A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lettero. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lettero. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 28., csütörtök

Emily Bold - Amikor a szerelemnek csokoládéíze van


Édes történet szerelemről, újrakezdésről és a múlt titkairól.
Amy Bishop váratlanul megörökli nagyapja csokoládéüzemét. Nemsokára kiderül, a bonbonokkal együtt egy jó adag probléma is a nyakába zúdul. A kis üzem a csőd szélén áll. A Sugar Tale Corporation nagyvállalat szeretné átvenni és modernizálni. Ezért elküldik a jóképű Ryan Scandrik gazdasági szakembert, hogy átszervezéseket hajtson végre.
Amy elszántan küzd Ryan tervei ellen. Ám a nagy viták hevében rá kell döbbennie, hogy egyre jobban bejön neki ez a lehetetlen alak. Hogyan lehet valaki ennyire szexis, vonzó, mégis hidegfejű? Vagy valójában Ryan mégsem olyan szívtelen, mint amilyennek látszik?
Amy tanácsért fordul Kendrához, a nagyapja egyik barátjához. De nem sejti: az idős hölgy hajdan feláldozta a szerelmet ugyanezért a csokoládéüzemért.
Vigyázat, éhesen ne kezdj bele!


Lettero, 2017
Eredeti mű: Emily Bold – Wenn Liebe nach Pralinen schmeckt, 2016



“A praliné olyan, mint a szerelem:
édes, és boldoggá tesz mindenkit, aki él vele.
Bár aprócska, feltétlenül érdemes megízlelni.”*


Szó ami szó, ezt a könyvet tényleg nem szabad éhesen olvasni, mert rendesen beindítja a pavlovi nyálazást. Most, hogy karácsony és a szilveszteri mulatság között vagyunk, telítődve minden földi jóval és undorral gondolunk az ennivalóra – bármi legyen is az – pont optimális ezzel a történettel megismerkedni. Bár a csokoládéra undorral gondolni az csakis pillanatnyi elmezavar eredménye lehet.
Igen, csokoládéról lesz szó, pontosabban pralinéról. Méghozzá egy egész pralinégyárról, a kezdetektől egészen a jelenig, amikoris mindaz, amit a múltban Archer saját kezüleg felépített a csőd szélére jut és felvásárlással, beolvasztással fenyegeti a kis vállalkozást a Sugar Tate Corporation. Ez pedig sok ember életét negatívan befolyásolná, hiszen a cégóriás elköltözteti a gyártósort, ez pedig munkanélküliséghez vezet. Ez egy Egyesült Államokban játszódó történet, tehát teljesen természetes, hogy a kis céget be kell kebeleznie egy nagy, csúnya óriásnak, ami a hatékonyság és profit jegyében a mennyiséget majd a minőség fölé helyezi. Az ilyesmiről már annyi hollywoodi filmet láttunk, tehát nem nehéz vizualizálni milyen az, amikor a kis, családias hangulatú cégben megjelenik a bekebelező cég képviselője, aki  magabiztos, szigorú és a szíve helyén a kasszagép pittyeg.
Természetesen szerelem is van a történetben, egyszerre két történet is. Az egyik az Eredeti Archer Paraliné alapítójának és Kendrának (Kiki néven is említik) a történetete. Ez önfeláldozásról szól, bár nem mondanám azt, hogy a körülmények ellenére Archie és Kendra boldogtalan volt. S annyira szép és megható az a napi egy praliné, annál szebb szerelmi vallomás nem is kell.
A másik szerelmi szál Amy Bishop, Archer unokája és az Eredeti Archer Praliné jelenlegi vezetője, valamint Ryan Scandrick, a Sugar Tate Corporation által küldött gazdasági szakember között bontakozik ki. Idővel, természetesen, mert megismekedésük viharos pillanatától (szószerint értendő) Amy azért dolgozik, hogy a céget megmentse, Ryan pedig, a nagy cég érdekeit képviselve, a teljes átvételre és gazdaságossává tételére törekszik.

“– Mintha a munkáddal jegyezted volna el magad – korholta Kiki. 
– De az legalább nem tántorog haza éjfél felé egy focimeccs után, hogy telehányja a kéglit – adta meg egy szemhunyorítással a csattanós választ Amy. 
Csakhogy Kendra nem mosolygott: 
– A munkád viszont nem melenget és vigasztal meg, ha rosszul érzed magad. 
– Pralinéüzemben dolgozom! Ha már ez sem elég a boldogsághoz… “*

Felváltva járunk múltban és jelenben, így csupán a könyv végére lesz kerek a történet és tiszta a kép arról, hogy hogyan indult az Eredeti Archer Praliné, kinek mit kellett feláldoznia a sikerért. Szereplői szerethetőek, bár nem mindenki, mert aki pénzen vesz magának férjet, kihasználva annak sebezhetőségét és rászorultságát, az nálam labdába sem rúghat.
Humor is van a történetben, hiszen Amy és Ryan huzakodása meglehetősen sajátos keretek között folyik és nem nélkülözi a megmosolyogtató helyzeteket. S nemcsak humora van, hanem komoly mondanivalója is: néha nem szabad görcsösen ragaszkodni a múlthoz, a hagyományhoz, nem szabad mindenáron megmenteni valamit, ami enyészetre van ítélve, hanem el kell engedni ahhoz, hogy ismét fel tudjunk állni a padlóról.
Könnyed történet sok szerelemmel, ami – gondolom – a vállalkozó kedvű olvasóit majd házi pralinégyártásra fogja ösztönözni. Állítólag nem is olyan bonyolult dolog, de ez nálam akkor is teljességgel kizárt. Most, ebben a punnyadós időszakban pont ajánlott olvasára azoknak, akik kedvelik a romantikus történeteket és a boldog befejezéseket,. Egy-két este el lehet olvasni. 
Zárójelben megjegyzem, hogy a legjobb pralinét Brüsszelben ettem a Leonidasban… de természetesen az ízlések és a pofonok. Ha valakinek jobb forrása van, megköszöném, ha jelezné egy üzenetben, mert alkalomadtán megkóstolnám.

