A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyesült Államok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyesült Államok. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 28., csütörtök

Meghan March – Rád vágyom


Mr. Mount bűnös élete 2

  
Szórakozik velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság. 
Gyűlölni akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre félek is tőle? 
Figyelmeztettek, hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal? 
Nem sejtettem, hogy totális zűrzavar lesz. 
De tudhattam volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne. 
Csakhogy neki más tervei vannak…
A Rád vágyom a Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount és Keira története a Tiéd vagyok című kötetben folytatódik.
Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Defiant Queen, 2017



Ez nem a népszerű bejegyzés lesz, ugyanis, amennyire kedveltem a sorozat kezdő részét (Téged akarlak), annyira csalódtam a folytatásban. Bejött az, amitől az első rész olvasása után féltem: a szerző nem tartotta a színvonalat, hanem visszatért a rá jellemző, romantikára-erotikára hangsúlyt tevő stílushoz, ami a cselekmény kárára ment. S ezt még meg is fejelte a már közhelyesnek ható nehéz, hányatott gyermekkor klisével.
Az első részben egy erős férfi főszereplőt ismertem meg: kegyetlen, pontosan tudja kit hogyan lehet sarokba szorítani, büntet és megfélemlít, érzéketlen. Ez így mind rendben van, hiszen ő a helyi gengszter, az alvilág királya és New Orleansban még a fű sem nő, ha ő azt úgy akarja. Ebben a második részben Mr. Lachlan Mount puhul szerelemből kifolyólag. Bár ez így sehol nem hangzik el/íródik le, nyílvánvaló, hogy a keményfiúnál közbeszólnak az érzelmek, minek következtében bejön az, amit a fülszöveg ígér: a mocskos szájú alfahímet kvázi térdre kényszerítik. Ami vitatható, hiszen az, hogy Őgengsztersége figyelme kissé lanyhult, az még nem nevezhető térdre kényszerítésnek. S nem kellene elfelejteni, hogy azért Mr. Mount felnőtt férfi – a matematika mai állasa szerint 40+ –, és nem egy könnyen lángra kapó ifjonc. Keira, a hősnő pedig olyan távol áll attól, hogy erős nő legyen, mint Makó Jeruzsálemtől.
Akárcsak az első rész, ez is E/1-ben íródott, váltott szemszögben és mások bármennyire is rajonganak érte, engem továbbra is idegesít, amikor egy nő azt hiszi magáról, hogy ő tudja mit tenne, mondana az illető férfi hős az adott helyzetben. Rendben van, hogy a történet úgy fikció, ahogy van, de akkor is csak azt tudja a szereplő szájába adni, amit ő, a nő hallani szeretne tőle az adott helyzetben, vagy reakcióként elvárna tőle.
Jelen történet onnan folytatja, ahol az első rész abbahagyta: Keira lakásába becsenget a férj. Az a férj, akit ő hónapokkal korábban eltemetett, és akiről kiderült, hogy nemcsak életben van, hanem monumentális csaló, kisstílű bűnöző is, aki úgy gondolja, hogy játszadozhat azzal, ami Lachlan Mounté. Ez egy ígéretes epizód volt, illetve lett volna, ha Mount rövid úton ki nem iktatja hatalmát fitogtató módon.
De még mielőtt a történet jelenével foglalkozhatnánk a szerző egy harminc évvel korábbi epizóddal indít, ami betekintést ad a rettegett Mount kamaszkorába és származásába. Rosszul mondom, nem a származásába, hanem abba, amit erről ő maga is tud: csecsemőként egy templom lépcsőjén találták és következett a nevelőszülők hosszú sora. Pillanatnyilag nem értem, hogy miért kellett ezt elpufogtatni és ebben a formában.
Miért nem kedveltem ezt a történetet? A nyálas romantikáért. A gengszter, akinek csak úgy véletlenül odapottyantottak egy nőt, és aki az ő új játékszere, puhulni kezd, figyelme lankad és mindent kockáztat, amit addig elért, mert hirtelen érzelmei lesznek. Mi több, még egy whiskey-fesztiválra is elviszi Keirát Dublinba, mert ugyebár ez a hölgyemény szíve vágya. Ez a rész kimondottan untatott, bármennyire is magyarázható szükségessége azzal, hogy Keira lényegében egy kis szeszlepárlót vezet odahaza.
Keirát továbbra sem kedveltem. Lehet, hogy szexi, de távolról sem erős nő, inkább olyan sablonos szereplő, amilyennel mostanság minden második könyvben találkozni lehet, aki az erőnek, talpraesettségnek a látszatát nyegleséggel próbálja fenntartani
Ez a rész sajnálatos módon engem nagyon a híres-hírhedt “szürkére” emlékeztetett, ami olyan amilyen, lehet szeretni, vagy sem, de pontosan híréből fakadóan egy fajta etalon lett, amihez a hasonló témájú, felépítésű történeteket hajlamosak vagyuk hasonlítani. S itt van egy újabb három részben húzott-nyúzott történet, melynek főhőse egy zavaros gyermekkort maga mögött hagyó vagyonos és hatalombeteg férfi, némi szexuális devianciával, s mellé partnernek a szexi, de enyhén bugyuta nő, akit viktimizálni kell: ő aztán ezt az egészet nem akarta, ő rendes és becsületes, ő csak a körülmények áldozata. S majd a szerelem mindent megváltoztat, mindent felülír, a rettegett gengszterből példás állampolgárlesz – remélem nem!
Hogy ennek ellenére miért fogom majd a sorozat utolsó könyvét is elolvasni? Azért, mert mindaz, ami ebben a részben a romantikus-erotikus szálon kívül történt, felülírja mindazt, amit az első rész olvasása után feltételeztem a cselekmény további alakulásáról. Most abszolút nyilvánvaló, hogy mindaz. ami történt nem véletlen volt, nem Mount irányít, hanem teljesen biztosan valaki más húzza a szálakat a háttérből. Csupán az a kérdés, hogy kicsoda, és van-e valamilyen köze a harminc évvel korábban történtekhez? Mert ha van, akkor az sok mindent megmagyaráz. Viszont ha nincs, akkor az egész kezdő epizód harminc évvel korábbanról teljesen felesleges volt.
Továbbra is ígéretes történet, sőt kedveltem is azokat a részeket, melyek nem hősök között szövődő romantikus-erotikus kapcsolatról szóltak. De hát ízlések és pofonok…




