Vi Keeland – Egomániás

Akkor találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen. 

Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.

Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.

Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.

Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Egomaniac, 2016

Vi Keelandnak öt könyve jelent meg magyar nyelven, bár ebből kettő közös munka Penelope Warddal (Nagyképű öltönyös, Szívtipró pilóta). Ez a negyedik könyv amit a szerző tollából olvastam, az Órákon át kívánlak címűt passzoltam, mert már a hatásvadász címe is taszított, melynek érintőleges köze sem volt az eredeti angolhoz.

Négy könyv után határozottan állíthatom, hogy jobban kedvelem azokat a történeteket, amiket kizárólag ő jegyez, és sajátos stílusa nem keveredik Ward sablonos nyegleségével. Még az sem zavar, hogy írásaiban a váltott szemszöget kedveli és a főhősök maguk mesélik el a történetet E/1-ben.

Az Egomániás nem egy szimpla erotikus-romantikus, sablonos nyáltenger, hanem igenis van egy meglehetősen izgalmas és csavarokkal teli történet is mellé. Bár nyilvánvaló, hogy a szerző nincs tisztában egyes fogalmakkal, mint ahogy a párterápiával sem, ezt csupán azok veszik észre, akik komolyabban foglalkoznak pszichológiával.

Egománia – jelentése beteges önimádat, nem tévesztendő össze az egocentrizmussal vagy a nárcizmussal, bár mindkettőhöz némileg köze van. A történetben sajnálatos módon egyetlen szereplőt sem találtam, akire ez érvényes lett volna, a főhősökre semmiképpen nem jellemző, tehát nem igazán értettem meg honnan is jött ez a cím – ez nem egy újabb kreatív magyar fordítás, az eredeti angol is ugyanezt jelenti.

Már az eleje egy vicces konfliktushelyzettel indul, ugyanis egy csaló kihasználja a hősnő, Emerie Rose naivitását és bérbe adja neki Drew Jagger válóperes ügyvéd felújítás alatt levő irodáját. A két főhős akkor találkozik, amikor a jogos tulajdonos újév előestéjén hazatér nyaralásából és az épületben, ahol irodája és magánlakása is van, ott találja az éppen otthonosan berendezkedő párteraputát. Már a felállás is mosolyra ad okot, hiszen a nő mindent megtesz mások házasságának megmentéséért, a férfi pedig azért teper, hogy kliensei minél jobban jöjjenek ki a válással járó macerából. Drew Jagger kizárólag férfiakat képvisel, és ennek is megvan a magyarázata: saját házassága és válása annyira mély nyomot hagyott benne, hogy a negatív élmény hatására kizárólag férfiaknak segít megszabadulni hűtlen, anyagi javakra és luxuséletre utazó házastársaiktól. Mondanom sem kell, hogy Drew Jagger nem egy olcsó ügyvéd. Őszintén szólva, ez a történet nem egy óda a női nemhez, de ne legyünk álszentek, mindenkinek van legalább egy olyan nőismerőse, aki nem épp tisztességesen játszik/játszott a párkapcsolatban.

Emerie Rose iskolapéldája annak, hogy a pszichológusi diploma nem jelent felmentést az emberi hülyeség alól. Az ál-ingatlanos símán átvágja, s bár párterápiával foglalkozik, tehát elméletileg ismernie kellene az emberi viselkedés formáit és annak motivációját, a saját nemlétező kapcsolatában mégis alapvető hibákat követ el. Emerie Rose ugyanis egy férfi után fut – nem, nem a főhős lakik szíve csücskében, hanem volt egyetemi tanácsadója. A férfi miatt költözik New Yorkba, mi több, a férfivel szomszédos lakásba – már ha annak lehet nevezni azt a lyukat, ahová begyömöszöli magát és ingóságait –, s bár nyilvánvaló Drew Jagger iránti szexuális vonzódása, ő mégis rögeszmésen ragaszkodik egy megkérdőjelezhető érzéshez a másik férfi iránt, aki természetesen fütyül rá, és más nőkkel randizik.

A főhősök kapcsolata lassal alakul. Előbb munkakapcsolatban állnak, hiszen Emerie-nek nincs irodája, Drew-nak meg titkárnője, aki az életét és munkáját megszervezné. S míg kölcsönösen segítenek egymáson, ez remek alkalom arra is, hogy jobban megismerjék egymást és egy idő után engedjenek a kettőjük közötti szexuális feszültség sürgetésének.

A dolgok még bonyolultabbá válnak, mikor Emerie imádatának tárgya rádöbben, hogy a nő már mással randizik és hirtelen érdeklődni kezd iránta mert hiányolja a nő feltétlen rajongását. S ezzel egyidőben Drew volt felesége is megjelenik a színen újabb észszeűtlen követeléseivel és a közös szülői felügyelet megvonásának fenyegetésével.

Nem volt egy könnyű, habos-babos szerelmi történet, az már biztos. Annyi könyv létezik az emberi kapcsolatok csodálatos voltáról, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. Ez most a másik oldalt mutatja be, a bonyolultabbat, a valósághoz közelebb állót, az alantas húzásokat. S van egy nagyon fontos mondanivalója: a szülői szeretet nem genetikafüggő, legalábbis nem kellene annak lennie.

Bár a szerző több helyen is hatásvadász túlzásokhoz folyamodott, kedveltem a történetet, és várom a kiadó által már beharangozott Vi Keeland könyvek megjelenését. De természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

 A beosztott

Nagyképű öltönyös 

Karina Halle – Egy lépéssel közelebb

McGregor testvérek történetei 2

A lány azt hiszi, a fickó csak egy öntelt szépfiú. 

A fickó úgy gondolja, a lány maga a megtestesült prüdéria. 

