Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom

Hét levél Párizsból

Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 

Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.

És a románc újra indul.

Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.

Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem

Tericum, 2015

Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014

Az én francia családom

Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 

Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 

Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 

A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.

Tericum, 2017

Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017

Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.

Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.

Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.

S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.

A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.

Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.

Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.

Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.

A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.

Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.

Catherine Isaac – Te Én Minden

    Te és én – megvan a magunk története. 

És egy közös gyerekünk. 

Túl sokáig titkolóztunk egymás előtt. 

Most eljött az ideje, hogy ezen a nyáron, Dordogne álomszép dombjai között, megváltozzon minden. 

Őszinte, feledhetetlen történet arról, hogy mennyi mindent készek vagyunk elkövetni azokért, akiket szeretünk. 

Catherine Isaac regénye megnevettet, megríkat, és örökre az olvasóval marad. 

Huszonkét országban vették meg a jogait, és film készül belőle.

Művelt Nép, 2018

Eredeti cím: You Me Everything, 2017

Erős ellenérzésem volt ezzel a könyvvel kapcsolatban, első sorban a kiadója miatt, de ez az a ritka kivétel, amelyet kár lett volna kihagynom. Nem az az ígénytelen erotikus romantikus történet, melyet oly előszeretettel jelentetnek meg mostanság, és ezt nem kizárólag jelen könyv kiadójára kell érteni, hanem úgy általában, hiszen nem egy kiadó követi ezt a… nevezzük divatnak, vagy időszakos hóbornak azt, ami mostanság egyre jellemzőbb a szórakoztató irodalomra.

A szerző neve is teljesen ismeretlen volt számomra, nem is csoda, hiszen ez az első Catherine Isaac néven kiadott írása, de korábban több könyve is megjelent Jane Costello néven. Ez a név sem mond senkinek semmit, hiszen magyar nyelven még nem olvashattunk tőle semmit, de ahogy elnézegettem a korábbi írásai fülszövegeit és témáját, eddig a könnyed, csajos történeteket részesítette előnyben. De, mint már jeleztem, nem tudom megítélni, hogy ez a meglátásom mennyire fedi a valóságot, hiszen most találkoztam először a nevével.

   Te Én Minden egy gyermekét egyedül nevelő nő története, melyet egy öt hetes franciaországi nyaralás alkalmával ismerhetünk meg. Jess fiával, a tíz éves, de szellemileg koravén Williammel indul több hetes nyaralásra egy franciaországi kastélyba, melyet üdülőteleppé alakított át Adam, gyermeke apja. Az a férfi, aki sosem volt a férje, aki megfutamodott az apaság felelőssége és mindaz elől, ami ezzel járt volna, aki még gyermeke születésének éjszakáját is kocsmázással és egy másik nő karjaiban töltötte. Jess ide várja majd később két barátnőjét is, akik közül az egyik szingli, a másik családostól érkezik: férj és három gyermek.

Eddig semmi különös nincs a történetben, még akkor sem igazán vártam semmilyen eget rengető fejleményre, mikor induláskor kitérőt tesznek ahhoz az intézményhez, ahol Jess anyját ápolják. Az sem igazán tűnt fel, hogy tíz év különélés után, mely alatt Adam szinte soha nem jelent meg fia életében, miért dönt úgy mégis Jess, hogy a vakációt Franciaországban töltik, miért olyan fontos neki, és különösen anyjának, hogy William és apja kapcsolata pozitív irányba mozduljon elő.

   Az idillikus környezetben levő üdülőparadicsomban ugyanazt a felelőtlen Adamot találják, aki nem is titkolja kapcsolatát a fiatal recepcióssával, és aki úgy képzelte, ha helyet biztosít nekik a nyaralásra, ezzel minden apai kötelességét letudta.