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:









2019. február 13., szerda

Ella Maise – Akarlak Adam Connor

Kérdezheted persze, hogy ki a fene az az Adam Connor. Ez a nemrégiben elvált Oscar-díjas filmszínész mostanában költözött be a szomszédunkba a kisfiával. Ő a legdögösebb lélegzetelállító szuperhím és egyben a legmegáltalkodottabb agyafúrt gazember, akivel valaha is találkoztam.
Teljesen őszintén kérdezem, te talán nem kukucskáltál volna át a kerítés fölött, hogy egy gyors pillantást vethess rá, remélhetőleg, amikor meztelen? Nem olvadtál volna el a boldogságtól, ahogy edzés közben bámulod, miközben az ötéves kisfia beszél hozzá? Említsem talán meg ezeken felül a hasizmát, a nadrágjában azt a hatalmas duzzanatot vagy a lenyűgöző izmos karját? Szóval azt mondod, hogy te nem leskelődnél utána? Hát persze… 
Nekem természetesen eszembe se jutott, hogy betörjek hozzá, vagy magánlaksértést kövessek el, igazából az járt az eszemben, hogy felajánlom neki, hogy a fejét a vállamra – vagy talán a cicimre – hajtva sírhassa ki magát (a válása miatt), ám ehelyett az a gazember egy apró kis félreértés után elintézte, hogy rács mögé kerüljek. Bizony, börtönbe! Arra számítottam, hogy a köszönetét az orgazmusok végtelen áradatával fejezi ki, nem pedig, hogy börtönbe kerülök miatta!
Ezt követően már nem azt terveztem, hogy meglovagoljam és boldoggá tegyem, hanem azt, hogyan fojtsam meg. Na, de mi van akkor, ha a testem nem csupán megremegett, amikor Adam olyan édes kis aljasságokat suttogott a fülembe? Ezért senki nem tehet szemrehányást nekem. Egyébként is, mikor csókolózott utoljára ez a pasi? Ki ne élvezne egy olyan csókot, ami miatt esetleg megáll a szíve?
Csakhogy én akkor sem szerethettem volna bele, ha ő meg a fia volna a világ legcsodálatosabb ajándéka, amiben egy nő részesülhet. Persze egy szóval sem állítom, hogy ennyire szuper. Nem számít, hogy milyen ígéreteket suttog a fülembe, egy átok nem engedi, hogy boldogok legyünk. Bár én nem vagyok egy vártoronyba zárt királykisasszony, akit meg kell menteni – nagyon is képes vagyok arra, hogy egyedül is megmeneküljek –, de valahol a lelkem legmélyén továbbra is azt reméltem, hogy Adam Connor lesz a történetem hőse.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: To Hate Adam Connor, 2016



