2026. március 13
Nem tudom, feltűnt már, hogy időnként megjelennek a divatos szavak, kifejezések, s boldog-boldogtalan használja őket – amilyen gyakran csak lehet –, mert milyen menő, mert X vagy Y pszeudoceleb harsogja a tévében, akkor is, ha halvány segédfogalma sincs az értelméről.
Nekem szabályosan viszketegségem van ezektől a szavaktól, kifejezésektől. Például amikor az eltakar helyett kitakart írnak/mondanak, pedig a kitakar a magyar nyelv értelmező szótára szerint a takarás eltávolítását jelenti. Vagy az ide/oda helytelen használata, csak azért mert valamelyik tájegységben úgy tűnik helyesnek, hogy te nekem valamit ne ide-, hanem odaadj.
Továbbá rühellem a következőket: trope, toposz, önazonos, mindfulness, coach (az a bizonyos amit kócsnak ejtenek - és sok esetben írnak is -, és túl sokan annak képzelik magukat), TikTok szenzáció.
2026. február 28
Amikor a televíziózást elöntötték a dél-amerikai szappanoperák, azt hittem ennél lennebb már nincs. De, van. Jöttek a török sorozatok, a csapból is az folyik, s terjesztik az agressziót, a primitívitást. Bármikor bekapcsolod a tévét, valahol, valamelyik csatornán – vagy akár többen is – folyik a dráma, öldöklés, csalás, sokszáz epizódban.
S akkor mág nem beszéltem a saját gyártású, szórakoztatásnak szánt műsorokról, ahol pszeudo-celebek produkálják magukat, s mellettük ugyanazokat az arcokat látod. Ha nem a zsűripultban ülnek, akkor a műsort vezeti, vagy éppenséggel róluk szól a műsor. S ha mégsem, akkor a végtelennek tűnő kereskedelmi szünet egy-két reklámjában minden bizonnyal feltűnnek. Nem is értem, ezek az emberek a televízióban élnek?
2026. február 23
Ma tömegközlekedtem. Nem tettem már nagyon sok éve, mert vagy kocsival, vagy gyalog közlekedem – távolság függvényében. Esetleg a rollerrel, ha szép az idő.
Nos, a tömegközlekdés élménye nagyon tanulságos volt, mert eddig fogalmam sem volt róla, hogy a buszon mindenki a telefonját bámulja, s nem az ablakon néz kifele. Komolyan. Körbenéztem a buszon, lehettünk vagy tízen, s rajtam kívül mindenki a telefont matatta. S ott volt még A Liba is. Igen, így nagybetűvel. Az a típus, aki lehet 16 éves, de akár tízzel több is, kora egyszerűen meghatározhatatlan első blikkre, mert van rajta festék bőven, s az utolsó divat szerint van öltözve – értsd: toprongyos.
Nos, A Liba nem matatta a bunkófonját, ő egyenesen előadást tartott vele. Mórikálta magát, csücsörített a kamerának, kattintgatott, s tette ezt egészen a végállomásig. Ott pedig a busz ajtajához perdült, vágott egy kacsaszájat még egy selfie-hez.... és szabályosan kiesett a buszból. Pofára. Orrán-száján folyt a vér, a járdán egy metszőfog is landolt, A Liba meg hisztérikusan kiabálta: a telefonom, hol van a telefonom?
Ez volt a pillanat, amikor másra hagytam a segítségnyújtást, és dolgomra mentem.