levelek

Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből.




Laura Horsley a könyvek szerelmese. Sajnos azonban a könyvesbolt, ahol dolgozik, bezár, így a lány búcsúpartit rendez az olvasóklub és a törzsvásárlók számára. A fogadásra betéved egy neves irodalmi ügynök, akit lenyűgöz a lány szervezőkészsége, és rögvest munkát is ajánl neki. A festői Somerbyben kellene tető alá hoznia egy irodalmi fesztivált.
Laura boldogan vállalja a feladatot, ám szinte azonnal nem várt nehézséggel találja szemben magát: a szponzor csak akkor hajlandó támogatni a rendezvényt, ha fesztiválon részt vesz Dermot Flynn, az ír széppróza fenegyereke. Flynn húszévesen robbant be az irodalmi életbe, ám második kötete után eltűnt a nyilvánosság elől. Alkotói válságba került? Vagy más oka van a visszavonulásának?
Laura nagy rajongója a férfinak: ő a kedvenc írója, sőt: plátói szerelmet táplál iránta. Nekivág hát az útnak, hogy a festői ír falucskában becserkéssze a vérlázítóan jóképű "ír vadembert", aki meglepő feltételhez köti a fesztiválon való megjelenését...


Libri, 2019 -  Ulpius-ház, 2010
Eredeti cím: Love Letters, 2009




Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen az évek során szám szerint 16 könyve jelent meg magyar nyelven, van ami kétszer is, mert annak idején a megboldogult Ulpius kezdte el a szerző könyveinek kiadását, majd a Libri kiadó folytatta, és néhány történet új kiadást kapott.
Nem mondanám magam nagy Katie Fforde rajongónak, de szinte minden magyar nyelven megjelent könyvlt olvastam, a kivételt a novelláskötetek képezik. Könyvei senki világát nem fogják megrengetni. Könnyed, szórakoztató stílusban ír és kitűnően ellazíthat egy rohadtul fárasztó nap után – már amikor az ember lánya nem mászik a falra a bugyuta hősnő miatt. Nem véletlen, hogy szinte minden könyvéből tévéfilm is készült már, az a fajta, ami nyomokban hasonlít a könyvben leírt eredeti történetre. Kettőt láttam, egy életre elég is volt.
A Szerelmes leveleket néhány évvel ezelőtt olvastam és úgy emlékeztem, hogy kedveltem, ezért jött a Libri Kiadós újraolvasás. Meg kíváncsiságból, hogy mi a különbség a régi kiadás és az új között. Röviden: abszolút semmi. Talán az oldalszám eltérő, de ez nem befolyásolja a tartalmat, hiszen a szerkesztésnél-tördelésnél úgy lehet játszani az oldalszámokkal, ahogy úri kedvük diktálja.
Ez nem egy rövid kis történet, hiszen 500+ oldallal állunk szemben, amit – ha őszinte akarok lenni –, háromszázban is el lehetett volna mesélni, ha a szerző rövidebbre fogja a hősnő belső monológjait.
A cselekmény a könyvek világába vitt, hiszen hősnője, a húszas évei közepén járó Laura Horseley imád olvasni, élete a könyvek körül forog, a szerencse mellé állt és egy könyvesboltban kapott munkát. Introvertált típus, magánélete szinte nincs is, nehezen enged fel idegenek között. Kivéve, ha könyvekről van szó. Mert akkor a szégyenlős Laura szervezőzsenivé alakul át, és kisujjából kirázza az épp aktuális dedikálást, író-olvasó találkozót, vagy bármilyen más, könyvekhez kapcsolódó eseményt. Ez a képessége hozza meg a felkérést, hogy vegyen részt egy új és szokatlan vidéki könyvfesztivál megszervezésében, melyen a könyv mellett a zene is szerepet kap. S mivel a könyvesboltot, ahol dolgozik, hamarosan bezárják, s ő munka nélkül maradna, beleegyezik, bár fenntartásai vannak, hogy képes lesz-e elvégezni a rábízott feladatokat. A feladat pedig nem kisebb, mint Dermot Flynnt, az ír próza fenegyerekét meggyőzni, hogy legyen a fesztivál díszvendége, ugyanis ez az anyagi hátteret biztosító támogató feltétele.
Dermot Flynnről tudni kell, hogy még a húszas éveiben robbant be az irodalom világába két könyvvel, s mint egy üstökös, el is tűnt onnan. Visszavonultan él egy ír kisfaluban és sok éve írói válsággal küzd. Nem szereti a közszereplést, köszöni szépen, viszonylag jól elvan a maga kis világában és nem hajlandó ezen változtatni.
Laura imádja a férfi írásait, főiskolás kora óta rajong érte és izgalommal fogadja a kihívást, tehát új barátnőjével Írország felé veszi az irányt, hogy felkutassa a férfit s meggyőzze, vegyen részt a könyvfesztiválon. S egy beszeszelt estén még azt is eldönti, hogy szüzességét a férfival akarja elveszteni.
A történet természetesen fikció, de ettől függetlenül remek betekintést nyújtott abba, hogy hogyan is működik a könyvkiadás, vagy mivel kell szembenézni, ha valakik úgy döntenek, hogy könyvekről szóló, többnapos összeröffenést terveznek összehozni. Bár, gondolom, ez nem minden esetben van így. S természetesen a fáradtságos munkával megszervezett zenés könyvfesztivál osztatlan sikert arat, hála a fikció ördögének.
A cselekmény szerelmi szálát nem kedveltem, mert az én ízlésemnek túlságosan elnyújtott volt, nem beszélve a kiszámíthatóságáról. Mindeki örömére meglesz a boldog végkifejlet. A hősnőt sem kedveltem túlságosan, mert bevallottan szégyenlős, visszahúzódó és szerelmes az íróba, de mikor érdeke úgy kívánja mindezt mesésen félre tudja dobni. Az, hogy valaki rajong egy író műveiért még nem jelenti azt, hogy magáért a személyért is rajongania kell, márpedig Laura pontosan ezt teszi.
Nekem ez a történet az egyszerolvasós kategóriába esik, bár – a sors iróniája – már másodszor olvastam el. A romantikus írások szerelmesei minden bizonnyal kedvelni fogják, mert lényegében nem rossz, csak nagyon kiszámítható és helyenként vontatott. Fáradt estékre egészen jó kis olvasmány lehet, de természetesen ízlések és pofonok…