De most olyan ajánlatot készül tenni neki, amire biztosan nem fog nemet mondani.
Nicola Price-nak mindene megvolt: remek karrier, tökéletes barát, elképesztő cipőgyűjtemény és egy szuper lakás San Francisco legjobb környékén. De amikor váratlanul teherbe esik, és az a mocsok fiúja otthagyja őt a slamasztikában egyedül, Nicola tökéletes élete egyszeriben felfordul, és úgy is marad. 

Néhány évvel később Nicola már egy ötéves kislány büszke, egyedülálló anyukájaként és egy hatalmas hazugságban él. Alig tudja fenntartani rossz környékbeli lakását, és minden hapsi menekülőre fogja, amint meghallja, hogy egyedül neveli a gyerekét. Küszködik és fél – és sehol sincs az életében, amiről korábban azt hitte, hogy 31 éves korában tartani fog. 

A mentőangyala egy magas, jóképű és gazdag skót férfi személyében jelenik meg: ő Bram McGregor, Nicola jó barátjának, Lindennek a bátyja. Bram tud egyet s mást a büszkeségről, és amikor Nicola körülményei tragikussá válnak, felajánl a nőnek egy apartmant a saját házában. 

Tökéletes egyezségnek tűnik a dolog egészen addig, amíg Nicola nem bánja, hogy Bram közelében éljen, aki a nagylelkűsége ellenére minden adandó alkalommal szembeszáll a nő elképzeléseivel. 

De az életben semmi sincs ingyen, és ahogy Nicola beteszi a lábát Bram házába, rájön, hogy a titokzatos szépfiú többe kerül majd neki, mint gondolta volna. 

Akár a szívét is elveszítheti.

Ezekkel a McGregor testvérekkel csak a baj van. 

Ha tetszett a történet keresd a McGregor testvérek további részeit.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: The Offer, 2015

Karina Halle neve már ismerős a magyar olvasótábor számára, hiszen ez nem az első magyar nyelven is megjelent könyve, és a második sem.

Bevallom nem olvastam minden könyvét – valamennyit ugyanaz a kiadó dobta piacra –, csupán az elsőt, amivel bemutatkozott a magyar közönségnek is (nem kedveltem és bugyuta történetnek tartom) és a McGregor testvérek történetei sorozat első részét – ez már valamivel közelebb állt az élvezhetőséghez, ennek eredménye az, hogy a sorozat második kötetével is bepróbálkoztam.

Őszintén szólva, nem emlékeztem, hogy egyetlen általam olvasott Karina Halle könyvben is ennyit dugtak volna. Ha kivágnám a csatakosan erotikus jeleneteket a könyvből, akkor alíg maradna egy Harlequin-füzetnyi terjedelem és annak tartalmát néhány bővített mondtatban el is lehet mesélni.

Természetesen lesznek olyanok – nem is kevesen –, akiket majd kielégít a számos, minden részletében leírt szexuális aktus, meg mellékesen a történet – mert dícséretes módon az is van –, csakhogy kár a történetért, mert sokkal többet lehetett volna kihozni belőle, ha nem hódol a szexuálisan frusztrált tömegek elvárásainak. Ja, bocs, szórakoztató, mi több: erotikus irodalmat dob piacra, a felkölt gondolatok nem adját el a könyvet, a csatakos szex viszont igen.

Kéretik nem félreérteni: semmi bajom az erotikus irodalommal, a csatakos szex-leírásokkal sem, addig a pillanatig, ameddig nem ez áll a történet központjában, hanem csupán hab a tortán, a plusz, ami érdekesebbé teszi a dolgokat. Ebben a történetben viszont az erotika elnyomta a történetet.

Közhelyesen kezdődik: az előző részből megismert hősök esküvői fogadásán a vőlegény bátyja megkörnyékezi a menyasszony legjobb barátnőjét, aki nemet mond és ennyi.

A történet hősnője ugye egyedülálló anya, akiről eredetileg azt hittem, hogy a terhesség hírére hagyta el gyermeke apja, aztán a későbbiekben kiderült, hogy a fickó azért a gyermek születése után szívódott fel – bár azért ez sem biztos, mert nem igazán következetesek ebben az ügyben. Meg a karrier-dologban sem, hiszen Nicolának sosem volt eget rengető karriere és aktuális állásából is épp lapátra teszik. Egy eléggé lepukkant környéken él ötéves lányával, akiről záros határidőn belül kiderül, hogy diabéteszes.

Ekkor jön a felmentő sereg a főhős személyében, ugyanis Bram McGregor nem csak a lakhatási gondjait oldja meg, hanem új álláshoz is segíti abban a bárban, ahol korábban barátnője dolgozott (lásd a sorozat első része). A többit kitalálni nem nagy művészet: sok szex, némi feszültségkeltés, némi kavarás és időhúzás, valamint boldog végkifejlet.

Viszont néhány dolog határozottan idegesített. Például az, hogy a hősnő hosszas monológokat tart sivár szexuális életéről, ami tulajdonképpen nem is hiányzik neki, de gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy tüzelő szuka, ha Bram McGregor a közelben van.

Az is idegesített, hogy mindenki oltári szemétnek tartotta a főhőst, csak azért mert valamikor régen elkövetett néhány hibát. Meg az is, hogy mindenki a hősnőt óvta tőle. A Jóisten szerelmére! Mindketten felnőtt emberek, semmi szükség arra, hogy a baráti kör és a rokonság beleszóljon abba, ami kettejük között van, vagy lesz. És kiverete a biztosítékot az állandó skótozás. No, s mi van akkor ha a fickó skót származású? Miért kell ezen minden fejezetben ájuldozni?

