A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 18. század. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 18. század. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 28., szerda

Gayle Callen – A makacs vőlegény


Felföldi esküvők 2



Maggie McCallum álmai újdonsült vőlegényéről nem éppen romantikus természetűek. Nem elég, hogy úgy adták oda Owen Duffnak, mint valami zálogot, amely véget vethet a klánok közötti viszálynak, hanem még balsejtelem is gyötri, hogy vőlegénye esküvőjük napján meg fog halni. A Skót-felföld makacs fia mégsem engedi, hogy lefújják az esküvőt, pedig tényleg veszélyben forog az élete. Owen évekkel ezelőtt látta meg először Maggie-t, és legszívesebben azonnal ágyba vitte volna. Kockázatos dolog szemet vetni egy másik klán vezetőjének a húgára, de Owen szenvedélyesen beleszeret az egyetlen nőbe, akinek a megszerzésére szinte semmi reménye sincs…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: The Groom Wore Plaid, 2016



Két skótos sorozat is fut párhúzamosan a HarperCollins Kiadó Széphistória szériájában mostanság. Az egyiket Brenda Joyce neve jelzi és Felföldi rózsák név alatt jelenik meg, a másik Gayle Callen tollából származik és Felföldi esküvők sorozatcímmel került be a köztudatba. Ez utóbbi a jobb, legalábbis az én olvasatomban, de mindenki eldönti magának, hogy melyiket kedveli jobban, mert ugye nem vagyunk egyformák.
Bátran állíthatom, hogy szeretjük a skótos történeteket. Barátaim, ismerőseim is lelkesen jelzik, ha valahol felröppen a hír, mely szerint valamelyik kiadó újabb, témába vágó könyvvel, sorozattal készül kirukkolni – egyébként még mindig várom, hogy valamelyik kiadó felvállalja Maya Banks felföldiekről szóló két sorozatának a magyar nyelvű megjelentetését. Elképzelhetően jó buli lenne. Nem áll szándékomban elemezgetni miért is kedveljük ezeket a klasszikus romantikus történeteket (már aki…), melyekben a fickók mindig annyira ellenállhatatlanul férfiasak, mindenki maga tudja ennek az okát.
A makacs vőlegény a sorozat második könyve, de kis jóindulattal önálló történetként is olvasható, hiszen a történések csupán annyiban kapcsolódnak az első részhez, hogy ugyanarról a klánok közötti viszályról van szó, és ebben a részben helyre kell hozni mindazt, amit az első részben elbaltáztak. Az sem igazán számít, hogy a véletlen folytán kötött házasság végülis jól alakul és a fiatal házasok boldogok egymással.
Az első részben, melynek címe A hamis menyasszony és szintén az idén jelent meg a HarperCollins jóvoltából, a McCallum és Duff klánok közötti viszályt egy házassággal próbálják helyrehozni, csakhogy a Duff klánvezér csele miatt a McCallum vőlegény nem azt a Catriona Duffot rabolja el, akit elméletileg neki szántak, hanem a hölgy azonos nevű, szegényebb unokatestvérét. Ezt helyrehozandó, Owen Duff elkötelezi magát, hogy feleségül veszi Maggie McCallumot.
A hősnőről tudni kell, hogy fura álmai vannak, olyanok, melyeket maga sem igazán ért, de bebizonyosodott, hogy ezek az álmok a jövőbe látnak és tragédiákat hivatottak előrejelezni. Magie McCallum megálmodta, hogy esküvője napján vőlegénye meg fog hallni, csakhogy senki nem hisz neki, maga Owen Duff sem, akinek megvallja különleges képességét. Tehát Maggie arra játszik, hogy rávegye sármos vőlegényét, álljanak el az esküvőtől. És Maggie helyzete sem könnyű, hiszen a Duff-klán tagjai közül nem mindenki lelkesedik az esküvőjért, sem a két klán közötti békekötésért.
Körülbelül erről szól a történet, amely természetesen jól végződik, a szerelmesek – mert a főhősök természetesen egymásba szeretnek – túljutnak mindenféle intrikán, ellenségeskedésen és boldogan élnek míg meg nem hallnak. S ha már szerelmesekről esik szó, akkor a szerző néhány lepedőszaggató erotikus jelenettel is megfűszerezte a történetet, mert miért ne?
Szórakoztató történet volt minden kiszámíthatósága ellenére. A hősnő jövőbelátását kicsit eltúlzottnak találtam, néha már az abszúrd határát súrolta, de ez egy 18. században játszódó történet és a skót amúgy is egy babonás, hiedelmekkel teli nép.
Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, kedvelhető. Én személy szerint várom a sorozat záró kötetét is, bár erre az idén nem hinném, hogy sor kerülne. S természetesen ízlések és pofonok...



