Lisa Kleypas – A pártfogó

Travis testvérek 1

Liberty Jones tizennégy és háromnegyed éves volt, amikor beleszeretett a tizenhét éves Hardy Catesbe. Hardyt azonban még a szerelem sem tartotta vissza attól, hogy megvalósítsa régi álmát, és örökre maga mögött hagyja a gyerekkori szegénységet. Elhagyja a várost… és az összetört szívű Libertyt. De Liberty is igazi túlélő… és mindenre elszánt, hogy jobb életet teremtsen magának és a kishúgának. Nagyvárosba költözik, állást talál, és egy nem remélt barátot Churchill Travis, a milliárdos iparmágnás személyében. S noha Churchill fia meg van győződve arról, hogy Liberty hozományvadász, aki gazdag partit keres magának, Churchill és Liberty kapcsolata sokkal mélyebbé válik, mint azt a legtöbb ember hinné. De amikor Liberty és a húga kezdene beleszokni az új életbe, Hardy ismét felbukkan…

Gabo, 2019

Eredeti cím: Sugar Daddy, 2007

Meglehetősen kedvelem Lisa Kleypas írásait – van könyv, amit jobban, és olyan is amit kevésbé –, és mondhatni mindent elolvastam, ami tollából (billentyűzetéből) megjelent magyar nyelven, kivéve e sorozat második könyvét, az még várat magára.

Tudtam, hogy a szerző a klasszikus romantikus történetekben jeleskedik, s azt is hogy nemcsak. Nem kellett volna meglepetésként érnie, hogy a kiadó bevállalt egy ilyen kortárs történetet, ahelyett, hogy a szerző már megkezdett, vagy éppen régebben beígért sorozatok részeit jelentette volna meg. Nem is igazán hittem a megjelenésében, míg ott nem landolt kezemben a könyv.

Ugye, ez egy vadiúj sorozat, kortárs téma, van belőle négy könyv, ugyanis ennyien vannak a Travis testvérek, a sorozat névadói. Két rész már elérhető magyar nyelven, a továbbiak megjelenéséről semmi hírem és érdeklődni sem fogok illetékes helyeken, amíg a második könyvet is ki nem olvastam. Mert, ugye, mindenki megérdemel egy második esélyt is?

Kezdeném azzal, hogy ez a történet már a cselekmény helyszínének szempontjából sem az, amit a szerzőtől megszoktunk. Klasszikusai mindig angol földön játszódnak, most meg sem állunk Texasig, ahol a hősnő egy lakókocsi parkban tölti kamaszkorát, mielőtt a nagyvárosba költözik.

Az első dolog, ami miatt berzenkedtem, az az E/1-ben írt cselekmény volt. Már többször is leírtam, én nem vagyok vevő erre és nem érintett kellemesen ez a meglepedés.

Utána következett az, hogy a történet akkor kezdődik, mikor a hősnő kiskamasz, s ezt hosszan húzza is a szerző. Értettem én, hogy a környék rosszfiújának lesz némi szerepe a későbbiekben is, de kicsit sok volt abból a gyerekes rajongásból, amit első szerelem címszó alatt kaptam a hősnő Hardy Cates felé irányuló hálájából. Mert az nem szerelem volt, hanem hála, hogy végre valaki őt is számbaveszi. Komolyan kísértésbe estem, hogy hagyom a  fenébe az egészet és keresek magamnak valami más olvasnivalót, annyira untam szegény Liberty Jones szerencsétlen sorsának csűrését-csavarását. Pedig szeretnem kellet volna, nem? Mármint a hősnőt, mert általában együttérzünk azokkal, akikkel a sors mostohán bánik, de nem hagyják magunkat. Liberty Jones pedig nem hagyta magát, olyannyira, hogy ez a köré kreált tökéletesség tette visszataszítóvá. Mert minden önfeláldozása, ambíciója és tökéletessége ellenére – hogy páratlan szépségéről már ne is beszéljünk! –, nálam nem volt nyerő.

S hol voltak az egészben a címadó Travis testvérek meg a pártfogó? Majd a könyv második felében feltűnnek, pont akkor mikor már elkönyveltem, hogy ez a történet úgy végződik majd, hogy Liberty találkozik a maga cukros bácsijával, beleszeret és boldogan élnek míg meg nem halnak.

Sajnos, a történet második féle sem volt sokkal jobb. Egyrészt rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt a végére. Másrészt tisztában vagyok azzal, hogy az egész fikció, de azért nem kellene hihetőnek lennie? Az sem igazán tetszett, ahogy a női nemet degradálta kitartottak gyülekezetére, akiknek egyetlen életcéljuk, hogy egy vaskos pénztárcát találjanak maguknak. Persze vannak ilyen nők is, nem is kevesen, de ez már túlzás volt.

S ha Lisa Kleypas, akkor kell lennie némi erotikának is. Lévén kortárs történet, valamivel többre, merészebbre vártam, mint a klasszikusaiban, de ez sem jött össze. S a jó fiú-rossz fiú konfliktus is kissé erőltetett volt, hogy a kiszámíthatóságáról már ne is beszéljünk.

Igazándiból a szereplők egyikét sem kedveltem. Vagy túlbonyolítottak voltak, vagy túlságosan tökéletesek, mint a hősnő, vagy egyszerűen elnagyoltak. Nem mindig lehetett érteni, hogy mi mozgatja őket, és az sem elhanyagolandó, hogy rengeteg mellékszereplő volt ebben a történetben, néhányan közülük teljesen feleslegesen.