Ritkán teszek süllyesztőbe első könyv után egy szerzőt, tehát Ella Maisie is megkapta a maga második esélyét. Első magyar nyelvű könyve (Imádlak Jason Thorn) sem lett a szívem csücske, mert nem volt a történet sem eredeti, annyira jól megírva sem, hogy akkor kifeküdjön tőle az olvasó. De egyszer el lehetett olvasni, és mindenki megérdemel egy második esélyt – ami arra is jó volt, hogy megtudjam, Olive, az Imádlak Jason Thorn hősnője, ténylegesen hat évesen illegette-billegette magát a főhősnek, és folyatott ki száján olyan szöveget, amit még egy tizenéves is kétszer meggondolna. Elképzelhető, hogy a szerző még soha nem volt hatévesek társaságában.
Aki olvasta Ella Maisie már emlegetett első könyvét, annak e történet hősnője is ismerős. Ő az a Lucy, aki érthetetlen okokból állandóan Olive melléhez akar bújni, aki állandóan szerencsétlen gyermekkora miatt siránkozik, és aki nem akar szerelmes lenni, viszont az elköteleződés nélküli szexet imádja, és a nagy farkakat még ennél is jobban. Olyan minél nagyobb, annál jobb módon.
Nem tudom ki mennyire ismeri az Asterix és Obelix (rajz)filmeket, de Lucyról én Obelixre asszociáltam. Ugye, ő az a nagy dagadt fazon, akinek nem szabat egy cseppet sem adni a gallok csodaszeréből, mert gyermekként beesett a kondérba, amiben azt főzték. Nos, Lucy egy ajzószerekkel teli kondérba eshetett bele, mert egyébre nem tud gondolni csak a dugásra és a nagy farkakra, teljesen mindegy, hogy kihez tartozik. Most épp szingli, mert Jameson, a dugópajtása máshol kapott magának munkát. Neki viszont se munkája, se lakása, hát akkor miért is ne csövezne az előző részből ismert Jason Thorn és felesége, Olive házában, a város jobb részén, ahol tehetős emberek és filmcsillagok laknak.
Thornék szomszédja a címbeli Adam Connor, szintén filmsztár, szintén félisten, és akit Lucy rendesen kukkol a kerítésen keresztül, míg a fickó sitre nem vágja magánlaksértésért. Szívem szerint ott is hagytam volna, történet vége.
Okés, lehet vitatkozni azon, hogy mennyire volt ez szép dolog, vagy sem. Ha Lucy nem kukkol, akkor Adam Connor fia lehet belefullad a medencébe, viszont érdemes azon is elgondolkodni, hogy ki hogyan érezné magát annak tudatában, hogy egy flepnis szomszéd állandóan rajta tartja a szemét. Mert legyünk őszinték: Lucy nem igazán normális.
Túl sokat nem szeretném csűrni-csavarni ezt a bejegyzést, mert nem ér annyit az egész történet, különösen, hogy ennyire antipatikus női főhőssel ritkán találkoztam. Lucy az a típus, akinek a mellbősége nagyobb az intelligencia koeficiensénél, símán dekkol mások házában, és még annyi tapintat sincs benne, hogy leszokjon a “cicibújás”-ról, hiszen barátnője férjével osztja meg az ágyát. Lucy nagyképű, pofátlan, trágár beszédű és közönséges. Az a fajta aki előbb telekürtöli a világot terhessége hírével, azután megy orvoshoz, és nagyon kiverte nálam a biztosítékot a “terhes vagyok egy másik pasitól, te most dugj meg” attitűdjével. Az egy dolog, hogy valakinek a szülei fantáziátlanok (hogy ne mondjam kretének) és Olive-nak nevezik gyermeküket, ami testvérek között is olajbogyót jelent, de miért kell az állítólagos legjobb barátnőnek ezt fokoznia a rengeteg Bogyesszel, meg kis zöld bogyómmal?
Ez egy erotikus történet, a rosszul megírt fajtából, alpári és közönséges jelenetekkel és szöveggel. Akár jó is lehetett volna, hiszen a potenciál megvolt benne, történet is lett volna, hiszen Adam Connor a gyermeke felügyeleti jogáért küzd, fokozva a konfliktust kavar a volt felesége és rászállnak a paparazzik. Sajnos ezeket a lehetőségeket nem használta ki a szerző – legalábbis nem úgy, ahogy lehetett volna –, hanem Lucy szexhiányára helyezte a hangsúlyt.
   Bár nem láttam az eredeti angol szöveget, úgy gondolom a fordítás sem volt a topon, mert szerencsétlen Lucy annyiszor akart “jönni”, és ezen nem feltétlenül a helyváltoztatást kell érteni. Ez egy epizód egy érzelmileg sivár és szexuálisan frusztrált nő életéből és annyi.
Annak ellenére, hogy egy másik történet szereplői is megjelennek a cselekmény során, s nem is kevésszer, önállóan is olvasható. Nem kell ismerni az Imádlak Jason Thorn cselekményét, mert lesz rá utalás épp elég, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete.
Lehetett Adam Connor olyan dögös, mint egy félisten, rendes, hogy vényre írja fel a doki, és kész lepedőművész az ágyban – hogy a felszerelésről már ne is beszéljünk –, nekem ez akkor is felejtős történet volt, sőt, a szerző is az, akár lesznek további magyar nyelvű megjelenései, akár nem. Lehet nem csak a szerzőt, de a kiadót is el kellene engednem, mert nem igazán vagyunk egy hullámhosszon, ami a könyveket illeti. De hát ízlések és pofonok…


2019. január 29., kedd

Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom


Hét levél Párizsból



Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 
Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.
És a románc újra indul.
Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.
Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem


Tericum, 2015
Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014



Az én francia családom



Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 
Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 
Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 
A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.


Tericum, 2017
Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017


Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.
Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.
Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.
S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.
A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.
Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.
Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.
Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.
A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.
Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.