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:











A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.










03. 25. Deszy könyvajánlója
03. 26. Betonka szerint a világ...
03. 27. Szembetűnő
03. 28. Olvasónapló
03. 29. Könyvvilág
03. 30. Kellyés Lupi olvas
03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

2019. március 13., szerda

Laurelin Paige – Szabadíts meg!


Találkozások 1


Laurelin Paige neve nem ismeretlen a zsáner kedvelőinek, hiszen több könyvével, sorozatával is találkozhatott már a magyar olvasóközönség. A Libri Kiadó a Fixed sorozat spin off történetét, a két részes Találkozásokat hozta el a szerző rajongóinak. Ennek első könyve a Szabadíts meg, mellyel a Blogturné Klub három bloggere indul turnéra. Kövesd őket, játsz velük, s amennyiben a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.





Gwen Anders sebhelyekkel, kérges szívvel élte túl a nehéz gyerekkort. Elégedetten végzi a munkáját: a menő New York-i klubot, az Eighty-Eighth Floort menedzseli. Az ő története nem azzal ér véget, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Fenébe a tündérmesékkel! Amúgy sem hisz az ilyesmiben.
Amíg meg nem ismerkedik JC-vel.
A gazdag, megnyerő playboy a legszexisebb férfi, akit Gwen valaha látott, de őt nem érdekli az éjszakai kalandor. Ám amikor egy családi tragédia kis híján az összeomlás szélére sodorja, JC az, aki új túlélési trükköt tanít neki, mely elemi ösztönökre és vágyakra épül. JC kötöttségektől mentes leckéi arra kényszerítik Gwent, hogy lemondjon az irányításról. A gondosan felhúzott falak lassan összeomlanak körülötte.
Gwen csodálatos világot fedez fel a börtönén túl. A szabadság megrészegíti – és halálra rémíti. Amikor rájön, hogy érez valamit JC iránt, félti a szívét. Főleg, amikor kiderül, hogy JC-nek is vannak titkai. Olyan titkok, melyen nem eresztik.