A sorozatnak további két része is van, s mivel a McGregor testvérek csupán ketten vannak, a továbbiakban az unokatestvérek kerülnek sorra – egyikükkel már ebben a történetben is lehet találkozni. Információim szerint, még az idén boltba kerül mindkét kötet. Hogy el fogom-e olvasni? Nem hinném… de természetesen ízlések és pofonok

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Nem lennék nélküled (McGregor testvérek történetei 1)

Túl közel hozzád

Meghan March – Tiéd vagyok

Mr. Mount bűnös élete 3

Ami az enyém, azt meg is tartom, még Keira Kilgore-t is. 

Nem elég, hogy tartozik nekem. Nem elég, hogy enyém a teste. 

Többre vágyom. 

Megpróbálhat ellenállni, de én sosem adom fel. 

Semmi sem szakíthat szét minket. 

Sem ő. Sem az ellenségeim. Senki. 

Az adóssága egyetlen módon rendezhető, ha megkapom a szívét.

A tiéd vagyok a harmadik és egyben az utolsó része a Mr. Mount bűnös élete című trilógiának.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Álomgyár, 2019

Eredet cím: Sinful Empire, 2017

Nem mondom, hogy nem vártam ezt a könyvet, hiszen a sorozat első része meglehetősen izgalmas volt – vagy csak jókor talált meg. Nem is számítottam rá, hiszen hónapokkal későbbre volt jelezve megjelenése, tehát ez is meglepetésként ért. Mondjuk a kellemesebbik fajtából, mert inkább a csúszás a jellemző a könyvkiadásra. S természetesen reménykedtem abban is, hogy a remek indítás és a (nagyon) langyos folytatás után ez a rész ismét pörögni fog, lebilincsel és majd áradozni fogok, hogy milyen nagyszerű is volt.

Nem fogok.

Indulásból el kell mondanom, hogy ez nyilvánvalóan egy trilógia befejező része, és nem abból a fajtából való, melynek részeit önálló történetként is el lehet olvasni. Ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz és minden rész ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az előző abbahagyta. Ahhoz, hogy ennek a résznek a cselekménye érthető legyen, ismerni kell az előző részek történéseit, a szereplőket, és azt is, hogy ki kicsoda és milyen szerepe van a történetben.

A második rész pedig ott marad abba, amikor Mount és Keira a sikeres (és dögunalmas) whiskey-fesztiválról hazatérve autóbalesetet szenved, melynek okozója tulajdonképpen egy orvlövész, bérelt gyilkos, akármi. Amikor az előző részről írtam, már jeleztem, hogy minden bizonnyal valaki más mozgatja a szálakat hátulról, olyan valaki, akire nem gondolok… és lássuk be a főhős sem, bár ő a helyi alvilág ura – királya, ahogy emlegetik –, és New Orleans a zsebében van.

Innen folytatódik a történet, váltott szemszögből (Keira és Mount – a két főhős), akárcsak az előző részek.

Pozitívum, hogy ebben a részben minden tisztázódik és minden kiderül. Ami viszont határozottan nem tetszett, az a módja volt, ahogy a dolgok napvilágot látnak. Legyünk őszinték, Mount egy gengszter, ha a történetben elszórt információmorzsákat összegzem, akkor símán negyven fölött van, nem egy érzelgős kamasz. S most mégis azzá degradálódott. Ez feltételezhetően annak az eredménye, hogy a szerző nő, és mint olyan fogalma sincs mi jár egy férfi fejében. Meg, ugye, a történet fikció, és milyen jól fel lehet dobni némi érzelmes romantikával, hiszen, ahogy a fülszöveg is írja: “Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek”. Lachlan Mountot pedig ténylegesen térdre kényszerítette a fenenagy szerelem.

Már az előző részben is ízelítőt kaptam Mount múltjából, akkor nem igazán értettem, hogy az a nyúlfarknyi időbeni visszatérés mire volt jó. Most többször történik ez meg, hogy teljes legyen a kép, kicsoda is a titokzatos és kegyetlen Lachlan Mount, milyen érzelmi csomagot cipel és hogyan lett az aki.

A visszaemlékezések és néhol ismétlések mellett meg kell említenem a hősnő hirtelen pálfordulását. Keira, ugye gyanútlanul belesétál egy csapdába, ami előkészíti a sorozat cselekményét. Berzenkedik a kialakult helyzet ellen, nem is nagyon szívleli Mountot, sőt azon jár az esze, hogyan szabadulhatna minél hamarabb. S akkor most csak úgy rájön, hogy ő tulajdonképpen szerelmes fogvatartójába (Stockholm szindróma?) és pikpak változtat attitűdjén, parancsolgatni kezd és az átlagnál hisztisebb lesz.

Voltak meglepő dolgok is, olyasmik, amikre igazán nem számítottam. Az egyik ilyen Magnóliához kapcsolódik. Akik olvasták az előző részeket, azok már tudják, hogy ő a város leghíresebb mádámja és egyben Keira legjobb barátnője. Ez a barátság gyermekkoruktól tart és semi nem tudta lerombolni. Ő kész csalódás volt, mert milyen barát az ilyen? – nem fogom leírni, hogy mit tett és mit kavart, de nálam az a megbocsájthatatlan kategóriába tartozik.

A másik meglepetés annak a személye, aki hátulról mozgatta a szálakat és a balesetért felelős, meg a további kellemetlenségekért is, mert természetesen nem maradnak abba a fura történések. Ez sem volt egy  brilliáns megoldás, mert az illető személye az utolsó pillanatig nem is létezett a történetben, bár sejteni lehetett, hogy Mount múltjához van köze. Motivációja sem volt túl eredeti és meghökkentő.

Megmosolyogtatott a néma, csak morgásokra képes V. Ugye Mount embereinek nincs nevük a történetben, csupán egy-egy kezdőbetű jelzi, hogy most  éppen kiről van szó. V Mount bizalmasa, testőre, és az a férfi, akit első pillanattól Keira mellé rendel. Most kiderül, hogy V a morgásnál és SMS írásnál azért többre is képes, ha kommunikációról van szó.