Kapcsolódó bejegyzés:



2018. szeptember 28., péntek

Sally Christie – A király kurtizánjai


A király kurtizánjai (The Mistresses of Versailles) 1



1730, Versailles. A francia udvarban már pletykálják, hogy XV. Lajos hét év után ráunt lengyel származású feleségére. Kezdődhet a versengés, kivel ossza meg az ágyát. Így indul a történelem egyik legbotrányosabb és legérzékibb szerelmi sokszöge, amelyben az öt Neslé nővér közül négy – a naiv Louise, az ambíciózus Pauline, az érzéki Diane és a dörzsölt Marie-Anne – végül mind a király szeretői lettek. 
Intrikák, féltékenységek, hatalmi játszmák, érzéki szenvedélyek és kegyetlen versengések – vajon mi volt a testvérek titka? Mit tudtak, ami évszázadok múlva is megdöbbenti és elvarázsolja a történészeket és a történelmi regények kedvelőit?


Lettero, 2018
Eredeti cím: The Sisters of Versailles, 2015


A Lettero Kiadó izgalmas és különleges történelmi romantikus regénnyel lepte meg olvasóit. A király kurtizánjai az azonos nevű trilógia indító kötete, bár az eredeti elnevezés A versailles-i szeretők (The Mistresses of Versailles) lenne, a kötet címe pedig angolból fordítva A versailles-i nővérek (The Sisters of Versailles), ami talán jobban is tükrözné mindazt, amiről a történet szól.
Különleges történet több szempontból is. Első sorban azért, mert a sok angolszász környezetben játszódó klasszikus romantikus fikció után végre egy Franciaországhoz kapcsolódó történetet kaptam. És azért is, mert a történet alapja a valóságban gyökerezik, valóban létezett személyekről szól, és mindaz amit a szerző az olvasói elé tár híven tükrözi egy olyan kor történéseit és életvitelét, amiről az átlagos olvasó keveset tud, mert valamiért nem annyira népszerű a szerzők és a kiadók körében.
Semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem az általa írt trilógiáról, és igazándiból a 18. századi Franciaország történelmét is csak felületesen ismerem. A fülszöveg – és főleg a cím – alapján egy enyhén erotikus, könnyed olvasmányt vártam, mely cselekményének  túlnyomó része fikció. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen erotika itt még mutatóban sincs és ez bizony egy komoly történet, melynek központjában XV. Lajos francia király és szeretőinek népes serege áll.
Ebben az első részben a Mailly-Neslé nővérekkel ismertet meg a szerző, és meglehetősen szokatlan ahogyan teszi. Ugyanis a történetet maguk a nővérek mesélik el egyes szám első személyben, felváltva mikor melyik. A szerző betekintést enged a személyes levelezésükbe is, mely szintén sok olyan információt tartalmaz, melyet máshonnan nem kaphattam volna meg.
XV. Lajos - Hyacinthe Rigaud festménye (1730)
A Mailly-Neslé nővérek, mint XV. Lajos szeretői, nem annyira ismertek az utókor számára, mint például Madame de Pompadour vagy du Barry grófné, de valójában is éltek és egy kivételével valamennyien a király szeretői voltak. Nem, nem egyszerre, nem volt semmilyen csoportos hancúr, hanem rendre egymást váltották a király ágyában. Előbb a naiv Louise, majd az ambiciózus Pauline, az életvidám Diane és végül a számító Marie-Anne. Az ötödik Mailly-Neslé lány, Hortense, csak azért nem, mert ő nem akarta.
A történetben egy olyan fiatal uralkodót ismertem meg, aki csupán egy kirakat-figura, hiszen igazándiból de Fleury kardinális kormányoz, Lajos minden döntése, politikai húzása a kardinálistól származik, maga az ötlet is, hogy a mélységesen vallásos felesége mellett király állandó szeretőt tartson. Mi több, ő az aki az első szeretőt kiválasztja az addig példamutatóan hűséges Lajosnak a naiv Louise személyében. 
Azon túl, hogy minden részletében megismerhető a király szerelmi élete, a szerző átfogó képet nyújt a 18. századi francia arisztokrácia életéről, a királyi udvarról – mert a cselekmény vagy ott játszódik, vagy kapcsolódik Versailles-hez és mindahoz, amit az jelent –, az ezzel járó intrikákkal, elrendezett házasságokkal, titkos szövetségekkel. S nem utolsó sorban kis divatkalauzt is kaptam, hiszen részletes leírások vannak arról, hogy éppen mi számított divatosnak az udvarban.
Kedveltem a történetet. Nem is nehéz megkedvelni, hiszen a szerző olvasmányos stílusa nagyonis lehetővé teszi, hogy az ember lánya belefeledkezzen az olvasásba. És mert az ilyen-olyan leírások mellett állandóan történik valami, bár, ami azt illeti, néhol túlságosan is részletező volt. Nagyon remélem, hogy magyar nyelvű folytatásaival is meglep a kiadó, hiszen a következő kötetek továbbra is XV. Lajos udvaráról szólnak és valószínűleg ismét részesei lehetünk az udvari élet minden aspektusának, nem csupán a király szerelmi életének boncolgatásában. Annál is inkább, mivel a második kötet a király Madame de Pompadourral, a harmadik pedig du Barry grófnéval való viszonyát mutatja be és mindkét hölgynek nagy befolyása volt úgy a király magánéletére, mint annak politikai döntéseire. Nagyobb, mint a Mailly-Neslé növéreknek együttesen.
Gondolom, a trilógia megírását titáni kutatómunka előzte meg, mert Sally Christie hitelesen mutatta be kort, a szereplőket, s mint már jeleztem, mindezt nagyon olvasmányosan tette. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmi regényeket, azoknak is akik már beleuntak az angol lordokról, ladykről szóló  nagyon romantikus fickiókba, de ahogy mondani szoktam: ízlések és pofonok…