“A kulcsszó: praliné.
Jelentése: falatnyi töltött csokoládé.
Eredete: pörkölt mandula, amelyet Franciaországban készítettek először.
A praliné névadója: Plessis-Praslin tábornok, az ő cukrásza kísérletezte ki az ínyencséget az ura számára.”*

* Emily Bold – Amikor a szerelemnek csokoládéíze van, Lettero, 2017



2017. december 19., kedd

Jill Mansell - Keresd a párod

Pár kapcsolatnál jobb egy párkapcsolat, ugye? Lottie Carlyle vidám, jópofa nő, és tudomása szerint nem vágyik szerelmi kalandokra. Boldogan neveli két (néha kissé túl aktív) csemetéjét a tengerparti kisvárosban, és tökéletes viszonyt ápol az elvált férjével.
Ezért számára is váratlan, hogy szinte varázsütésre beleszeret az új főnökébe, Tyler Kleinbe. A hapsi dögösen szexis, okos, önzetlen és kedves – mintha receptre írták volna fel neki. 
Csakhogy van egy probléma. Lottie gyerekei ki nem állhatják Tylert. Egyenesen gyűlölik. De nemsokára feltűnik egy újabb férfi a színen. Ő a sármos, titokzatos, vagány Seb, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén. Csakhogy Seb nem Tyler, és előbb-utóbb kiderül, még csak az sem, akinek mutatja magát.
Ha nem olvastál eddig Jill Mansellt, mire vársz?! Eddig 22 országban több, mint tíz millió példányban keltek el a regényei. Ennyi nő nem tévedhet a világban! Magyarul most jelenik meg a 12. kötete.


Lettero, 2017
Eredeti mű: Jill Mansell – Making Up Your Mind, 2006



Amikor a kiadó Facebook oldalán beharangozta az új Jill Mansell kötetet, Stahl Judit, a kiadó nagyasszonya az mondta róla, hogy szerinte a szerző legjobb könyve. Én pedig gondoltam magamban, na persze! Nem mondhatja róla, hogy olyan amilyen, hiszen el kell adni a könyvet. Azt ugyan nem mondanám, hogy a legjobb, hiszen még nem  olvastam a szerző valamennyi könyvét, de ez határozottan jó volt, könnyed és szórakoztató.
Többször elmondam/leírtam már, hogy nagyon kedvelem Jill Mansell könyveit, annak ellenére, hogy az utóbbi két magyar nyelven megjelent könyve valahogy nem lett a szívem csücske. Számomra ő a könnyű műfaj, a chik lit koronázatlan királynője, mert történetei hihetőek, szereplői valóságosak és könyvei mentesek a manapság divatos kliséktől. S nem utolsó sorban azért is kedvelem, mert minden könyve önálló történet, nem ír öt-hat részesre feldagadó trilógiákat, hogy a folytatásokra hosszan kelljen várni.
Akik ismerik a szerző történeteit, azok már tudják, hogy sohasem egyetlen személyről, párról ír, hanem egy kis közösségről, melynek tagjai valamilyen viszonyban vannak, vagy lesznek egymással. Most sincs ez másként, hiszen a Keresd a párod civilizált válásokról, egészségesen csintalan, vagy éppen a szülők karrierje miatt elhanyagolt gyermekekről, szerelmekről és csalódásokról, és még annyi minden másról szól.
Természetesen, mint mindig, most is van a történetben valaki, akiről több szó esik mint a többiekről. Ő Lottie Carlyle, a két gyermekes elvált nő, akinek meglehetősen sajátos hozzáállása van az élet dolgaihoz, olyannyira, hogy ez egy begyepesedett tradicionalistának akár bizarrnak és hihetetlennek is tűnhet, pedig van ilyen.
Az is elmondható Lottie Carlyleról, hogy ő a történet központi figurája, hiszen mindenki más vele áll kapcsolatban, és ezért kapunk betekintést az ő életükbe is. Például a Cressidáéba, aki Lottie barátnője és szintén egy civilizált vállás után van, mi több, az ex második házasságából származó és épp kamaszodó gyermeke jobban kijön vele mint a saját szüleivel. Vagy megismerhetjük volt férjét is, az olasz származású Mariót, aki szoknyavadász létére csodálatos apa, és akiről elképzelhető, hogy lassan kezdi komolyan venni az életet. Találkozhatunk Lottie régi és új főnökével, a lehengerlő Sebastiannal, barátaival, gyermekeivel, Rubyval és Nattel, akik az érzelmi manipulálás nagymesterei… és a nyunyuval.

