A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harlequin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harlequin. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 27., hétfő

Susan Mallery - Született nyomozó


A csodálatos Titan lányok 4


Garth Duncan már nem is emlékszik rá, milyen az, amikor az embert nem a bosszúvágy hajtja. Húsz év telt el azóta, hogy apja, a milliárdos Jed Titan végérvényesen eltaszította magától, de most eljött az idő, hogy megfizessen az öregnek minden sérelemért. Kár, hogy a vakmerő seriffhelyettes, Dana Birch, a Titan lányok barátnője folyton az útjába áll. Követi mindenhová, mint az árnyék, és a férfi végül belátja, az a legegyszerűbb, ha beengedi a lakásába és az életébe. Amikor azonban valaki többször is a rendőrnő életére tör, Garth azon kapja magát, hogy meg akarja védelmezni őt, mindenáron. És még mondja valaki, hogy a sorsnak nincs humorérzéke…


Harlequin, 2017
Eredeti mű: Susan Mallery – Hot on Her Heels, 2009


Ez a A csodálatos Titan lányok sorozat befejező része, de nem kell szomorkodni, augusztusban a kiadó újabb Susan Mallery könyvvel jelentkezik Sörsdöntő nyár címmel, ami a Blackberry sziget trilógia első kötete, s augusztus már itt van a kanyarban.
Akik figyelemmel kísérték jelen sorozatot, azok már tudják, hogy bár kis jóindulattal minden rész megállná önállóan is a helyét, azért mégiscsak jobb az elején kezdeni és sorba végigvenni mindegyik kötetet, hogy teljes legyen a kép és tudjuk hogy is állunk tulajdonképpen, ki kicsoda és mit keres ebben a történetben. Másképp nem tudnád, például, hogy az első részben Jed Titan még versenyt ajánlott két feleségtől született három lányának a várható örökségért… mostanra Jed Titan oda jutott, hogy házasságon kívül született fiának, Garthnak ajánlja fel az egész Titan birodalmat, azzal a kikötéssel, hogy lányai egyetlen centet se lássanak belőle… s mi több, képes emberéletekre is törni célja érdekében, nem érdekli, hogy épp a lányai közül valamelyik lenne az áldozat. Jed Titan egy gátlástalan szemétláda, egy biológiai selejt, akinek érzékeny testrészét nem túl erősen, de annál kitartóbban tudnám szorongatni… például egy diótörővel…
A sorozat olvasói számára nem meglepő, hogy ez a rész Garth Duncan, Jed Titan törvénytelen fia és Dana Birch sheriff-helyettes, a Titan lányok barátnőjének története. És annak, ahogyan Izzy Titan a családi szeretetbe fullasztja féltestvérét, hiszen ezt megígérte még az előző részben. Megsúgom: nehezen, de sikerül majd neki.
Tehát ebben a részben jobban megismerjük Dana és Garth múltját, ami ugye helyretesz néhány dolgot a történetben. Nemcsak velük és valamennyi Titan lánnyal találkozunk a történet valamely pontján, hanem jóval többet megtudunk Kathyről, Garth anyjáról, aki az ominózus agyműtét következtében nem teljesen önmaga, de ettől függetlenül meglepő éleslátással rendelkezik és szinte valóságon túli intuícióval választ könyezete tagjainak háziállatot.
Ez ugye a befejező rész, ahol minden a helyére kerül, ahol mindenki megtalálja a maga párját vagy hivatalossá teszi kapcsolatát és boldogan élnek amíg meg nem haltak. S így is van, néhány dolog a helyére kerül. Például megtudjuk, hogy miért viselkedett mocsokként Jed Titan akkor, amikor Garth segítségét kérte anyja műtétéhez – persze azon túl, hogy ő alapból egy mocsadék. Azt viszont nem, hogy miért gyűlölte a lányait, miért manipulálta, használta ki őket saját céljai érdekében. Nekem ez hiányzott. Mint ahogy az is, hogy sosem derült ki Izzy miért a szülei páriája, hiszen anyja kizárta a végrendeletéből, olyan mintha sosem létezett volna, apja pedig indulásból megmondta, hogy Izzy nem fog egy centet sem látni a Titan-vagyonból.
Ha el tudsz vonatkoztatni Jed Titan szemétségétől, akkor minden kiszámíthatósága ellenére egy nagyon szórakoztató történetet olvashatsz, csipetnyi erotikával, ami pontosan annyi, amennyi kell. Töbször is megcsillan benne a helyzeti humor, vagy csak úgy a semmiből jön egy-egy beszólás, ami rögtön mosolyra is késztet. A szerző rajogótáborának kötelező olvasmány, azon túl meg az ízlések és a pofonok.