Míg a kisebb-nagyobb zűrökkel zajlik a nyaralás, Jess visszaemlékezéseiből megismerhettem egész élettörténetét gyermekkorától kezdve, szülei házasságának buktatóit, anyja leépülését. S természetesen Adammal való viszonyát is, megismerkedésükről kezdve egészen a történet jelenéig. Be kell vallanom, hogy jó ideig Jess nem volt szimpatikus nekem. Megértettem, hogy le kellett pattintania Adamet, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Adam sosem akart apa lenni, neki mindene az utazás volt, külföldön akart élni és dolgozni, nagy tervei voltak, amibe sehogyan sem fért bele a család és az elköteleződés. Csakhogy volt Jessben valami ami irritált, valami, ami az önzésre hajazott, és amit csak később értettem meg.

   Nem véletlen a könyv borítóján a dupla spirál grafika, ami egy stilizált DNS-re hasonlít, de ezt csak akkor értettem meg, amikor a történet felénél járva végülis kiderül milyen betegségben szenved Jess anyja. Sokan nem is hallottak még a Huntington kórrol, ami egy neurodegeneratív öröklődő betegség. Nem akarok most belemenni, hogyan öröklődik és milyen a betegség lefolyása, akit érdekel, majd utánaolvas. Egy dolgot mondanék csak, hogy amennyiben valamelyik szülő érintett, 50% esély van arra, hogy továbbadja a hibás gént gyermekeinek. Mint a lottóban: vagy igen, vagy nem. Ha ez megtörténik, nem a hajlamot öröklik, hanem a betegség felnőtt korban kötelező módon ki is alakul, s bár lassú lefolyású, mindig halálhoz vezet. Csúnya halálhoz, amit fizikai és szellemi leépülés előz meg.

   Ennek a betegségnek a fenyegetésével él Jess, és hosszú ideig elutasítja a genetikai tesztet, amely levenné válláról a bizonytalanság terhét. Ez a fenyegetés határozza meg egész felnőtt életét, Adam utáni kapcsolatait, és miatta vállalkozik a franciaországi vakációra is. És főleg ez motiválja azt az erőfeszítését, hogy apát és fiát közelhozza egymáshoz.
   Ez egy nyaralás története, jóval és rosszal, mely emberek életét változtatja meg. Nagyon valósághű, mert, bár fikció, bárki lehetne Jess helyében, és ezért különleges ez a könyv. Nem egy habos-babos, könnyed olvasmány, bármennyire is annak tűnik az elején. 
   Nagyszerűen felépített cselekmény, szerethető szereplők és váltakozva adagolt helyzeti humor és dráma. S bár a végére ott a kötelező happy end, ami kicsit eltúlzott volt, különösen néhány múltbeli félreértés tisztázása és Adam abszolválása, ebben azért van egy keresű pasztilla is.

Figyelemre méltó olvasmány, de ízlések és pofonok…

Winston Graham – Ross Poldark

A Poldark család 1

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a lassan klasszikussá vált Poldark család első része a Ross Poldark. Hallhattatok róla már, sőt lehet láttátok valamelyik filmet vagy sorozatot, de mint legtöbben tudjuk a könyv élménye kárpótolhatatlan...

Gyertek és kövessétek a blogturné állomásait és ismerjétek jobban meg a könyvet! Sőt, ha játszotok tiétek lehet a könyv egyik példánya!

   Winston Graham nagyívű családtörténete mindmáig lebilincseli az olvasókat.

Az amerikai függetlenségi háború vérzivatarából szülőföldjére, Cornwallba hazatérő főhős alig várja, hogy viszontláthassa szeretteit. Öröme nem sokáig tart: édesapja meghalt, a családi birtok ebek harmincadjára jutott, kedvese eljegyezte magát Ross unokatestvérével, Francis Poldarkkal. A környék keservesen tengődő bányászai és gazdálkodói iránti együttérzése azonban arra indítja Poldarkot, hogy magához vegyen egy vásártéri csetepatéból megmentett, kiéhezett teremtést – ezzel a cselekedetével pedig végérvényesen megváltoztatja saját életét…

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Eredeti cím: Ross Poldark, 1945

Megrendelhető               Beleolvasó

Az első Poldarkkal összefüggő emlékem nagyon régi keletű. Valamikor a ’80-as évek elejéről származik, amikoris a nagyim, mint a BBC sorozatok nagy rajongója, az 1975-ben készült tévéfilm-sorozatot nézte a televízióban, és én mint hátulgombolós tébláboltam körülötte. Szinte semmire nem emlékszem a csodálatos kosztümökön, meg a nagyi azon felkiáltásán kívül, hogy: Ne légy bolond Demelza! Hogy Demelzának  a nagyi szerint miért is kellett volna átgondolnia cselekedeteit fogalmam sincs már, rég volt.