Összeségében olyan volt, mint amikor két különböző korosztálynak való könyvet egybecsapnak. Az eleje kísértetiesen hasonlított ahhoz a zsánerhez, amit a Vörös pöttyös könyvek képviselnek, azaz amerikai tini nyáltenger, túlzottan kihangsúlyozott problémákkal, nulla jövőképpel és bő lére eresztett lelki mizériákkal. Én ebből már rég kinőttem, és nem okoz élvezetet az olvasásuk. S ehhez csapódott hozzá egy olyan folytatás, ami símán megállja a helyét a Harlequin-füzetek világában, amivel nem is lenne baj, csak valahogy a kettő nem passzolt. Az egész olyan volt, mint egy nagyon várt gasztronómiai csoda, aminek minden hozzávalója külön-külön finom lehet, de együtt már gusztustalanok. Az egész történet sokkal  kevesebb oldalban is elfért volna, akkor akár élvezhető is lett volna.

Az egyetlen jó dolog a fordítás volt, legalább nem kellett azzal foglalkozni, hogy vajon ez a nyakatekert mondat mit akar jelenteni és hogyan hangozhatott eredetiben. Lisa, a klasszikus romantikánál kellett volna maradni, de nem vagyunk egyformák, s kinek a pap, kinek a paplan…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Wallflowers sorozat:

1. Nem múló varázs  2. Egy nyáréjszaka titkai  3. Ősszel történt  4. Az ördög télen  5. Botrány tavasszal  6. Rafe karácsonya

Ravenel család

1. Érzéketlen aranyifjú  2. Winterborne választottja  3. Ördöngös tavasz       

Lisa Kleypas – Ördöngös tavasz

Ravenel család 3

Egy ​petrezselymet áruló, különc ifjú hölgy…

A legtöbb elsőbálozó lány arról álmodik, hogy férjet talál magának. Lady Pandora Ravenelnek azonban egészen más tervei vannak. Az ambiciózus szépségnek semmi kedve a londoni báli szezonhoz, annál szívesebben maradna otthon, hogy megszervezze és beindítsa társasjátékgyártó vállalkozását. Az egyik fényes bálon azonban botrányos helyzetben találja magát egy kivételesen jóképű idegennel.

Egy cinikus aranyifjú…

Gabriel, Lord St. Vincent éveken át sikerrel kerülte el a házasság révébe vezető csapdákat, ám végül egy olyan lázadó szellemű ifjú hölgy horgára akad, akinél keresve sem találhat magának kevésbé megfelelő feleséget. Pandorában fel sem merül, hogy hozzámenjen, Gabrielt azonban ellenállhatatlanul vonzza az eleven természetű lány, és mindent megtesz azért, hogy a magáénak mondhassa, fittyet hányva arra, hogy kényszer szülte házasságuk akár pokolinak is bizonyulhat.

Egy veszélyes terv…

Pandora enged Gabriel tapasztalt és érzéki ostromának, s beleegyezik abba, hogy a felesége legyen. Nemsokára azonban világossá válik előtte, hogy társasjátékgyártó vállalkozása megszervezése során véletlenül veszélyes összeesküvésbe botlott, és egyedül a férje képes gondoskodni a biztonságáról. Miközben Gabriel az ismeretlen rosszakaróktól védi hitvesét, közösen rádöbbennek arra is, hogy kapcsolatuk baljós kezdete ellenére voltaképpen egymásnak vannak teremtve.

Gabo, 2018

Eredeti cím: Devil in Spring, 2017

“– Attól tartok, egyetlen este leforgása alatt egynél több ifjú hölgyet sosem szoktam tönkretenni – jelentette ki gúnyos jólneveltséggel Lord St. Vincent. – Az embernek mégiscsak vannak elvei…” *

Pandora könyve, talán az, amit a legjobban vártam, és pontosan emiatt érzek némi csalódást, mert azért a leányzótól többet vártam.

Nem titkoltam eddig sem, hogy számomra a sorozat kedvenc karakterei a zabolátlan Ravenel ikrek, Cassandra és Pandora, különösen Pandora, aki vásottságban bármelyik kis csibésszel felvehetné a versenyt, annak ellenére, hogy lassan már 20 éves. És azért ne felejtsük, hogy történetünk a 19. században játszódik, amikor a jólneveltség és a viselkedési szabályok szigorúan – és képmutatóan – voltak szabályozva.

   Amikor felröppent a hír, hogy a kiadó újabb Lisa Kleypas könyveket jelentet meg, kicsit utánanéztem, hogy miről is szólnak majd és mire várhatok. S többek között azt is olvastam róla, hogy kapcsolatban áll a szerző Wallflowers sorozatával. S ez így is van, hiszen Pandora kivel mással kompromittáltathatná magát, mint Gabriel, Lord St. Vincentttel, aki a Wallflowers sorozat negyedik részéből ismert dadogós Evangeline és élvhajhász (azóta példás férj) Sebastian St. Vincent – jelenleg Kingston hercege és hercegnéje – fia és egyes számú befutója az örökösödési listán. A Wallflowers sorozat negyedik részének címe Az ördög télen, ami az eredeti angol The Devil in Winter tökéletes fordítása. Ha ez a történet ahhoz kapcsolódik, s az eredeti angol címe Devil in Spring, akkor nem lett volna stílusosabb, ha Az ördög tavasszal címmel kerül be a köztudatba és nem túlozzák el a kreatív fordítást? No, de ez egy technikai mallőr, térjünk vissza Pandorához és Gabrielhez.

   Mint említettem, Pandorát kompromittálják, s ráadásul teljesen ártatlan a dologban, hiszen ő csupán segíteni szeretne a nagy erkölcscsősz Lady Berwick férjezett lányán, aki egy intim együttlét során elvesztette a fülbevalóját a kerti pavilonban, s ha férje észreveszi hiányát bizony kellemetlen kérdésekre kell majd válaszolnia.

Nem Pandora lett volna, ha nem történik vele valami, amikor önzetlenül segíteni próbál a bajba jutott fiatalasszonynak. S szintén a Wallflowers soroztaból ismert Marcus, Lord Westcliff azt aki rajtakapja Lord St. Vincentet, amint a kerti pavlon rácsai közé szorult Pandorát próbálja lehetetlen helyzetéből kimenteni. Lord Westcliff és még valaki, aki az apák bűneit a fiúkon kéri számon, és ugye alma nem esik messze a fájától.
   Így kezdődik a független és sebezhető Pandora románca az élvhajhász Lord St. Vincenttel, s hogy mi lesz a vége, azt mindenki maga fedezi fel olvasás közben, mert én elárulni nem fogom, bár nem nagy filozófia kitalálni. Bármennyire is kapálóznak mindketten ellene, mégiscsak össze kell házasodniuk, de ez nem a történet végén fog megtörténni. Viszont az út a boldogító igenig rögös, mert Pandora nem feleségként képzeli el a jövőjét, s ez ismét izelítőt nyújt abból, hogy milyen is lehetett nőnek lenni egy olyan korban, amikor a vagyon, a döntéshozatal és úgy általaban minden a férfiak kezében volt.

A történet során belekukkanthattam Pandora naplójába, melybe megfigyeléseit jegyzi fel, és ezek a megfigyelések néha mosolyra fakasztottak. Kedvencem a kilencevenkilences számú, mely szerint:

99. A férfiak olyanok, mint a csokoládébonbon. Mindig a legtetszetősebbnek a legpocsékabb a tölteléke. *

Izgalomban is van bőven része az olvasónak, hiszen a történet abban a korban játszódik, amikor az ír függetlenségi törekvések radikalizálódtak és ennek szószerint értendő puskaporos következményei vannak – Pandora pedig mindig rossz helyen van, mert nem hazudtolja meg önmagát.

Nem volt rossz, szórakoztatott, néha megnevettetett, vicces volt és helyenként izgalmas, de valahogy nem volt az igazi. Persze örültem, hogy az előző sorozat szereplői közül néhánnyal újra találkozhattam, de Pandora történetétől többet és főleg mást vártam. De ettől függetlenül ajánlom a szerző és a sorozat rajongóinak, különben is ízlések és pofonok…

* Lisa Kleypas: Ördöngös tavasz, Gabo, 2018

 Kapcsolódó bejegyzések:

1. Érzéketlen aranyifjú, 2018

Cold-Hearted Rake, 2015

2. Winterborne választottja, 2018

Marrying Winterborne, 2016

Lisa Kleypas – Winterborne választottja

Ravenel család 2

Egy ​könyörtelen iparmágnás

Az alacsony sorból származó Rhys Winterborne harcos becsvágyának köszönhetően sikeres üzletemberré lett, és elképesztő vagyont halmozott fel. Rhys az üzleti életben és azon kívül is mindig megkapja, amit akar. Amikor megismerkedik a félénk, arisztokratikus modorú Lady Helen Ravenellel, elhatározza, hogy mindenáron megszerzi magának. Ha meg kell fosztania a lányt az erényétől ahhoz, hogy kénytelen legyen feleségül menni hozzá, nos, annyi baj legyen…

Egy világtól elzártan felnőtt szépség

Helennek eddig vajmi kevés kapcsolata volt a londoni társaság csillogó, cinikus világával. Rhys eltökélt csábító hadjáratának következtében fellobban köztük a heves és kölcsönös szenvedély lángja. Helen előkelő neveltetésére rácáfol az a makacs meggyőződése, miszerint egyedül ő képes megzaboláznia féktelen férjét. Rhys egy ellenlábasának cselszövése olyan helyzetet idéz elő, melyben Helennek fel kellene tárnia a férfi előtt legsötétebb titkát. Ez óriási kockázatot jelent… ám a jutalom egy életen át tartó, semmihez sem fogható boldogság. Történetük úgy kezdődik, hogy…

Gabo, 2018

Eredeti cím: Marrying Winterborne, 2016

Rhys Winterborne, a Krőzusnál is gazdagabb áruháztulajdonos és Helen Ravenel története még a Ravenel család sorozat első részében (Érzéketlen aranyifjú) kezdődik el, amikor az új Ravenel gróf úgy gondolja, hogy belőlük remek pár lenne, még akkor is, ha a férfi nem nemesi származású. S kettejük között a dolgok rendeződni is látszanak, mi több az eljegyzésig is eljutnak, csakhogy a teljesen tapasztalatlan Helen megijjed az első heves csóktól és rendesen ki is borul. A család ezt félreértelmezi és megkérdezése nélkül felbontják az eljegyzést, csakhogy Helen nem éppen így gondolta, hiszen meglehetősen vonzódik a daliás wales-i üzletemberhez. Azok, akik már olvasták az Érzéketlen aranyifjút pontosan tudják mindezt.

Kettejük története onnan folytatódik, mikor Helen rádöbben, hogy ő tulajdonképpen nagyonis akarja a férfit férjnek és egy merészet gondolva látogatást tesz az áruházban, hogy visszaszerezze vőlegényét. Szabályosan megszökik otthonról és egyedül indul útnak Londonban. Mennyire botrányos viselkedés ez egy egy gróf lányától!

Helenről már az első részben kiderül, hogy ő nem olyan mint a többi Ravenel, kezdve nagyon szőke hajától visszahúzódó, csendes természetéig, ami szöges ellentéte két nagyonis eleven ikerhúgáénak. Egy olyan családból jön, ahol a lánygyermekek nem számítottak semmi másnak, csak újabb éhes szájnak és fölösleges költségnek.

S Helen azt is tudja, hogy miért különbözik annyira testvéreitől. Ez egy nagyon jól őrzött családi titkok, ami most boldogsága útjába állhat, hiszen egy olyan emberrel kapcsolatos, akit választott jövendőbelije személyes okok miatt gyűlöl. Ez pedig rendesen emészti is a hősnőt két okból is. Egyrészt tudja, hogy a becsület azt kívánja, hogy megossza Winterborne-nal az információt, másrészt a semmiból előkerül az érintett személy és zsarolja, hogy ne fedje fel Ravenelék titkát, ami nemcsak Helen tervezett házasságának állna útjába, hanem az egész családot kirekesztené az elit társaság az esetleges botrány miatt. És azért Raveneléknek nem kell a szomszédba menni egy kis botrányért, hiszen a jelenlegi gróf és öccse nagyon is ismert múlbéli dorbézolásai miatt, és a Ravenel lányok sem éppen mintapéldányai a kor finom úrhölgyeinek – de ez nem az ő hibájuk, hiszen sosem számítottak szüleiknek, akik nem is foglalkoztak nevelésükkel és jövőjükkel.

A cselekmény során természetesen ismét találkozhattam az előző rész valamennyi szereplőjével is. Cassandra és Pandora továbbra is szórakoztató a maguk megbotránkoztatóan életvidám módján, és Lady Berwick ugyanannyira merev és antipatikus, mint az előző részben. Róla különben kiderül, hogy azért neki is van némi titkolnivalója.

Új szereplőként megismerjük dr. Garrett Gibsont, London első női orvosát, akinek rengeteg előítélettel kell megküzdenie, hiszen ki hallott olyat, hogy egy nő orvos legyen? Kéretik figyelembe venni, hogy a cselekmény a 19. század második felében játszódik, mikor egy nő, különösen egy jó házból való úrinő számára a jótékonykodáson és a délutáni viziteken, bálozáson kívül semmilyen más tevékenység nem volt elfogadott,  a kevésbé szerencsések pedig legfeljebb ápolónői státuszig vihették.

Azon túl, hogy szórakoztatott – mert megtette – ismét átfogó képet kaptam arról, hogyan intézte nemkívánatos dolgait az angol arisztokrácia, mennyire a képmutatásnak éltek, hitték magukról, hogy mindenki felett állnak, hitették el környezetükkel, hogy gáncsnélküliek, és hogyan tűntették el szem elől nemkívánatos utódaikat. Természetesen ez a Ravenelekre nem vonatkozik, hiszen ők egy egészen különleges család, és egy emberként állnak Helen mellé, bármi is történne.

Minden kiszámíthatósága ellenére meg tudott lepni. Lehet, hogy nem mindenben teljesen korhű, de ugye ez egy kitalált történet. Könnyen olvasható, gördülékeny volt. Tehát jöhetnek a folytatások, mert a Ravenel család történetének még nincs vége. 

Első sorban a szerző és a műfaj rajongóinak ajánlom, de ízlések és pofonok…

A sorozat további részei:

1. Érzéketlen aranyifjú

Cold-Hearted Rake, 2015

3. Ördöngös tavasz

Devil in Spring, 2017

4. A szív doktora

Hello Stranger, 2018

 5. Devil's Daughter - angol nyelvű megjelenése 2019-re várható

Johanna Lindsey – Gyönyörű vihar

A Malory család 12

Johanna ​Lindsey ezúttal Jacqueline Malory viharos történetét meséli el nekünk. Jacket olthatatlan bosszúvágy hajtja, ezért újra összetűzésbe kerül a jóképű kalózzal, aki korábban elrabolta őt. Ám a második találkozásuk egészen másfajta vágyat lobbant fel benne.

James Malory és sógorai, az Anderson fivérek, most az egyszer egyetértenek valamiben: ideje bosszút állni a bűnözőn, aki elrabolta James és Georgina imádott lányát az első amerikai báljáról, és magával vitte a Karibi-térségbe. Jacknek ugyan sikerült épségben megszöknie, de a tettes akkor is példás büntetést érdemel. James sejti, ki áll az aljas terv mögött, és egy egész flottával indul útnak a Nyugat-Indiai szigetekre, hogy egy igazi Malory-féle megtorlást hajtson végre.

Jacket jobban érdekli a bosszú, mint az, hogy az első londoni szezon során férjet találjon magának, ezért nagyon haragszik az apjára, amiért otthon hagyta. Aztán egy titokzatos idegen az elrablójához vezeti őt meg a bátyját, Jeremyt. A Malory testvérek el akarják kapni a bűnözőt, de ők esnek a fogságába, és a kalóz hajóján „vendégeskedve” kénytelenek elhagyni Angliát. Jack mindent elkövet, hogy túljárjon a szemfüles fogvatartója eszén, akiről közben kiderül, hogy nem egy átlagos kalóz. Sőt talán nem is kalóz, hanem egy nemes, aki le akar számolni valakivel, még azokból az időkből, amikor Jack apját Hawke kapitányként ismerték. A lány hamar rájön, hogy igazából csak egy veszély fenyegeti: az egyre szenvedélyesebb vonzalom, amit egymás iránt éreznek.

Gabo, 2018

Eredeti cím: Beautiful Tempest

A sorozat tizedik része után azt hittem, kész, ennyi volt! Minden Malory – sőt néhányuk gyermeke is – megtalálta a maga párját, mi több, az Andersonok is, mert ugye  ebben a sorozatban két hajós dinasztiával is megismerkedhettünk.

S akkor meglepetésként jött egy újabb történet, a Viharos meggyőzés (Gabo, 2015), mely a Anthony Malory lányáról szól. És egy kicsit James Maloryéról is, ugyanis a két infjú hölgy, Judith és Jaqueline (Jack, ahogy a család szólítja) nagyjából egykorúak és egymás bizalmas barátnői. S mivel Judith története szorosan kapcsolódik Jaqueline első elrablásához, várható volt, hogy következik majd egy történet, ami majd csak és kizárólag Jaqueline-nal foglalkozik és azzal, hogy ki és miért rabolta el őt első báljáról. Ez a sorozat tizenkettedik története, a Gyönyörű vihar, s bár egyelőre semmi jele egy újabb kötetnek, nem igazán vagyok meggyőződve, hogy a Maloryak története (és a sorozat) ezzel véget ért.

Ami a Malorykat illeti, róluk tudni kell, hogy nagy és zűrös család, annak ellenére, hogy nem ezt várná az ember lánya egy angol arisztokrata családtól. Sok testvér, sok gyerek, kalandos élet, ami magával hozott néhány törvénytelen utódot is, akiket a Malory család azonnal szeretettel keblére ölelt. A sorozat kedvelő mind tudják ez.

"– Ikrek vannak a családodban? 

– Gilbert és Adam. Négy évvel fiatalabbak nálam. 

– Egyéb testvérek? 

– Nem tudunk róla."

 (Johanna Lindsey – Gyönyörű vihar, Gabo, 2018)

Bevallom, hogy nekem nagy kedvencem Anthony és James Malory, örültem, hogy ismét nagyobb szerepet kaptak a történetben, különösen James, hiszen az ő lánya Jack. Ő az a fajta faragatlan fickó, aki először üt és azután kérdez, bevallottan sosem utasít vissza egy jó kis verekedést, s ha nem jön össze, akkor Anthony Maloryval szál ringbe, csak hogy formába tartsák magukat. S valamikor zúrös ifjúságában úriember-kalózként szelte a habokat Hawke kapitány néven, de ezt csak kevesen tudják róla.

Jack újabb elrablása apja múltjával van kapcsolatban és nem mondanám, hogy nagy meglepetéseket okozott volna a történet. Nyilvánvaló volt, hogy a magabiztos, nyegle lány beleszeret majd elrablójába, az elrablója is belé, lesz boldog végkifejlet, s majd a végére kiderül, hogy az elrabló miért tette azt amit és hogy kicsoda is ő tulajdonképpen.

Szórakoztatott, pörgött, szövevényes, de abszolút kiszámítható volt. Mivel Maloryék szokás szerint hozzák a formájukat, a történet bővelkedik humorban is. Rendesen megmosolyogtatott Anthony Malory, aki szabályosan bele van betegedve, hogy lánya férjhezment, és magától értetődően James is, a maga sajátos stílusával, amihez háromajtós-szekény termet járul. Természetesen némi erotika is társult hozzá, mert ilyenek Johanna Lindsey könyvei, és mert hősnői előkelő származásuk ellenére nem azok a szempillarebegtető úri kisasszonyok, akik elájulnának egy kis csóktól, hogy másról ne is beszéljünk.

Bár egy sorozat része, önálló történetként is megállja a helyét,. Nem kiemelkedően, de jó volt… és ízlések, meg pofonok…

A sorozat valamennyi része elérhető magyar nyelven is, némely rész több kiadást is megért már.

 A sorozat magyar nyelven is elérhető részei:

1. Egyetlen szerelem

2. Szíved rejtekén

3. Tengernyi szerelem

4. Csodatevő szerelem

5. Mondd, hogy szeretsz (Pénzen vett szerelem címmel is megjelent)

6. Ajándék

7. Szívem ellopott kincsei

8. A vágy fogjai

9. Kalandos szerelem

10. Az igazi

11. Viharos meggyőzés

Lisa Kleypas – Érzéketlen aranyifjú

Ravenel család 1

A sors fintora… 

Devon Ravenel, London legelbűvölőbb élvhajhász aranyifja grófi címet és birtokot örököl. Újonnan szerzett, magas társaságbeli rangja azonban nem kívánt felelősségekkel jár… és jó néhány meglepetéssel is szolgál. A birtokot jelentős adósság terheli, s a néhai gróf három ártatlan húga még mindig ott él a házban… ahogy Kathleen, Lady Trenear is. A szép fiatal özvegy éles esze és elszántsága Devonéval vetekszik.

A két vasakarat összecsap… 

Kathleen pontosan tudja, hogy nem szabad megbíznia egy olyan gátlástalan gazemberben, mint amilyen Devon. Lehetetlen lenne azonban tagadnia a heves vonzalmat kettejük között – Devon pedig, miután először a karjába zárta, megesküszik arra, hogy bármit megtesz, csak övé legyen a nő. Amikor Kathleen azon kapja magát, hogy egyre inkább enged Devon tapasztalt, vágykeltő csábításának, már csak egyetlen kérdés marad: 

Képes lesz-e megtagadni a szívét az általa ismert legveszedelmesebb férfitól?

Gabo, 2018

Erdeti cím: Cold-Hearted Rake, 2015

Új Lisa Kleypas sorozatba kezd a Gabo Kiadó és én személy szerint örülök neki, bár nem mondanám, hogy a szező előzőleg megjelent Wallflowers sorozata osztatlan sikert aratott nálam. Kéretik nem félreírteni: nem volt rossz, sőt! De olvastam jobbat is a műfajban.

Amikor felröppent a hír, hogy a kiadó a nyárra tervezi a Ravenel család sorozatot, kicsit utánanéztem itt-ott, és bevallom, a fülszöveg egy kicsit sem lelkesített. Gondoltam lesz majd egy sablonos történet, mikor az élvajhász örökös – a címben is szereplő érzéketlen aranyifjú – beleszeret a szép özvegybe, megjavul és boldogan élnek míg meg nem halnak. Természetesen miután vagy háromszáz oldalon marják egymást és titokban epekednek egymásért, mindez körítve jó kis késő 19. századi környezettel és az angol arisztokráciára jellemző tömény sznobériával. Ami azt illeti marták is egymást és epekedésben sem volt hiány, viszont nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mikor kiderült, hogy ez a történet nagyon pörgős, szórakoztató és sokkal több van benne, mint amire eredetileg vártam. Nos, a poént már lelőttem: kedveltem a történetet, minden apró hibája ellenére – ezekre egyébként nem is érdemes időt pazarolni.

A történet hőse, Devon Ravenel, váratlanul grófi címet örököl, mert unokatestvére, Trenear gróf házassága harmadik napján erősen alkoholos állapotban leesett a lóról és nyakát szegte. Az új grófot annyira nem érdekli az örökség, amit egyszerűen koloncnak tekint, hogy hónapokig új birtoka felé sem megy. Egyetlen terve van a birtokkal: amit lehet – akár az egészet – pénzzé tenni, az özvegyet és unokahúgait szélnek ereszteni, hogy szabaduljon a nyűgtől. Viszont mikor hozzá hasonlóan élvhajhász öccsével Hampshirebe utazik meglepetésben van része.

Először is Eversby Priory, a régi apátság romjaira épült grófi rezidencia meglehetősen lepusztult és adósságban úszik. A házban ott él az elhunyt gróf három húga: a csendes Helen és az életvidám ikrek, Pandora és Cassandra – egyébként ők voltak a kedvenceim. És természetesen ott van az özvegy Kathleen is, aki a várakozásokkal ellentétben nem egy síró-rívó, elesett és tehetetlen fiatal nő, hanem igenis kézben tartja a birtok dolgait. És nem igazán pontozza az ötletet, hogy a birtokot pénzzé tegyék. Neki van egy szerény özvegyi járadéka, de nem annyi, hogy volt férje nincstelen húgait is támogathassa, amennyiben el kell hagyniuk otthonukat.

Eversby Priory különös hely a maga bérlőivel, háztartásával. Egy olyan hely, ahol fiatal lányok életkedve próbál utat találni magának a hosszú gyász alól, ahol a kutyák is előkelő nevet viselnek (Napoleon és Josephine), és ahol természetes, hogy háziállatként egy magát kutyának képzelő, Hamlet nevű malac rohangáljon. És nem nehéz a helybe és lakóiba beleszeretni. Ez történik Devon Ravenellel is, mi több, állandó alkoholmámorban úszó öccse is érdeklődni kezd a gazdaság ügyei iránt, tehát egyből két élvhajhász is jó útra tér.

Azon kívül, hogy megismerjük a Ravenel család apraját-nagyját, felvezetődik a sorozat következő története is, ugyanis az új gróf férjhezadná kuzinjait, s kezdené mindjárt a csendes és visszahúzodó Helennel, akinek az orchideák gondozása a szenvedélye. S a leendő férjet is kinézi neki a dúsgazdag, de alsó osztályból származó Winterbourne személyében, aki egy hatalmas üzletház tulajdonosa – ma ezt símán mall-nak neveznénk. Winterbourne személye engem erősen Octave Muret-ra emlékeztetett, Èmile Zola Hölgyek öröme című könyve főszereplőjére.

Nem tudnám megmondani, hogy ez a történet tényleg ennyire jó volt, vagy csak jókor talált meg, de nekem ez nagyon tetszett és türelmetlenül várom a folytatásokat. Ha a hír igaz, a következő rész magyar nyelvű megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni.

Pörgős-izgalmas volt, szórakoztatott, megnevettetett, egy szuszra el is olvastam, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat angol nyelvű részei:

2. Marrying Winterbourne

3. Devil in Spring

4. Hello Stranger

5. Devil's Daughter - megjelenése 2019-re várható 

Gayle Forman – Engedj el

Ebben ​a regényben, amellyel Gayle Forman bemutatkozik a felnőtt olvasóközönségnek, a rá jellemző humorral és emberismerettel arról mesél, hogy néha el kell hagynunk az otthonunkat azért, hogy ismét megtalálhassuk.

Mindazoknak a nőknek, akik valaha is álmodtak arról, hogy hazafelé elhúznak a lehajtó mellett, és nem loholnak haza vacsorát főzni, mindazoknak, akik elképzelték már, hogy felszállnak egy vonatra, és elmennek egy olyan helyre, ahol senki sem követel örökös odafigyelést, bemutatjuk Maribeth Kleint, a meghajszolt dolgozó anyát, aki olyan lelkiismeretesen gondoskodik a férjéről és az ikreiről, hogy még azt sem veszi észre, amikor szívrohamot kap.

Ám, amikor megdöbbenésére azt kell tapasztalnia, hogy lábadozása teher azoknak, akik eddig mindenben rá támaszkodtak, Maribeth megteszi az elképzelhetetlent: becsomagol és elmegy. De mint ez oly gyakran megtörténik, amint eljutunk oda, ahova menni szeretnénk, egészen más szemszögből látjuk az életünket. Távol a család és a foglalkozás állandó elvárásaitól, és a felszabadító új barátságoknak köszönhetően Maribeth végre veszi a bátorságot azoknak a rejtélyeknek a megismeréséhez, amelyeket mindeddig titkolt szerettei és önmaga elől.

Az Engedj el nagyszívű, csetlő-botló, fejlődni és megbocsátani tudó alakjai arra tanítanak, hogyan számoljunk le a félelmeinkkel. Gayle Forman, az emberi természet nagy ismerője szembenéz a modern anyaság ellentmondásaival.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Gayle Forman – Leave me, 2016

Valamikor régebben olvastam már a szerző egyik írását, de mivel az akkoriban megjelent könyvei első sorban az ifjúságnak szóltak és számomra eltúlzottan belemélyedtek a mondvacsinált lelki mizériákba,  nem lettem sem a szerző, sem az írásai rajongója.

Ugye, már a fülszöveg első mondata is arról szól, hogy ez egy felnőttekről-felnőtteknek szóló történet, gondoltam megér egy próbát. Nos, a témát nagyon kedveltem, igazándiból az vett rá, hogy néhány hetes tologatás után elolvassam a könyvet. Az is mellette szól, hogy önálló történet, nem egy sorozat része és nincsenek hozzá kapcsolódó novellák sem... még.

Sokak számára ismerős helyzet: dolgozó, kétgyermekes anya, aki a negyvenes évei közepén jár – mellesleg a kora teljesen mellékes, mert látni a huszas évei végén járó lehurbolt anyát is. A mi Maribethünk mindent megtesz, hogy megfeleljen a sztereotípiáknak és a környezete elvárásainak: gondoskodik elkényeztetett gyermekeiről és férjéről, munkájában is lelkiismeretes – egy magazinnál dolgozik, melynek főszerkesztője valamikori legjobb barátnője. Ez a barátság tulajdonképpen most is tart, de a barátnő az, aki befutott, akinek dúsgazdag férje van, Maribeth az örökösen güriző nőt testesíti meg. Egészen addig amíg szívrohamot nem kap, s a dolog műtéttel végződik, majd mikor végre hazakerül a kórházból lábadozni, besokal.

Férje az a típus, aki egész napot elvan a munkájával és valamikor a kamaszkor táján megállt a fejlődésben, tehát rá semmiképpen nem számíthat. Sőt! A férj állandó jelleggel más családokkal vagy azok babysittereivel példálózik, hogy ők mennyivel jobban megszervezik az életüket és sikeresebben megoldják a felmerülő problémáikat. Nevelőanyja – mert Maribeth-et örökbefogadták – lelkesen beköltözik hozzájuk, de inkább smúzol a kéretlen látogatók hadával, mint valós támasz és segítség. Hősnőnknek nincs lehetősége a műtét utáni lábadozásra, mert mindenki továbbra is mindent tőle vár és őt nyúzza.

Maribeth gondol egy merészet, kiüríti bankszámláját, néhány dolgot összecsomagol és búcsú nélkül meg sem áll Pittsburgh-ig, ahol biológiai szüleiről remél információkat találni és egy teljesen másik életet kezd felépíteni új kezelőorvossal, szomszédokkal, környezettel, hogy első sorban gyógyulhasson a szívműtét után, és hogy megtehesse mindazokat a dolgokat, melyeket a család és időhiány miatt nem tehetett meg. Például elolvassa mindazokat a könyveket, melyekre sosem volt ideje, vagy éppenséggel megtanuljon úszi.

Eddig a történet hihető és rendben is volt. Ami ezután következett nekem sok volt és nem is kedveltem. Igazándiból nem is értettem, hogy néhány történés mire volt jó? Például a flört a pittsburgh-i orvosával, vagy miért kellett a szomszéd srácnak egy olyan melegnek lennie, aki féltékeny heteroszexuális lány lakótársnőjére, amiért az randizni kezd. Egyébként a szomszédban lakó két fiatal és az ő baráti körük pótolja majd a családot Maribeth számára. Azt sem igazán értettem, hogy a családja hónapokon keresztül nem is érdeklődik, nem keresik, mert úgymond hagyják, hogy megtalálja önmagát. Mert itt nem egy-két nap vagy hét távollétről beszélünk, hanem hosszú hónapokról.

   A végével sem igazán vagyok kibékülve. Erőltetett és összecsapott. Maribeth csak úgy hirtelen megvilágosodik, hogy tulajdonképpen a családja nem is olyan rossz – lényegében rossz, de képtelen nélkülük élni –, és kész visszatérni a megszokott taposómalomba, elkényeztetett gyermekeihez és érzelmileg éretlen férje mellé. És már az sem fontos, hogy a biológiai anyja válaszolni fog-e a megkeresésre.

A fülszöveg alapján teljesen másra vártam, és amit helyette kaptam csak részében nyerte el a tetszésemet, körülbelül addig, amíg Maribeth összecsomagol és elmegy otthonról. A többi felesleges és hatásvadász jelenetek tömkelege volt, soknak semmilyen jelentősége nem volt, sem a történet fő szála, sem pedig a hősnő szempontjából, csupán a szerzőre jellemző lelki mizériát volt hivatott biztosítani.

Egyszer olvasós, felejtős, de természetesen ízlések és pofonok…

Sarah Waters - A szobalány

Sue Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is. 

Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába. 

Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.

A mű alapján készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be Magyarországon.

Gabo, 2017, 2016

Eredeti mű: Sarah Waters – Fingersmith, 2002

A szobalányt még tavaly olvastam, de néhány napja láttam a dél-koreai Park Chan-Wook által rendezett filmet, s eszembe jutott a könyv.

Igen, film is készült a könyv nyomán, sőt a BBC két részből álló tévéfilmet is készített, én pedig elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam utána és a dél-koreai rendező változatát választottam. Kéretik nem félreérteni, a film jó, sőt nagyon jó, de Park Chan-Wook, a művészi szabadság nevében áthelyezi a cselekményt a 20. század elejének Dél-Koreájába, ezzel elvéve azt az brit szellemiséget ami a 19. század Angliáját – és az egész könyvet – jellemzi. Az már egy másik történet lett. A könyv ismeretében nekem csalódás volt a film, az a fajta “de a könyvben nem így van” érzés, de mint mondtam, a hiba az enyém, nem olvastam semmilyen infót a filmről, csupán mások szuperlatívuszokat tartalmazó ajánlásaira hagyatkoztam, meg arra a gondolatra, hogy távol-keleti rendezők készítettek európai és amerikai színészekkel is filmet, sőt olyanokat is, melyek témája nem a távol-kelethez kötött.

A könyv – bár csak 2002-ben íródott – az 1001-es listán szerepel és nagyonis megérdemli a besorolását.

Cselekménye nem túl bonyolult: egy előkelő származású, lecsúszott férfi, aki csalással és szálhámossággal szerzi meg a napi betevőt felbérel egy tolvajok, csalók között nevelkedett fiatal nőt, hogy legyen egy gazdag fiatal lány szobalánya, férkőzzék a bizalmába és tegye lehetővé, hogy házasság útján rátehesse kezét az ifjú hölgy tetemes vagyonára. Ami viszont bonyolulttá teszi, azok a szereplők, a visszaemlékezések, a váratlan csavarok, és az ahová ez a történet fejlődik, miután a két fiatal nő összetalálkozik.

Nem is egy rövid történet, hiszen 600+ oldal, és ehhez az is hozzájárul, hogy a történetett úgy Maud, az úrikisasszony, mint Sue, a szolgálólány szempontjából megismerjük.

Nyíltan vallom, hogy az ilyen váltott szemszögű történeteket nem szeretem, mert kétszer ugyanazt elolvasni számomra teljesen felesleges. Ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt, hiszen a Gentleman gúnynevű gazember mindkét nővel játszik, ő csak a saját érdekeit képviseli, nem érdekli min kell átgázolnia célja elérésében. Ahhoz, hogy teljes legyen a történet, mindkét fiatal nőnek el kell mesérnie a maga verzióját a történtekről, meg kell ismerni mindkettejük gondolatait, származását, élettörténetüket, és nem utolsó sorban azt, ahogy a magát zseniálisnak képzelő csaló manipulálja őket.

Ez egy jól megtervezett csalás története, melynek során betekintést nyertem a 19. századi London alvilágától kezdve, egészen a kor pszichiátriai intézetenek nevezett mizériájába. Megismertem néhány őrült szexuális ragadozót, akiknek az okozott örömöt, ha az olvasott deviancia az abszurdítás határait feszegette, köztük Maud nagybátyját, akinek sokezer kötetet számláló könyvtára kizárólag szexuális töltetű írásokból és azok illusztrációiból állt. S betekintést nyertem két nő egymás iránt érzett szerelmébe is.

Fantasztikusan jó könyv. Annyi titok, csavar és félrevezetés van benne, hogy egyszerűen nem lehet kitalálni hová vezet ez az egész. S mindez olvasmányosan, sallangmentesen megfogalmazva, sehol semmi erőtetettség vagy hatásvadászat.

Nem egy könnyű olvasmány, már terjedelmét tekintve sem, de mindenképpen megéri elolvasni. Ajánlom azoknak, akik szeretik a viktoriánus időkben játszódó történeteket, valamint azoknak is akik kedvelik a titkokkal, csavarokkal teli történeteket. Nem ifjúsági olvasmány az biztos, de természetesen ízlések és pofonok…

* A bejegyzésben szereplő fotók a BBC 2005-ös tévéfilmjéből származnak.