A trilógia további részei, egyelőre csak angol nyelven:


2. The Rivals of Versailles, 2016

3. The Enemies of Versailles, 2016






2018. augusztus 15., szerda

Madeline Hunter - A szélhámos szerető



Fairbourne kvartett 3



Kémkedik-e a franciáknak Marielle Lyon, vagy sem? – Kendale vikomtja már jó ideje szeretné ezt megtudni. A választ bárki felfedezheti Madeline Hunter újabb történetében, mely a General Press Kiadó által megjelentetett Fairbourne-kvartett harmadik része.
Ezzel a történettel indul újabb turnéra a Blogturné Klub négy bloggere, és őket követve versenybe lehet szállni a könyv egy példányáért.



Gavin ​Norwood, Kendale vikomtja, az egykori bátor katona nem hagyta volna ott a sereget, ha egy szörnyű családi tragédia nem kényszeríti erre. A megannyi csatát megjárt férfi mindenkinél jobban tudja: egyetlen franciában sem szabad megbízni. Egy francia asszonyban pedig különösképp nem. Társaival együtt fel is állít egy megfigyelőkből álló hálózatot, hogy leleplezze a hazája ellen ármánykodó kémeket. Így kerül a látószögébe a törékeny és titokzatos Marielle Lyon, aki Franciaországból Angliába menekült, és egy kivégzett gróf unokahúgaként mutatkozott be. Ezzel óhatatlanul felhívta magára a figyelmet, sőt szárnyra kelt a pletyka, miszerint a franciáknak kémkedik. A valódi szándékait azonban csak igen kevesen ismerik… A bosszúvágytól égő lord mindenre hajlandó, hogy célt érjen – még arra is, hogy a csábítás játékát űzze az asszonnyal. De vajon végül ki fog elcsábítani kit? A szépséges és ravasz Marielle a lordot, vagy a sármos, délceg vikomt az asszonyt? 
A Fairbourne-kvartett harmadik részében Madeline Hunter az ármánykodás, a szenvedély és a szerelem kanyargós útjain vezeti végig a szereplőit, akik az igazság és önnön boldogságuk keresése közben kénytelenek lesznek ráébredni: sokszor nem minden az, aminek látszik.