Vér folyt sok, erotika mintha jóval kevesebb lett volna az első részhez képest és inkább a visszaemlékezéseken, a leszámolásokon lett volna a hangsúly, ami természetesen a boldog végkifejlethez vezetett.

A sorozat ígéretesen indult, de ellaposodott, túlbonyolódott. Nem kellett ehhez a történethez három kötet, egyetlen terjedelmesebben akár élvezhető is lett volna. Nálam egyszer olvasós marad és a szerző felejtős. Öt könyv után már semmi újat nem tud felmutatni, eddig olvasott történetei egy síkon mozognak: túlzott érzelem és túlzott erotika némi agresszívitással megfűszerezve, csupán a tálalás változik. Tucatjával vannak ilyen típusú erotikus-romantikus történetek. De természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Téged akarlak (Mr. Mount bűnös élete 1)

Rád vágyom (Mr.Mount bűnös élete 2)

Vágy és hatalom (Vágy 1)

Vigyél magaddal

Meghan March – Rád vágyom

Mr. Mount bűnös élete 2

  

Szórakozik velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság. 

Gyűlölni akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre félek is tőle? 

Figyelmeztettek, hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal? 

Nem sejtettem, hogy totális zűrzavar lesz. 

De tudhattam volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne. 

Csakhogy neki más tervei vannak…

A Rád vágyom a Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount és Keira története a Tiéd vagyok című kötetben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Defiant Queen, 2017

Ez nem a népszerű bejegyzés lesz, ugyanis, amennyire kedveltem a sorozat kezdő részét (Téged akarlak), annyira csalódtam a folytatásban. Bejött az, amitől az első rész olvasása után féltem: a szerző nem tartotta a színvonalat, hanem visszatért a rá jellemző, romantikára-erotikára hangsúlyt tevő stílushoz, ami a cselekmény kárára ment. S ezt még meg is fejelte a már közhelyesnek ható nehéz, hányatott gyermekkor klisével.

Az első részben egy erős férfi főszereplőt ismertem meg: kegyetlen, pontosan tudja kit hogyan lehet sarokba szorítani, büntet és megfélemlít, érzéketlen. Ez így mind rendben van, hiszen ő a helyi gengszter, az alvilág királya és New Orleansban még a fű sem nő, ha ő azt úgy akarja. Ebben a második részben Mr. Lachlan Mount puhul szerelemből kifolyólag. Bár ez így sehol nem hangzik el/íródik le, nyílvánvaló, hogy a keményfiúnál közbeszólnak az érzelmek, minek következtében bejön az, amit a fülszöveg ígér: a mocskos szájú alfahímet kvázi térdre kényszerítik. Ami vitatható, hiszen az, hogy Őgengsztersége figyelme kissé lanyhult, az még nem nevezhető térdre kényszerítésnek. S nem kellene elfelejteni, hogy azért Mr. Mount felnőtt férfi – a matematika mai állasa szerint 40+ –, és nem egy könnyen lángra kapó ifjonc. Keira, a hősnő pedig olyan távol áll attól, hogy erős nő legyen, mint Makó Jeruzsálemtől.

Akárcsak az első rész, ez is E/1-ben íródott, váltott szemszögben és mások bármennyire is rajonganak érte, engem továbbra is idegesít, amikor egy nő azt hiszi magáról, hogy ő tudja mit tenne, mondana az illető férfi hős az adott helyzetben. Rendben van, hogy a történet úgy fikció, ahogy van, de akkor is csak azt tudja a szereplő szájába adni, amit ő, a nő hallani szeretne tőle az adott helyzetben, vagy reakcióként elvárna tőle.

Jelen történet onnan folytatja, ahol az első rész abbahagyta: Keira lakásába becsenget a férj. Az a férj, akit ő hónapokkal korábban eltemetett, és akiről kiderült, hogy nemcsak életben van, hanem monumentális csaló, kisstílű bűnöző is, aki úgy gondolja, hogy játszadozhat azzal, ami Lachlan Mounté. Ez egy ígéretes epizód volt, illetve lett volna, ha Mount rövid úton ki nem iktatja hatalmát fitogtató módon.

De még mielőtt a történet jelenével foglalkozhatnánk a szerző egy harminc évvel korábbi epizóddal indít, ami betekintést ad a rettegett Mount kamaszkorába és származásába. Rosszul mondom, nem a származásába, hanem abba, amit erről ő maga is tud: csecsemőként egy templom lépcsőjén találták és következett a nevelőszülők hosszú sora. Pillanatnyilag nem értem, hogy miért kellett ezt elpufogtatni és ebben a formában.

Miért nem kedveltem ezt a történetet? A nyálas romantikáért. A gengszter, akinek csak úgy véletlenül odapottyantottak egy nőt, és aki az ő új játékszere, puhulni kezd, figyelme lankad és mindent kockáztat, amit addig elért, mert hirtelen érzelmei lesznek. Mi több, még egy whiskey-fesztiválra is elviszi Keirát Dublinba, mert ugyebár ez a hölgyemény szíve vágya. Ez a rész kimondottan untatott, bármennyire is magyarázható szükségessége azzal, hogy Keira lényegében egy kis szeszlepárlót vezet odahaza.

Keirát továbbra sem kedveltem. Lehet, hogy szexi, de távolról sem erős nő, inkább olyan sablonos szereplő, amilyennel mostanság minden második könyvben találkozni lehet, aki az erőnek, talpraesettségnek a látszatát nyegleséggel próbálja fenntartani

Ez a rész sajnálatos módon engem nagyon a híres-hírhedt “szürkére” emlékeztetett, ami olyan amilyen, lehet szeretni, vagy sem, de pontosan híréből fakadóan egy fajta etalon lett, amihez a hasonló témájú, felépítésű történeteket hajlamosak vagyuk hasonlítani. S itt van egy újabb három részben húzott-nyúzott történet, melynek főhőse egy zavaros gyermekkort maga mögött hagyó vagyonos és hatalombeteg férfi, némi szexuális devianciával, s mellé partnernek a szexi, de enyhén bugyuta nő, akit viktimizálni kell: ő aztán ezt az egészet nem akarta, ő rendes és becsületes, ő csak a körülmények áldozata. S majd a szerelem mindent megváltoztat, mindent felülír, a rettegett gengszterből példás állampolgárlesz – remélem nem!