2019. január 4., péntek

Karina Halle – Nem lennék nélküled

McGregor testvérek történetei 1


Egy fogadalommal kezdődött minden… 
Linden McGregor magas, életerős és veszedelmesen jóképű helikopterpilóta, skót akcentussal. Mellesleg évtizedek óta Stephanie Robson legjobb barátja.
Azonban néhány kapcsolatot nem lehet beskatulyázni, kategorizálni, címkét adni neki.
A húszas éveikben mindketten sokat randiztak San Franciscóban, és amikor már kezdtek besokallni, kitaláltak egy egyezséget: ha harmincéves korukra nem élnek komoly kapcsolatban, összeházasodnak. 
Eleinte jó mókának tűnt az egyezség, de ahogy teltek az évek, és a szeretők száma csak növekedett, úgy az alku kezdett egyre inkább valósnak tűnni.
Szex kell. A barátságukra komoly megpróbáltatás vár. Érzelmi hullámvasút elindítva. 
Az egyezség mindent megváltoztat. 
Karina Halle újabb romantikus könyve bebizonyítja, hogy a férfi-női barátságot csupán egy vékony hajszál választja el a szerelemtől.


Álomgyár, 2018
Eredeti cím: The Pact, 2014



Karina Halle ötödik magyar nyelven megjelent könyve, tehát nem ismeretlen szerzőről van szó. Elsőnek a Túl közel hozzád című romantikus-erotikus története jelent meg 2017-ben, majd 2018-ban ezt követte az Átkozottak trilógia (Bűnbe született, Bármi áron, Veszélyes trükkök), valamennyi az Álomgyár Kiadó gondozásában.
Miután próbát tettem a Túl közel hozzáddal és nem kedveltem – nálam még a középszerű szintet sem ütötte meg –, az Átkozottakkal már meg sem próbálkoztam, mert annak tematikája (bűnözés, bűnüldözés a Moly címkéi szerint) nem tartozik a kedvenceim közé. Szoktam hasonló témájú könyveket is olvasni, de ritkábban, és az első benyomás után nem volt kedvem a szerző más zsánerű írásaival próbálkozni.
Nagyon rossznak kell lennie egy könyvnek ahhoz, hogy a szerzőt rögtön leírjam, a Túl közel hozzád pedig nem volt az, tehát érdeklődéssel vártam az új sorozat első kötetét.
McGregor testvérek történetei – kicsit megtévesztett a sorozatcím (az eredeti angol is így hangzik), hiszen a McGregor testvérek csupán ketten vannak: az idősebb Bram, akiről majd a következő rész szólni fog, és Linden, jelen történet hőse. A sorozat pedig öt részből áll, de sebaj, vannak még McGregor rokonok!
Ismét nem értem miért kellett a címet megváltoztatni egy ilyen semmitmondó, nyálas valamire. Az eredeti cím The Pact – Az egyezség, és erről szól ez a történet: Linden és Stephanie közötti egyezségről és gőzöm sincs ki nem lenne ki nélkül, hiszen a hősök nagyon jól megvoltak egymással és egymás nélkül is.
Az alapötlet nem különösebben eredeti: ha a két főhős harmincadik születésnapjukon még mindig szingli, akkor összeházasodnak, hiszen évek óta bizalmas barátok. Ekkor a hőseink csupán huszonöt évesek, néhány hónap különbséggel van a születésnapjuk és mindenki viccnek veszi a fogadalmukat, Linden kivételével. Ezzel a motívummal már több történetben is találkoztam, most hirtelen Sophie Kinsella Mézeshetek (2013) című könyve jut eszembe, de van még több is.
Itt a cselekmény egy  hangyányit bonyolultabb, hiszen a bizalmas baráti kör három emberből áll: James, a Burgundy Lion bár/kocsma/akármi tulajdonosa, Stephanie és Linden. És a dolog azért bonyolult, mert Stephanie és Linden első perctől vonzódik egymáshoz – bár sosem vallják be –, viszont a lány Jamesszel járt több mint egy évig, Linden pedig James legjobb barátja. Azért is cikis ez a felállás, mert a skót származású Linden nagyon tehetős diplomatacsaládból származik, bár rendesen lázad is ellene, James viszont szegény sorsból küzdötte fel magát odáig, hogy a Burgundy Lion tulajdonosa legyen és ezt az “én hátrányos helyzetű szegény gyerek vagyok, akinek mindenért keményen meg kellett küzdenie, nem kaptam mindent tálcán, mint te” kártyát kijátsza, ahányszor csak alkalma van rá és érdekei megkívánják.
A történet nagy részében azt követhettem, hogyan sodródik egyik kapcsolatból a másikba a két főhős, míg harmincadik születésnapjukon mindketten látszólag stabil kapcsolatban élnek. A nőcsábásznak számító Linden a nagyonis nyomulós Nadine-nal, munkatársnőjével jár, aki meglehetősen érdekes személyiség, pontosan tudja, hogy mit akar és azt is hogyan érje el. Természetesen szálka a szemében Linden és Stephanie barátsága, nem is kedveli a lányt és igazándiból azt vártam, hogy mikor rukkol ki az ősi trükkel, a terhességgel, hogy visszavonhatatlanul Linden nyakába varrhassa magát.
Nyilvánvaló, hogy a történet végére a két hős egymásratálál, de amíg ez megtörténik szembe kell nézniük saját zűrös családjaik gondjaival, barátaik szószátyásságával és kavarásaival. Egyébként ezek a barátok, illetve Stephanie barátnői (mert több is van belőlük) sorra megjelennek, mint a következő részek hősnői, tehát nem kell senkinek búcsút mondani.
S közben folyik az alkohol, meg a szex, mert azért az erotika terén is történik egy s más a cselekmény során, hiszen Linden alapból nőcsábászként van bemutatva, de azért Stephanie sem egy templomajtó. Többször is úgy érzi, hogy ő akkor most nagyon szerelmes, de ezek a kapcsolatok sem vezetnek sehová, két kapcsolat között egyéjszakás kalandokkal vígasztalódik, nem is kevéssel. Úgy néz ki, hogy Stephanie társfüggő: mindegy kivel, csak kapcsolata legyen, s ezen a saját válalkozás, és az ezzel járó rengeteg munka sem segít.
Tipikus new adult történet volt, eltúlzott lelki konfliktusokkal, felesleges kavarásokkal és feszültségkeltéssel, és erotikával bőven fűszerezve. S akkor még nem említettem az ideális boldog végkifejletet, amikoris nem csak hőseink találnak ismét egymásra, hanem zűrös családjuk problámái is rendeződni látszanak valamilyen szinten. A túl sok mellékszereplő, túl sok apró, jelentéktelen történés sem segített, mellyel a szerző jól körberakta a cselekmény fő szálát.
Nem lettem a szerző rajongója, de azért megpróbálkozom majd a sorozat folytatásával is. S természetesen ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:





2018. december 18., kedd

Meghan March – Téged akarlak

Mr. Mount bűnös élete 1



Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!
"New Orleans az enyém. 
Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz.
A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek.
Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.
Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem. 
Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 
Nem is lehetett volna körültekintőbb. 
Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre. 
Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém. 
Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy.”
A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik.
Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.


Álomgyár, 2018
Eredeti cím: Ruthless King, 2017



   Bevallottan nem kedvelem Meghan March írásait. A Vágy trilógiát végig sem olvastam, a Vigyél magaddal című önálló regényét pedig jobb nem emlegetni, mert annál zavarosabb és gyerekesebb történettel ritkán lehet találkozni. Nem igazán akartam ezt a könyvet sem elolvasni, mert már rohadtul unom az “erős, érzéki nőket” és a “mocskos szájú alfa-hímeket, akiket térdre kényszerítenek” (álmodj királylány!), a szerző írásait még ennél is jobban.
Hogy miért olvastam el mégis? Mert jobb dolgom nem akadt, és ott volt kézügyben a könyv. Mit mondjak?  Nem volt tökéletes, de az alaptörténet kilóra megvett, bár nem mondanám, hogy nagyon eredeti lett volna. Sajnos ez is egy trilógia első része, és a folytatásokra 2019-ig várni kell, még akkor is ha az új év itt van a kanyar mögött.
Kezdeném azzal, hogy nem igazán szokott érdekelni egy könyv borítója, de ez rikító és bűnronda. Sajnálatos módon az ilyen típúsú félmeztelen-tapizós pár a borítón nagy népszerűségnek örvend a kiadónál, és nemcsak. Ennél jobban csak azt rühellem, amikor maga a szerző értékeli saját írását öt csillagosra – March megtette a Goodreadsen, és nem ő az egyedüli. Szép dolog az önbizalom és nagy arc, de várja meg, míg mások értékelik az írását.
S akkor folytassuk az újabb, nagyon kreatívan lefodított kötet- és sorozatcímmel. Az eredeti sorozat egyeszerűen Mount trilógiának hangzana magyarul, de nem volt elég a retinaégető borító, rágjuk még jobban az olvasó szájába miről is fog szólni ez a történet: valakinek a bűnös életéről, tehát tuti lesz benne valami megbotránkoztató, meg szex bőven. A kötet címe pedig ezt jól meg is támogatja, csak sajnálatos módon köszönőviszonyban sincs az eredetivel, mely fordításban Kegyetlen király lenne. És az úgy lenne jó, hiszen a titokzatos Mr. Mount, a trilógia hőse, egy gengszter. New Orleans alvilágának királya, és nem az érzékeny lelkéről híres. Az a típusú férfi, akit tulajdonképpen mindenkinek meg kellene vetnie viselkedése és viselt dolgai miatt, de egyszerűen nem lehetett nem szeretni.
   A női hősnőről, Keira Kilgore-ról ezt sajnos nem mondhatom el. Ő egy picsogó liba, bár tagadhattalanul vannak, voltak jó tulajdonságai. Első sorban a család iránti hűséget kell említenem, hiszen ő vette át a családi vállalkozás vezetését, egy kis whiskey lepárlót. Nemcsak a családja iránt érez felelősséget, hanem a vállalkozás valamennyi dolgozója iránt, ezért tesz meg mindent, hogy a céget életben tartsa. Csodálatra méltó barátnője iránti lojalítása is, ugyanis Magnolia, gyerekkori barátnője a város leghíresebb mádámja. Keirát ez nem igazán érdekli és nem hajlandó megszakítani barátságát vele akkor sem, mikor szülei erre kérik. Amúgy Keira a történésekkel sodródó személy, aki rendesen tudja sajnáltatni magát. Egyszer életében lázad és cselekszik saját feje szerint, azt is elbaltázza és lényegében annak issza a levét ebben a történetben.
   Keira Kilgore ugyanis úszik az adósságban. A banknak is tartozik, és ami tulajdonképpen a nagyobbik baj: Lachlan Mountnak is tartozik. Mivel Keirának nem igazán van lehetősége a tartozást kiegyenlíteni,  a férfi természetben hajtaná be rajta az adósságot, vagy Keira veszni hagyja a családi vállalkozást. Így kezdődik meg kettejük félelemmel, manipulációkkal és sorozatos megaláztatásokkal tarkított kapcsolata, amiben semmi sem az, aminek látszik, amiben egyetlen rosszkor mondott szónak, félreértett gesztusnak is tragikus következményei lehetnek.
Lachlan Mount sajtátos szexuális étvágyának köszönhetően a cselekmény bővelkedik csatakos szexjelenetekben. Ezt talán vissza lehetett volna fogni egy kicsit, én legalábbis nem éreztem szükségét az análdugó felhelyezésének részletes leírásának – például, hogy csak egyet említsek.
A történet durván függővéges. Jó lenne már olyan történeteket is megjelentetni, melyeknek csupán egyetlen része van, és nem az anyagi haszon miatt húzzák-nyúzzák négy-öt részes trilógiákig. – ezt szándékosan írtam így, tudom hogy a trilógia három részből álló sorozatot jelent, de úgy néz ki, mások nem igazán.
Amikor bevégeztem a történetet és haverinám megkérdezte, hogy tetszett? Zsigerből jött a válasz: Úristen, ez de beteg volt! Mikor jön a folytatása? Tehát minden hiányossága ellenére akarom a történet folytatását, mert a történettel nincs baj, csak a kivitelezésével. Mondjuk úgy, hogy jókor talált meg. De természetesen ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:






2018. december 2., vasárnap

Elin Hilderbrand – Amerikai paradicsom


Laurelben, Belindában és Scarlettben csupán két dolog közös: exférjük, a New York-i sztárséf, Deacon Thorpe iránt érzett, múlhatatlan szerelmük és az egymás iránt érzett gyűlöletük. Deacon váratlan halála miatt azonban most kénytelenek találkozni. A férfi végakarata szerint a búcsúztatására a teljes, rendhagyó módon működő családja gyűljön össze a számra legkedvesebb helyen, az AMERIKAI PARADICSOM nevet viselő családi nyaralóban. 
A három nőnek nem könnyű félretenni a nézeteltéréseiket, mivel mindannyian megkülönböztetett helyet akartak maguknak Deacon életében. Mielőtt a kényszerű összezárás véget ér, rengeteg váddal, hazugsággal és könnyel teli, őszinte beszélgetés és dráma zajlik le a házban, s ezek az események furcsa módon valószínűtlen köteléket alakítanak ki közöttük.Miközben a család végső búcsút vesz a szeretett férfitól, a napvilágra került titkok ellenére, vajon képesek lesznek-e őszintén Deacon tiszteletére emelni a poharukat?
FEHÉR PEZSGŐTORTA, PEZSGŐBEN KANDÍROZOTT EPERREL, KAGYLÓS MÁRTOGATÓS FŰSZERVAJAS BAGETTEL, DEACON KAGYLÓLEVESE, TRIPLABOGYÓS PITE  (A receptek megtalálhatóak a könyvben.)


I.P.C., 2018
Eredeti cím: Here’s to Us, 2018



Elin Hilderbrand neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen az Amerikai paradicsom éppenséggel a hatodik magyar nyelven megjelent könyve – s valahol mégiscsak ismeretlen, mert nem igazán hallottam beszélni róla, mármint a szerzőről s műveiről. Ehhez elképzelhetően az is hozzájárul, hogy könyvei nem a mostanság divatos, YA/NA címke alatt futó amcsi nyáltenger, sem az erotikában dúskáló sztereotíp gazdag pasi-dögös nőci kombó és mesterségesen kreált konfliktusaik, hanem valós gondokat bemutató családregények, melyek korhatár nélkül olvashatóak, de igazándiból a felnőtt korosztálynak szólnak.
Természetesen találkoztam már a szerző könyveivel, de valahogy soha nem kísértett meg annyira, hogy olvasni is kezdjem (bár a csomagolások minden esetben nagyon tetszetősek, és sajnos olyanok is vannak, akiknek ez az első számú feltétele annak, hogy kézbevegyenek egy könyvet), míg egy alkalommal annyira utáltam már a romantikusokat és az általam előszeretettel olvasott szerzőket, hogy valami új kellett. A Pletyka című könyv volt első találkozásom a szerzővel, az Amerikai paradicsom a következő.
Nem meglepő, hogy mindkét könyv cselekménye Nantucketen játszódik, itt él maga a szerző is, tehát ez nem egy kitalált helyszín, hanem egy Massachusetts államhoz tartozó sziget az Atlanti óceánban, mely a szerző leírása alapján sokkal romantikusabb, rusztikusabb, vadabb, mint amilyennek a beguglizott fotók mutatják.
Az Amerikai paradicsom egy ház neve, mely természetesen Nantucketen található és Deacon Thorpe tévés sztárszakács tulajdona. Annak a sztárszakácsnak, aki élete virágjában távozik egy másik dimenzióba, és végakarata szerint hamvait családjának a szigetről kell az óceánba szórni.
Ez a könyv egy hosszú hétvége története, mikor a család Nantucketen összegyűl elbúcsúzni Deacontól, és ez alkalmat ad arra is, hogy visszaemlékezzenek a közös múlt történéseire és megismerhessük a főszereplő, Deacon Thorpe életét és különös kapcsolatát a szigettel. S nem csupán ennyi, hiszen a végére mindenki múltját-jelenét pontosan ismerni fogja az olvasó és néhány szereplőnek a jövőtervei sem maradnak titokban.
A házba érkezik a szociális munkás Laurel, Deacon első felesége és egyetlen fiának, a drogfüggő életmódújságíró Hayden anyja. Őt követi Buck, Deacon ügynöke és barátja, majd Belinda, a második feleség, aki egy hollywoodi díva. Érdekes módon neki és Deaconnak nem született gyermekük, ezért a színesbőrű Angie-t, az apja nyomdokaiban haladó séf-lányt Ausztráliából fogadták örökbe. Utolsóként Scarlett, a déli szépség, életművész, babysitterből lett aktuális feleség érkezik meg, és vele együtt Deaconnal közös gyermeke, Ellery.
Mondjam, vagy nyilvánvaló, hogy Deacon feleségei enyhén szólva rühellik egymást? Csupán Deacon gyermekei toleránsak egymással, és Buck próbál közvetíteni a háborús zonára emlékeztető ház ideiglenes lakói között.
Senki ne várjon egy pörgős történetre, hiszen körülbelül felét visszaemlékezések teszik ki, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek benne meglepetések. Ez egy titkokról, félreértésekről, gyűlöletről és szeretetről szóló történet, melyben abszolút hihető dolgokat ír le a szerző, olyasmiket, amik bárkivel megtörténhetnek.
Kedveltem és stílusban kicsit Joanna Trollope történeteihez hasonlítanám, tehát aki Trollope-ot kedveli annak Hilderbrand is bejön. A bevállalósabbak pedig kipróbálhatnak néhányat Deacon Thorpe receptjeiből… és ízlések, meg pofonok…


2018. november 16., péntek

Vi Keeland, Penelope Ward – Nagyképű öltönyös

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Vi Keeland és Penelope Ward közös regénye: Nagyképű öltönyös címmel. A két népszerű szerző garanciát jelent a remek szórakozáshoz, Soraya és Graham történetét a könnyed, romantikus műfaj kedvelőinek ajánlunk. A Blogturné Klub kilenc állomáson keresztül mutatja be a történetet, és a szexi öltönyös játékunk kapcsán három szerencsés nyertes örülhet a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyveknek.





Az ellentétek meddig vonzzák egymást?
A szokásos reggelnek indult a vonaton.
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.
Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.
Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.