“– N-n-nincs neki sz-sz-sz-színe – jajongott Nat. – Az az én nyunyum.
Ó, te jó ég.
– Itt nincs. – Mario befejezte a dívány párnáinak átvizsgálását. – Egy darab sztreccsvászon anyag – magyarázta Tylernek. – Egy rugdalózóból, amit Nat hordott babakorában. Körülbelül harmincszor harmincas, szürke, és koszos kinézetű.
– Nem is KOSZOS! – vinnyogta Nat. – Az az én nyunyum!”
(Jill Mansell – Keresd a párod, Lettero, 2017)

Lottie a Hestacombe Üdülőfaluban dolgozik, úgy szinte mindent. Főnöke – és egyben az üdülőtelep tulajdonosa –, a szomszédban lakó  disztingvált idős úr és viszonyuk több mint a főnök és alkalmazott közötti, Freddie kicsit apapótlék is Lottie számára. S Freddie most eladja a céget és számot vet életével, mert jó oka van erre. Lottienak ebben is a segítségére kell lennie, sőt meg kell barátkoznia a Wall Streetet maga mögött hagyó új tulajdonossal is, Tyler Kleinnel. Meg a szerelemmel is, hiszen válása óta nem igazán mozdult ki komfortzónájából, most pedig egyszerre két férfi is csapja neki a szelet.
A történet természetesen az Egyesült Királyságban játszódik, egy idilli kis faluban valahol vidéken, ami olyan hivogatóan van leírva, hogy az ember lánya komolyan elgondolkozik a költözésen. Kicsi falu, a házaknak külön nevük van, ami még kedvesebbé teszi a helyet. Mindenki ismer mindenkit, mindenki mindent tud a másikról, és természetesen folyik a pletyó is. Keményen.
Szórakoztató történet volt az élet apróbb és nagyobb dolgairól, újrakezdésekről, alapigazságokról, emberekről, akik sohasem fognak megváltozni, múltról és jelenről. S szórakoztatás közben gondolkodásra is késztet, hogy a válás után is van élet, hogy nem föltétlenül kell az exet és annak esetleges új társát gyűlölni, hogy megbékélten is lehet távozni erről a világról.
Élettörténeteket kapunk a könyvben. Vidámabbakat, tragikusabbakat, kinek mi jutott. Kedveltem, sőt! nagyon is, de természetesen az ízlések és a pofonok.



2017. november 4., szombat

Rhys Bowen - Holttest a fürdőkádban

Her Royal Spyness Mysteries 1

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá: 
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba, 
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, 
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, 
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után. 
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. 
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.


Lettero, 2017
Eredeti mű: Rhys Bowman – Her Royal Spyness, 2007


A történet egy tizenegy (ha beleszámolom a 0.5-ös nyúlfarknyi novellát is, akkor már tizenkettő!) részes sorozat első része. A sorozat angol neve Her Royal Spyness Mysteries, amit esetleg Őkirályi Kémsége (még viccesebb lenne Spiclisége) Rejtélyei-nek lehetne magyarra fordítani. És remélem, hogy további részeivel is ismeretséget köthetünk magyar nyelven is.
Bevallom, Wodehouse nálam még várat magára, tehát meg nem tudnám mondani mennyire helytálló a fülszöveg kijelentése, mi szerint ha az említett úriember Agatha Christievel társulva írna detektívegényt, akkor valami ehhez hasonló lenne az eredmény. Azt viszont elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam.
A történet a múlt század harmincas éveiben játszódik, hol máshol, mint az Egyesült Királyságban. Többnyire Londonban, de megismerkedhetünk a hősnő skóciai (meglehetősen lepukkant) otthonával is és a történet során vidéki kastélyokba-kúriákba is ellátogatunk.
A történettel együtt remek korképet is kapunk az angol felsőbb körök sznobériájából és nemcsak, hiszen a szereplők nem mindegyike tartozik az arsztokráciához, vagy az abban az időszakban már megjelent gazdag polgári körökhöz. Azt is meg kell említenem, hogy bár a történet úgy fikció, ahogy van, szereplői között valós személyek is szerepelnek, sőt valós történések is. Itt van például Mary királynő, akihez főhősnőnk bejáratos (a hátsó bejáraton), és aki kémkedéssel bízza meg. Vagy a kémkedés tárgya, a trónörökös David, aki mint VIII. Edward ül a királyság trónjára és később szerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt lemond. Tehát időben ott vagyunk, amikor a trónörökös és Wallis Simpson románca kezd aggodalmat okozni a királyi házban és erről kellene hősnőnknek referálnia magának a királynőnek.
Csakhogy a dolgok nem ennyire egyszerűek, hiszen Georgienak, ahogy a családban és a barátai nevezik őlédiségét, más dolga is lenne.
Kicsoda is Georgie, aki – mint ahogy a fülszövegből is kiderül –, az esélytelen harmincnegyedik az Egyesült Királyság trónjára. Egy skót herceg második (botrányos) házasságából származó lánya, az első házasság biztosította a cím örökösét, aki most sznob és zsugori feleségével és családjával uralja a lepukkant kastélyt. Botrányos házasság azért, mert Georgie anyja egy egyszerű, de annál ambiciózusabb színésznő volt, nagyapja pedig közrendőr. Egyébként a szimpatikus nagyapával a történet során többször is találkozunk, ő néhányszor kisegíti unokáját a szorult helyzetből.
Tehát van nekünk egy félig-meddig előkelő származású hősnőnk, akit még lepukkant otthonából is kinézne sznob és sótlan sógornője, mert egy ellenszenves román herceghez akarja hozzáadni, egyetlen vasa sincs és akkor még habnak a tortán jön, hogy a családi kastély is idegen kézre kerülhet, mert a becses hercegi papa még életében elkártyázta a francia riviérán.
Georgie Londonig meg sem áll a menekülésből és itt kezdődik meg élete kalandja. Egyrészt a királynő bíza meg a trónörökös szemmeltartásával, másrészt a kastélyt követelő francia gazfickó holttestét a család londoni rezidenciájának fürdőkádjában találják, saját anyja – aki már sokadik férjét fogyasztja – rúgatja ki nehezen megszerzett állásából, ami az éhenhalástól megmenthetné (mert ugye egy lady nem dolgozik, inkább éhenhal). S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bizarr balesetek is történnek vele, amit mindenki az ügyetlensége számlájára ír. Mivel barátok, előkelő ismerősök és a frissen beszerzett szeretője is körülötte zsong, meg konfliktus is van bőviben, nem igazán lehet tudni, hogy ezek tényleg balesetek, vagy Georgie útjában van valakinek valamiért.
Az, hogy minden jól végződik, az inkább a szerencsének köszönhető és nem Georgie buzgó nyomozásának. A cselekmény elbonyolításában és egyszerre több szálon való futtatásában használt szerzői megoldások nagyon ötletesek voltak. Nem lehetett csarnokelsőre kitalálni, hogy tulajdonképpen mi is történik és ki mozgatja a szálakat.
Könnyű, de nem habos-babos történet, vicces jelenetekkel, kisebb-nagyobb csavarokkal. Miss Marple-nek nem kell félnie attól, hogy Georgie majd átveszi a helyét, de mindenképpen egy ígéretes sorozathősnőt ismerhettünk meg a személyében.
Egyetlen délután-este elolvasható, pörgős, szórakoztató, tehát mindenkinek, kohatár nélkül ajánlom… de természetesen az ízlések és a pofonok.