Hogy ennek ellenére miért fogom majd a sorozat utolsó könyvét is elolvasni? Azért, mert mindaz, ami ebben a részben a romantikus-erotikus szálon kívül történt, felülírja mindazt, amit az első rész olvasása után feltételeztem a cselekmény további alakulásáról. Most abszolút nyilvánvaló, hogy mindaz. ami történt nem véletlen volt, nem Mount irányít, hanem teljesen biztosan valaki más húzza a szálakat a háttérből. Csupán az a kérdés, hogy kicsoda, és van-e valamilyen köze a harminc évvel korábban történtekhez? Mert ha van, akkor az sok mindent megmagyaráz. Viszont ha nincs, akkor az egész kezdő epizód harminc évvel korábbanról teljesen felesleges volt.

Továbbra is ígéretes történet, sőt kedveltem is azokat a részeket, melyek nem hősök között szövődő romantikus-erotikus kapcsolatról szóltak. De hát ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Vágy és hatalom (Vágy 1)

Vigyél magaddal

Téged akarlak (Mr. Mount bűnös élete 1)

Ella Maise – Akarlak Adam Connor

Kérdezheted persze, hogy ki a fene az az Adam Connor. Ez a nemrégiben elvált Oscar-díjas filmszínész mostanában költözött be a szomszédunkba a kisfiával. Ő a legdögösebb lélegzetelállító szuperhím és egyben a legmegáltalkodottabb agyafúrt gazember, akivel valaha is találkoztam.

Teljesen őszintén kérdezem, te talán nem kukucskáltál volna át a kerítés fölött, hogy egy gyors pillantást vethess rá, remélhetőleg, amikor meztelen? Nem olvadtál volna el a boldogságtól, ahogy edzés közben bámulod, miközben az ötéves kisfia beszél hozzá? Említsem talán meg ezeken felül a hasizmát, a nadrágjában azt a hatalmas duzzanatot vagy a lenyűgöző izmos karját? Szóval azt mondod, hogy te nem leskelődnél utána? Hát persze… 

Nekem természetesen eszembe se jutott, hogy betörjek hozzá, vagy magánlaksértést kövessek el, igazából az járt az eszemben, hogy felajánlom neki, hogy a fejét a vállamra – vagy talán a cicimre – hajtva sírhassa ki magát (a válása miatt), ám ehelyett az a gazember egy apró kis félreértés után elintézte, hogy rács mögé kerüljek. Bizony, börtönbe! Arra számítottam, hogy a köszönetét az orgazmusok végtelen áradatával fejezi ki, nem pedig, hogy börtönbe kerülök miatta!

Ezt követően már nem azt terveztem, hogy meglovagoljam és boldoggá tegyem, hanem azt, hogyan fojtsam meg. Na, de mi van akkor, ha a testem nem csupán megremegett, amikor Adam olyan édes kis aljasságokat suttogott a fülembe? Ezért senki nem tehet szemrehányást nekem. Egyébként is, mikor csókolózott utoljára ez a pasi? Ki ne élvezne egy olyan csókot, ami miatt esetleg megáll a szíve?
Csakhogy én akkor sem szerethettem volna bele, ha ő meg a fia volna a világ legcsodálatosabb ajándéka, amiben egy nő részesülhet. Persze egy szóval sem állítom, hogy ennyire szuper. Nem számít, hogy milyen ígéreteket suttog a fülembe, egy átok nem engedi, hogy boldogok legyünk. Bár én nem vagyok egy vártoronyba zárt királykisasszony, akit meg kell menteni – nagyon is képes vagyok arra, hogy egyedül is megmeneküljek –, de valahol a lelkem legmélyén továbbra is azt reméltem, hogy Adam Connor lesz a történetem hőse.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: To Hate Adam Connor, 2016

Ritkán teszek süllyesztőbe első könyv után egy szerzőt, tehát Ella Maisie is megkapta a maga második esélyét. Első magyar nyelvű könyve (Imádlak Jason Thorn) sem lett a szívem csücske, mert nem volt a történet sem eredeti, annyira jól megírva sem, hogy akkor kifeküdjön tőle az olvasó. De egyszer el lehetett olvasni, és mindenki megérdemel egy második esélyt – ami arra is jó volt, hogy megtudjam, Olive, az Imádlak Jason Thorn hősnője, ténylegesen hat évesen illegette-billegette magát a főhősnek, és folyatott ki száján olyan szöveget, amit még egy tizenéves is kétszer meggondolna. Elképzelhető, hogy a szerző még soha nem volt hatévesek társaságában.

Aki olvasta Ella Maisie már emlegetett első könyvét, annak e történet hősnője is ismerős. Ő az a Lucy, aki érthetetlen okokból állandóan Olive melléhez akar bújni, aki állandóan szerencsétlen gyermekkora miatt siránkozik, és aki nem akar szerelmes lenni, viszont az elköteleződés nélküli szexet imádja, és a nagy farkakat még ennél is jobban. Olyan minél nagyobb, annál jobb módon.