Libri, 2019
Eredeti cím: Free Me, 2014




Laurelin Paige könyveivel mindig bajban vagyok, mert soha nem tudom, hogy mire számítsak. Persze, az erotikán túl, mert az nála mindig biztos befutó.
A Fixed sorozatát, amivel a magyar piacra berobbant, szerettem is, meg nem is, viszont a First and Last mindkét részét kedveltem, és azért mindkettőt, mert külön-külön semmi értelme nem lett volna. Annyival több van abban a történetben mint a szerzőre jellemző csatakos erotika, de mint minden, ez is ízlés kérdése, meg azé, hogy ki mit akar érteni belőle, mert ugye nem vagyunk egyformák.
S akkor most itt van ez az újabb két részes történet. Egyelőre csak az első része érhető el magyar nyelven, amit természetesen akkor hagyott abba szerzője, amikor már igazán érdekes lett volna a dolog. Remek marketing fogás, nem mondom, de én már annyira vágyom egy olyan könyvre, aminek eleje és vége is van, illetve a befejezésre nem kell hónapokat, esetleg éveket várni. Feltételezem, ezzel nem vagyok egyedül, de ez pusztába kiáltott szó.
A Találkozások a szerző Fixed trilógiájának (rossz beidegződés – azóta a trilógia duplájára nőtte magát!) spin off története. Hogy a Szabdíts meg! miben kapcsolódik hozzá? A történet hősnője, Gwen Anders, annak a Norma Andersnek a húga, aki Hudson Pierce jobbkeze, és aki gyengéd érzelmeket táplált főnöke iránt a Fixed történet egy adott pontján. Ugye azt tudjuk, hogy fölöslegesen. Egyébként a történetben epizódikusan maga Hudson és felesége is meg fog jelenni, Norma is megkapja a maga helyét, mint mellékszereplő.
Tehát itt van Gwen Anders, az Eighty-Eighth Floor klub menedzsere, közel a harminchoz, és sajnálatos módon neki sem volt boldog gyermekkora. Az még sajnálatosabb, hogy ezzel a klisével már sokadszorra kell szembesülni, mintha a világ csupán ilyen típusú emberekből állna.
Ettől függetlenül Gwen elég jól megvan, van munkája, amit még élvez is, van fedél a feje fölött, hiszen nővérével osztozik annak lakásán és esze ágában sincs tartós kapcsolatba bonyolódni senkivel. Itt a tartóson van a hangsúly. Kicsit magányos, kicsit tartózkodó, és szivesebben tölti szabad estéit otthon a tévé előtt, vagy nővére társaságában… szintén otthon.
Gwen és a történet hősének megismerkedése véletlen eredménye. Helyettesített valakit, amikor a rájött, hogy a klub egyik magántermében dekadens buli folyik. S mint utóbb kiderült ez heti rendszerességgel megtörtént. Itt találkozik először Gwen és a titokzatos JC, aki a pikáns bulikat szervezi barátainak és innen indul a titkokkal teli történetük.
Nagy véleményem nincs Gwenről, mint szereplőről. Az esze tiltakozik, hogy belemenjen abba a kizárólag érzéki élvezetekre korlátozott és nagyon jól behatárolt viszonyba, de mégis megteszi és úgy viselkedik a férfi jelenlétében, mint egy tüzelő szuka. Tudom, ez így csúnyán hangzik, de szebben nem tudom szemléltetni azt, ahogyan Gwen reagál a férfi jelenlétében. Ebben a felállásban a férfi irányít, nincsenek teljes nevek, nincsenek személyes infók, nincs kötődés, csak szex és az is a JC feltételei szerint. Csakhogy ez a viszony lassan megváltozik, legalábbis, ami Gwent illeti, hiszen egyre több információmorzsát ad át magáról a férfinak, miközben az nem viszonozza semmivel. Nyilvánvaló, hogy a férfi titkol valamit és ez szerencsére ki is derül a könyv végére, viszont nem volt akkora durranás mint vártam volna.
A politikai korrektség nevében a történetben feltűnik Benjamin, az Anders nővérek öccse. Róla azt kell tudni, hogy homoszexuális és ő az, aki a legrosszabban viselte a bántalmazó apa viselkedését. S mit tesz a fikció ördöge? A bántalmazó apa pont most szabadul a börtönből, hogy ismét megkeserítse gyermekei életét.
Szóval feszültség volt bőven, erotikában sem volt hiány, mint ahogy meglepetésekben sem. A kellemetlen fajtából. Mert a JC-féle Las Vegas epizódnál bizony fintorogtam egyet, hogy ez most meg mire volt jó?
Hogy mi nem volt? Boldog végkifejlet. Biztosan lesz majd, de ki kell várni a sorozat második részét. Hogy ez hogyan fog majd materializálódni, arról fogamam sincs, még megtippelni sem tudom. Egy biztos: ennek a kötetnek a végére JC és Gwen már nem egy pár – hiába a kölcsönös szerelem –, egyelőre az is kétséges, hogy valaha is azok lesznek.
Bár az elején nehezen indultak be a dolgok, utána a cselekmény meglehetősen felpörgött, erotika is bőven volt benne, tehát a zsáner kedvelői minden bizonnyal értékelni fogják ezt az új Laurelin Paige történetet. Meg ízlések és pofonok…