2017. október 14., szombat

Cindi Madsen - Hamupipőke, menj a búsba!

Hogy ne csókolj meg több békát?


Gondoltál ​már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot?
Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket: 
Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára. 
Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van. 
Képtelenség megváltoztatni a férfiakat. 
Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög.
Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?
Ha tudni szeretnéd, hogyan NE csókolj meg több békát, neked való ez a USA Today bestseller. Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény.


Lettero, 2017
Eredeti mű: Cindi Madsen – Cinderella Screwed Me Over, 2013


“Olyan sok időt kell várni a hercegre, és amikor végül emberré változik, arra gondolsz, hogy állatként aranyosabb volt. Ki gondolta volna, hogy a végén visszasírjuk a szörnyeteget?”*

Szórakoztató habkönnyű történet, egy fiatal nőről, aki harmincéves korára túl van már számos kapcsolaton és csalódáson, és akivel minden megtörtént már, ami egy kapcsolaton belül megtörténhet: megcsalás, átverés, nős pasi, elijjesztett fickó, kialkudott partner, stb. 
Darby Quinn tipikus amerikai fiatal nő: emancipált, két lábbal a földön jár – kivéve amikor nem, és már egy éve kitart az elhatározása mellett, nincs több randi. Senkivel. Szereti a hivatását, a családját, a barátai és ez bőven elég is neki. Darby foglalkozásárra nézve belsőépítész. Újabban ez nagyon divatos foglakozás lett a szórakoztató irodalomban. Csak az utóbbi két hónapban három olyan könyvet olvastam melynek főhőse, vagy valamelyik szereplője belsőépítész.

“Lemondtam a pasikról, és belevetettem magam a munkába. Rengeteg pénzt költöttem cipőkre. Egy pár magas sarkú jóval boldogabbá tett, mint egy férfi. Sokkal tovább tartott, és ami még ennél is fontosabb: nem cserélt le egy csinosabbra.”*

A két főhős már a történet elején megismerkedik… mert természtetesen van egy férfi is a történetben. Illetve több is, de most Jake az aktuális. S megismerkedésük történik Darby kedvenc éttermében, a Blue-ban, ahol hősnőnk kebelbarátnőjével ebédel, s melynek Jake a társtulajdonosa. Mert kebelbarátnő is van a történetben, sőt egy olyan, aki épp az utolsó száz métert futja agyonszervezett esküvője előtt.
Tehát Jake és Darby megismerkedik, mit tesz a véletlen ördöge, ugyanabban a házban is laknak, tehát minden adott, hogy tovább is találkozgassanak, csakhogy Darbynak elvei és szabályai vannak. Meg amúgy is elege van a kapcsolatokból.
A történet igazándiból Darby kapcsolatainak felleltározása, úgy ahogy ő emlékszik rájuk, minden jóval és rosszal együtt. S ezeket a történeteket, tömény öniróniával és humorral fűszerezve, el is meséli nekünk, ide-oda ugrálva az időben. Ezekben a történetekben egy kicsit  valamennyien ott vagyunk, hiszen bármelyikünk átvehetné a hősnő helyét egy-egy történetben. 
   Darby nem akar semmilyen kapcsolatot Jake-kel. De azért folyton együtt vannak, egymásba botlanak, egymást keresik. Sőt! Darby még a családi birtokra is magával viszi, ahol két mostohatestvére aláveti Jake-et a megszokott elrettentési rituálénak: felültetik Darby lovára, de azt nem mondják el, hogy a ló senkit nem tűr meg a hátán a háziak kivételével, vagy épp bezárják a karámba egy bősz bikával, és természetesen nem említik meg, hogy a hatalmas állat szelíd mint egy öleb.
Természetesen a történet végére Darby megszegi szabályait és feladja elveit, azaz ott lesz a boldog végkifejlet. Csak amíg odáig eljutunk Jake minden egyes szavára/tettére van egy, valamelyik előző kapcsolatából származó negatív élmény, amit rögtön el is mesél nekünk, olvasóknak, és minden ilyen történetben a férfi főhőst egy-egy mese szereplőjéhez hasonlítja. Zárójelként megjegyzem, hogy én meglettem volna ezen hasonlatok nélkül is, ugyanakkor kicsit megráztam volna a leányzót, hátha tisztul a látása és hamarabb észreveszi milyen rendes fickó ez a Jake. Egyébként tényleg annyira rendes, hogy ez a szétszórt liba meg sem érdemelné.
Igazából meg sem tudnám mondani mit vártam erről a történettől, de könnyed szórakozást biztosított és nem kellett sokat gondolkozni rajta. Egy biztos: Darby Quinn nagyon sok békát megcsókolt, míg a herceg érte jött… s vele is maradt.
Szórakoztató, habos-babos romantikus történet. Amolyan nyári nőcis olvasmány, amit azért el lehet olvasni akkor is, ha már jól benne járunk az őszben. És természetesen az ízlések meg a pofonok…