Nem tudom ki mennyire ismeri az Asterix és Obelix (rajz)filmeket, de Lucyról én Obelixre asszociáltam. Ugye, ő az a nagy dagadt fazon, akinek nem szabat egy cseppet sem adni a gallok csodaszeréből, mert gyermekként beesett a kondérba, amiben azt főzték. Nos, Lucy egy ajzószerekkel teli kondérba eshetett bele, mert egyébre nem tud gondolni csak a dugásra és a nagy farkakra, teljesen mindegy, hogy kihez tartozik. Most épp szingli, mert Jameson, a dugópajtása máshol kapott magának munkát. Neki viszont se munkája, se lakása, hát akkor miért is ne csövezne az előző részből ismert Jason Thorn és felesége, Olive házában, a város jobb részén, ahol tehetős emberek és filmcsillagok laknak.

Thornék szomszédja a címbeli Adam Connor, szintén filmsztár, szintén félisten, és akit Lucy rendesen kukkol a kerítésen keresztül, míg a fickó sitre nem vágja magánlaksértésért. Szívem szerint ott is hagytam volna, történet vége.

Okés, lehet vitatkozni azon, hogy mennyire volt ez szép dolog, vagy sem. Ha Lucy nem kukkol, akkor Adam Connor fia lehet belefullad a medencébe, viszont érdemes azon is elgondolkodni, hogy ki hogyan érezné magát annak tudatában, hogy egy flepnis szomszéd állandóan rajta tartja a szemét. Mert legyünk őszinték: Lucy nem igazán normális.

Túl sokat nem szeretném csűrni-csavarni ezt a bejegyzést, mert nem ér annyit az egész történet, különösen, hogy ennyire antipatikus női főhőssel ritkán találkoztam. Lucy az a típus, akinek a mellbősége nagyobb az intelligencia koeficiensénél, símán dekkol mások házában, és még annyi tapintat sincs benne, hogy leszokjon a “cicibújás”-ról, hiszen barátnője férjével osztja meg az ágyát. Lucy nagyképű, pofátlan, trágár beszédű és közönséges. Az a fajta aki előbb telekürtöli a világot terhessége hírével, azután megy orvoshoz, és nagyon kiverte nálam a biztosítékot a “terhes vagyok egy másik pasitól, te most dugj meg” attitűdjével. Az egy dolog, hogy valakinek a szülei fantáziátlanok (hogy ne mondjam kretének) és Olive-nak nevezik gyermeküket, ami testvérek között is olajbogyót jelent, de miért kell az állítólagos legjobb barátnőnek ezt fokoznia a rengeteg Bogyesszel, meg kis zöld bogyómmal?

Ez egy erotikus történet, a rosszul megírt fajtából, alpári és közönséges jelenetekkel és szöveggel. Akár jó is lehetett volna, hiszen a potenciál megvolt benne, történet is lett volna, hiszen Adam Connor a gyermeke felügyeleti jogáért küzd, fokozva a konfliktust kavar a volt felesége és rászállnak a paparazzik. Sajnos ezeket a lehetőségeket nem használta ki a szerző – legalábbis nem úgy, ahogy lehetett volna –, hanem Lucy szexhiányára helyezte a hangsúlyt.
   Bár nem láttam az eredeti angol szöveget, úgy gondolom a fordítás sem volt a topon, mert szerencsétlen Lucy annyiszor akart “jönni”, és ezen nem feltétlenül a helyváltoztatást kell érteni. Ez egy epizód egy érzelmileg sivár és szexuálisan frusztrált nő életéből és annyi.

Annak ellenére, hogy egy másik történet szereplői is megjelennek a cselekmény során, s nem is kevésszer, önállóan is olvasható. Nem kell ismerni az Imádlak Jason Thorn cselekményét, mert lesz rá utalás épp elég, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete.

Lehetett Adam Connor olyan dögös, mint egy félisten, rendes, hogy vényre írja fel a doki, és kész lepedőművész az ágyban – hogy a felszerelésről már ne is beszéljünk –, nekem ez akkor is felejtős történet volt, sőt, a szerző is az, akár lesznek további magyar nyelvű megjelenései, akár nem. Lehet nem csak a szerzőt, de a kiadót is el kellene engednem, mert nem igazán vagyunk egy hullámhosszon, ami a könyveket illeti. De hát ízlések és pofonok…

Karina Halle – Nem lennék nélküled

McGregor testvérek történetei 1

Egy fogadalommal kezdődött minden… 

Linden McGregor magas, életerős és veszedelmesen jóképű helikopterpilóta, skót akcentussal. Mellesleg évtizedek óta Stephanie Robson legjobb barátja.
Azonban néhány kapcsolatot nem lehet beskatulyázni, kategorizálni, címkét adni neki.
A húszas éveikben mindketten sokat randiztak San Franciscóban, és amikor már kezdtek besokallni, kitaláltak egy egyezséget: ha harmincéves korukra nem élnek komoly kapcsolatban, összeházasodnak. 

Eleinte jó mókának tűnt az egyezség, de ahogy teltek az évek, és a szeretők száma csak növekedett, úgy az alku kezdett egyre inkább valósnak tűnni.
Szex kell. A barátságukra komoly megpróbáltatás vár. Érzelmi hullámvasút elindítva. 

Az egyezség mindent megváltoztat. 

Karina Halle újabb romantikus könyve bebizonyítja, hogy a férfi-női barátságot csupán egy vékony hajszál választja el a szerelemtől.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: The Pact, 2014

Karina Halle ötödik magyar nyelven megjelent könyve, tehát nem ismeretlen szerzőről van szó. Elsőnek a Túl közel hozzád című romantikus-erotikus története jelent meg 2017-ben, majd 2018-ban ezt követte az Átkozottak trilógia (Bűnbe született, Bármi áron, Veszélyes trükkök), valamennyi az Álomgyár Kiadó gondozásában.

Miután próbát tettem a Túl közel hozzáddal és nem kedveltem – nálam még a középszerű szintet sem ütötte meg –, az Átkozottakkal már meg sem próbálkoztam, mert annak tematikája (bűnözés, bűnüldözés a Moly címkéi szerint) nem tartozik a kedvenceim közé. Szoktam hasonló témájú könyveket is olvasni, de ritkábban, és az első benyomás után nem volt kedvem a szerző más zsánerű írásaival próbálkozni.

Nagyon rossznak kell lennie egy könyvnek ahhoz, hogy a szerzőt rögtön leírjam, a Túl közel hozzád pedig nem volt az, tehát érdeklődéssel vártam az új sorozat első kötetét.

McGregor testvérek történetei – kicsit megtévesztett a sorozatcím (az eredeti angol is így hangzik), hiszen a McGregor testvérek csupán ketten vannak: az idősebb Bram, akiről majd a következő rész szólni fog, és Linden, jelen történet hőse. A sorozat pedig öt részből áll, de sebaj, vannak még McGregor rokonok!

Ismét nem értem miért kellett a címet megváltoztatni egy ilyen semmitmondó, nyálas valamire. Az eredeti cím The Pact – Az egyezség, és erről szól ez a történet: Linden és Stephanie közötti egyezségről és gőzöm sincs ki nem lenne ki nélkül, hiszen a hősök nagyon jól megvoltak egymással és egymás nélkül is.

Az alapötlet nem különösebben eredeti: ha a két főhős harmincadik születésnapjukon még mindig szingli, akkor összeházasodnak, hiszen évek óta bizalmas barátok. Ekkor a hőseink csupán huszonöt évesek, néhány hónap különbséggel van a születésnapjuk és mindenki viccnek veszi a fogadalmukat, Linden kivételével. Ezzel a motívummal már több történetben is találkoztam, most hirtelen Sophie Kinsella Mézeshetek (2013) című könyve jut eszembe, de van még több is.

Itt a cselekmény egy  hangyányit bonyolultabb, hiszen a bizalmas baráti kör három emberből áll: James, a Burgundy Lion bár/kocsma/akármi tulajdonosa, Stephanie és Linden. És a dolog azért bonyolult, mert Stephanie és Linden első perctől vonzódik egymáshoz – bár sosem vallják be –, viszont a lány Jamesszel járt több mint egy évig, Linden pedig James legjobb barátja. Azért is cikis ez a felállás, mert a skót származású Linden nagyon tehetős diplomatacsaládból származik, bár rendesen lázad is ellene, James viszont szegény sorsból küzdötte fel magát odáig, hogy a Burgundy Lion tulajdonosa legyen és ezt az “én hátrányos helyzetű szegény gyerek vagyok, akinek mindenért keményen meg kellett küzdenie, nem kaptam mindent tálcán, mint te” kártyát kijátsza, ahányszor csak alkalma van rá és érdekei megkívánják.

A történet nagy részében azt követhettem, hogyan sodródik egyik kapcsolatból a másikba a két főhős, míg harmincadik születésnapjukon mindketten látszólag stabil kapcsolatban élnek. A nőcsábásznak számító Linden a nagyonis nyomulós Nadine-nal, munkatársnőjével jár, aki meglehetősen érdekes személyiség, pontosan tudja, hogy mit akar és azt is hogyan érje el. Természetesen szálka a szemében Linden és Stephanie barátsága, nem is kedveli a lányt és igazándiból azt vártam, hogy mikor rukkol ki az ősi trükkel, a terhességgel, hogy visszavonhatatlanul Linden nyakába varrhassa magát.

Nyilvánvaló, hogy a történet végére a két hős egymásratálál, de amíg ez megtörténik szembe kell nézniük saját zűrös családjaik gondjaival, barátaik szószátyásságával és kavarásaival. Egyébként ezek a barátok, illetve Stephanie barátnői (mert több is van belőlük) sorra megjelennek, mint a következő részek hősnői, tehát nem kell senkinek búcsút mondani.

S közben folyik az alkohol, meg a szex, mert azért az erotika terén is történik egy s más a cselekmény során, hiszen Linden alapból nőcsábászként van bemutatva, de azért Stephanie sem egy templomajtó. Többször is úgy érzi, hogy ő akkor most nagyon szerelmes, de ezek a kapcsolatok sem vezetnek sehová, két kapcsolat között egyéjszakás kalandokkal vígasztalódik, nem is kevéssel. Úgy néz ki, hogy Stephanie társfüggő: mindegy kivel, csak kapcsolata legyen, s ezen a saját válalkozás, és az ezzel járó rengeteg munka sem segít.

Tipikus new adult történet volt, eltúlzott lelki konfliktusokkal, felesleges kavarásokkal és feszültségkeltéssel, és erotikával bőven fűszerezve. S akkor még nem említettem az ideális boldog végkifejletet, amikoris nem csak hőseink találnak ismét egymásra, hanem zűrös családjuk problámái is rendeződni látszanak valamilyen szinten. A túl sok mellékszereplő, túl sok apró, jelentéktelen történés sem segített, mellyel a szerző jól körberakta a cselekmény fő szálát.

Nem lettem a szerző rajongója, de azért megpróbálkozom majd a sorozat folytatásával is. S természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Túl közel hozzád

Emma Chase – Egy ágyban a herceggel

Uralkodj magadon 1

Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? 

De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. 

Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.

Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. 

Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert. 

De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért. 

Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Royally Scewed, 2016

Évekkel ezelőtt, pontosabban 2014-ben találkoztam először Emma Chase nevével, amikor az Athenaeum Kiadó megjelentette a szerző Behálózva (Tangled) sorozatának első két részét (Behálózva, Fejvesztve), aztán megfeledkezett róla és soha nem tudtam meg mi történt tovább, mert nem olvastam el az angol nyelvű folytatásokat.

Az idén az Álomgyár vett gondozásába egy újabb Emma Chase sorozatot Uralkodj magadon (Royally) címmel, és ha igaznak bizonyul az, amit a várható megjelenéseikről közzétettek, akkor ennek minden részének örülhet a magyar olvasó is.