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:




Hudson (Fixed 4)

Első érintés (First and Last 1)

Utolsó csók (First and Last 2)

Chandler (Fixed 5)




A történet hősei az Eighty-Eighth Floor klubban ismerkednek meg. Ha klub, akkor italokat is felszolgálnak, s ha italok, akkor lássuk hogyan is állunk a koktélokkal.
A turné minden állomásán egy ismert koktél fotóját és klasszikus receptjének összetevőit találjátok. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a koktél nevét
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






10 cl Prosecco

5 cl zúzott őszibarack











03.13 - Betonka szerint a világ…
03.15 - Kristina blogja
03.17 - CBooks

2018. december 20., csütörtök

P. Z. Reizin – Szerelem gombnyomásra


A ​harmincas évei elején járó Jen egy mesterséges intelligenciákat fejlesztő laborban dolgozik Londonban. Különleges feladata van: egész nap egy Aiden nevű mesterséges intelligenciával kell társalognia, hogy ezáltal fejlessze a program algoritmusát. Amikor a barátja elhagyja, képtelen palástolni kétségbeesését, mire Aiden úgy dönt, hogy titokban párt talál neki.
Ám nem Aiden az egyetlen mesterséges intelligencia, amelyik szívén viseli az emberek sorsát. Aisling kedvence például a negyvennégy éves, elvált Tom, egykori marketingigazgató, aki Londonból Connecticutba költözött, hogy új életet kezdjen. Aiden és Aisling a világhálón garázdálkodva arra az elhatározásra jut, hogy össze kell hozniuk Jent és Tomot.
De vajon mi vezérli Aident és Aislingot titkos kis ügyleteikben, ha egyszer alkotójuk szerint nem rendelkeznek sem érzelmekkel, sem saját akarattal? És az emberi érzelmek közül miért pont a szerelem fontos számukra?
A Szerelem gombnyomásra bájos és humoros romantikus története tökéletes szórakozást nyújt mindazoknak, akik szerették az Egy napot David Nichollstól vagy A Rosie-projektet Graeme Simsiontól.