“Szerettem, ahogy megcsókolt. Szerettem, hogy átjön hozzám, és segít vacsorát főzni. Szerettem odabújni hozzá, és úgy elaludni. Szerettem, hogy valahogy elnézi minden hibámat, és ezekkel együtt is szeret.” *

* Cindi Madsen – Hamupipőke, menj a búsba!, Lettero, 2017


2017. szeptember 15., péntek

Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férje

A hírnév ára


Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?
Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.
Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.
Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar – ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.


Lettero, 2017
Eredeti mű: The Seven Husbands of Evelyn Hugo, Atria, 2017


Hollywood, csillogás, intrikák és szemfényvesztés… meg egy díva, aki élete történetét egy szépreményű újságírónak meséli őszintén és kendőzetlenül, lerántva a leplet a film fellegvárának viselt dolgairól.
“Az emberek azt hiszik, az intimitás a szexről szól. 
De az intimitás az igazságról szól. 
Amikor rájössz, hogy elmondhatod az igazat valakinek, amikor megmutathatod magad, megállhatsz előtte pucéron, és az a válasza, „velem biztonságban vagy”. Ez az intimitás.”* – mondja Evelyn és pontosan ezt a fajta intimitást nyújtja tálcán. Elmondja azokat a titkokat, melyeket egy életen át gondosan, hét lakat alatt örzött.
Ahogy a fülszövegből kiderül, Evelyn Hugo, az évek óta visszavonultan élő hollywoodi csillag hajlandó interjút adni, de egy feltétellel: csupán Monique Grantnak, a pályája elején járó újságírónak hajlandó beszélni. Hogy miért most és miért kizárólag Monique-nak? Nos, ha elolvasod a könyvet akkor választ kapsz minden kérdésedre.
Monique maga sem érti miért pont ő, de mint egy sötét bőrű apa és fehér anya gyermeke, hozzá van szokva ahhoz, hogy bőrszíne miatt hozzá másként viszonyulnak az emberek, igazándiból sehová sem tartozik és néha fura, váratlan dolgok történnek vele.
Csakhogy a helyszínen kiderül, hogy Evelyn Hugo nem interjút akar adni, hanem az élete történetét mesélné el egy olyan könyvben, ami szigorúan a halála után jelenne meg. Monique-nak pedig zsonglőrködnie kell, mert a könyvet is szeretné, de az interjút is, hiszen ha dolgavégezetlenül állít be a laphoz, akkor búcsút mondhat állásának. A könyv a hírnevet és az anyagi biztonságot jelentené – kit tudja mikor? –, az interjú pedig a napi megélhetését biztosítaná.
Ez a történet könyv a könyvben, hiszen Monique-kal együtt végigkövethetjük hogyan lett a kubai imigránsok lányából a körberajongott Oscar díjas sztár, a bulvárlapok és a vörös szőnyeg zöld ruhában pompázó szőke dívája.  Ott lehetünk a magánéletében, hét házasságában és egyetlen igaz szerelmi történetében, sikereinél, botrányainál, kudarcainál. S ezzel párhúzamosan, a jelenben, Monique válását is végigasszisztálhatjuk.
Eddig semmi különös nincs a történetben, hiszen ehhez hasonló témájú írás van több is piacon, legyen az fikció, vagy hírességek szellemírók által megírt önéletrajza. Csakhogy ebben a történetben sokkal több van. Minden, már ismert hollywoodi trükkön túl a másságról szól, és annak megítélésén az amúgy is képmutató világban egy olyan korban (20. század második fele és vége), amikor a másság – legyen az bármilyen – bűnnek számított, karriereket, életeket törhetett ketté. Evelyn Hugo pedig nyíltan beszél erről a másságról, karrierjéről, a bulvár hatalmáról és arról, hogy Hollywoodban semmi sem az, aminek látszik. S meglehetősen kritikus saját magával szemben is:
“Figyelj, én vagyok az első, aki kimondja, hogy akkoriban én leginkább két szép mell voltam. Ez volt az egyetlen valutám, a szexualitásom; úgy használtam, mint a pénzt. Amikor Hollywoodba kerültem, nem voltam sem tanult, sem művelt, nem volt hatalmam, nem voltam képzett színésznő. Mi másom volt, mint a szépségem? És ezt kihasználni, erre büszkének lenni, ehhez bizony színészkedni kell. Mert tudod, hogy az egyetlen dolog, ami figyelemre méltó benned, bizony egy rövid életű valami. “*
Sokkal több van ebben a történetben, mint amire a fülszöveg olvasása után vártam. A cselekmény pörög, hiszen Evelyn alig néhány nap alatt egy egész élet történetét meséli el Moniquenak. A filmgyári hamis csillogáson és megszokott intrikákon túl a sztárt, a rivaldafény mögött levő embert is megismerhetjük erényényével és hibáival együtt, és ez nem csak Evelyn Hugora érvényes.
Bár a történet teljes egészében fikció, azért itt-ott fellelhtő egy-egy halvány utalás valós személyekre, vagy a valóságban is megtörtént eseményekre. Szinte teljesen erotikamentes, mégis inkább felnőtt olvasóknak ajánlanám. Meg az ízlések és a pofonok…