“Az ügyvédnő vágott egy grimaszt.
– Nem rúgott beléd senki, nem fenyegettek azzal, hogy összevernek, és még a macskád farkára sem léptek rá, amikor behoztak? Akkor most mibe kössek bele, áruld el!
– Nincs macskám – mutatott rá Garth.
– Igen, tudom. Vicces, milyen kevés férfi tart macskát. Pedig a macskák ugyanolyan megvetéssel tekintenek a gazdájukra, mint bizonyos nők a pasikra. És ti, férfiak mindig ezekbe a nőkbe szerettek bele. – Mary Jo szélesen elmosolyodott. – Bocs. Ne is figyelj rám.”

Susan Mallery – Született nyomozó, Harlequin, 2017

A sorozat előző részei a Harlequin Kiadó gondozásában:


Under Her Skin

Lip Service

Straight from the Hip



A történet előzménye, nem jelent meg magyar nyelven

0.5 Wild Hearts (novella)

2017. március 1., szerda

Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában

Széphistória 1


Az ismeretlenség homályából felbukkanó gyönyörű özvegyasszony meghódítja egy ifjú gróf szívét. A Beaufort család feje azonban nem nézi jó szemmel kapcsolatukat. Mindent elkövet, hogy eltávolítsa őket egymástól, hiszen az ifjú már vőlegény, a hölgy feslett életviteléről pedig botrányos históriák keringenek. Sötét titkok lappanganak a háttérben, két család gyilkosságba fúló engesztelhetetlen gyűlölete. A cselszövés fojtogató hálója bűnöst és ártatlant egyaránt pusztulással fenyeget. A bonyodalmak során kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik – vagy, aki jobb, van, aki rosszabb…

Párizs, 1836
A nagyúri szalonok csillogó világában csalás, hűtlenség, ármánykodás rejtőzik a tisztes és előkelő felszín alatt. Úgy tűnik, ebben az álságos környezetben még a szerelem is csupán a cselszövések eszköze. Céleste, a szép és titokzatos özvegyasszony mesterien űzi ezt a játékot, egészen addig, amíg bele nem szeret a nőgyűlölő Edmondba. Nőiességének egész vonzerejét latba veti, hogy meggyőzze a csalódott férfit: létezik még igazi szerelem

Harlequin Magyarország, 2017, 2012, 2002
Eredeti mű: Louisa Rawlings – Scarlet Woman, 1993


Ugyanaz a történet, két fülszöveg – az egyik a kiadó honlapjáról származik, a másik a Molyról –, és három kiadás. Illetve a harmadik az néhány nap múlva jelenik majd meg – gondolom semmi új nem lesz az előző kiadásokhoz képest, nem lesz újra-fordítás (vagy igen?) csak kapott egy tetszetősebb borítót. De még ha új fordítással örvendeztetne meg a kiadó – amit nem hiszek –, maga a történet akkor is ugyanaz lenne. 
Annak ellenére, hogy bizony rég megvan a könyv, nem olvastam el mostanáig, mikoris épp ez a bizonyos harmadik kiadás vitt rá. Gondoltam, ha a kiadó harmadszor is megjelenteti, akkor biztos van benne valami, mert ha szemét, akkor még a kiadónak sem éri meg.
Nem mondom, hogy rossz volt, mert alapból más. Nem angol-szász környezetben játszódik, mint a klasszikus romantikus regények többsége, hanem a 19. század első felében, Franciaországban. Szereplői sem angol lordok, hanem a francia arisztokrácia és polgárság tagjai – a főszereplő Céleste egy neves zenetanár unokája, aki kapcsolatban állt az arisztokráciával Európa-szerte.
Ez a könyv tulajdonképpen egy beteg elme bosszúvágyának története és ebben Céleste nemcsak a bosszú eszköze, hanem tudtán kívül áldozat is, hiszen egy párbaj következményeibe belehalt férje szülei, de LaGrange-ék, nemcsak fiúk halálát akarják megbosszulni, hanem őt teszik felelőssé nemesi nevük és családfájuk kihalásáért. És akkor még ott vannak Beauforték, akik maguk sem mindennapiak és az egész történetben csak járulékos áldozatok. Nekik csak annyi közük van az egészhez, hogy rosszkor vannak rossz helyen: Paul Beaufort udvarol a gyilkos lányának.
Azt nem értettem, hogy miért lenne az méltó bosszú az ifjú de LaGrange lovag haláláért, ha özvegye elcsábítja gyilkosa lányának vőlegényét, Paul Beaufort-t. Még akkor sem, ha ezzel lenne egy kis botrány és e miatt a de Malecot családtól (a gyilkos családja) a nagyasszony megvonná anyagi támogatását. Ez egy kicsit mondvacsinált konfliktus volt és legalább olyan zavaros, mint ahogy én itt elmondani próbáltam. Az sem derül ki soha, hogy az ifjú de LaGrange és de Malecot miért ment ölre Párizsban, aminek következménye a szerencsétlenül végződő párbaj volt.
Mint mondtam nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy valamikor tervbe vegyem az újraolvasását. Elsősorban azért, mert a történet első pillanatától szigorúan ki vannak osztva a szerepek, aki jó az végig a jó szerepében tetszeleg, a rosszak velejükig romlottak és az őrület csak nagyobb mértéket ölt. Céleste az első pillanattól önfeláldozó és alárendeli magát férje szülei bosszúvágyának. És áldozat is – bár ő ezt nem tudja.
Az egyetlen aki jellembeli fejlődést mutat, az Edmond Beaufort, aki Céleste társa ebben a nagyon képzelet-szülte történetben – először csak azért, hogy távolt tartsa öccsétől, később pedig szerelem szövődik kettejük között. Edmond jellembeli fejlődése természetesen Céleste hatására történik, hiszen ő a pozitív hős ebben a történetben, bár ez erősen megkérdőjelezhető.
Túl sok cselszövés, túl sok ok-okozat, kavarás és megtévesztés. Ez kissé zavarossá teszik a történetet. És Céleste nagy önfeláldozása sem teszi őt szerethetővé – inkább butácskának. Nem a volt férje iránt érzett szerelem tetteinek mozgatórugója, hanem a bűntudat, amit férje szülei érbesztettek benne és sikeresen továbbtápláltak. 
Nálam ez az “egynek elmegy” kategóriában marad, nem tervezem újraolvasni, de hát ízlések és pofonok…