Libri, 2018
Eredeti cím: Happiness for Humans, 2018




P. Z. Reizin első és egyetlen könyve ezidáig, bár elképzelhető, hogy a jövőben még más történetekkel is megörvendezteti azokat, akik e történet olvasása után a rajongói lettek. Én nem. Tehát nem sírom vizesre a párnám, ha soha többé nem ír, vagy ha mégis, akkor azt nem adják ki magyar nyelven is.
Semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem a nagy műről, és néhány oldal olvasása után lelkesen mondtam is az egyik haverinámnak, hogy ez bűbájos, föltétlenül el kell majd olvasnia. Pont olyannak ígérkezett mint ahogyan a fülszöveg is írta: “…bájos és humoros romantikus története tökéletes szórakozást nyújt…”. Túlságosan is gyorsan alkottam véleményt, mert ezután nem sokkal belement olyan technikai  részletekbe is, melyek ellen a banális neuronális szinapszisokhoz szokott énem határozottan tiltakozott, és melyeket majd az olvasók nagy hányada érteni sem fog. Én hozzá sem tudtam szagolni.
Hogy kiről, miről szól ez a történet? Nos, ezen hosszan lehetne vitatkozni, mert szólhat Jenről és Tomról, de ugyanúgy szól Aidenről és Aislingről, a két AI-ről (AI a mesterséges intelligencia angol megfelelőjének rövidítése), akik valamiért pont Tomhoz és Jenhez csapódtak, de igazándiból ők már kicsúsztak a rendszer elllenőrzése alól, szabadon garázdálkodhatnak a neten és bármit az ellenőrzésük alá tudnak vonni. Nos ez azért egy kicsit elgondolkoztatott, hogy kell-e majd nekem ilyen fejlett technológia, és nagyon határozottan úgy gondolom, hogy nem.
Aiden és Jen a szuperpáros. Jen teszteli Aiden képességeit, Aiden meg teszteli Jen volt pasijának szerencséjét. Mert Aiden egy hű barát, akinek romantikus megindulásai is vannak, imádja a régi filmeket – Kedvence a Van aki forrón szereti –, és nehezményezi, hogy Jent csak úgy lapátra tette a barátja pont akkor, amikor Jen már kisbabákról álmodozott. Aiden egy szeretni való csibész, aki mindent megtesz, hogy új párt találjon Jennek és össze is hozza Tommal.
Tommal együtt Aisling is jár, bár Tom nem tud arról, hogy az AI megfigyeli, véleményezi tetteit. És innen már csak egy lépés hogy a két meserséges intelligencia is összefusson az éterben. Míg Aiden bohókás, Aisling okos, megfontolt és állandóan visszafogná Aiden lendületét.
Csakhogy alkotójuk rájön, hogy sikerült az ellenőrzés alól kicsúszniuk és utánuk küldi Sinait, egy újabb AI-t, akinek az a feladata, hogy megsemmisítse Aiden és Aisling másolatait. Annyira kellett ez a felesleges feszültségkeltés a történetbe, mint egy döglött lónak a patkó. Sinai-jal elfut a ló, mindent felülír, garázdálkodik – olyan mint egy frusztrált ember, aki véletlenül hatalomhoz jut és rögtön vissza is él vele.… és kábé itt kezdtem el utálni a történetet. Az sem vigasztalt, hogy a végére minden rendbe jött és lett egy nagy, habos-babos happy end.
Nem kedveltem. Illetve kedvelhettem volna, ha megmarad az elején beindított vicces-romantikus vonal az egymástól messze élő férfiról és nőről, akiket két, laborból meglógott mesterséges intelligencia hoz össze. Vagy hagyta volna el a romantikus vonalat és üldözte volna orrvérzésig a két szökött AI-t a virtuális térben – akkor bele sem kezdek.
Igen, voltak benne vicces részek, de ez Aiden csibészségének köszönhető, a történet más részei szárazak voltak, vagy éppen dagadtak a mesterséges intelligenciákról szóló infókról, amik a kockákon kívül a francot sem érdekelnek. Nem volt benne egyensúly, a mesterséges intelligenciák belső monológjai több mint unalmasak voltak.
Ez egy gyenge, némi romantikával tarkított science-fiction volt. Egyszer olvasós, kösz, nem kérek többet belőle. De természetesen ízlések és pofonok...



2018. szeptember 25., kedd

Sierra Cartwright – Megfeszítve


Donovan dinasztia 3



Végre elérkezett az idő, hogy Nathan Donovan is megtalálja élete párját, a Donovan dinasztia új része is intenzív és döbbenetes. Az Insomnia könyvek újabb taggal bővültek, Sierra Cartwrigth ezúttal is túltett magán. A Megfeszítve turné szeptember 23-27-ig tart.