General Press, 2018
Eredeti cím: The Counterfeit Mistress, 2013



Kvaretett, úgy mint négy részből álló sorozat. Dícséretes módon ennyiből is áll minden további kiegészítő novella és folytatások nélkül, ami lassan a szokatlan ketegóriába esik, hiszen azok, akik sokat olvasnak tisztában vannak az aktuális trenddel, amikor a siker mámora előhozza a folytatás folytatásának folytatását, és ez nem mindig örömteli esemény az olvasó számára.
Nem vagyok a szerző rajongója, ettől függetlenül mindig szívesen olvasom írásait és a Fairbourne sorozata talán még jobban is tetszik mint az ezt megelőző Virágritkaságok.
A sorozat előző részeiben már megismerkedtünk Emma Fairbourne-nel (most Southwaite grófné) és barátnőjével, a non-konformista Lady Cassandrával, aki most már Lord Ambury felesége. A sorozat rajongóinak természetesen ismerős A szélhámos szerető hősnője is, Marielle Lyon, hiszen ő az, aki a Franciaországból menekülő arisztorkácia ékszereit diszkréten a Fairbourne aukciósházba vitte az előző részekben, anyagiakhoz juttatva ezzel honfitársait.
Marielle Lyon az a fajta nő, aki – bár egy elhunyt francia gróf unokahúgának mondja magát – nem veti meg a munkát, és az aukciósházbeli jutaléka mellett még egy nyomdának is besegít, ezzel több, hasonló helyzetben levő nőnek is munkát adva.
Csakhogy van egy másik foglalatossága is, melyet titokban űz és mellyel már réges-régen felkeltette Kendale vikomtjának figyelmét, mert a vikomt meg van győződve róla, hogy a fiatal nő a franciáknak kémkedik. Ez pedig kapitális bűn akkor, amikor Franciaország lassan a fél világgal háborúban áll és Napoleon épp hatalomra tör.
A vikomt hosszú ideje követi Marielle-t, mert mindenképpen bizonyítokot akar arra, hogy a nő a franciáknak dolgozik, mi több, arra is, hogy a pletykák igazak, és Marielle nem az akinek mondja magát. A leleplezésre személyes oka is van, hiszen mielőtt nemesi címét megörökölte volna, ő maga is a hadsereg kötelékében szolgált és bajtársait – köztük lejobb barátját is – egy francia nő árulása miatt vesztette el. A nyomozás-követés külön pikantériája az, hogy Marielle többnyire tudja, hogy követik, hiszen ezért nevezi magában Jóképű Ostoba Férfinek a vikomtot.
Ez a könyv kettejük története, mely kiszámíthatóan boldog végkifejletbe torkollik, De addig is egy szövevényes-csavaros-izgalmas cselekménnyel találja szembe magát az olvasó, mely talán egy kicsit túl volt bonyolítva az én ízlésemnek.
Mit mondhatnék a főhősökről? Egy angol nemes katonai merevsége szemben egy francia nő frivolságával. Mindketten makacsok, önfejűek, titkolózóak... és rendesen elbeszélnek az igazság mellett, különösen Marielle. Előttük csak a kitűzött cél lebeg – természetesen mindegyiküknek a sajátja – és a cél eléréséért szinte mindenre képesek. Ehhez hozzájárul az egymás iránt érzett testi vonzalom, ami némi erotikát is hoz a történetbe, diszkréten, olyan klasszikus-romantikus módon. Engem kimondottan szórakoztatott, amikor a vikomt gyorstalpaló tanfolyamon vett részt szeretőtartásból.
A történetben epizódikusan feltűnnek az előző részek szereplői is és, ha nem tévedek, felvezetődik a sorozat zárókötetének témája is, hiszen a cselekmény során többször is megjelenik Southwaite gróf szerencsejáték-függő húga, Lydia, és Penhurst hercege, aki rangját kihasználva hasznos tanácsokkal, vagy éppen értékes figyelmeztetésekkel segíti a vikomt személyes bosszúhadjáratát. Ennek a résznek magyar nyelvű megjelenésére nagy valószínűség szerint a jövő évig várnunk kell.
Kellemes olvasmány volt, annak ellenére, hogy nem kedveltem annyira, mint az előző részeket. A klasszikus-romatikus történetek és a szerző rajongóinak kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...






A sorozat magyar nyelven is elérhető részei a General Press Kiadó gondozásában:

1. A csendestárs, 2015
The Surrender of Miss Fairbourne, 2012

The Conquest of Lady Cassandra, 2013





Mivel Kendale vikomt lételeme a nyomozás, játékunk is ehhez a foglalatossághoz kapcsolódik. A blogturné minden állomásán  a filmvászon egy-egy híres  nyomozójának fotóját találjátok. A feladat egyszerű: a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be a karakter nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.








08.15 - Betonka szerint a világ…
08.19 - Dreamworld
08.21 - Insanelife



2018. június 20., szerda

Elizabeth Hoyt – Szívembe zárva


Maiden Lane 8

A Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötetét jelentette meg a General Press Kiadó. A Blogturné Klub hét bloggerét követve megtudhatjátok ők mit gondolnak Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozata újabb részéről, mely a Szívembe zárva címmel került a boltokba, és játszhattok a könyv egy példányáért.




A ​csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr – a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány. 
James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet…
Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.


General Press, 2018
Eredeti cím: Dearest Rogue



Felesleges elmondani mennyire vártam, hogy ez a könyv megjelenjen. Mindenki így van ezzel, aki ismeri a szerző írásait, különösen a Maiden Lane sorozatot. Kicsit haragszom is, hogy évente csupán egy rész jelenik meg belőle magyar nyelven, mert ennek a sorozatnak minden sora imádható, és annak ellenére, hogy ez egy 18. században játszódó történetek sora, a szerző hihetetlenül ötvözi a romantikát, az “akciót” és az erotikát. De ezt a szerző rajongóinak nem is kell mondanom.
Ugye ez egy sorozat nyolcadik része. Kis jóindulattal önállóan is olvasható a történet, de rengeteg szereplője van, olyanok, akikkel már az előző részekben is találkozni lehetett, utalások történnek korábbi történésekre, és nagy kár lenne kihagyni az előzményeket.
A szerzőre jellemzően most is egyszerre két történetet kap az olvasó. Az egyik A fókatündér meséje, melyből minden fejezet előtt egy kis részletet oszt meg a szerző, hogy majd a másik történettel együtt jussunk a végére. A másik történet pedig James Trevillion kapitány és Lady Phoebe Batten szerelmének története.
Akik ismerik a sorozatot, azok képben vannak a főhősök személyével, akik most ismerkednének vele, azoknak mondanék néhány szót róluk.
Lady Phoebe, Wakefield herceg húga, sajnálatos módon látása nem a legjobb és egyre romlik. Tisztába van vele, hogy egy nap teljesen megvakul, ez bánatára most be is fog következni. Mivel ezzel nemcsak ő, hanem családja is képben van, a meglehetősen zsarnoki természetű bátyja a széltől is óvja, tehát az ifjú hölgy életéből kimarad mindaz, amit a kor arisztokrata fiatal hölgyei elművelnek: bálok, udvarlók, flörtölés. Lady Phoebe pedig mindebben részesülni szeretne, de csak a mindennapi rutin engedélyezett számára.
Őt kísérgeti – szószerint testőre – James Trevillion, a királyi gárda leszerelt kapitánya, akit a sorozat rajongói annak a baleknak ismernek, akinek sohasem sikerül elfognia a St. Giles-i kísértetet, bár a végén már nem is igazán akarta.
Lady Phoebe egyhangú élete hirtelen felpezsdül, amikor elrablására többször is kísérletet tesznek, Trevillion kapitány pedig gondol egy merészet, kimenekíti Londonból, s meg sem áll vele családja Cornwallban levő birtokáig. Ez kitűnő alkalom volt arra, hogy jobban megismerjem kicsoda is a kapitány, honnan származik és főleg azt, hogy családja milyen titkokat takargat – mert magától értetődően ő sem származik egy egyszerű, unalmas családból.
A cselekmény többször is London nyomornegyedébe, vagy arra a szigetre visz, ahol  az épülőfélben levő Harte Vígadója van, és ismét találkozunk Montgomery hercegével is, aki ugyebár az újraépülő műintézmény legnagyobb befektetője. S vele együtt egy új szereplő is színre lép: Eve Dinwoody kisasszony, aki most csupán egy titokzatos mellékszerepő, de van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben majd saját története is lesz.
Mit mondjak még? Imádtam! Pörgött, tele volt váratlan fordulatokkal és annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt hogyan fog végződni, egyszer sem éreztem azt, hogy mindaz ami történt, csak azért volt, hogy legyen mivel megtölteni a papírt, amíg a két főhős egymásratalál és boldogan él, míg meg nem hal.
Lady Phoebe és Trevillion kapitány kettőse fergeteges volt. Eddig is kedveltem őket, bár nem sok vizet zavartak az előző történetekben, most imádnivalóak a verbális pengeváltásaik, a suta próbálkozásaik, a bimbozó szerelmük. Plusz izgalmat hozott a történetbe, hogy jó ideig még sejteni sem lehetett ki az, aki kitartóan Phoebe biztonságára tör és főleg miért.
Egyetlen hiányérzetem van a történettel kapcsolatban, és az a St. Giles-i kísértet hiánya. Az a karakter (bárki is lenne a maszk mögött) nekem nagy szerelmem, és most nagyon belepasszolt volna ebbe az emberrablásos történetbe, de nem kaphatunk meg mindent. Talán majd egy következő történetben…
Le a kalappal Ms. Hoyt előtt, elérte, hogy ismét legyen egy olvasással töltött éjszakám, mert ezt egyszerűen nem lehetett letenni… meg ízlések és pofonok...

                                            Kedvenc idézet:

“Néha komolyan könnyebb lenne az élet, ha az ember egyszerűen fejbe csaphatná az urakat!”



A sorozat magyar nyelven elérhető részei:

1. Bűnös szándék, 2013

2. Csillapíthatatlan vágy, 2013

3. Botrányos vágyak, 2014

4. Az álarcos csókja, 2014

5. Az éjszaka ura, 2015






A történet hősnője vak. Játékunk minden állomásán egy-egy  olyan regényhős nevét keressük, aki élete egy szakaszában, vagy akár az egészben szintén ezzel kell/kellett élnie. A ti dolgotok csupán annyi lesz, hogy a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Christina Dodd: Gyertya az ablakban





06.20 - Betonka szerint a világ…
06.22 - Olvasónapló
06.24 - Dreamworld
06.26 - Könyvvilág
06.27 - Insane Life
06.28 - Kristina Blogja 


2018. április 9., hétfő

Gayle Callen – A hamis menyasszony


Felföldi esküvők 1


Egy békés londoni éjszakán a szép Riona ereiben megfagy a vér: az erkélyen át egy férfi hatol be a hálószobájába! Sikoltani akar, de az idegen a szájára tapasztja a kezét, a hintójába tuszkolja, és magával hurcolja a Skót-felföldre. A lány rettentően dühös, mert hiába próbálja újra meg újra megértetni a széles vállú, vonzó férfival, hogy vele bizony melléfogott, mert nem azt a Catriona Duffot rabolta el, akit szándékában állt. Hugh McCallum egy szavát sem hiszi, és váltig állítja, hogy a családjaik már évekkel ezelőtt egymásnak szánták őket. Hogy meggyőzze a csökönyös Rionát a házasság majdani örömeiről, heves csábításba kezd…


HarperCollins, 2018
Eredeti mű: Gayle Callen – The Wrong Bride, 2015



Valamikor régebben még olvastam a szerzőtől, de van annak már vagy tíz éve is. Klasszikus romantikusokat ír – vagy történelmi romantikusokat, kinek melyik elnevezés tetszik jobban –, s magyar nyelven már megjelent három minisorozata is: “His” trilógia, melynek csupán az első két részét adták ki, a Welles-testvérek vagy a Kémek és szeretők trilógiák. Tehát a szerző nem ismeretlen a műfaj magyar rajongói számára, csupán régen nem adtak ki tőle egyetlen könyvet sem.
Ezt akarja jóvátenni a HarperCollins Kiadó, mikor Széphistória sorozatában egy új Gayle Callen trilógiát készül bemutatni az olvasóknak, mely a Felföldi esküvők címet viseli.
Nos, a sorozatcím sokat elmond, nem nagy filozófia kitalálni, hogy itt skót úriemberek fognak majd házasodni és dobogtatni a női szíveket. Zárójelként azért elmondanám, hogy mostanában nem olyan szívdobogtatóan szexisek, még akkor sem, ha ünnepi alkalomra felkapják a kiltjüket. Ezek a tökéletes skót férfiak csupán a a könyvek lapjain léteznek. Hősünk természetesen nem kiltet, hanem alkalomadtán plaidet visel, hiszen a történet a 18. század húszas éveiben játszódik, többnyire a skót Felföldön. Mondjuk ezt sem volt nagy ügy kitalálni.
Igazándiból nem vagyok kibékülve a történet címének magyar fordításával, mert ez a “hamis menyasszony” azt sugallja, hogy az illető hölgyemény nem teljesen becsületes és valami rosszban sántikál, pedig erről szó sincs. Őt csupán véletlenül az azonos nevet viselő unokatestvére helyett rabolják el. Ilyen az, ha az ember szülei fantáziátlanok és ragaszkodnak ahhoz, hogy lányaikat Catriona Duff-nak hívják. S ami azt illeti az a véletlen sem igazán nevezhető annak, mert létrejöttében nagyon is közreműködött a Duff-papa – az a Duff-papa, aki csupán nagybátyja hősnőnknek, viszont apja annak a Catrionának, akiről a Duff és a McCullom klánok közötti szerződés szól. Szegény lány pedig hiába mondogatja, hogy őt ugyan Catriona Duff-nak hívják, de ő csupán a szegényebbik rokon, mert senki nem hisz neki.
S ezzel rendesen el is telik a történet jó háromnegyede, mert Catriona mondja a magáét, miközben azért fokozatosan belefolyik a klán életébe, Hugh McCullom, a klánvezér pedig továbbra is erősködik, hogy márpedig ő feleségül veszi, mert erről még a szüleik megegyeztek, szerződés van róla, kötelessége a klánnal szemben, és további ilyen magasztos szöveg önfeláldozásról, becsületről és kötelességről, miközben Hugh klánvezéri pozíciója sem a legbiztosabb.
Nem nagyon van mint mondani erről a történetről. Nagyon langyos volt, annak ellenére, hogy a szerző még némi erotikát is belecsempészett. Természetesen jól végződik, a hősök egymásbaszeretnek és találnak egy olyan köztes megoldást, ami a McCullom és Duff klánok közötti szerződést újraértelmezi és megszünteti a viszályt és egyben felvezeti a következő részt is, ami majd Maggie McCullom, a klánvezér húga és Owen Duff, a hirtelenjében gróffá avazsált unokatestvér története lesz.
Többet vártam a történettől, kedvenc nem lett, de agymosásnak jó volt. Volt benne sok elnagyolt szereplő, kidolgozatlan mellékszál és az is amit a szerző a nagy durranásnak szánt, nagyon könnyen kikövetkeztethető volt. Ha szerencsések vagyunk, akkor még az idén elolvashatjuk a második részét is, a harmadikban azért még reménykedni sem merek.
Könnyen és gyorsan olvasható, de maradandó élményt nem kaptam… de hát ízlések és pofonok.



A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:


2. The Groom Wore Plaid

3. Love With a Scottish Outlaw


2017. december 4., hétfő

Julia Quinn – Szerelem postafordultával

Rokesby 2


Míg ​ön aludt… 
Amikor az elárvult Cecilia Harcourt fivére, Thomas megsebesül az észak-amerikai harctéren, a lánynak két borzalmas lehetőség közül kell választania: odaköltözik vénkisasszony nagynénjéhez vagy hozzámegy ármánykodó unokafivéréhez. Ehelyett egy harmadik megoldást választ, és hajóra szállva átszeli az Atlanti-óceánt, eltökélten, hogy ápolni fogja bátyját, míg fel nem épül. Ám egy heti keresgélés után nem a fivérére, hanem annak legjobb barátjára, Edward Rokesbyra bukkan. A jóvágású tiszt nincs eszméleténél, és odaadó gondoskodásra van szüksége, ezért Cecilia megfogadja, hogy megmenti ennek a katonának az életét, még akkor is, ha csak úgy maradhat mellette, ha füllent egy kicsit…
Mindenkinek azt mondtam, hogy a felesége vagyok… 
Amikor Edward magához tér, minden meglehetősen zavarosnak tűnik körülötte. A fejét ért ütés miatt több hónap esett ki az emlékezetéből, de azt már csak fel tudná idézni, hogy megnősült! Tudja, hogy kicsoda Cecilia Harcourt – még akkor is, ha nem ismeri fel az arcát –, és mivel mindenki azt állítja, hogy a felesége, úgy dönt, hogy ez biztosan igaz, pedig mindeddig azt hitte, egy szép napon a szomszéd család lányát fogja majd az oltár elé vezetni.
Bárcsak igaz lenne… 
Cecilia az egész jövőjét teszi kockára azzal, hogy odaadja magát – mindenestül – annak a férfinak, akit szeret. Ám miután kiderül az igazság, Edward is tartogat néhány meglepetést az újdonsült Mrs. Rokesbynak.