* Taylor Jenkins Reid – Evelyn hét férje, Lettero, 2017

2017. szeptember 6., szerda

Liz Fenton, Lisa Steinke - Ha lett egy másik életed


Vicces, lendületes, habkönnyű szórakozás. Elcserélnéd az életed máséval? Ne kívánd, mert megkapod! 
Casey és Rachel gyerekkoruk óta legjobb barátnők, pedig nagyon különbözően alakult az életük. 
Casey munkamániás televíziós. Sikeres pletykaműsorában a legnagyobb sztárokkal beszélget és karrierje egyre magasabbra ível. Esténként viszont üres luxuslakás várja és magánéletét egy remeterák is túl sivárnak tartaná. 
Rachel háromgyerekes háziasszony. Idejét kitölti a gyereknevelés és a család egyéb ügyes-bajos dolga. Már nem emlékszik rá, mikor volt utoljára kozmetikusnál, moziban, vagy a férjével kettesben egy étteremben. 
A húszéves érettségi találkozón vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el: másnap reggel egymás testében ébrednek.
Jill Mansell, Lindsey Kelk és Jennifer Weiner rajongóinak!


Lettero, 2017
Eredeti mű: Liz Fenton – Lisa Steinke – Your Perfect Life, 2014


A szerzőpáros első és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve.
Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tényleg szórakoztató és habkönnyű. Másrészt kár volt ekkora feneket keríteni neki, mert a témát Hollywood már többször is kivesézte minden lehetséges formájában: pasiből lett nő és fordítva, anya-lánya cserélték össze identitásukat, barátnők, barátok cseréltek életet és még ki tudja mit, mert Hollywood nagyon találékony. Szóval nem igazán eredeti az ötlet és a megoldások sem, hiszen alapból standard felállást kapunk: karrierista díva versus slamp háziasszony, és persze mindekettejüknek a másik élete kellene.
Nem kell különösebben bemutatni a történet két főszereplőjét, bőven elég az, amit a fülszöveg ír róluk. Legalábbis a kiváncsiság felkeltésére mindenképpen és a fülszövegben leírt minden szó igaz.
Rachel és Casey barátsága még az iskolában kezdődött és azóta is tart, annak ellenére, hogy más-más életútat választottak. Rachel a főiskolán terhes maradt és feladta karrierálmait a családért, most fáradt, túlhajszolt, minden szempontból elhanyagolt háziasszony. Casey viszont szárnyal, egyre magasabbra és lassan semmi másra nincs ideje, még magára sem, annyira leköti a televíziózás.
A két nő a húszéves érettségi találkozón fut össze – mert annak ellenére, hogy egymás legjobb barátnői, hónapok óta nem beszélgettek személyesen és baráti kapcsolatuk a megbeszélt közös ebédek, találkák sorozatos lemondására korlátozódott. Most ott állnak a volt osztálytársakkal és mindketten tele vannak frusztrációval és irigységgel amiatt, amit ők nem érhettek el, de a másiknak megvan: Rachelnek Casey karriere kell, Caseynek pedig Rachel idillikus családja.
Ekkor lép közbe Brian, a titokzatos bármixer és két pohár piros ital. Másnap pedig a két nő egymás testében-házában-ágyában ébred: Rachel a szexi, és sovány Caseyként, Casey pedig a slamp és magával időhiány miatt nem foglalkozó Rachelként. S mindkettejüknek helyt kell állni a másik, idillikusnak és tökéletesnek tartott életében.
Ekkor derül ki, hogy a látszat mennyire csal. Casey karrierje állandóan veszélyben van a feltörekvő műmosolyú-műmellű fiatal lányok miatt, magánélete szinte nincs is, bár az anyagiakra nem panaszkodhat. Rachel házasságát pedig csak látszat tartja össze, a felek el vannak hidegülve egymástól és lassan csak a gyerekek az egyetlen közös pontjuk… meg a hitvesi ágy, amit jó ideje kizárólag alvásra használnak. Rachelnek (és férjének) három lánya van: két kamasz és véletlenül becsúszott, tündéri Charlotte baba - hogy az élvezeteket halmozva – a beugró Casey-vel együtt – egyszerre részesülhessünk a kamaszkor jellemző hisztijeiben és a babaság kakis pelenkáiban.
Magától értetődik, hogy a csere majd rávezeti a két hősnőt arra, hogy mennyire rosszul ítélték meg a másik életét, sikereit, családját és hogy mindketten milyen nagyon szeretnék vissza a saját életüket, melyet ezentúl bölcsebben fognak élni. S akkor máris jön a teperés, találják meg a titokzatos Briant és mindenki kapja vissza a saját, tökéletes életét. Érzéseim szerint az egész könyv egy kisebb óda volt a család fontosságáról és nagyszerűségéről.
A habkönnyű szorákozáson túl két egyetemesen érvényes alapigazságot is kimondanak a szerzők: jól gondold meg mit kívánsz, mert beteljesülhet és csak akkor tudunk igazán értékelni valamit amikor már elveszítettük. S ez így igaz.
Egyetlen délután-este kiolvasható. Bár nem annyira vicces, mint ahogy a fülszöveg ezt sugallja, de mindenképpen szórakoztató… meg az ízlések és a pofonok…