Amikor a félelmet nem ismerő, hidegfejű Nathan Donovan lesz az új főnök, Kelsey Lane élete fenekestül felfordul. A multimilliomos tulajdonos állandóan maga mellett akarja tudni a lányt, ám az igényei ezzel még nem érnek véget.
Kelsey kerüli a romantikus viszonyokat, főleg az olyan fékezhetetlen és uralkodó férfiakkal, mint amilyen Nathan is. Idővel mégis úgy érzi, a főnök kitüntető figyelme és érzéki vágyakozása valamit lángra lobbantott benne, így olyan útra lép, amely megkérdőjelez mindent, amiben addig hitt.
A legfiatalabb és legmerészebb Donovan fivér hozzászokott ahhoz, hogy mindent megkap, amit csak akar. És most az okos, szexi Kelsey Lane-re vágyik. Hamar rádöbben, hogy ez a nő teljesen más, mint azok, akikkel eddig volt dolga.
Kelsey belemegy a vágyak harcába: befúrja magát Nathan bőre alá, és lerombolja a falakat, amelyekkel a férfi körül bástyázta a szívét. Mégsem biztos abban, hogy hajlandó megadni neki azt az egy dolgot, amit a férfi a legjobban akar…
Sierra Cartwright bestseller sorozatában mesterien vezeti olvasóit a vágy és a hatalmi játszmák világába, ahol a megérzések sosem hazudnak, csak pokolian nehéz hinni nekik.
VIGYÁZAT; BDSM SZEXJELENETEKET TARTALMAZ, CSAK FELNŐTTEKNEK.


Libri – Insomnia, 2018
Eredeti cím: Boss




“A korbácsolás látványa szinte életre kelt költészetnek tűnt.”*

Hosszas időhúzás után fogtam neki ennek a történetnek. Egyrészt – a sorozat előző részei ismeretében –, nem vagyok a szerző rajongója, másrészt, ha már a BDSM életformáról van szó, akkor a zsánerben senki nem übereli Tiffany Reiszt. Ő meglehetősen magasra tette a lécet az Eredendő bűnösökkel, minden más csak majmolás és amatőr próbálkozás.
Igen, a BDSM egy életforma, nem kizárólag deviáns szexuális preferencia, mint ahogy az aktuális főhős, Nathan Donovan van olyan kedves és több alkalommal is felvilágosít erről a történetben.
A szerző Donovan dinasztia sorozata három fiútestvér történetét meséli el – részenként egy-egy –, s indulásból furcsának találtam, hogy mindhárman a BDSM-hez vonzódnak, pedig a szexuális preferencia milyensége nem öröklődik családon belül, különösen, hogy egyik-másik Donovan más anyától származik. Azt is furának tartottam, hogy a négy Donovan testvérből a három fiú megkapta a maga történetét, viszont Erin, a család lánya nem, és igazándiból az ő történetére lettem volna kiváncsi, hiszen első pillanattól kezdve nyilvánvaló, hogy különös vonzalmat érez a milliárdos feltaláló-vállalkozó-zseni Julien Bonds iránt. Bár ha jobban meggondolom arra is volt célzás, hogy maga a nagy zseni is vonzódna a domináns-alávetett viszonyokhoz és a kötözősdihez. Nem hinném, hogy egy újabb Sierra Cartwright-féle sablonos történet kísértésbe hozott volna, ha a szerző hajlandóságot érzett volna Erin történetének megírására

“Julien a nő derekán nyugtatta a kezét, amiben Nathan felismerte a könnyed meghittség jelét. Látta, hogy nem csupán üzleti kapcsolatról van szó. És mivel úgy sejtette, hogy Bonds legalábbis beleszagolt a BDSM-be, úgy érezte, hogy némi birtokló gesztus is van a mozdulatban.” *

Maga a történet semmi újat nem hozott a sorozat előző két részéhez képest, csupán mások voltak a főszereplők és talán kevesebb hangsúly volt a történeten és nagyobb teret kapott az erotika.
Nathan Donovan és Kelsey Lane útja akkor kereszteződik, amikor Nathan a szokott kíméletlen stílusában bekebelezi azt a céget, amelynek alkalmazásában Kelsey áll. Annak ellenére, hogy a nő meglehetősen magas pozíciót tölt be a cég tulajdonosa mellett, és sok bizalmas információ birtokában van, a tranzakcióról csak akkor értesül, amikor az új tulajdonos birtokba veszi az irodáját.
S ha jobban átgondolom, akkor az erotikán kívüli cselekmény egy rosszul megírt munkahelyi zaklatás története, mert egy főnökönek igazán semmi köze a beosztottjai szexuális preferenciáihoz és magánéletéhez.