Aztán jött a 2015-ös sorozat, ismét eszembe jutott – bár a sorozatot mai napig nem láttam –, és meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ennek alapja egy könyv, illetve könyvsorozat, melyet szerzője a múlt század közepén írt, és annak ellenére, hogy már két népszerű televíziós sorozat is készült belőle, magyar nyelven nem jelent meg. Ezt pótolja most a Könyvmolyképző Kiadó és remélem a sorozat többi könyvének magyar nyelvű megjelenése sem várat sokáig magára.

Winston Graham a 18. század végi Angliába viszi el olvasóit. Ide, Cornwallba érkezik haza Ross Poldark, miután az amerikai kontinensen harcolt a függetlenségi háborúban.

Akik klasszikus romantikus – vagy történelmi romantikus, kinek melyik megnevezés tetszik jobban – történeteket olvasnak, azok már hozzászoktak az angol nemesség viselt dolgaihoz, az öröklés sorrendjéhez és tudják, hogy egy másodszülöttnek túl sok öröme nincs. A vagyon, az esetleges cím az elsőszülötté, a többiek csak jó származásukkal kérkedhetnek, de valamilyen módon dolgozniuk kell a megélhetésért. Többnyire az egyház vagy a hadsereg fele fordulnak. Ross Poldark apja egy ilyen másodszülött, a szerencsésebb fajtából, mert neki azért van egy kis birtoka, szénbányái, amik biztosítják a megélhetést. Fia viszont a sereget választja és hazatérése felkavarja a kedélyeket.

Apja halott és a birtok két alkoholmámorban lebegő cseléd, Jud és Purdie kezére marad, tehát minden elhanyagolt és koszos, a bányák veszteségesek, Elizabeth, a szerelme pedig pont unokatestvéréhez készül férjhezmenni.

 Ebbe a kilátástalan helyzetbe érkezik meg Ross Poldark, akiről mindenki azt hiszi, hogy valamelyik csata áldozata lett az óceánon túl és ide próbál a maga módján beilleszkedni, ez pedig nem lesz egyszerű, különösen egy olyan fiatal férfinak, aki egy jobb, boldogabb élet reményével tér haza.

Ez nem egy habos-babos, romantikus lányregény, hanem a Poldark családon keresztül mutatja be a 18. század végének társadalmát. S nem csupán a nemességről, ez esetben a kisnemességről szól, hanem a társadalom teljes egészéről, hiszen átfogó képet kaptam a szegény réteg életéről is, a bányászok nehéz sorsáról, a cselédség életéről, egy olyan világról, ahol az apáknak jogukban áll lánygyermeküket cselédnek eladni. Ugyanakkor kitűnően szemlélteti a vidéki arisztokrácia életét, szokásait, bonyolult kapcsolat- és értékrendszerét.

Ez a háborúbol visszatért Ross Poldark története, az újrakezdésé, az alkalmazkodásé egy olyan világhoz, amely már némileg idegen számára, hiszen reményekkel tele érkezett haza és ezek a remények szertefoszlottak apja halálával és szerelme házasságával.

Mivel egy férfi írta és a múlt század közepén, az ember lánya azt gondolná, hogy romantika nyomokban sem lesz benne, de a szerző ezt is nagyszerűen megoldotta. Egyrészt a Ross-Elizabeth párossal, hiszen még mindig vannak érzelmeik egymás iránt, annak ellenére, hogy Elizabeth a tehetősebb Poldark felesége lesz, majd a Ross-Demelza kettőssel. És ezzel el is érkeztünk Demelzához, akinek fontos szerepe van a történetben, hiszen ő az akiről ma azt mondanánk, hogy egy sikertörténet, hiszen írástudatlan cselédsorból lesz majd az, aki.