2017. május 11., csütörtök

Lindsey Kelk - Az olasz kaland

Egy lány 2


Szeret? ​Nem szeret? Szívből? Igazán? Tess Brookes 28 éves, és karnyújtásnyira van élete álmától. Végre elindíthatja Londonban saját reklámügynökségét legjobb barátjával, Charlie-val. A lehetőség csak még vonzóbb, amikor kiderül: nem csak Tess táplált titkos vonzalmat Charlie iránt, hanem az érzés kölcsönös. Barátok, szerelmek, cégtársak. Hát nem szép? Tess Brookes 28 éves, és van egy kis gondja. Mert akár folytathatná nemrégiben indult, felívelőben lévő karrierjét, a divatfotózást is. Az új megbízás Milánóba szólítaná, ahol sok jó barátja mellett egy másik férfi is várja. Ő Nick, az észbontóan szexi újságíró, akiről kiderül: vele sosem lenne unalmas az élet. Dolce vita vagy londoni meló? Charlie vagy Nick? A régi pálya vagy új sikerek? Vajon mi lesz az olasz kaland vége? 
„Imádnivalóan sziporkázó és romantikus!” – Closer 
„Az utolsó oldal után csak vigyorogsz majd, mint aki becsípett.” – Company 
„Rámenős, szexi és okos regény, igazi gyöngyszem.” – Heat 
Lindsey Kelk a The Sunday Times bestseller szerzője, akit olvasók százezrei imádnak szellemes, sodró lendületű regényei miatt. Los Angelesben él, ahol az írás mellett szépség- és életstílustippeket ad a Hello! magazinban, saját blogot vezet, s ha ideje és macskái engedik, szívesen olvas, néz pankrációt vagy jár karaokézni.

Lettero, 2017
Eredeti mű: Linsey Kelk – What a Girl Wants, HarperCollins, 2014


“Ha az élet éppen citromot kínál, a legokosabb, amit tehetsz, hogy lekaratézod az életet, és a szemébe csöpögteted a citromlevet, „Ennyit rólad, szemétláda!” felkiáltással. Aztán megpróbálsz talpra állni.”
 (Lindsey Kelk - Az olasz kaland, Lettero, 2017)

Ha az előző részről szóló bejegyzést Aloha!-val kezdtem, mert Hawaii egyik mesebeli szigetén játszódott a történet, akkor ez most stílszerűen megérdemel egy nagyon harsány Ciao!-t, mert a divat fővárosába, Milánóba szökünk meg.
Az első részről (Aki mer az nyer) azt mondtam/írtam, hogy humoros, szórakoztató volt, erről nem tudom ugyanezt elmondani. Igen, persze, voltak vicces beszólások, helyzeti humor, de ez a rész szabályosan idegesített. Többször is félretettem míg a végére jutottam, s nem azért tartottam ki mellette, mert nem hagyok abba egyetlen könyvet sem, hanem mert kiváncsi voltam, hogy mégis eldönti-e végre Tess Brookes, hogy kit-mit is akar tulajdonképpen, és mi lesz annak a fejetlen kavarodásnak a vége, ami az egész olaszországi tartozkodást jelemzi.
Ez egy trilógia második része, akár önálló könyvként is megállná a helyét, de a történetben ismét felbukkan szinte valamennyi, az előző részből már ismert szereplő: Bennették, Charlie, Nick Miller, Kekipi és természetesen Amy, a legjobb barátnő, akiről anno azt állítottam, hogy magamnak is szeretnék egy ilyen haverinát, mert más könyvekkel összehasonlítva, ahol a barátnő felér az ellenséggel, Amy tényleg olyan mint egy igazi barát. Nos, ezt most visszavonom, mert Amy ebben a részben idegesítő, ráakaszkodik Tessre mikor az Olaszországba utazik és ott sem a legjobb oldalát mutatja, hanem inkább saját érdekeit követi.
Ugye, az első részben Tesst épp menesztik munkahelyéről, időtlen idők óta reménytelenül szerelmes Charlie-ba, második legjobb barátjába (mert az első az ugye Amy) és kilátástalanságtól hajtva lenyúlja lakótársa, Vanessa munkáját és kameráját (ami tulajdonképpen az övé), és elhúz Hawaii-ra divatfotózni. S így kezdődik a nagy kaland a fotózással és Nick Millerrel, az újságíróval.
Most pedig Tessnek döntenie kellene: Charlie vagy Nick? Saját reklámügynökség Charlieval társként, vagy divatfotózás Bennettéknek Milánóban, ahol esetleg Nickkel is összejöhet? Családja továbbra is páriaként kezeli, tehát semmivel sincs több önbizalma mint az első részben. S úgy látszik mások dolgainak rendezése jobban megy neki, mint saját élete rendbetétele, hiszen, ha már Milánóban van Bennettéknél, akkor mélyen beleártja magát Al és Artie, apa és fia közötti konfliktusba… s hogy a dolgok rendben menjenek börtönbe kerül… kétszer is…
Igen, a végére Tess dönt, kitalálja mit akar az élettől, eldönti, hogy kivel is látja a jövőjét, de ez ne tévesszen meg, mert az első rész végén is azt hittem, hogy most sinen az élete, minden a helyére került. Valószínüleg ez is csak egy pillanatnyi állapot, hogy legyen meg a boldog befejezés, majd a harmadik részben kezdjük elölről.
Hosszú, sőt túlságosan is az, és sok benne az akarom-nem akarom típusú játék, a határozatlanság,  úgy Tess, mint Nick részéről. Könnyű, szórakoztató műfaj, nem kell tőle sokat várni. Persze, lehet rajta vigyorogni, de nekem ez akkor is egyszerolvasós marad. 
A trilógia befejező részéről nincs hírem. Reménykedjünk. És természetesen az ízlések, meg a pofonok…



 A sorozat részei:


Kulinária, 2014
About a Girl

3. A Girl's Best Friend




2017. május 1., hétfő

Jill Mansell - Te és én, mindörökre


Lily Harper élete örökre megváltozik a 25. születésnapján. A lány első tennivalója aznap reggel, hogy felbontsa az imádott, elhunyt édesanyjától kapott levelet. Évek óta mindig várja őt egy előre megírt szülinapi levél, de ez most az utolsó. A boríték egy különleges ajándékot rejt: azt a karkötőt, amelyet Lily édesanyja még az első szerelmétől kapott. Vajon ki a férfi? És miért fontos, hogy Lily megörökölje ezt a látszólag egyszerű ékszert?
A nap egy másik bombameglepetéssel folytatódik. Lily megismerkedik Eddie Tesslerrel, az elképesztően sármos és híres színésszel. Vigyázat, a hapsi életben még szexibb, mint a filmvásznon! És a nap még nem ér véget…



Lettero, 2017
Eredeti mű: Jill Mansell – You and Me, Always, 2016



Már többször is elmondtam, hogy elfogult vagyok Jill Mansell iránt és őt tartom a könnyű műfaj, az a bizonyos nőcis chic lit királynőjének. Most viszont nagyon meginogtam, mert ez a történet mintha nem az igazi lett volna.
Persze nem kell leírni, el lehet olvasni, szórakoztat meg miegymás, de mintha hiányozna belőle valami, ami azt a pluszt adja, és amitől azt mondom, hogy azta, ez már valami!
Mint ahogy a szerzőtől már megszoktuk, a cselekmény nem egy személyről, párról szól, hanem egy kis közösségről, ez esetben vidéki  közösségről, hiszen nem csak Lily Harper történetét kapjuk, hanem nevelőanyjáét, megboldogult édesanyja szerelméét, biológiai apjáét, barátaiét, szerelméét… és egy vörös szőnyeges sztárét is… vagy kettőét.
Így leírva jó nagy kavarodásnak tűnhet, de mikor olvasod szépen a helyére kerül minden és mindenki, csak ez olyan sok-szereplős könyv… és természetesen terjedelmében is sok, hiszen valamennyiüknek rendbe kell tenni a sorsát és ki kell bogozni a szálakat.
Ugye itt van nekünk Lily Harper, aki a történet középpotjában áll és minden mellékszál hozzá fut be… olyan mint a minden út Rómába vezet szólás, csak itt minden Lilyhez kapcsolódik, mert valamilyen formában a történet minden szereplőjéhez köze van vagy lesz. S ott van neki Dan, a gyerekkori barát, akibe évek óta titokban és reménytelenül szerelmes, és aki természetesen nagy nőcsábász és úgy fut az elköteleződéstől, mint ördög a kereszttől.
Természetesen Lilynek van egy legjobb barátnője is – mert miért is ne lenne –, a fodrász Patsy, aki ugye tiszta véletlenül a Dan nővére, és akin az egész település szórakozik, hiszen kényszeres randizó lett belőle, miután férje néhány évi házasság után felismerte és elfogadta homoszexuális beállítottságát és pillanatnyilag a helyi kocsmát vezeti, boldog párkapcsolatban élve új partnerével, aki – mit tesz a véletlen ördöge! – épp volt felesége munkatársa.
Már kezd zavaros lenni, ugye? De ez még semmi, mert adj hozzá egy bújkáló filmsztárt, akibe Lily belehabarodik. Egyébként ezt a filsztáros motívumot már egy másik könyvében is megírta – most hirtelenjében nem jut eszembe a könyv címe, de határozottan tudom, hogy ez így már megtörtént, csak abban a bújkáló fél egy híres színésznő volt és a főszereplő hölgyemény pasija bukott rá. Nos, itt lesz egy vörösszőnyeges epizód, meg egy kicsit dilis, de szerfelett szerethető filmszínésznő is.
S ha már vörös szőnyeg és híres pasi, akkor miért is ne kerülne elő Lily biológiai apja is, aki eddig a pillanatig nem igazán akart tudomást venni lányáról, de most lelkesen árulja jó pénzért a történetét és további anyagi juttatások reményében próbál közeledni lányához. Bizony nem ő az egyetlen negatív szereplő ebben a történetben.
És ugye ott van az a bizonyos utolsó levél, amit Lily anyja ír és ebben élete nagy szerelméről mesél – aki természetesen nem Lily apja. Ezt az eltávozott szülő gyermekének hátrahagyott levelei-csontot is annyian lerágták már… Épp most olvasom Penelope Ward – Legdrágább mostohabátyám című könyvét, abban a főszereplő leányzó apukája egészen harminc éves koráig hagyott neki leveleket – s ez csak egy példa volt a sok közül. Lehet, ez a múltban írt levél-küldözgetés másnak nagyon aranyosnak tűnik, nekem nem az. Egyébként a könyv címe is innen, a levelekből származik, Lily édesanyja minden levelét így fejezi be: te és én, mindörökre.
Nagyon kiszámítható történet, semmilyen meglepetés, csavar nincs benne. Alapból lehet tudni ki kicsodával jön össze a végére, annak ellenére, hogy szinte valamennyien hajszolják a kapcsolatokat és a tepernek a párkeresésért. De nem szabad indulásból leírni, olyan szórakoztató kis valami, nem kell rajta sokat filózni, egy-két este kiolvasható és van benne néhány igazán vicces jelenet is. S természetesen az ízlések, meg a pofonok – én többet vártam a könyvtől, az biztos.

U.i.: Emlékszel még Stahl Judit Kulinária Kiadójára? Lettero-nak hívják mostanság....