Amikor hetekkel ezelőtt olvastam a sorozat megjelenéséről, tudtam, hogy nem akarom ezt a könyvet, és a folytatásait sem. Meglehetősen kedveltem a szerző Behálózva sorozatának megjelent első két részét, tehát minden amellett szólt, hogy ezt is kedvelném, és most jön a DE… Én nem vagyok oda az ilyen modern herceges-uralkodós történetekért és kitalált törpekirályságokért. Ember tervez… megkaptam a könyvet karácsonyra.

A férfi főszereplő Wessco trónörököse. Alkotmányos királyság valahol Európában, Albionhoz közel, mert zavaros utalások történnek a skót függetlenségi harcra, Robert the Bruce-ra. A trónon per pillanat Leonora királynő ül, aki:

“Úgy néz ki, mint egy átlagos nagymama, mint bárki nagyanyja, alacsony és csinos, puha, tupírozott haja van, kicsi, filigrán kezei, a nyakában csillogó gyöngy, s keskeny ajkaival a legmocskosabb viccen is képes nevetni. Az arcára pedig kiül a bölcsesség. De a szemei elárulják.”

Nem tudom kinek mi jut eszébe az idézet olvasása után, nekem határozottan II. Erzsébet – mindenki tudja kicsoda, nem kell felsorolnom címeit. S nem ez volt az egyetlen dolog ami engem nagyon az angol királyi házra emlékeztetett, hiszen ott van két fiúunokája – a kettes számút Henrynek hívják és ő a család fekete báránya, a bulizós, vad és megbotránkoztató. Nem mintha a trónörökös jobb lenne, ő csak okosabb és idejekorán megtanulta, hogyan tartsa távol a sajtót a magánéletétől. És akkor ott van mindkettejük katonai kiképzése is.

Nos, a történet azzal kezdődik, hogy Nagymama Őfelsége Henry herceg után meneszti a trónörökös Nicholast. Henry ugyanis hetekkel korábban végzett kötelező katonai szolgálatával, és nyakig merül a dolce vitában, most éppen New Yorkban – amúgy ez a kötelező katonai szolgálat kicsit Izrael államra emlékeztetett, ahol szintén érvényben van ez a rendelkezés úgy férfiak, mint nők számára. És Őfelsége nemcsak Henry után zavarja Nicholast, hanem ultimátumot is ad neki ami a nősülést és utódnemzést illeti.

S itt a kitűnő alkalom, hogy akkor megismerkedjünk Oliviával is, aki egy pitéző-kávézót vezet, vagy egy zseni húga, egy alkoholista apja és tengernyi adóssága, meg – a politikai korrektség nevében – egy meleg alkalmazottja. Az ő pitézőjébe téved be egy este a meglehetősen illuminált herceg (a herceg iszik, mint a kefekötő) és haspók barátja. És a képébe kapja a fülszövegben már említett pitét. Így kezdődik Nicholas herceg és Olivia kapcsolata.

Eddig a pontig nagyon kedveltem a történetet, mert a kliséhalmaz ellenére szórakoztató volt, humora volt és remek kis beszólásai. Még mondtam is magamban, hogy kár volt előítélettel viseltetni iránta, mert ez egy remek kis sztori lesz. Csakhogy innen változtak a dolgok. Az addig odahaza nagyon elfoglalt hercegnek bőven lesz ideje hetekig New Yorkban ücsörögni és Oliviával múlatni az időt, sőt, a könyv feléig még a testvérét sem keresi meg. S Olivia, akit köteleségtudónak és önfeláldozónak mutat be a szerző, vág egy 180 fokos fordulatot és már nem jó neki a bújkálás, hanem vörös szőnyeget akar és parádézást, mi több: nem nagyon kell győzködni, hogy Wesscoba utazzon, mikor Nagymama Őfelsége hazarendeli a hercegi sarjakat, bár tisztába van azzal, hogy ő mint feleség nem játszik Nicholasnál, mert az ország törvényei ezt nem engedik meg. Akkor már nem kell törődni azzal, hogy elveszíthetik a házukat, nem kell vezetni a pitézőt. S számára Wessco sem lesz egy leányálom...

Olyan volt mint egy modern tündérmese a hercegről és a szegény lányról, ahol mindkét főszereplő ellenállhatatlanul vonzó, szexi – bár a magyar kiadás borítóján szereplő fickó az én ízlésemnek egy kicsit sem az. Természetesen némi erotika is társul a történethez, mert a herceg nemcsak az italt, hanem a szexet is meglehetősen kedveli.

Ebben a történetben ott volt burkoltan a brit királyi család, a Neveletlen hercegnő, a Micsoda nő!, A szürke ötven árnyalata helikopteres jelenete, az Én és a hercegem filmsorozat… és minden bizonnyal még más is. Mindenből egy kicsi. No, és hogy hívják a királyi család repülőjét? Royal 1-nek, az amerikai elnökök AirForce 1-e után.

Jól indult és nyálasan végződött. Rendben van, hogy egy romantikus történet, de ebben túl sok volt rózsaszín köd és túl kevés a valóság. Mondanám azt is, hogy annyira nem kedveltem, hogy hallani sem akarok a sorozat további részeiről, de Henry egy érdekes figura, Hátha az ő történetéből ennél jobbat hoz ki a szerző. Igazádiból, a mellékszereplők érdekesebbek voltak mint maguk a főhősök.

Azt sem mondhatom, hogy vontatott lett volna, hiszen amennyi minden történik ebben a kötetben, inkább a túlzsúfoltság lenne rá a helyes jelző, de majd mindenki eldönti, hogy hogyan is viszonyul ehhez a történethez, mert ugyebár ízlések és pofonok…