2017. február 5., vasárnap

Lorraine Heath - A herceg szeretője

A havishami ördögfiókák 1


Hat balsikerű báli szezon után Miss Minerva Dodger úgy dönt, hogy vénlány marad, mert elege van a hozományvadász udvarlókból. Ám hála a Nightingale Klubnak, legalább része lehet egy csodás éjszakában. Ezen a hírhedt helyen a nők álarcot vesznek fel, mielőtt szeretőt választanának. A szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege készségesen teljesíti a titokzatos hölgy kívánságait, és Minerva egyre szenvedélyesebb és bensőségesebb viszonyba bonyolódik vele… 
A figyelemre méltó képességekkel megáldott Ashe hamar rájön, hogy egyéjszakás kalandja nem más, mint a társadalmi konvenciókra fittyet hányó Miss Dodger. Érdeklődését felkelti a lány éles elméje és merészsége, ezért elhatározza, hogy annak rendje és módja szerint udvarolni fog neki. De hogyan tegye a szépet egy nőnek, akit már elcsábított? És miként bizonyítsa be neki, hogy a féktelen szenvedély csak kezdete az életre szóló boldogságnak?


Harlequin Magyarország, 2017
Eredeti mű: Lorraine Heath – Falling Into Bed with a Duke, Avon, New York, 2015



Ez annyira jól esett nekem, hogy el nem tudom mondani, bár annyi herceg és főrend volt benne, hogy minden ujjamra jutott volna kettő-három, és többször is volt egy olyan érzésem, hogy ennek valahol van egy előzménye, kapcsolódik valamihez. Próbáltam utánanézni, magyarul nem jelent meg semmi ehhez kapcsolható, az angol kiadásokat meg nem volt most kedvem mélyebben bogarászni, de a történetben vannak utalások Miss Minerva Doger bonyolult családi kapcsolataira, például a legjobb barátnője a bátyjához ment férjhez, aki természetesen egy herceg, de egy adott pillanatban elhangzik, hogy tudnom kellene, hogy ők csak féltestvérek, aztán egy olyan is, hogy egyáltalán nincs közöttük vérségi kapcsolat de mégis olyan mintha… Szóval, ahogy Miss Doger is mondja, bonyolult.
Kéretik figyelmesen elolvasni a könyv előszavát, mert onnan kiderül, hogy kik a havishami ördögfiókák és miért. A 19. század közepén egy tragikus vonatbalesetben többen is életüket vesztik, kortől, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül. Ekkor marad árván Ashebury hercege és a grófi ikerpár: Albert, Greyling grófja és percekkel fiatalabb öccse Edward. Kinevezett őrgróf gyámjuk pedig felesége elvesztésébe belerokkant, a saját gyermekével és örökösével, Locksleyval sem törődik, nemhogy a gyámfiaival. Ők négyen lesznek majd a híres-hírhedt havishami ördögfiókák, bár a történet idején egyikük, a gróf már felhagyott a léha életmóddal és nős.
Ez most egyik "ördögfióka", Ashebury hercegének története. A szerző valamennyiükét megírta, reménykedjünk, hogy magyar nyelven is megjelennek.
Mint ahogy a fülszöveg is említi, a zavaros családi hátterű Miss Minerva Doger szeretőt keres magának. S teszi ezt, azért, mert nem a korra jellemző babaszépségű buta liba, aki kizárólag az időjárásról tud társalogni és szempillarebegtetésből áll az élete, hanem egy okos, emancipált fiatal nő. Ez még nem is lenne baj, de a férfiak egyetlen szépségként a tekintélyes hozományát látják, pedig Miranda nem csúnya, csak épp nem felel meg a kor szépségideáljának. És nagyon elege van a hozományvadászokból és a megaláztatásokból.
S mert Miranda mindenképpen tudni és tapasztalni szeretné mi történik férfi és nő között, látogatást tesz az előkelő hölgyek számára fenntartott Nightingale Klub nevű műitézménybe, ahol arcát maszk mögé dugva megőrízheti inkognítóját és beszerezheti  a kellő tapasztalatot. Mint a könyv végén levő szerzői jegyzetből kiderül, a klub más néven de valójában létezett, igaz kicsit diszkrétebbek voltak a szolgáltatásai.
Nos, ebben a klubban választja ki magának Minervát maga Ashebury hercege, és csak reménykedik, hogy a lány bele fog egyezni különleges kéréseibe. Ez volt a pillanat, amikor arra vártam, hogy na most jön a kötözős szex meg a fenekelés, de nem, a herceg fotózni szeret, és ha elolvasod a könyvet akkor azt is megérted miért... meg van egy enyhe lábfétise is.
Tehát ebben a klubban kezdődik el a herceg és Minerva közös története és románca, a végkifejlet az ugye kiszámítható. De e mellett megismerkedünk a többi “ördögfiókával” is, és a szerző egy olyan dolgot is említ, ami most is nagyon aktuális és még mindig vannak emberek akik tudatlanságból kifolyólag ítélkeznek miatta: a diszkalkulia. Ez a számolási zavar a hercegi családra jellemző – bár ez nem egy öröklődő jelenség.
Kedves, pörgős, sikamlós, imádnivaló történet. Nagyon szerettem a szereplőket is, még Minerva csökönyösségét is, hogy őt csak a vele járó pénzért akarják a férfiak. A klasszikus romantika kedvelőinek kötelező olvasmány és valószínüleg kedvelni is fogják, de természetesen ízlések és pofonok.