Nem elhanyagolandó az sem, ahogy a szerző a nők 18. század végi helyzetét ábrázolja. Egyrészt ott van Elizabeth, akinek nem sok beleszólása van abba, hogy kihez megy férjhez, és Verity, a gazdagabbik Poldark család lánya, akinek semmi reménye előnyös házasságot kötni – vagy bármilyent, hiszen udvarlóját, egy hajóskapitányt elüldözték –, és számára semmi más nem maradt, mint a családi ház irányítása. Itt sem maradnak ki a férjvadász anyák, akik mindent megtesznek azért, hogy egy nőtlen férfi figyelmét lányaikra tereljék.

A szegény sorban levő nők sorsa még ennél is rosszabb, hiszen nekik a család és a házimunka mellett gyakran munkát kell vállalniuk valamelyik birtokon, vagy akár a bányákban.

Ez nem egy szép történet, de nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Annak ellenére, hogy lassan, nyugodtan csordogál, nincsenek benne a mostanában elvárt meghökkentő csavarok, nagy durranások és csatakos erotika, ez igenis egy nagyon jól megírt könyv, szerethető karakterekkel, érdekes megoldásokkal és kitűnő korábrázolással. Ez egy klasszikus, amibe mindenkinek bele kellene kóstolnia.

Nagyon kedveltem és várom a következő köteteket is.

A bejegyzésben található fotók a 2015-ös angol televíziós sorozatból származnak

A Poldark család története hosszú évtizedeket váratott magára mire itthon is olvashattuk. Mostani játékunkban ismert regényeket és íróikat kell kitalálnotok, amik jellegükben vagy helyszínileg kapcsolódnak a Poldark család történetéhez és kivétel nélkül leglább egyszer megfilmesítették őket. Az állomásokon a filmekből láthattok képeket, persze nem mindig a jelenlegi legismertebből, de ha már megvan a cím nektek nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába az író nevét és a mű címét, esetleg a sorozat címét.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket minden esetben e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

01.21 InsaneLife

01.23 Betonka szerint a világ...

01.25 Nemfélünk a könyvektől

01.27 Zakkant olvas

01.29 Nem félünk a könyvektől - extra

01.31 Kristina blogja

02.02 Deszy könyvajánlója

Diana Gabaldon – A lángoló kereszt 1

Outlander 5/1

Ötödik részével folytatódik Diana Gabaldon monumentális Outlander sorozata. A lángoló kereszt című rész első kötetével indul turnéra a Blogturné Klub három bloggere. Kövesd őket az amerikai kontinensen tett útjukon, melyben Jamie, Claire és a Fraser klán Észak-Karolinába szakadt ágának újabb kalandjait követik nyomon. Nem marad el a már megszokott nyereményjáték sem!

A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.

Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.

A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Eredeti cím: The Fiery Cross, 2001

Megrendelhető          Beleolvasó

Őszintén bevallom, amikor először találkoztam az Outlander sorozattal, az első könyvet nagyon gyorsan abba is hagytam. Nem hinném, hogy elértem az első száz oldal végére. S azt sem értettem, hogy minek a nagy őrület? A negyedik könyv magyar nyelvű megjelenése előtt gondoltam teszek még egy próbát, hátha… s teljesen beszippantott, magával ragadott, s nem győztem a következő részek után rohangálni, mert az Outlander olyan mint a retrovírus: egyszer elkaptad, sosem szabadulsz meg tőle – guszta kis hasonlat, ugye?

Szintén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a sorozat ötödik könyve, A lángoló kereszt. A cím egy jelkép, melyre a történetben részletes magyarázatot kap az olvasó. Egyelőre csak az első kötetet foghatjuk kézbe, de senki ne essen kétségbe, hamarosan jön majd a második is, tehát nyugodtan neki lehet fogni az olvasásnak, hiszen nem egy rövid kis szösszenetről van szó, hanem csekély nyolcszáz oldalról. Egyébként a teljes könyv angol nyelven több mint ezernégyszáz oldal.

Ugye, ez egy sok könyvből álló sorozat ötödik része, joggal felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e önálló történetként kezelni? Nem igazán, mert a szerző ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta és ebben az első kötetben nem sok utalás történik az előző részek történéseire. Hogy a második kötetben mi lesz, azt még nem tudom, de kiváncsian várom. Az sem elhanyagolandó, hogy terjedelme ellenére, ez a történet – mármint az egész Outlander saga – egyszerűen magábaszippantja olvasóját, aki egyszer csak rádöbben arra, hogy hoppácska, hajnali három van és reggel csereg a vekker. Nem akarom most egekbe emelni ezt a történetet, hiszen mindenki maga dönti el, hogy szereti-e, vagy sem. Én nagy rajongója vagyok, tehát természetes, hogy lelkesedem érte.

Az előző részekhez képest ez egy hangyányit csendesebb, monhatnám azt is, hogy nem annyira véres, de ez nem jelenti azt, hogy unalmas. Claire és Jamie az amerikai kontinensen tartózkodik, ahogy az előző rész végében is. Most inkább az otthonteremtésről van szó, s azokról az apróbb-nagyobb történésekről, amellyel ez jár. S természetesen arról, hogy mivel kell ezért a látszólagos nyugalomért és biztonságért fizetni. Aki olvasta az előző részeket, az már tudja, hogy Jamie Fraser kalandos úton, száműzöttként kerül a 18. század Amerikájába és annak ellenére kap földet a letelepedéshez és újrakezdéshez, hogy katolikus, ez pedig a korona szemében kizáró tényező. Kéretik nem elfelejteni: ekkor az amerikai kontinens egy része még mindig angol fennhatóság alatt van, Jamie-nek pedig úgy kell ugrálnia, ahogy a kormányzó fütyül.

Nem csak az otthonteremtés kap szerepet ebben a részben, hanem természetesen a család is, hiszen Claire után Brianna és barátja, Roger is csatlakozott a 18. századi történésekhez még az előző részben. Magától értetődően az időkapun át.

Tehát ez az új Fraser-kolónia története, főszerepben Jamie-vel és Claire-rel, Briannával és Rogerrel, ahol időnként felüti a fejét a honvágy Skócia, vagy a 20. század után, ahol esküvők lesznek és gyermekek születnek. Egy szerveződő, soknemzetiségű társadalom története, ahol még nem tisztázottak az erőviszonyok, amely tele van opportunistákkal, összeesküvőkkel, bűnözéssel és erőszakkal. Ez így elrettentően hangozhat, de a szerző gondoskodik mosolykeltő jelenetekről is, sőt a cukiság is biztosítva van:

“Az összpontosítástól komor arccal Jamie felemelte a piszkavasat, kinyújtotta szabad kezét és elrántotta az útból a lelógó ágytakarót. Nagy erővel lesújtott a piszkavassal, aztán rögvest félre is rántotta és belecsapott a falba.

– Mi az? – kérdeztem.

– Hogy mi ez? – visszhangozta hitetlenkedve. Közelebb hajolt, hunyorogva a félhomályban, majd felnevetett. Ledobta a piszkavasat, leguggolt a földre és lassan benyúlt az ágy lába és a fal közötti térbe, miközben halk csicsergést hallatott, a fogai közt szűrve a levegőt. Úgy hangzott, mintha madarak csiviteltek volna egy távoli bokorban.

– Te beszélsz a patkányhoz? – Megmozdultam, hogy odamásszak az ágy lábához, de ő visszaintett, megrázta a fejét, miközben tovább csicsergett.

Némi türelmetlenséggel vártam. Egy perc múlva megmarkolt valamit, megfogta azt a dolgot, bármi is volt az, mert elégedetten felkiáltott. Felállt, mosolygott, és egy szürke szőrös alakot tartott a tarkójánál fogva, ami úgy lógott az ujjai között, mint egy kis erszény.

– Itt a kis patkányod, Sassenach – mondta és óvatosan egy szürke szőrlabdát helyezett a takaróra. Hatalmas, tágra nyílt zöld szemek bámultak rám.

– Te jó ég – mondtam – hát te meg honnan kerültél ide? – nagyon lassan kinyújtottam neki az ujjamat, a kismacska nem mozdult. Megérintettem apró, selymesen szürke állkapcsának szélét és a nagy zöld szemek eltűntek, résnyire záródtak, ahogy az állat nekidörgölődzött az ujjamnak. Meglepően mély hangú dorombolás tört elő a miniatűr testből.

– Ez – mondta Jamie mérhetetlen elégedettséggel – az az ajándék, amit neked szántam, Sassenach. Távol tartja majd a kártevőket a rendelődtől.”

Igen, Claire-nek rendelője van, és számomra az is érdekes volt, hogy 20. századi orvosi ismereteit hogyan próbálja alkalmazni a 18. század primitív körülményei között.

A történet romantikus szála sem elhanyagolandó. Egyrészt ott van Brianna és Roger bimbózó szereleme, melyre a múlbeli történések vetnek sötét fellegeket, másrészt Jamie és Claire szerelme erősebb mint bármikor, ennyi idő után is. Egymás iránti rajongásuk kenegeti a romantikát kedvelő lelkét.

Jobban kedvelem mikor a skótokról szóló történetek odahaz Skóciában játszódnak, de fölösleges elismételnem, hogy ennek ellenére mennyire kedveltem ezt a történetet. Fura, vagy sem, a közismert sorozat egyetlen részét sem láttam még, de tervben van… valamikor.

Az Outlander sagát azokat ajánlom, akik szeretik a valós történelmi eseményekre alapozott fikciót, a skótokról szóló történeteket és a szenvedélytől fűtött romantikát… de hát ízlések és pofonok.

A bejegyzésben szereplő fotók az Outlander televíziós sorozatfilmből származnak

Az előző Diana Gabaldon blogturnék bebizonyították, hogy Outlanderből mindenki jelesre tud vizsgázni. De vajon más skótokról szóló történetekből is? Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan ismert szerző nevét fogjátok találni, akinek több klasszikus romantikus regénye is skótokról szól. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába a szerző egy ilyen regényének címét beírjátok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Jennifer Ashley

a Rafflecopter giveaway

01.20 - Betonka szerint a világ…

01.22 - Deszy könyvajánlója

01.24 - Könyvvilág

Szeretlek is, meg nem is...

Pár szót szólnék néhány olyan könyvről, melyekkel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Valamiért két kézzel kaptam utánuk – többnyire a fülszöveg és az ajánlások vezettek meg –, és végül… csalódás semmiképpen nem volt egyik sem, mert igenis el lehet olvasni, mint ahogy meg is tettem, de valami hiányzott belőlük, hogy az olvasás végeztével felkiálthassak: Azta, ez már valami! Legalábbis nálam ez az érzés kimaradt.

Természetesen, ha szórakoztató irodalomról van szó, akkor az ember lánya nem is vár semmilyen lélekemelő, bombasztikus alkotásra, amely majd alapjaiban rengeti meg az egzisztenciáját, de mintha az egész műfaj lassan két dologra korlátozódna: az erotikával túlfűtött írásokra és a bugyuta nők (és barátnőik) vicces történeteire, itt-ott némi könnyfakasztó mizériával megtűzdelve, amit a hősök lélektani ábrázolásaként adnak el nekünk.

Corinne Michaels – Még egyszer, kérlek

Idővel igazán jó lettem abban, hogy mikor szálljak ki a játékból.
Először is: a férjem. Életem legjobb döntése volt, hogy elváltam tőle. De egyedülálló anyaként, miközben épp munkát keresek, nem könnyű kifújnom magam. Így amikor egy hírességekkel foglalkozó oldal blogger pozíciója az ölembe hullik, úgy érzem, megütöttem a főnyereményt. 

Legalábbis az első megbízásig, amikor először találkoztam Noah Frazierrel, aki… gyakorlatilag meztelen volt és nedvesség csöpögött róla. 