Könyvmolyképző, 2018
Eredeti cím: Stuck-Up Suit, 2016






Valamiért mindig azt gondoltam, hogy az írás magányos folyamat. A szerzőt homlokon csókolja a múzsa miközben elbűvölten bámul ki a fejéből, s aztán motoszkálni kezd benne a zseniális ötlet, ami csak dagad és dagad míg jön a késztetés, hogy jegyzeteket készítsen, további ötleteket vessen papírra, majd lázasan írni kezdjen, míg a nagy mű össze nem áll. S ez a saját szellemi gyermeke, nem kell osztoznia rajta senkivel – kivéve, hogy majd le kell meccselnie a kiadójával és a szerkesztőjével. Soha nem írtam könyvet, nem is áll szándékomban, de én valahogy így képzeltem el egy mű születését, ezért csodálkozom mindig, hogyan tud két vagy több ember összehozni egy szórakoztató irodalmi alkotást. És úgy néz ki ez most már lassan divattá is vált, mert egyre több ilyen termék jelenik meg a könyvpiacon.
A két szerző neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára sem. Vi Keeland A beosztott című könyvét kora nyáron hozta el olvasói számára az Álomgyár Kiadó, és nekem nagyon kellemes meglepetést okozott, mert a borítón szereplő Chippendale-fiúka fotója ellenére egy tartalmas, jól megírt történetet kaptam, melynek még nyomokban sem volt köze a borítón szereplő fickóhoz.
Penelope Ward nevével is találkoztam már – és mindenki más is, akinek az olvasás a szenvedélye –, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó már két könyvet is megjelentetett a szerzőtől: Legdrágább mostohabátyám (Stepbrother Dearest) és Jake megadja magát (Jake Undone), sőt hamarosan a harmadik is megjelenik A legedvesebb szomszéd (Neighbor Dearest) címmel. Közvetlenül a megjelenés után el is olvastam Legdrágább mostohabátyámat és nem kedveltem, mert sablonos amerikai ifjúsági történet volt, ami lassan már a csapból is folyik. Nekem nem jönnek be ezek az eltúlzott ifjúsági lelki mizériák, tehát a szerző következő könyve már nem is érdekelt.
S akkor itt van ez a történet, két különböző szerzőtől, s az egyik stílusát kedvelem, a másikét nem. Győzött a kiváncsiság és Vi Keeland neve.
A történet főhősei Soraya Venedetta, egy kissé excentrikus, több tetoválással is rendelkező, tiritarka hajú fiatal nő, aki egy tanácsadó rovat szerkesztőjének asszisztense, és Graham Morgan, tehetős üzletember, a címben is szereplő nagyképű öltönyös.
Kettejük első találkozása a metróban történik, amikoris Soraya épp egy magánszámot ad elő, hogy egy volt randipartnertől szabaduljon. Nagyképű öltönyös természetesen nem veszi őt észre, hiszen azzal van elfoglalva, hogy telefonon leordítsa valaki fejét. S ez a telefon hozza össze őket, ugyanis a férfi a zsebe mellé teszi a készüléket, melyet Soraya kaparint meg és a későbbiekben visszaszolgáltat – ne essünk tévedésbe: nem aznap.
Itt már elgondolkoztam azon, hogy ismét tévedésben élek, mert tehetős üzletemberekről úgy gondoltam, hogy még a nagyvárosban is – mert egy Egyesült Államok-beli nagyvárosban játszódó történet – saját kocsijukkal mennek a munkahelyükre, melyet ők maguk vezetnek, ha puccos sportkocsi, vagy a sofőrjük, ha valami elegánsabbra is költöttek. És azt sem igazán értettem, hogy egy tehetős üzletember nem zároltatja rögtön a telefonját a szolgáltatóval, hanem alkalmat ad a megtalálónak, hogy kutakodjon benne. No, de kicsire nem adunk, s lehet Graham Morgan mégsem volt annyira tehetős és inspirált, hogy mindezt elkövesse.
Nyilvánvaló, hogy ez a két teljesen különböző ember kapcsolatba kerül egymással, s ehhez a kapcsolathoz idővel érzelmek is társulnak, ahogy jobban megismerik egymást. S ha már érzelmek, akkor néhány érzéki jelenettel is elkényeztettek a szerzők, pont annyival amennyi kellett.
Hogy azért a történet némi extra izgalommal is szolgáljon, Graham múltja visszajelez és felkavarja a kedélyeket, de sajnos ez annyira közhelyes volt, hogy nem jött az izgalom, hogy akkor most mi lesz, hanem “jobbat nem tudtak kitalálni?” volt a reakcióm.
A töténet E/1-ben íródott, váltott szemszögben, tehát úgy a Soraya, mint a Graham gondolatait is megismertem, bár érzésem szerint talán Sorayából kicsit többet kaptam.  Hogy a két szerző közül ki mit írt, fogalmam nincs, nem találtam erre vonatkozó információt, feltételezéseim nem osztanám meg.
A szereplőkről is megosztott a véleményem. Graham kedvelhető, nem nagyon, de azért nagyjából megfelel annak a képnek, amit az ember lánya annyi döggazdag üzletemberről olvasott könyv után magában kialakított az ilyen karakterekről. Plusz pontot kap azért is, mert nincsen semmilyen fajtájú szexuális devianciája. Soraya viszont nem lett a szívem csücske és ez nem a tetkói, vagy naponta változó hajszíne miatt volt, hanem a viselkedése miatt. Egyesek ezt szókimondásnak neveznék, nekem egyszerűen vulgáris a viselkedése, a beszédstílusa.
Kedveltem, hogy itt-ott betekintést nyertem a Kérdezd Idát! (itt dolgozik Soraya) tevékenységébe, konkrétan olvashattam néhány levelet és a rá adott válaszokat is – maga Graham is kiönti a lelkét és tanácsot kér –, viszont nem kedvelem amikor egy történet tele van a szereplők közötti sms-váltással. Tele éppen nem volt, de hiányérzetem sem lett volna, ha egyáltalán nincs benne egy sem.
 Többet vártam a történettől, de sajnos csak közepesre, egyszer olvasósra sikeredett… de ízlések és pofonok.





Nagyképű öltönyösök helyett Jóképű öltönyösöket mutatunk nektek, ki kell találnotok kik vannak  a képeken! Minden állomáson más-más öltönyös híresség várja, hogy beírjátok  a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.









11.16 Betonka szerint a világ...
11.20 CBooks