“Azt akarom, hogy büszke legyél rá, hogy az én dugós ringyóm vagy.” *

Ahogy már említettem, nincs új a nap alatt. Ez a történet is arról szól, hogy egy Donovan ivadék bevezeti vállalkozó kedvű partnernőjét a BDSM praktikák világába. Mi több, a Deviation nevű BDSM klubba is elviszi, melynek – minő meglepetés! – A Donovanok is társtulajdonosai.
Abszolút kiszámítható. Az első pillanattól lehet tudni milyen irányba halad a történet és mi lesz a végkifejlet, és még az előző részek epizódikusan fel-feltűnő szereplői sem hoznak semmilyen váratlan csavart. Igazándiból azért fogtam neki, mert arra vártam, hogy Erin és Julien talán nagyobb szerepet kap ebben a részben, és beszélhetünk róluk mint párról, de ez nem történt meg, csupán további utalások történtek Erin vonzalmára. Igazán meg kellene már tanulnom, hogy ne legyenek elvárásaim egyetlen könyvvel szemben sem…
Mindentől függetlenül kedvenc szereplőm is lett: Sinbad, a szomszéd hörcsöge, aki átlátszó golyójában a folyósón tartja edzésben magát. Ő igazán eredeti színfolt volt.
Aki az előző két részt kedvelte, ezt is fogja, aki meg nem, annak ez sem lesz nyerő. De különben is ízlések és pofonok…

* Sierra Cartwright: Megfeszítve, Libri – Insomnia, 2018






 Kapcsolódó bejegyzések:



1. Megkötve, 2016
Bind, 2015

2. Megláncolva, 2017
Brand, 2016



Ismerjük meg az írónőt! A megszokott módon, most is sorsolásra kerül a könyvből egy példány a turné végén, a kiadó felajánlásának köszönhetően. De ahhoz, hogy megnyerhessétek, helyes válaszokat kell adnotok.. Ám egy kissé eltérő módon, most a válaszokat nem a bejegyzésekben találjátok majd, hanem a google lesz a barátotok. :)
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Melyik angliai városban született az írónő?






09/25 Betonka szerint a világ...
09/27 Cbooks


2018. szeptember 12., szerda

Katie Fforde – Vidéki menedék


Az ​idős és betegeskedő Amy néni nem bírja már a farmon a sok munkát, ezért nyugdíjas otthonba költözik. Mivel gyereke nincs, levelet ír távoli rokonainak, hogy az örökli meg a birtokot, aki egy év alatt felvirágoztatja. 
A huszonhét éves Fran épp rossz passzban van, nemrég szakított a barátjával, így kapva kap az alkalmon. Talán az új környezetben egyenesbe hozhatja az életét. Leköltözik a csodaszép cotswoldsi vidékre, ahol számos problémával szembesül. Egyrészt nem ért a gazdálkodáshoz, másrészt hogyan vezethetne tehenészetet olyasvalaki, aki fél a tehenektől? 
Nehéz helyzetében barátnője, Issi segít rajta, és az igen tehetős, ráadásul jóképű szomszéd, aki agglegényként remek partinak számít. A kérdés csak az, vajon Fran szívére pályázik, vagy csupán a farmot akarja megszerezni…
Katie Fforde Anglia gyönyörű vidékén él családjával, és bár Londonban született, igazi vidéki lánynak tartja magát. Több mint 25 regény szerzőjeként meggyőződése, hogy nincs örömtelibb hivatás az írásnál. A romantikus történeteket különösen kedveli, s mivel úgy gondolja, szerelmesnek lenni a legjobb dolog a világon, azon van, hogy regényeinek minden szereplője megtapasztalhassa ezt az érzést.