A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:


2. The Earl Takes All, 2016

a szóbeszéd szerint augusztus elején várható magyar nyelven a Harlequin Magyarország kiadásában Mindent egy lapra címmel.


3.The Viscount and the Vixen, 2016


3.5. When the Marquess Falls - kisregény, 2017-ben jelenik meg

2016. november 18., péntek

Stephanie Laurens - Karácsony a Cynster-kastélyban

Cynster Saga 21, Cynster történetek 1


1837 decemberében a Cynster család fiatal tagjai a hóborította Casphairn Manorban töltik a karácsonyt. Ám ahol ők összejönnek, ott mindig megjelenik a szerelem is. Az ünnepi alkalom összehozza Danielt, Lucifer Cynster fiainak tanítóját és Claire-t, Gabriel Cynster lányának nevelőnőjét. Claire, aki egyszer már megégette magát, nem hiszi, hogy része lehet még a boldogságban. Daniel azonban – a házigazdák segítségével, akik egytől egyig született házasságszerzők – mindent elkövet, hogy meggyőzze a hölgyet őszinte szerelméről… 
Eközben az ifjú Cynsterek kilovagolnak karácsonyeste, és segélykiáltást hallanak. Lucillát nehéz szüléshez hívják, a többiek pedig vele tartanak. A pusztító vihar elvágja őket a külvilágtól, és a fiatalok szembesülnek életük első komoly megpróbáltatásával…

Harlequin, 2016
Eredeti mű: Stephanie Laurens – By Winter’s Delight, 2014

Pontosan nem tudom hányas része a Cynster Saganak, mert az írőnő honlapján a 21-es rész egy karácsonyi novellákat tartalmazó kötet és a további részeket már nem számozza… ez tehát 21. vagy 22., kinek hogy tetszik. A Goodreads 21. résznek sorolja, maradjunk ennyiben. De akárhányadik is lenne, akkor sem változtat a tényen, hogy magyar nyelven több rész nem jelent meg mint amennyi igen. A sorozat első magyar nyelven megjelent rész a tízedik volt, s azt a tizenharmadik követte, s újabb ugrás jött a Cynster-nővérek trilógiára, amit már más kiadónak köszönhetünk...
Minden egyes Cynster-történetnél elmondom, hogy rengetegen vannak és az előző kötetek hiányában kicsit elveszve lötyögsz, mert nem tudod ki kicsoda, milyen rokoni kapcsolatban áll a másikkal azon kívül, hogy mindenki Cynster. Most a kiadó volt olyan kedves és mindjárt az elején felsorolta valamennyi szereplőt kicsitől nagyig, kortól, nemtől, társadalmi státusztól és lábak számától függetlenül. És családfát is kapunk… azt hiszem, az eddig is volt. Vagy nem?
Nos, ez egy naaaaagyon karácsonyi történet, amiben több a szereplő, mint a cselekmény, és mivel már az összes kiházasítható korú Cynster járomba hajtotta a fejét, szerelmi szálnak az egyik Cynster család nevelőnőjét hozza össze a másik Cynster család házitanítójával egy eléggé blőd kis szerelmi történetben. A következő részben már a Cynsterek új generációja szerelmi történeteit olvashatjuk… és ők sincsenek kevesen, majd meglátod.
Több Cynster család – szerencsére nem valamennyi –, kicsitől nagyig, nevelőnőstől, nagymamástól, házitanítóstól Skóciába vonult karácsonyozni és az új évet is ott szeretnék köszönteni. A helyszín Richard és Catriona Cynster kastélya a Völgyben. Az ő történetük a Cynster Saga harmadik része és természetesen nem olvasható magyar nyelven, mert minek, de találkozhatsz velük a Cynster nővérek minisorozatban is. Richard és Catriona történetére igazán kiváncsi lettem volna és majd egy másik életben, amikor kizárólag olvasással fogok foglalkozni, az egész Cynster Saga-t elolvasom angolul, fülétől farkáig…
Tehát ott vagyunk Casphairn Manorban, és halálra unjuk magunkat a nevelőnők és házitanítók módszereinek a megismerése közben, mert engem igazán nem érdekelt hogyan csoportosítják a nebulókat és kinek mit szabad meg mit nem, ki hová ül és miért. Inkább többet mesélt volna a skót karácsonyi szokásokról, amivel nem igazán kényeztetett el minket, és amik nagyon különböznek az általunk ismert és megszokott móditól. S hogy a történet igazán nyálas legyen, egy kis skót hagyomány mellé  belekavarta a betlehemi születést is… mert nem kell nagy fantázia már az elején rájönni, hogy amikor Lucilla karácsony este szülést segíteni megy, az egész olyan mint a bibliai történet, azzal a különbséggel, hogy itt egy pici lány születik. S más nem is születhet, mint kislány, hiszen a Völgy patrónusa a Lady. S ha véletlenül nem lennél kitalálós formában amikor olvasod és csarnokelsőre nem kattanna be, hogy mit is kavart meg, hát néhány fejezettel később a szádba is rágja: ez pont olyan volt mint…
Úgy gondolom, hogy ebből is elég lett volna egy karácsonyi novella, amiben elérzékenyülve megismertük volna a Skóciában honos szokásokat, az izgalmat a pici lány születése jelentette volna és egye fene, még az is belefért volna, hogy a nevelőnő összejön a házitanítóval. De a házitanítóból hőst csinálni már túlzás volt. Az a jeges folyóból kimentett három gyerek-fejezet annyira kellett oda, mint a döglött lónak a patkó, de hát teljen a papír, s fogyjon a könyv…
Többször félretettem a könyvet, s végül csak a kiváncsiságom vett rá, hogy végigolvassam,. Meg az, hogy bevallottan Cynster-rajongó vagyok. Ebben a könyvben magáról a családról nem tudunk meg sokat, a történet valójában arra volt jó, hogy szépen felvezesse a következő részt, amiben a most megismert Lucilla és Thomas Carrick majd egymásratalál, ott a völgyben… Miért? Azt hitted ezzel a karácsonyi történettel vége van? Dehogy! A sorozat épp a 23. résznél tart angolul, és még sok Cynster van.


A következő rész: 

22. Lucilla szerencséje
Harlequin, (várhatóan) 2017, május 
The Tempting of Thomas Carrick





A sorozat előző, magyar nyelven megjelent részei:




10. A tökéletes szerető
Victoria, 2008
The Perfect Lover

13. A szerelem ára
Victoria, 2008
What Price Love?

Gabo, 2015

16. Breckenridge vikomt, a megmentő
Viscount Breckenridge to Rescue
17. Eliza Cynster elrablása
In Pursuit of Eliza Cynster
18. Glencrae gróf zsákmánya
The Capture of the Earl of Glencrae

Cynster testvérek
Harlequin, 2016

And Then She Fell

The Taming of Ryder Cavanaugh

2016. november 4., péntek

Sarah Morgan - Talán majd karácsonykor


O’Neil testvérek 3


Tyler O'Neil sílesiklásban verhetetlen, de apaként elég messze van még az aranyéremtől. Hogy bebizonyítsa kamasz lányának, Jessnek, mennyire szereti, a világ legszebb karácsonyát szeretné megrendezni neki. A Snow Crystal Sí- és Üdülőközpont, az O'Neilek családi vállalkozása pompás keretet biztosít az ünnepnek, de a részletek kidolgozásában Tyler segítségre szorul. És ki más segíthetne neki, mint Brenna, a gyerekkori jó barát, aki a síterepek mellett az ünnepi dekorációk útvesztőjében is remekül eligazodik. Mindhárman – Tyler, Brenna és Jess – titkon szívből vágynak szeretetre, szerelemre, igazi családra, s talán karácsonykor valóra válnak az álmok…


Harlequin, 2016
Eredeti mű: Sarah Morgan – Maybe This Christmas, Harlequin, Toronto, 2014


Az O’Neil testvérek sorozat befejező része, kész-passz, nincs több rész és kiegészítő novella sem.
Akik olvasták a trilógia előző két részét (Hóvarázs, Tavaly nyáron… emlékszel?) azok képben vannak kiről szól a történet, hiszen a két főhőssel már a kezdetektől fogva találkoztunk. Sok meglepetésben, nagy durranásban részed nem lesz, de mindenképpen szórakoztató olvasmány, ha túl sokat nem vársz tőle. Nos, akkor elő a téli cuccot meg a síléceket, mert ugye Vermontban tombol a tél, s kalandra fel!
Adott az utolsó szingli O’Neil, Tyler, akiről már tudjuk az előző részekből, hogy világklasszis síző, többszörös Világkupa-győztes, és sport-karrierje a csillagokba ívelt míg egy szerencsétlen esés vissza nem hozta a halandók közé. Tehát ő is a családi vállalkozásban teszi-veszi magát, sőt igazából ő az a húzós arc aki miatt egyre többen jönnek Snow Crystal üdülőtelepre.
És adva van Brenna, a síoktató, a gyerekkori jóbarát, aki titokban mindig is szerelmes volt a nagy sztárba, együtt izgult a sikereiért, vele sírt a bukásnál, és akinek a szíve összetört, amikor Tyler más nőt vett feleségül..
Nos ehhez add hozzá Tyler kamasz lányát, Jess-t, két neveletlen szibériai husky-t, egy szemét volt feleséget és kész is a történet, amiben mind-mind olyan dolgokkal találkozhatunk, amik akár a való életben is megtörténhetnek. Sőt igazáből meg is történnek, mert nincs olyan ember a világon aki nem szembesült volna valamilyen formában például az iskolai zaklatással, akár mint áldozat, akár mint csendes szemlélő, és ilyenkor boldog volt, hogy épp nem rajta verik el a port.
Ebben a részben is találkozunk valamennyi előző részben is előforduló szereplővel, sőt igazából Elise és Kayla az aki kicsit besegít a sorsnak, hogy Brenna és Tyler egy fedél alatt lakjon, hátha Brenna megembereli magát és bevallja Tylernek mit érez iránta, Tylernek meg kinyillik a szeme és meglátja, hogy gyermekkori barátnője milyen remek nő. Tehát a szerelmi szál mellett, most is rendesen belefolyunk az O’Neil család életébe és az üdülőtelep mindennapjaiba, apró-cseprő ügyeibe és természetesen a karácsonyi előkészületekbe.
Garantált happy end, és talán ez az ami egy kicsit zavart az egészben. Mármint nem az, hogy, ahogy az várható volt, Tyler és Brenna összejön, hanem az, hogy most, a záró részben minden kis konfliktus és gond megoldódik: Tyler volt felesége egyetlen beszélgetés után hirtelen jó lesz egy életnyi mocsok után, az üdülőtelep dugig tele lesz és jövedelmezővé válik, Tyler túlteszi magát a tényen, hogy többé már nem fog Világkupát nyerni, kicsitől nagyig mindenki megtalálja a párját, s így tovább. Ez egy kicsit sok volt a jóból...
Tudom, hogy ezt már százszor elmondtam, de ha nem olvastad még az előző részeket akkor jó lenne velük kezdeni és sorba venni. Önálló történetként is megállná a helyét, hiszen mindegyik könyv egy-egy O’Neil testvéről szól, nem függővégesek, de a szereplők ugyanazok és utalások történnek az előző részekben történtekre.
Ha egy nyugis, keser-édes és humoros történetet akarsz olvasni akkor pont erre van szükséged. Azon túl meg az ízlések és a pofonok…

"…– Hol voltál egész nap?
– Azt mondtad, vegyek ajándékokat, és én pontosan ezt tettem. Beszereztem az ajándékokat. – Tyler csak remélni tudta, hogy semmiről nem feledkezett el.
– Brennának is vettél valamit? Mert ha nem, még nyitva vannak az üzletek. Segítek is, ha akarod…
– Nem, köszönöm, már elintéztem.
– Biztos? – Jess gyanakodva pillantott rá. – Mit vettél?
– Nem mondom meg. A karácsonyi ajándéknak meglepetésnek kellene lennie, nem?
– Remélem, nem valami unalmas vacak.
– Nem, nem hiszem, hogy unalmas – somolygott Tyler.
– De nem vagy egészen biztos benne? – Jessen látszott, hogy komolyan aggódik. – Apa, szerintem inkább mondd meg…
– Nem. Nincs értelme, az üzletek ugyanis szerintem már zárnak, úgyhogy akkor sem tehetünk semmit, ha esetleg neked nem tetszik az ajándékom.
– Ugye nem valami konyhai eszköz? Annak nem örülnek a nők…"
                                                     (Sarah Morgan – Talán majd karácsonykor, Harlequin, 2016)




 A sorozat előző részei:

