Én, Betonka...

Valamikor a múltban, egy e-mail-beli rövidítés félreolvasásából született meg Betonka... viccből. A név nem az én érdemem, egy olyan hölgytől származik, akit remélem a barátomnak nevezhetek. Akkor még nem gondoltam, hogy Betonka életre kel, blogot ír és saját Facebook-oldala lesz. - ha tetszik nyomj rá egy "lájk"-ot, de anélkül is megvagyok.

Az írás nem szakmám, sőt nagyon távol áll tőle, de rengeteget olvasok, szakkönyvet, irodalmat és azért írok, mert én másról is szeretnék olvasni, nemcsak az épp aktuális disztópikus amcsi tiniregényről (amiből, véleményem szerint, túl sok van), továbbá az sem igazán érdekel, hogy a Maddox fivérek, vagy a Fekete Tőr Tertvériség vámpírjai mennyire aranyosak, szerethetőek vagy dögösek... ez nem igaz, mert nagyonis érdekel! Feltételezem nem vagyok egyedül azzal, hogy a felnőteknek szóló könyvekről (ezen nem az erotikus irományok értendők) túl kevés blogger ír.

A könyveimet magam szerzem be, nem kiadók által küldött recenziós példányok – kivéve amikor igen, és köszönet értük a támogatók oldalon szereplő kiadóknak –, tehát amit olvasol, az kizárólag a saját, szakavatatlan, olvasói véleményem, senki és semmi nem befolyásolja. Nem kritika és nem értékelés. Nem vagyok irodalomkritikus, hogy megengedhessem magamnak az "értékelés" címkét. Sosem írok olyasmiről, amit nem olvastam el, és csak addig fogom csinálni amíg szórakozást jelent a számomra.
    Bármiről szivesen elfecsegek veled, akár privátban is, de ne keress meg könyvkérésekkel, mert nem áll módomban teljesíteni őket. Ha mások megteszik, brávó nekik, én szeretek éjszaka nyugodtan aludni...

Köszönöm, ha olvasol.... akkor is, ha csak épp beugrottál. Soha nem fogok bocsánatot kérni azért mert más a véleményem mint a tiéd, azért sem mert ezt el merem mondani/le merem írni - ha nem tetszik, ne olvasd. 
Olvass sokat, minőségit és azért, mert elméd épülésére szolgál és szórakoztat.

   Legyen csodaszép napod!

"…Mi lenne, ha azt kérdezné, mit nem szeretek? Nem szeretem a posztmodernizmust, a posztapokaliptikus történeteket, a halott elbeszélőket és a mágikus realizmust. Nem hatnak meg az ötletesnek szánt formai eszközök, a többféle betűtípus, a felesleges képek - gyakorlatilag semmilyen reklámfogás. Ízléstelennek tartom a holokausztról vagy más nagy tragédiákról írt fikciókat, ilyen témában csak igaz történetek érdekelnek. Nem szeretem, ha keverednek egymással a műfajok, vagyis ki nem állhatom az irodalmi krimiket és fantasykat. A szépirodalom legyen szépirodalom, a műfajok közötti határok pedig legyenek egyértelműek. Általában semmi jó nem származik az ellenkezőjéből. Nem szeretem a gyerekkönyveket, különösen, ha árvákról szólnak; és ifjúsági regényeket sem szívesen hozok a boltomba. Nem kell semmi, ami több mint négyszáz vagy kevesebb mint száz oldal. Irtózom a valóságshow-k üdvöskéinek badarságaitól, amit szellemírók írtak meg helyettük; a szemétbe dobnám a sztárokról szóló képeskönyveket, a sportolók önéletrajzait, a filmes borítóval megjelent könyveket, az újdonságokat, és - szinte mondanom sem kell - a vámpíros történeteket. Nem érdekelnek az első könyves szerzők, a csajos irodalom, a verseskötetek és a fordítások sem. Ha rajtam múlna, sorozatokat sem árulnék, de sajnos kell a pénz. A saját dolgát könnyíti meg, ha addig meg sem említi nekem a „következő nagy sorozatot", amíg az be nem kerül a New York Times best-sellerei közé. Ezenkívül ki nem állhatom a kis öregemberekről és rákos, idős feleségeikről szóló nyúlfarknyi szépirodalmi emlékiratokat sem. Nem érdekel, hogy egy könyvügynök szerint nagyon jól meg vannak írva…"

- Gabrielle Zevin - Egy könyvmoly regényes élete, Magnólia, 2014 -