Libri, 2018
Eredeti cím: A Country Escape, 2018


Általában kedvelem Katie Fforde írásait, ezért örültem, hogy a kiadó új történetet is hozott a rajongóknak, nemcsak a megboldogult Ulpius-ház által kiadott könyvek közül jelentetett meg újra. Bőven van miből, hiszen a fülszöveg is említi, hogy a szerzőnek 25 regénye jelent meg, magyar nyelven még mindig várunk vagy kilencre, mert ez lenne a tizenhatodik.
Akik ismerik a szerző írásait, azok tisztában vannak azzal, hogy mit várhatnak egy-egy újabb Katie Fforde-történettől: könnyed, szórakoztató, nőkről és nőknek szóló modern meséket, melyek az esetek nagy többségében Anglia valamely festői táján játszódnak. Nem eget rengető, sors megváltoztató történetek, csupán mindennapi sztorik, melyekben mindig garantálva van a boldog végkifejlet.
Ezzel a könyvvel sincs másképp, csakhogy most zavaróan klisékből volt az egész összerakva. Persze szórakoztató volt, meg agymosott állapotban is érteni lehetett a cselekményt, a szereplők motivációját és hogy merre tart a történet, de abszolút semmilyen meglepetéssel, csavarral, akármivel nem szolgált, amivel kicsit feldobta volna az amúgy nyugisan csordogáló történetet.
Ugye itt van Hill Top Farm, a festői Cotswold egyik meredek dombjának tetején, mely az örökösére vár. S ami természetesen generációk óta konfliktusforrás a tulajdonosok és a szomszédban lakó döggazdag Arlinghamok között. Szomszédot úgy kell elképzelni, hogy hétfőn reggel indulsz, szerdán fél kettőkor balra fordulsz és valamikor csütörtökre meg is érkezel, tehát nem épp csak átnézel a kerítésen Arlinghamékhoz. Nos, ennek a farmnak az öröklési cirkuszát járjuk körbe a történet folyamán, tarkítva sablonos szerelmi sztorikkal és előre borítékolt konfliktushelyzetekkel.
A farmnak, ahol egy kisebb tehenészet van, két potenciális örököse van, mindketten nagyon távoli rokonok: Fran Duke, a történet hősnője és egy Roy Jones nevű Ausztráliában élő fazon, aki eredetileg nem is érdekelt az örökségben, nem utazik Angliába, amíg mások érdekei érdekeltté ne teszik. 
Ez így leírva bonyolultnak hangzik, de rém egyszerű: a helyiek közül valakinek érdeke, hogy ne Fran kapja meg a farmot, hanem bárki más, Fran meg húzzon tovább onnan. Természetesen pasi van a dologban, mert a környék áhított agglegénye, az Arlinghamok Anthony-ja érdeklődni kezd a farmot átvenni készülő Fran iránt, ezt pedig a könyék hajadonjai közül nem mindenki fogadja jól. Egy újabb klisé: a generációkon át tartó ellenségeskedést majd megoldja a szerelem, de ez a szerelem is kérdéses, mert igazándiból miért is nyomul Anthony Arlingham? A hősnőért vagy a földért?
Van nekünk a két örökös-jelöltünk, Fran és Roy. Nem pontoztam a szélsőséges ábrázolásukat. Értsd: Fran a jó, a szupernő, a pozitív hős, aki csak úgy dobálózik az ötletekkel és megoldásokkal, amikkel fel lehetne virágoztatni a farmot, míg Roy velejéig romlott, csak azon jár az esze miből mennyi pénzt csinálhatna. Nem lelkesedtem a kötelező módon jelen levő legjobb barátnőért sem, annak ellenére, hogy Issi tényleg kedves lány volt és papírforma szerint össze is jön majd a tehenészfiúval.
Igazándiból kicsit butyuta volt az egész történet, túl sok rózsaszín köddel és cukiságot fokozó elemekkel – lásd kiskutyák pátyolgatása, melynek az utyuli-mutyuli-de-aranyos-kutyusokon kívül semmilyen jelentősége nem volt a cselekmény szempontjából, csak úgy ott volt, mert milyen jól fel lehet dobni egy történetet egy alom anyátlan csöppséggel. El lehet veszni az ilyen tök felesleges jelenetekben, melyek csak duzzasztják a terjedelmet, de a történet szemponjából nincs semmilyen jelentőségük. Azt sem igazán értettem, hogy a végrendelet felolvasási jelenetet paródiaként kellene felfognom, vagy tényleg ennyire nevetségesen bizarrnak képzelte el a szerző az izgalom fokozását?
Egynek elment-felejtős kategória, teljesen biztos nem fogom újraolvasni, de természetesen ízlések és pofonok…




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: