Beth O'Leary – Az ágybérlő

Tiffy és Leon egy lakásban laknak. 

Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak. 

Tiffy és Leon még sosem találkoztak…

Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia. Méghozzá azonnal. Leon éjszakánként dolgozik, és meglehetősen pénzszűkében van. A barátaik azt gondolják, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé. 

A helyzetüket tovább bonyolítja egy megszállott expasi, egy követelőző ügyfél, nem beszélve egy igazságtalanul bebörtönzött fivérről, így hamar rá kell jönniük, hogy ha jól akarják érezni magukat az otthonukban, akkor minden szabályt fel kell rúgniuk…

General Press, 2019

Eredeti cím: The Flatshare, 2019

“– Mindenki tudja, hogy a közös albérlet első aranyszabálya, hogy nem szabad együtt aludni a lakótárssal!”

Beth O’Leary neve teljesen ismeretlen volt számomra, míg a kiadó reklámozni nem kezdte könyvét. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen Az ágybérlő a brit szerző bemutatkozó regénye. Angol nyelven is az idén jelent meg, tehát értékelendő az a gyorsaság, amivel a kiadó a magyar olvasók számára is elérhetővé tette. S mivel kedveltem, remélem, hogy a szerző következő könyvét is pont ilyen hamar olvashatom, de indulásból tudom, hogy erre legalább a jövő évig várni kell, hiszen akkorra várható az angol nyelvű megjelenés.

Ez az a típusú történet, amiről már a fülszöveg olvasása után mindenki tudja hogyan fog végződni: Tiffy és Leon a történet végére összejön és boldogan élnek míg meg nem halnak. Csakhogy az ami az ágymegosztás (senki ne gondoljon semmi sikamlósra, hiszen felváltva használják az ágyat!) és a boldog végkifejlet között történik az egyszerre vicces és szórakoztató, elgondolkodtató és meghökkentő. A nyilvánvaló kezdet és végkifejlet közé O’Leary egy meglehetősen eredeti történetet szőtt egy meglehetősen eredeti stílusban.

A történet váltott szemszögben íródott, a két főhős – Tiffy és Leon – meséli el felváltva. Eddig semmi új, ilyen típusú történetekkel tele a padlás. Itt viszont a két szereplő két különböző stílusban mesél: Tiffy a megszokott E/1-ben, párbeszédekkel és mindennel, ami a stílusra jellemző. Leon részei viszont forgatókönyv formában íródtak, ami első ránézésre kicsit meghökkentett, aztán hozzászoktam. S ezt a szerző még megfejeli a kettejük között váltott üzenetekkel is, ami egy újabb színfoltot visz a történetbe. No, de kicsit előreszaladtam a történettel, hiszen az üzenetváltásokig még össze kell költözniük.

Tiffy, a történet női hőse teljesen átlagos fiatal nő. Segédszerkesztőként dolgozik egy kis kiadóban, mely hobbitevékenységekről szóló könyveket ad ki. Bár jobban fizető munkát is találhatna egy nagyobb kiadónál, Tiffy nem vált, mert ő tényleg rajongásig szereti azt, amit csinál. Csakhogy közbeszólnak a piszkos anyagiak és egy még piszkosabb ex. Tiffy ugyanis évek óta olyan se veled se nélküled párkapcsolatban él(t) Justinnal, egy tehetős, nárcisztikus fazonnal, akinek kedvenc szórakozása az volt, hogy Tiffyt manipulálja, mocskos kis játékokat játszon vele és még jobban aláássa a fiatal nő amúgy is ingatag önbizalmát. Tiffynek – az épp aktualis szakítás alkalmával – Justin utasítására el kell hagynia a lakást és anyagi lehetőségeit tekintve, nem sok mindent engedhet meg magának.

Itt lép be a képbe Leon, a hospiceházi szakápoló, aki a több pénz miatt éjszakai váltásokat vállal. És jól jönne neki egy ágybérlő, hogy az onnan befolyt jövedelem egy abszolút alkalmatlan ügyvéd zsebébe vándoroljon. Ugyanis Leon öccsét bevarrták egy olyan dologért, amit el sem követett. Az öcsi kicsit zavaros múltja és színesebb bőre tökéletes bűnbakkot csinált belőle, Leon viszont hisz ártatlanságában és mindent megtesz, hogy sikerüljön megfellebezni a bírósági határozatot. S Leonnak barátnője is van.

Szükség törvényt bont alapon Tiffy beköltözik a kissé lepukkant házba, ahol a szomszédság is olyan lepukkant, amilyen maga az épület, ahol egész rókacsaládok tanyáznak a kukák körül, és elárasztja Leon agglegény-lakását a maga kis női kacatjaival… és a babzsákfoteljével. Hosszú ideig nem találkoznak, kommunikációjuk a lakás különböző pontjain hagyott üzenetekből áll, később főznek is egymásnak, míg egy nap Tiffy a vártál korábban érkezik haza és rányit Leonra. Hol máshol, a fürdőben, ahol Leon teljes natúr szépségében zuhanyozik.

Nagyon szótakoztató volt olvasni kettejük ismeretségének alakulását, azt, ahogyan magukon, egymáson és másokon is próbálnak segíteni, akár a barátaik közreműködésével is, ahogy az életeik alakulnak. Lényegében az egész történet nagyon kedvelhető, úgy a főhősök, mint a mellékszereplők szerethetőek az egy Justin kivételével. De nélküle a történet nem is lett volna kerek, hiszen hiányzott volna belőle a negatív hős. Mert Justin nem adja fel. Neki a szakítás csak egy újabb húzás a játszmájában és mikor rájön, hogy a játékot már nem ő irányítja és kedvenc játékszerét most már ténylegesen elvesztette, akkor újabb terveket kovácsol. Isten őrizzen az ilyen Justinoktól!

Ez egy remek történet volt barátságról, szerelemről, emberségről. Olvastatta magát, pörgött, néha vicces volt, máskor megható vagy elgondolkoztató. Mondhatnám azt is, hogy egy könnyed, nyárra való olvasmány – tehát pont aktuális lenne –, de ez azért sokkal több annál.

Imádtam!... és ízlések meg pofonok….

Rhys Bowen – Holttest a könyvesboltban

Őfelsége kémnője 2

1932, London. Lady Georgiana vadonatúj bűnügybe csöppen. A királynő megkéri, hogy néhány röpke hétre lássa vendégül Hannit, egy bajor hercegkisasszonyt. Ekkor Georgie még nem sejti, milyen terhet vesz a nyakába. Vigyázat, Hanni nem szokványos kékvérű nőszemély: 

angol nyelvtudását amerikai gengszterfilmeken edzette 

erősen kleptomániás 

odavan a jóképű pasikért

Lady Georgiana számára az események akkor kezdenek felpörögni, amikor Hanni egy holttestre bukkan egy rejtélyes könyvesboltban. Vajon ki az áldozat? És ez csak az első a gyanús halálesetek sorában… Ha Lady Georgiana ki akar mászni a slamasztikából, saját magának kell kinyomoznia a gyilkosságokat.

A sorozat minden kötetete önálló detektívtörténet.

Lettero, 2019

Eredeti cím: A Royal Pain, 2008

Igazándiból még a tavaly reménykedtem abban, hogy ez a történet megjelenik, hiszen a sorozat  első könyve még 2017-ben került a könyvesboltokba. Ilyenkor természetesnek tartom azt az elvárást, hogy évente legalább egy résszel boldogítsa a kiadó olvasóit, kettő még jobb lenne. Ha ténylegesen az egész sorozatot szándékukban áll megjelentetni, s mivel az angol eredeti 13. részének megjelenése várható az idénre, ilyen iramban húsz év múlva is arra várunk, hogy összejön-e végre az ügyetlen Lady Georgie, a sorozat hősnője, és a sármos és titokzatos Darcy O’Mara, akivel már az első résztől fogva kerülgetik egymást.

Kedveltem az első részt, mert más volt mint egy klasszikus romantikus történet, volt benne egy szemernyi valós elem is és vicces volt. Ez a szemernyi valós elem most is megmarad, hiszen Wallis Simpson továbbra is jelen van a történetben, mint ahogy a David néven futó walesi herceg is – a későbbi VII. Edward –, valamint az angol király pár. Az 1930-as évek elején a birodalom trónján épp V. György ült, Mary királynéval. Ők valós történelmi személyek, mint ahogy az amerikai Wallis Simpson is, akinek jelenléte meglehetősen irritálja a kornás főket. Ez a történetben is úgy lesz.

A főszerepben természetesen most is Lady Georgiana lesz, aki Viktória királynő dédunokája – erre egyébként legalább tucatszor történik utalás –, harmincötödik a trónöröklésben, egy vitatható erkölcsű színésznő és egy skót herceg törvényes csemetéje és szegény mint a templom egere. Szószerint. Bátyja nem igazán támogatja, mert nincs miből, még nagyravágyő feleségének is meg kell húznia az övet, Apja halott, anyja pedig saját magával van elfoglalva, ahogyan az elmúlt években is mindig. Tehát Őlédisége magára marad és magának kell a megélhetéséről gondoskodnia

Míg az első részben csak egyetlen hulla okozott galibát, ebben már hárommal is meg kell bírkózni és abból csupán egy az a bizonyos, ami a könyvesboltban és a könyv címében szerepel. S ami igazán nevetséges volt, a Scotland Yard valamint az egész birodalmi rendőrség nem tudott a rejtéllyel megbírkózni, ehhez a királynénak egy huszonegy éves, hebrencs leányzót kell megbíznia a nyomozással… meg azzal is, hogy amennyiben lehet Wallis Simpsont távolítsa el a trónörökös közeléből… de hát ilyen a fikció ördöge.

Ez a második rész nekem kicsit sok volt, bajor hercegnő ide vagy oda. S erről jut eszembe: értem én, hogy 1932-ben járunk, de azért senki nem tudta leellenőrizni, hogyan néz ki az a bizonyos hercegnő?

No, de nem a Hanni miatt volt ez sok, hanem három hulla, szerveződő kommunisták, náci feneyegetés Németország felől, és akkor a szerző ezt még megfejelte egy összeesküvéssel is, ami politikai és diplomáciai botrányt volt hivatott kirobbantani. S erre hősnőnk mind-mind rájön és megoldja a rejtélyt. Ó! Nem egyedül. Segítségére lesz anyai nagyapja, aki visszavonult rendőr, és aki mellesleg egy nagyon okos, kedves öregúr.

Igazándiból egy kedves kis limonádé volt a történet, a kemény krimikhez szokott olvasók ne is várjanak tőle sokat. Bár a hősnő iránt vegyes érzéseim vannak – egyrészt vicces, hogy mennyire idétlen, másrészt idegesítő a nagyképűsége –, minden bizonnyal elolvasom majd a folytatásokat is, amennyiben lesznek. S akkor sem sírom vizesre a párnám, ha Lady Georgie egyetlen további kalandját sem fogom megismerni. De ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzés:

Holttest a fürdőkádban

Jennifer Ashley – Gyilkosság a cselédfertályban

Mrs. Holloway nyomoz 1

Jennifer Ashley, új sorozatának nyitó kötete a viktóriánus Angliába röpíti az olvasókat, ahol egy nyomozás izgalmának átélése mellett még a korabeli konyhák világába is betekintést nyerhetnek.

   A történet 1881-ben, Londonban játszódik. A Mayfair negyed egyik úri házába, Lord és Lady Rankin háztartásába új szakácsnő érkezik Kat Holloway személyében. A fiatal alkalmazott korábbi életútja meglehetősen rögös: van egy tízéves, törvénytelen kislánya, akit nevelőszülőkhöz adott, és hetente kétszer látogatja. Ráadásul nőként nem könnyű a férfiak uralta világban megőriznie a tisztességét, s egy molesztálójával szembeszállva halásos balesetet is okozott. Ebből a helyzetből mentette ki egy felettébb jóképű, de meglehetősen kiismerhetetlen férfiú, Daniel McAdam.

Kat a munkába állása másnapján, a kamrában az ír származású, 17 éves konyhalány, Sinead holttestébe botlik. Kat azonnal értesíti Danielt, s ettől fogva kalandos és veszedelmes nyomozásba fognak.

A szereplők színes gárdáját erősíti Mr. Davis, a főkomornyik és Mrs. Bowen, a házvezetőnő, s a szerző remek miniportrékat rajzol a fel-felvillanó kisebb figurákról is.

A történetet számtalan konyhai jelenet és piaci bevásárlás fűszerezi, és bepillantást nyerünk a londoni elit és cselédvilág hétköznapjaiba is. A cselekmény színtere a Csengetett Mylord? miliőjét idézi, de a nyomozás Agatha Christie krimijeire emlékeztet.

Kossuth Kiadó, 2019

Eredeti cím: Death Below Stairs, 2018

Megrendelhető 

Az egyik szemem sír, a másik nevet. 

Sír azért, mert a kiadó, általam nem ismert okok miatt, egyelőre nem folytatja Jennifer Ashley Mackenzie sorozatát, s ez szívfájdalom, mert a szerző megalkotta a kedvenc hercegemet. Őt nem überelheti senki, sem valós, sem irodalmi alkotás hercege, tehát nem repesek az örömtől, hogy ezentúl még epizodikusan sem találkozhatok vele egy-egy újabb Mackenzie történetben. S nevet a másik szemem, mert egy újabb remek történetet olvashattam a szerzőtől. Remélhetőleg nem utoljára, mert a Gyilkosság a cselédfertályban a Mrs. Holloway nyomoz című sorozat első könyve. Hogy a derék Mrs. Holloway milyen hosszan fog nyomozni, arról fogalmam sincs, angol nyelven az idénre tervezett a harmadik rész megjelenése.

A történet hősnője természetesen Mrs. Holloway, aki fiatal kora ellenére – még harminc sincs – meglehetősen jó szakácsnő hírében áll és akiért két kézzel kapnak az előkelő háztartások a 19. század végi Londonban, és akinek története nem ezzel a résszel kezdődik, ugyanis létezik az a bizonyos 0.5 számú kiegészítő novella is, melynek hiánya bizony érezhető volt.

Természetesen a novella hiányában is olvasható és élvezhető a történet, mert történik elég utalás arra, hogy körülbelül mi történhetett akkor, amikor Mrs. Holloway és a fess Daniel McAdam megismerkedett, de nem elég. Kedves dolog lett volna a kötetet ezzel a kiegészítő novelával kezdeni.

A fülszöveg már említi az angol Csengetett Mylord? televíziós szatírát, s nem véletlenül. Azt hiszem a szerző nagy rajongója lehet a sorozatnak, mert a könyvében nagyon sok elemet “kölcsönzött” a Magyarországon is már többször játszott folytatásos paródiából, bár könyve cselekménye időben olyan fél évszázaddal megelőzi a sorozatét.

A szerző a cselekményt Viktória királynő uralkodásának első éveire helyezi, ekkor alkalmazza Lord és Lady Rankin Kat Hollowayt szakácsnőnek, s a fiatal nő egy fura, excentrikus háztartásba csöppen bele. A lady csak akkor hagyja el lakosztályát, ha szórakozni megy, a Lord üzletember volt mielőtt váratlanul magáénak mondhatta a nemesi címet, s ezt a tevékenységét a cím elérésével sem mellőzi. S a házban él a lady nővére is, Lady Cynthia, aki előszeretettel botránkoztatja meg a világot azzal, hogy férfiruhákat ölt, szivarozik és mindent elművel, amit a kor férfiai szoktak. És akkor még ott van a népes cselédség, ahol mindenkinek megvan a maga helye a házi hierarchiában.

Mrs. Holloway nem sokkal beköltözése után az egyik cselédlány holttestére bukkan az kamrában és természetesen nem tud ellenállni a kiváncsiságnak, hogy mi is történhetett a fiatal lánnyal. Az ügy felderítésében segítségére van Daniel McAdam, egy régi ismerős, egy meglehetősen titokzatos figura is. Az egyszerű cselédlány halálát övező misztérium és zűrzavar egyre csak dagad, míg lassan belekeverednek a feniánusok is, s lassan nemzetbiztonsági ügy válik belőle. Aki nem ismerné még a feniánusok kifejezést, ők az Írország függetlenségét szorgalmazók, akik nem rettennek vissza az erőszaktól sem. Úgy is nevezhetnénk őket, mint a mai IRA elődei.

Bár Kat Holloway és Daniel McAdam a főhőse, ez egy sokszereplős történet, melyben mindenkinek van legalább egy titka – Daniel McAdamnak több is, és nem fogjuk megtudni őket –, mindenki különc a maga módján.

Nem ez az első klasszikus romantikus regény, amit olvasok, minden bizonnyal másnak sem, de eddig mindig az arisztokrácia viselt dolgairól volt szó, az ő szempontjukból ismertük meg a történeteket. Most viszont a másik oldal van soron, mert cselédség körül forog minden, s ezzel az olvasó betekintést kap a háztartások működésébe.

Izgalmas, szövevényes történet volt, s bár a két főhős nyilvánvalóan vonzódik egymáshoz, itt nem lesz lepedőszaggatás, és teljesen hiányzik a Mackenzie sorozatból már megszokott erotika. S még abban is különbözik a már említett sorozattól, hogy a szerző ezt E/1-ben írta,  és a mesélő Kat Holloway, a történet hősnője, aki kicsit tényleg olyan mint Miss Marple, csak jóval fiatalabb. Ez a történet nem csak szórakoztató és olvasmányos, hanem betekintést nyújt a viktoriánus kor életvitelébe, s nem utolsó sorban kész gasztronómiai élmény is.

Summa summarum, akarom a történet folytatását, amikoris Mrs Holloway és fess lovagja majd egy újabb ügyben fog nyomozni!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A tökéletes nevelőnő (Mackenzie fívérek 7)

Az elrabolt menyasszony (Mackenzie fívérek 8)

Mostani mini blogturnénk mindhárom állomásán egy-egy jellegzetes angol étel neveinek összekevert betűt találjátok. Ha sikerül helyes sorrendbe rendezni őket már csak a rafflecopter megfelelő sorába kell beírni a megfejtést ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni Jennifer Ashley: Gyilkosság a cselédfertályban című regényét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

EHIKORRSY DDGINPU 

a Rafflecopter giveaway

04.15. - Angelika blogja

04.17. - Olvasónapló

04.19. - Betonka szerint a világ...

Carole Matthews – A Csokiimádók esküvője

A Csokoládéimádók Klubja 4

A ​Csokiimádók Klubja hölgyeinek javában készülniük kellene az év esküvőjére, ám az élet különféle akadályokat állít az útjukba. 

Lucy komolyan aggódik az anyagi helyzete miatt, és a gondok elvonják a figyelmét a nagy napról. Vajon bölcs dolog, ha olyasvalakitől fogad el segítséget, akinek nem feltétlenül tiszták a szándékai? 

Nadia talán végre elmondhatja, hogy rátalált a szerelem, de más téren egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzete. Bizonyos dolgokon feltétlenül változtatnia kell – de mik legyenek ezek? 

Autumn már nagyon várja, hogy végre ismét együtt lehessen valakivel, akivel jó ideje nem találkozott. Nagy reményekkel néz a jövő elébe, de persze a dolgok soha nem a tervek szerint alakulnak. 

Chantal a sok megpróbáltatás után kezdi megtalálni a helyét. Ebben a helyzetben borzasztó sokként éri a rossz hír, mely az egész életét kegyetlenül felforgathatja. 

Minden nehézség ellenére a Csokiimádók Klubjának hölgyei szívük mélyén tudják, hogy bármilyen gonddal-bajjal képesek megbirkózni, mert mindig számíthatnak egymásra.

Arról pedig szó sem lehet, hogy bármi meghiúsítsa terveiket, amikor közeleg a Csokiimádók esküvője!

Cartaphilus, 2018

Eredeti cím: The Chocolate Lovers’ Wedding, 2016

Végéhez érkezett a Csokoládéimádok Klubjának története, és hogyan is lehetne másképp befejezni, mint egy hatalmas happy enddel? Négy barátnő, akiket a csokoládé iránti eltúlzott imádatuk hoz össze, négy könyv, amely az életükről,  a kalandjaikról és émelyítő csokiimádatukról szól.

A sorozat kissé eltér a többrészes történetek sémájától, mert ugye ilyenkor az az álltalában alkalmazott modell, hogy minden történet más-más szereplőt helyez a történet központjába, itt viszont mind a négy hölgy szinte egyenlő szerepet kap és történetük négy könyv során alakul, bonyolódik, míg most, ebben az utolsó részben végre mindenkinek jól alakulnak a dolgai. De a nagy, habos-babos boldog végkifejletig azért még hosszú az út, és ezt járják be.

Ha igazságos akarok lenni, akkor Lucy egy kicsivel több szerepet kap mindegyik részben. Az ő történetét saját maga meséli el E/1-ben, míg a hásik három hősnőé E/3-ban íródott.

Tulajdonképpen még 2018 végén olvastam ezt a történetet, de valahogy ódzkodtam írni róla, mert a sorozat előző része (A Csokiimádók karácsonya) nem lett szívem csücske a túlzásba vitt csokiimádat miatt és még a hatása alatt voltam.

Hogy lehet-e önálló történetként is kezelni ezt a könyvet? Nem is tudom... Igazándiból van elég utalás az előző részekben történtekre, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete, de valahogy nem lenne az igazi, hiszen a négy nő hosszú utat tesz meg, valamennyiük élete tele van olyan apró, vagy nagyobb történéssel, ami hatással van a további cselekményre. Tehát csak akkor teljes a kép, ha valamennyi részt ismeri az olvasó, mielőtt ebbe belefogna, mert tulajdonképpen mindegyik rész az előző folytatása valamilyen formában.

Ebben a bejegyzésben úgy milliószor fog szerepelni a csokoládé szó, hiszen minden körülötte forog, tehát előre is elnézést.

Ugye itt van Lucy, aki anyira imádja a csokit, hogy a társaság törzshelyének számító Csokoládémennyország nevű boltba megy dolgozni – nem mintha valami mesés karriert dobna fel érte, hiszen ő az örök helyetes munkaerő, akit az ügynökség mindig oda küld, ahol épp szükség lenne a szolgálataira. És a munkamoráljával is baj van, hiszen hajlamos minden mással foglalkozni, csak a feladataival nem. Ez lényegesen megváltozik, mikor a csokiboltban kezd dolgozni, de ez sem tart sokáig, hiszen a tulajok már az előző részben eladják a vállalkozást, kinek másnak, mint Marcus Canningnek, Lucy volt vőlegényének. Az ex pedig önös érdekből veszi meg – ő egyébként valamilyen pénzügyi szakember, miből kifolyólag pénze van dögivel –, mert vissza akarja szerezni Lucyt. Csakhogy Marcus Canning még hírből sem ismeri a hűség fogalmát és Lucynak közben egy másik kapcsolata van. Aidennel, akit csak Imádottként emleget, és akivel már az eskűvői előkészületeknél tartanak. Ezt a zavaros szerelmi háromszöget többször is körbejártuk már az előző részekben. Lucynak természetesen nincs maradása a csokiboltban, a barátnők kvartettje pedig más helyeket látogat csokifüggőségük táplálására.

Nadia története jól alakul, hiszen ő már karácsonykor megtalálta új szerelmét a gazdálkodó James személyében. Egyelőre a távolsággal kell megküzdeniük, hiszen James Londontól távol lakik. Hogy a Nadia élete se legyen unalmas, nővére bekavar azzal, hogy kéretlenül is közvetíteni próbál Nadia és a szülei között. Akik ismerik az előzményeket, azok már tudják, hogy Nadiát indiai származású szülei ki- és megtagadták, mikor férjhezment a szerencsejátékos Tobyhoz. Anyira elzárkóztak, hogy unokájukat sem látták soha.

Autumn helyzete sem rózsás, annak ellenére, hogy kapcsolata Milesszal és annak kislányával, Floval remekül alakul. Még mindig hiányzik neki a testvére, aki drogproblémák miatt halt meg, szülei továbbra is saját magukkal és a karrierjükkel törődnek. Ő pedig tovább keresi lányát. Autumn ugyanis 14 évesen teherbe esett, szülei pedig azonnal örökbeadták a kislányt, aki most már maga is 14 éves. És végre jelentkezik Willow. Ha bárki is nagy, boldog egymás nyakába borulásra számít, az nagy tévedésben van.

A legjobban Chantalra jár rá a rúd. Nem elég, hogy válik, mert férjének egy másik családja is van, súlyosan megbetegszik, pánikba esik, hogy mi lesz pici lányával, ha a betegségnek rossz kimenetele lesz. Ő lesz az első, aki férjhezmegy a sármos Tedhez, még műtét előtt.

Nem szeretnék túl sokat elárulni arról, hogy mi történik ebben az utolsó részben, akit érdekel a történet, vagy kedveli a Csokoládéimádók Klubját, az majd úgyis elolvassa.

Megjegyzem, az első két rész számomra sokkal szórakoztatóbb volt, bármilyen hihetetlen kalandokon is mentek át a hősnők, harmadik irritált az eltúlzott csokiimádat miatt, ez a negyedik pedig kicsit olyan volt, hogy akkor most már húztuk eleget, mindenki kapja meg maga történetének boldog végkifejletét, kicsit még fokozzuk a feszültséget egy-két csavarral, facsarjunk ki néhány könnyet, s jöjjön a boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Könnyű, chick lit történet, abszolút hétköznapi nőkről s az ő gondjaikról. Túl sokat nem kell rajta gondolkozni, maximum az veri ki a biztosítékot, hogy mennyire idegesítő és antipatikus tud lenni Lucy. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni (aki erotikára vár, az bele se fogjon!), senki világát megrengetni nem fogja, de azért kiváncsi lennék más történetekre is Carole Matthewstől. S ízlések és pofonok... meg együnk egy kis csokit!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Nyári ábrándok

Szeress karácsonykor

A Csokoládéimádók diétája

Ashley Carrigan – Suttogó-völgy

A Könyvmolyképző Kiadó újabb Ashley Carrigan tollából származó történettel kényezteti olvasóit. A már ismert  kortárs regények után, most egy nagyon romantikus, századfordulón játszódó történetet oszt meg olvasóival a szerző.

Mi már jártunk a Suttogó-völgyben, gyertek ti is!  Minket követve megtudjátok mi mit gondolunk erről az utazásról, játszhattok nyereményjátékunkon és extra állomásainkon többet is megtudhattok a történet megszületéséről és a szerzőről.

Elegáns ​szerelem.

Glastonbury társasági életét felkavarja a Suttogó-völgy udvarház új lakója, Lady Catherine Ashby. A fiatal özvegy tartózkodó viselkedése ellenére akaratlanul kínos helyzetekbe bonyolódik, melyekből nem is olyan egyszerű sértetlen becsülettel kimenekülni. Mindezért nem mást lehet hibáztatni, mint a környék megrögzött, jóvágású kalandorát.

A sorozatosan félreérthető körülmények feltüzelik a pletykaéhes társaság kíváncsiságát és váratlan kihívások elé állítják Catherine-t.

Rosszakarók, kacér hajadonok, erős akaratú anyák, hősszerelmes ifjak kereszttüzében áll a csinos grófné.

Mit kezdjen a vonzó férfival, aki alaposan feldúl mindent, de leginkább főhősünk nyugalmát?

Régi korok értékei szabják meg a szereplők életének mindennapjait. Az elegáns úri viselkedés páncélja alatt azonban érző szívek,erős szenvedélyek, parázs gyűlöletek és körmönfont mesterkedések bújnak meg. A történet igazi főszereplője a szerelem, ami óvatosan becserkészi a gyanútlan áldozatait.

Mondd ki a néma vágyakat!

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Megrendelhető               Beleolvasó

„...Csak a szél fütyül a fák és a dombok közt. Onnan jön, maguk felől, a völgyből, és egészen idáig elér a hang. Nem mesélt róla még senki? Ezért nevezik ezt a részt Suttogó-völgynek. A legenda szerint, a korai középkorban, egy csatában itt vesztette életét egy nemes lovag. A kedvese utána jött, hogy megkeresse a testét a harcmezőn a sok elesett között. Úgy mesélik, a meghasadt szívű lány szólongatja az elvesztett lovagot, az ő fájdalmas hangját hallani még ma is a dombok között szállni.”

Meglepetés volt számomra ez a regény, a kellemes fajtából. Ashley Carrigan neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen egy meglehetősen termékeny szerzőről beszélünk. A Suttogó-völgy a szerző tizenhetedik publikált története és a harmadik, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg.

Azért meglepetés, mert a szerző gondolt egy merészet és olyasmit követett el, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Akik figyelemmel követik munkásságát és olvassák írásait, azok tudják, hogy lelkéhez inkább a fantasy világa áll közelebb, szeret elmerülni a misztikus elemek szövögetésében és ritkán hagyja el ezt a világot, bár néhányszor azért már megtette. Elég csak a Könyvmolyképzőnél tavaly megjelent két regényére gondolni (Árnyjátékos, Ikrek hava), vagy a korábban megjelent Két lépésre a mennyországtól címűre, mellyel a romantikát kedvelőket is egyből meghódította. Most pedig egy klasszikus romantikus történettel – vagy történelmi romantikus, kinek hogy tetszik az elnevezés – rukkolt ki, mondhatni zsánert váltott, s tette ezt meglehetősen jól.

Több okból is nagyon akartam ezt a könyvet. Először is azért, mert a szerző rajongója vagyok és minden nem fantasy kategóriába tartozó írását elolvastam már – azok még váratnak magukra. Azért is akartam ezt a könyvet, mert a klasszikus romantikus történetek nagy kedvelője vagyok, és egy jól megírt ilyen típúsú történet számomra nagyon szórakoztató tud lenni. Márpedig Carrigan történetei ilyenek, azaz jól megírtak.

A szerzőtől már megszokhattuk, hogy történetei hősnői erős nők, akik tudják mit akarnak az élettől és saját kezükbe veszik sorsuk alakulását. Most sincs ez másképp és kiváncsian vártam, hogyan lehet egy 1906-ban, a vidéki Angliában játszódó történet hősnője erős, nem megalkuvó nő, úgy hogy hiteles is maradjon és ne lógjon ki abból a korból és közegből, melybe a szerző a cselekményt helyezte. Ami azt illeti el bírtam volna képzelni a cselekményt ötven-száz évvel korábban is, nem a 20. század elején.

Lady Catherine Ashby, a harmincas évei elején járó özvegy grófné Glastonburybe költözik húga Vivienne és sógora Dixon Hanning társaságában. Az özvegy saját vagyonnal is rendelkezik, ez tette lehetővé menekülését férje halála után, kinek örököse úgy gondolta, hogy nemcsak a hitbizományhoz tartozó javakat örökölte meg, hanem az özvegyet is, s természetesen a nő magánvagyonát is. A nyomulós új gróf miatt kell új helyre költöznie, lehetőleg minél távolabb tőle.

Új otthonuk a Suttogó-völgy udvarház, és érkezésük meglehetősen felkavarta a környék kiváncsiságát, tehát a család nyugodt, visszavonult életre való vágya bölcsőben halt gondolat volt, hiszen a kiváncsi szomszédok gyorsan meg is jelentek az udvarházban, kötelező udvariassági látogatásnak álcázva kiváncsiságukat.

Az egyik ilyen minden-lében-kanál karakter a szomszéd Mrs. Williams, akinek kitartása a piaci kofáéval vetekszik. Ő az aki szabályosan ráerőlteti társaságát az özvegyre és meghívásokal bombázza, míg Catherine Ashby végül kötélnek áll és ígéretet tesz a családi összejövetelen való részvételre. És innen indul majd a történet konfliktusa, hiszen a bálon Williamsék fia máris kinézi magának a csinos özvegyet, és nemcsak ő, hanem a környék másik áhított agglegénye, Francis Gray is. A társaság hölgyei természetesen nem nézik jó szemmel a konkurenciát, hiszen hajadon lányaik vannak, akik maguk is ígényt formálnak a férfiak udvarlására.

A szerző remekül érzékelteti az angol vidéki nemesség sznobizmusát, pletykaéhségét, fontoskodását, a rájuk jelemző képmutatást és mindazt, ami ezek mögött valójában meghúzódik. S azt is, hogy mennyira a maguk képére akarnak formálni minden új embert.

A félreértések generálta rosszindulatú pletyka miatt Lady Ashby házaságra kényszerül a környék legáhítottabb agglegényével, Francis Gray-jel és a történet még mindig nem ér véget, annak ellenére, hogy vonzódnak egymáshoz. Catherine névházasságot akar, Gray utódot vagyonának, mely a házasság ellenére továbbra is vonzza a vállalkozó kedvű hölgyeket. És azért maga Gray sem megvetendő...

Igen, mindenki megelégedésére lesz boldog végkifejlet, de ezt a szerző úgy oldotta meg, hogy nem éreztem azt a habos-babos romantikát, ami az ilyen zsánerű történetek nagy részének sajátja. Egyébként ez a visszafogottság az egész történetre jellemző, teljesen más stílusban íródott, mint hasonló zsánerű társai, és mégis megállja a helyét. A szereplők hitelesek voltak, szerethetőek – többnyire, mert azért nem mindenki lett szívem csücske ilyen-olyan okokból. Bővelkedett konfliktusokban, intrikákban, történésekben. Egy egész kis korkép volt, a 20. század eleji vidéki Anglia unatkozó krémjéről.

Nagyon szerethető történet, téli estéken remekül be lehet kuckózni vele. Nekem újraolvasós, tehát nagyon kedveltem… de természetesen ízlések és pofonok

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Két lépésre a mennyországtól

Árnyjátékos

Ikrek hava

A történet főszereplője kap egy második esélyt is a boldogságra, a szerelemre. A turné minden állomásán egy-egy olyan hősnő nevét találjátok a szövegben elrejtve, aki szintén megkapta ezt a lehetőséget. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a könyvnek a címét és szerzőjének nevét, melynek főszereplője az adott hősnő.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

12.08 – Betonka szerint a világ...

12.10 – Sorok között

12.12 – Kelly& Lupi olvas

12.14 – Lizzyke olvasó kuckója

12.16 – Kelly& Lupi olvas

Joanna Trollope – Barátnők

Stacey Grant London egyik legmenőbb magántőke-befektetési társaságánál dolgozik. Sikert sikerre halmoz, imádja a munkáját és a kollégáit. Egy napon azonban elbocsátják, és ezzel drámaian megváltozik az élete. 

Stacey próbálja összeegyeztetni a régi életét az újjal, amelyben a napokat nem álláskereséssel tölti, hanem a beteg édesanyjával és a kutyájával, miközben arra vár, hogy sikeres férje hazatérjen a munkából. De legalább a barátnőire – Bethie-re, Melissára és Gabyra – számíthat. Ők négyen elsőéves egyetemista koruk óta jóban vannak, és bizony sok mindent megéltek már együtt. Sikeres karriert futottak be, de persze mindannyiuknak megvan a magánéleti problémája. Amikor azonban fény derül egy titokra, régóta féltve őrzött barátságuk is veszélybe kerül.

Kossuth, 2018

Eredeti cím: City of Friends, 2017

Kedvelem Joanna Trollope írásait, mert az eddig olvasott történetek olyan témákat feszegettek, melyek nagyonis valósak, bárki a hősök helyében lehetne, de valamiért hajlamosak vagyunk átsiklani felettük és hallgatólagosan természetesnek vesszük őket, anélkül, hogy odafigyelnénk és elgondolkoznánk, hogy vajon mi is van a látszat mögött. Természetesen addig, amíg mi magunk nem kerülünk az adott helyzetbe.

Azért is kedvelem a szerzőt, mert történetei nem az ifjúságról és az ifjúságnak szólnak, hanem a felnőtteket célozza meg írásaival, tehát ez az a korosztály, mely könnyebben azonosulni tud a szereplőkkel és átérzi a cselekmény, konfliktus súlyát. És mert történetei cselekménye az Egyesült Királyságban játszódnak – ez éppenséggel Londonban.

A Barátnők, ahogy a címe már oly kedvesen szájbarágja, négy negyvenes éveinek második felében járó nő barátságáról szól, mely még az egyetemen kezdődött el, akkor, amikor a pénzvilágot a férfiak uralták és ők négyen voltak az első nők, akik közgazdaságot hallgattak. Kéretik nem félreérteni, ez nem egy klasszikus romantikus írás, ami évszázadokkal korábban játszódik, hanem napjainkban, tehát ez egy újabb fricska, hogy nem is olyan rég a a pénzvilág és annak irányítása a férfiak privilégiuma volt. Egyébként ma sem sokkal könnyebb abban a szférában nőként érvényesülni.

Stacey, Bethie, Gaby és Melissa. Négy különböző embertípus, akikben a bartáságukon kívül egyetlen dolog közös: valamennyien sikeres karriert mondhatnak magukénak. Annak ellenére, hogy az évek során barátságuk dinamikája változott, és ez így van jól, hiszen valamennyiüknek magánélete is van, még mindig kiállnak egymásért, sokmindent megbeszélnek és mégtöbbet elhallgatnak egymás elől.

De mi történik akkor, amikor a negyvenhét éves Stacey ugyanazon a napon válik munkanélkülivé, amelyen férje egy zsíros előléptetést kap, anyja pedig egyre jobban elmerül a maga világában és az időskori demenciában?

Mi lesz akkor, ha a saját tanácsadói cégét vezető és kamasz fiát egyedül nevelő Melissa rájön, hogy gyermeke apja, aki annak idején az apaság és az elköteleződés gondolatára hidegrázást kapott, hirtelen rádöbben, hogy mégiscsak része akar lenni fia életének és saját maga és a későbbiekben alapított családja fele édesgeti? Hogy az anyai szeretet nem volt elég fia számára és anyagi javak sem pótolják az apát?

Hogyan alakul a leszbikus Bethie élete, mikor a sikereire féltékeny partnere kiszáll a kapcsolatból és követeli házuk értékének felét, pedig az egészet Bethie fizette ki – mert a politikai korrektség szellemében kell legyen egy kisebbségi is a történetben, ha nem a bőrszíne vagy etnikai csoporthoz való tartozása, akkor a szexuális preferenciája miatt.

És mit tesz Gaby, aki valamennyiük közül a leghiggadtabb és a legtöbb titok tudója?

Kedveltem a történetet, annak ellenére, hogy nem igazán értettem mi volt a célja vele a szerzőnek, mit akart közvetíteni az olvasónak. Hogy a pénz nem boldogít, akkor sem, ha sok van belőle? Hogy a karrier a magánélet róvására megy? Hogy a karrierista nők lényegében boldogtalanok és zűrös a magánéletük? Vagy egyszerűen csak bemutatott egy zűrös időszakot négy sikeres nő életéből, mely nagyrészt egybeesik az életközép válsággal?

Ez nem egy habos-babos romantikus olvasmány, Trollope egyik regénye sem az – legalábbis az álatalam eddig olvasottak nem. Felnőtt korosztálynak ajánlom, mert ők jobban tudnak azonosulni a négy hősnő problémáival, még akkor is, ha éppenséggel nem menő pénzügyi szakemberek… és ízlések, meg pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Szeretőből feleség

Lányok és férfiak

A pap felesége