Gabo, 2017
Eredeti mű: Julia Quinn – The Girl with the Make-Belive Husband, 2017


A Rokesby sorozat második része. Bár később íródott, ez megelőzi a szerző közismert Bridgerton sorozatát, olyan elősorozat-szerűség. Maga Julia Quinn írta hivatalos szerzői oldalán, hogy tulajdonképpen azért fogott bele a Rokesby-k történetébe, hogy a Bridgertonok szüleinek (Violet és Edmund) történetét is megírhassa, mert valamennyi gyermekük szerelmét már ismerjük, de róluk csupán egy nyúlfarknyi történet van a Bridgertonok kilencedik részében.
A sorozat első részben (Miss Bridgerton miatt) Billie, a “nagynéni” a főszereplő, aki a szomszédban lakó Rokesby családba házasodik be, Edmundról akkor is csak futólag tesz említést a szerző, ő iskolában van. Ez sem lesz Edmund és Violet története, de sebaj, mert szintén a szerzőtől származó információ szerint ennek a sorozatnak még legalább két része lesz, tehát várhatóan (és a matematika mai állása szerint) összesen négy Rokesby-történethez lesz szerencsénk.
Ez a rész Edward, a második Rokesby-fiú és Cecilia Harcourt története. Annak az Edwardnak, akire már az első rész olvasása után is utaltam, hogy őt elvesztettük a nagy amerikai vadonban, ugyanis Edward katona. Cecilia pedig legjobb barátja és katonatársa, Thomas Harcourtnak a húga.
Itt van egy kis következetlenség az előző részhez képes, ugyanis ott George Rokesby azért nem megy el a háborúba, mert örökösként neki otthon kell maradnia és a cím folytonosságát biztosítania. Ez miért nem vonatkozik akkor Thomas Harcourtra is? Igaz, ő nem egy grófi csemete, de nemesi származású és ráadásul az egyetlen egyenes ági leszármazott, aki örökösként szóba jöhet. Hogy miért kellett neki a háborúba mennie és ráadásul az óceánon túlra, nem értettem meg.
Cecilia és Edward a Thomas hazaírt levelein keresztül ismerkedik, egy idő után már odaírnak egy-egy bekezdést a másik számára is. Minden fejezet előtt részleteket olvashatunk ezekből a levelekből is. 
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Thomast eltűntnek nyilvánítják, Cecilia apja meghal, neki pedig nem sok választása van: vagy férjhezmegy undorító rokonához, aki máris betelepedett a családi birtokra, vagy egy idős nőrokonhoz költözik. Cecilia pedig a harmadik utat válsztja: hajóra pattan és meg sem áll az Újvilágig, azzal a céllal, hogy márpedig ő megkeresi Thomast, ha fene fenét eszik is.
Thomast ugyan nem találja, de rábukkan az eszméletlen és sebesülten fekvő Edward Rokesbyre, és, hogy a dolgokat kicsit felgyorsítsa, a feleségének adja ki magát. Ez engem egy kicsit egy romatikus komédiára emlékeztetett Sandra Bullock főszereplésével (Aludj csak, én álmodom, eredetiben: While You Were Sleeping), a hősnő ott is mindenkit beetet, hogy a kórházban eszméletlenül fekvő férfi menyasszonya, mert az érdeke így kívánja meg. Ceciliának viszont még a szerencse is a pártját fogja, hiszen mikor Edward végre magáhoztér semmire sem emlékszik a közelmúlt eseményeiből. Ezzel pedig elkezdődik kettejük kalandja az amerikai kontinensen, ami természetesen szerelemben materializálódik. De addig is Cecilia egyre jobban belebonyolódik a sok hazugságba és komoly lelkifurdalása is van, Edward memóriája pedig lassanként, de visszatér.
Ha visszagondolok az előző részre, valahogy nem emlékszem, hogy a Rokesby-knek ennyi gyerekük lett volna. Ugye ott volt George, a történet férfi hőse és megemlítették Edwardot és Andrew-t, mert mindketten a seregben harcolnak és pontosan ez frusztrálja George-ot. De most kiderült, hogy van egy lánytestvér is, aki már férjhezment és legalább egy öccs, aki iskolába jár.
Érdekes történet volt, olyan igazi Julia Quinn-es romantikus. Ami a meglepő: nem volt mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, és eléggé hiteles képet kaphat az olvasó arról, hogy mit jelentett egy 18. századi háború, minden nyomorával együtt. S talán a történet vége egy kicsit összecsapott, elsietett volt. Ettől függetlenül el lehet olvasni és a klasszikus romantikus történetek kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni is fog, de természetesen közbeszólnak azok a bizonyos ízlések és pofonok is…
Mivel ez egy most íródó sorozat, nem tudnám megmondani mennyit kell várni a folytatására, hiszen a következő része 2018-ban jelenik meg angol nyelven, még borítója sincs. Magyarul mikor, ki tudja? Kis szerencsével talán már jövőre.




A sorozat részei (per pillanat)

Gabo, 2016
Because of Miss Bridgerton, 2016

3. The Other Miss Bridgerton - várhatóan 2018-ban