1. Hóvarázs
Harlequin, 2015
Sleigh Bells in the Snow, 2013

Harlequin, 2016

Sarah Morgan – Suddenly Last Summer, 2014


2016. szeptember 28., szerda

Susan Mallery - Született vadóc


A csodálatos Titan-lányok 3



Semmi kétség, Stockholm-szindrómában szenvedek, gondolja Izzy, amikor rájön, hogy őrülten vonzódik Nickhez, aki a nővérei megbízásából majdhogynem elrabolta otthonról, és beleegyezése nélkül a farmjára cipelte. A legkisebb Titan lánynak a testvérei szerint itt kellene kihevernie a robbanás okozta sokkot – a robbanásét, mely kis híján megvakította őt! Egy műtét tökéletesen visszaadhatná a látását, ugyanakkor a beavatkozás magában rejti annak a kockázatát is, hogy teljesen és végérvényesen megvakul. És Izzy, aki eddig nem félt semmitől, most visszaretten az operációtól -meg attól, hogy belevágjon élete legnagyobb kalandjába: odaajándékozza a szívét egy férfinak, akinek csak a hangját, az illatát és az érintését ismeri…


Harlequin, 2016
Eredeti mű: Susan Mallery – Straight From the Hip, HQN Books, 2009

– Hülyének lenni állampolgári jog! – mondja a vigyorogva sheriff a sorozat harmadik könyvében, és milyen igaza van!
Ez a rész Izzy, a harmadik Titan-lány története, mint ahogy az várható volt és ismét elmondom: aki még nem olvasta az előző részeket, az ne ebbe fogjon bele, hanem az elsővel kezdje. A történetek ugyan nem függővégesek, de annyi utalás van az előző részek cselekményeire, hogy ajánlott  az elején kezdeni.
Azt ugye már tudjuk az előző részből (Született úrinő), hogy Izzy balesetet szenvedett. Felrobbant a fúrótorony, ahol dolgozott és a baleset következtében szinte vak. Látását visszanyerhetné egy műtét segítségével, de mint minden műtétnél, itt is megvan a rizikó: ha valami rosszul sül el, Izzy örök életére megvakul.
Nos, ez a történet arról szól, hogy ki és mi veszi rá Izzyt arra, hogy belevágjon a műtétbe – és én ezt nem fogom elmesélni, majd elolvasod, ha akarod.
Viszont mondanék néhány szót arról, hogy bár többet megtudtam Garthról és körülbelül megértettem mi tettei mozgatórugója, még mindig nem értem, miért kell az ártatlan lányokat bántania a közös apjuk bűnei miatt. Saját bevallása szerint azért, mert ezzel is ütni tud egyet Jed Titan-on, de hát ez nem igazán állja meg a helyét, mert mindenki tudja milyen keveset jelentenek a Titan-pátriárchának a lányai. Garth egyébként is puhul, hiszen ő intézi el, hogy Izzy Nick farmjára kerüljön amíg rendbe jön saját magával és kész a továbblépésre. Temészetesen ezt senki nem tudja, és azt sem, hogy az illető Nick, az ő egyetlen és legjobb barátja, akit nem szégyell megtéveszteni az ügy érdekében.
Azt is megtudjuk, hogy az Izzyt ért baleset nem volt véletlen, hanem a robbanás szándékos volt, de Gathnak semmi köze hozzá. S nem jött be az az elképzelésem sem, hogy Garth és pokolra való apukája együtt dolgoznak a Titan-lányok ellen, mert Garth visszautasítja a szövetséget, mikor Jed Titan megkeresi. Garth egyébbként Izzy javaslatát is visszautasítja, hogy valamennyien alkossanak közös frontot Jed ellen.
Viszont továbbra is vannak dolgok amiket nem értek. Például azt, hogy Izzy miért lóg ki a sorból. S ez alatt értem azt, hogy még a saját anyja is megfeledkezett a létezéséről, hiszen kilenc évig nem változtatta meg a végrendeletét, egyetlen örököse Skye volt, mintha Izzy nem is létezne. Azon, hogy Jed Titan úgy viselkedik ahogy, és ha nem tudja fel- és kihasználni, akkor olyan mintha nem is létezne az illető személy, azon nem csodálkozom. De a kijelentésen, hogy Izzy alapból ki volt zárva az örökségből igen. Azt sem tudjuk meg, hogy ki áll a fúrótorony felrobbantása mögött, csak annyi derül ki, hogy nem Garth, bár mindenki őt gyanúsítja
Nem nagy filozófia kitalálni, hogy Izzy és Nick egymásbaszeret, hogy Izzy műtétje sikerül, hogy ott a nagy happy end… ami viszont a meglepetés erejével hatott, az a módszer amit Izzy kitalált Garth ellen: szeretetbe akarja fullasztani. Ez érdekes lesz…
Jed Titan továbbra is az a mocsadék - ha nincs ilyen szó, akkor most kitaláltam - akit az előző részekben megismertünk, de ha jobban utánagondolok, akkor tulajdonképpen szivességet tesz a lányainak, mert azok megállnak a saját lábukon és nincs szükségük a tőle származó pézre és az örökségre.
A három rész közül számomra ez volt a gyengébb. Kicsit el volt túlozva a Nick farmján töltött idő. Rendben van, az volt a célja, hogy rávegye Izzyt a műtétre és elgondolkoztassa, mit is akar kezdeni az életével miután visszanyerte a látását, de szerintem az ott vontatott volt. Nem értettem Aaron, a farm vezetőjének a szerepét sem a történetben, mert azon túl, hogy kinevezte saját magát Izzy legjobb barátjának, csak a politikai korrektséget szolgálta a jelenléte a történetben: Aaron ugyanis meleg és ha már az első részben (Született játékos) megvolt a nemzeti kisebbség (Cruz Rodriguez,  Lexi Titan szerelme latin származású), akkor legyen képviselve szexuális kisebbség is. De hát ízlések és pofonok…
Még hátra van a negyedik rész, ami Garth, a törvénytelen Titan-fiú és Dana, a sheriff-helyettes története lesz, és amire bizony sokat kell várni, mert a hírek szerint a kiadó csak 2017 márciusában tervezi megjelentetni magyar nyelven, Születet nyomozó címmel.


 A sorozat részei:


Harlequin, 2016
Under Her Skin

Harlequin, 2016
Lip Service


A negyedik rész, egyelőre angolul: 

Hot on Her Heels

2016. augusztus 25., csütörtök

Lindsey Kelk - Egy koszorúslány naplója

Fantasztikus nyári bestseller Lindsey Kelk-től. Mindenki szereti a koszorúslányokat – kivéve Maddie-t, akit folyton felkérnek erre a szerepre. Mindenki szereti az esküvőket – kivéve Maddie legjobb barátnőjét, aki éppen válik. És mindenki örül neki, hogy Maddie olyan boldog a színfalak mögött – kivéve Maddie-t. Az egyik legjobb barátnője még csak most készül a házasságra, míg a másiké már véget is ért. Miközben esküvőt szervez, lelki segélyt nyújt, és még az előléptetése is elérhető közelségbe kerül, Maddie elgondolkozik azon, hogy talán más is lehetne belőle, nem csak koszorúslány.


Harlequin, 2016
Eredeti mű: Lindsey Kelk – Always the Bridesmaid, HarperCollins, London, 2015


Gyorsan olvassátok amíg tart a nyár, mert ez a nagyon könnyű, nyári limonádé műfajához tartozik.
Három barátnő és egy esküvő, ennyiről szól. Maddie, a főhősnő egy rendezvényszervező cégnél végez rabszolgamunkát, az életében megforduló pasik sorra átvágják és elhagyják, a közvetlen főnöke pedig szemét. Családtagjai akkor fejezik ki elismerésük a munkája iránt, amikor az érdekük úgy kivánja. Lauren, a menyasszony, gazdag szülők csemetéje, de azért elvárja, hogy Maddie ingyér megszervezze az esküvőjét, méghozzá nem egészen három hónapon belül – mert ugye a legjobb barátnője és ért a dologhoz. Elkényeztetett, hisztis és Szörnyella de Frász ártatlan kisded az anyjához képest. S Sarah, a harmadik, épp válófélben van, a férje bejelentette, hogy a dolog nem működik s a következő percben ki is költözött a közös lakásból. Ebből kifolyólag Sarah szeméből a legváratlanabb helyzetekben is folyik a könny, a torkán meg nagy mennyiségű gin lefele.
Nos, ez a három harmincas nő hisztizi végig a könyvet és néha olyan a viselkedésük, mintha feleannyi idősek lennének. Értem én, hogy sok éve bizalmas barátnők, de ha az egyikük partnerének az a kósza ötlete támad, hogy a nemi szervéről küldjön fotókat, akkor azt miért kell a barátnőknek is mutogatni?
A lényeg az, hogy a végén ott a happy end, valamilyen módon mindenki megtalálja a számítását: Lauren férjhez megy, Maddie-nek új pasija lesz és munkahelyi gondjai is megoldódnak mikor Sarah-val együtt közös vállalkozásba fognak. Ennyi.
Szórakoztató, de nagy dolgot ne várj a könyvtől. Ezt a csontot már annyian és annyiszor lerágták, hogy nem igazán van lehetőség valami újjal, fantasztikussal kirukkolni. Nálam egyszer olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…           

"Vintage Rolls-Royce a menyasszonynak, emeletes busz, amely a fogadásra szállítja a vendégeket, Monique Lhuillier, Vera Wang, Jenny Packham, tűzijáték, hattyúk, galambok, szvingegyüttesek, cukorkáspult, csokiszökőkutak, pezsgőszökőkutak, porcukorszökőkutak… a legrosszabb rémálmom legjobb barátnő szalaggal átkötve."
(Lindsey Kelk – Egy koszorúslány naplója, Harlequin, 2016)