A szívem majd kiugrott a helyéről, és képtelen voltam egy épkézláb mondatot kinyögni. A szépen kidolgozott hasizma, az ellenállhatatlan vigyora és a kristálykék szeme túl tökéletes volt ahhoz, hogy igaz legyen. Úgyhogy mit tettem? Jól berúgtam és megaláztam magam, naná. 

Én kész vagyok elfelejteni azt a kínos estét, miközben Noah nem szándékszik hagyni, hogy továbblépjek. Helyette inkább megszervezte, hogy egy jelentős tudósítást írjak róla, ezzel biztosítva, hogy még több időt töltsünk együtt. Egyik zavarba ejtő pillanat a másik után, egyik csók a másik után, és mielőtt megállíthattam volna magam, rájöttem, hogy belezúgtam. 

De amikor bekövetkezik az elképzelhetetlen, vajon hibáztathatom-e őt, ha kiszáll a játékból? 

Mit nem adnék még egy utolsó alkalomért… 

Corinne Michaels, a New York Times bestsellerszerzőjének legújabb, szívet melengető romantikus története.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: One Last Time, 2018

A zenész és az egyszerű lány szerelme. Kicsit már lerágott csont, vannak jobb történetek is a témában. Ami eltért az eddig ismertektől az a fordított dorbézolás, értsd: nem a zenész a bulizós fajta – ő egy menő sztárhoz képest meglehetősen visszafogott –, hanem a női főhős, aki úgy dönti magába az italt, mint más a vizet. Forma azért, hogy a rég csodált zenész miatti gátlását oldja.

Van egy olvasó kategória, amely kimondottan rajong az ilyen romantikus-erotikus, meglehetősen egyszerű történetekért. Én nem tartozom oda, csakhogy az ember mindig többet, vagy mást vár egy-egy fülszöveg olvasása után, különösen, ha bombasztikus ajánlások is járnak mellé.

Ella Maise – Imádlak, Jason Thorn

Az első perctől kezdve odavagyok érte… 

Jason Thorn… a bátyám legjobb gyerekkori barátja. 

Ó, hogy milyen iszonyatosan szerelmes voltam ebbe a fiúba! Ugye milyen romantikus? Ahogy az ember lánya érzi az izgalmas bizsergést, amikor először átéli, amint szárnyra kapnak azok a híres pillangók – és csakis Jason miatt! Csakhogy egyszer véget ér a tündérmese, sárba tiporják az álmaidat, utána pedig biztos, ami biztos, darabokra törik a szívedet is. Ez a fiú pontosan ezt tette velem. 

Miután túljutottunk az álmok sárba tiprásán, ő lett az a srác, akit messze elkerültem. Amikor egy szörnyű tragédia történt a családjában és elköltöztek, én készen álltam arra, hogy mindörökre elfelejtsem. 

Mára igazi filmcsillag lett belőle. Olyan szupersztár, akiért a nők őrjöngő lelkesedéssel rajonganak. Olyan ez, mint egy valóra vált álom, ugye? Szerintem egyáltalán nem.
Hogy ki vagyok én? Olive, egy újdonsült írónő. Vagyis hát ÉN írtam azt a könyvet, amit filmre visznek, mégpedig Jason főszereplésével! Ezenkívül az internet azzal van tele, hogy én vagyok az a szerencsés lány, akit a szupersztár Jason Thorn hamarosan feleségül vesz. 

Most megint azt gondolod, hogy a világ legmázlistább csaja vagyok? Hát nem. Szó sincs semmi ilyesmiről. 

Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző első, magyar nyelven megjelenő kötetében kilép a hétköznapok szürkeségéből, és egy varázslatosan romantikus világba repít.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: To Love Jason Thorn, 2015

Nem igazán eredeti történet – lásd az előző is a sztár szépfiúról szólt – mikoris egy gyermekkori rajongás nem akar múlni és Hollywood íratlan imázs-törvényei rásegítenek arra, hogy a kapcsolat házasságban materializálódjon. Meg azért már voltak ilyen témájú könyvek, nem is kevés, s aki a Harlequin füzeteket megbogarássza, ott is talál szép számban ehhez hasonlót. Ami igazán zavart az volt, hogy a történetnek több idősíkja is volt, kezdődött gyermekkorral, majd kamaszkor és végül a történet jelene, ami rendben is lenne, hiszen most nagy divat az ilyen több idősíkban játszódó cselekmény, meg az imádat is régi keletű. Csakhogy bárhogyan is adtam össze az éveket, valami nem stimmelt. Ha mindent úgy számolok, ahogy a szerző megírta, akkor a két főhős találkozásukkor valahol az elemi iskola osztályaiban lehettek, ez viszont nem passzol azokkal a szavakkal amiket a szerző a szájukba adott – különösen Olive magakelletése kirívó –, melyek szerint legalább 15-16 éveseknek kellett lenniük. S miért is lett volna a nagy sztárnak boldog gyermekkora?

Jill Shalvis – Édes, mint a méz (Lucky Harbor 2)

Két ​férfi túl sok a boldogsághoz… 

Tara Danielsnek ezer oka lett volna rá, hogy ne térjen vissza a Washington állambeli Lucky Harborba, ám most, hogy az élete zátonyra futott, bárhol szívesebben volt, mint szertefoszlott álmainak nyomasztó otthonában, sikeres és szexi exférje közelében. Miközben Tara két húgának segít az örökségként rájuk szállt, lepukkant tengerparti fogadót rendbe hozni és sikeres vállalkozássá alakítani, a maga dolgait is kezdi egyenesbe hozni. 

Csakhogy hiába igyekszik mindent kézben tartani, a jóképű, magabiztos, zöld szemű vitorlázóbajnoknak, Ford Walkernek komoly tervei vannak vele kapcsolatban. A férfi ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy Tarát kibillentse egyensúlyából, újra magába bolondítsa és ágyba vigye. Amikor a volt férj is megjelenik, hogy visszahódítsa a lányt, a hullámok összecsapnak Tara feje fölött, s mindezt tetézi, hogy tinédzserkorának mélyen elásott titka váratlanul felbukkan. Így hát nem marad más választása, mint szembenézni a múltjával és tisztába kerülni önmagával. Ha szerencséje van, előbb-utóbb rájön, hogy mindaz, amire titkon vágyik, ott van az orra előtt, Lucky Harborban.

Kossuth, 2018

Eredeti cím: The Swetest Thing, 2011

A sorozat első részét kedveltem, ezért lelkesedtem (olvasatlanul) ezért a könyvért is. Három lánytestvér, akik egy anyától, de különböző apáktól származnak, nem is nevelkedtek együtt, s most ott a közös anyai örökség, egy panzió, amit működtetni kellene. Mivel a második rész, természetesen most egy másik nővér történetét ismerhettem meg, akit épp utolért a múltja, felbukkant régi szerelme, volt férje és örökbe adott gyermeke is. És túl sokat kerülgették egymást, a történet pedig csak nyúúúúlt és nyúúúúúúlt, miközben semmi lényeges nem történt a női főhős határozatlanságán kívül. Lehetett volna jobb is.

Lindsey Kelk – Mit akar egy lány? (Egy lány 3)

Ha létezne „ELŐZMÉNYEK TÖRLÉSE” gomb az életben, akkor tuti, hogy Tess Brookes azonnal megnyomná.

Az elmúlt hat hónap őrülete után Tess szíve szerint rögtön lecsapna a váratlan lehetőségre, hogy New Yorkba utazzon Amy-hez, a legjobb barátnőjéhez. Csak az a gáz, hogy Nick is ott él. Márpedig a hapsi nemrégiben alaposan összetörte Tess szívét. Más se hiányzik, minthogy véletlenül összefusson az észbontóan szexis Nickkel. Pláne most, amikor Charlie, akit viszont korábban Tess hagyott faképnél, végre hajlandó szóba állni a lánnyal. Mindezt leszámítva, Tess biztos benne, hogy élete legjobb kalandja vár rá New Yorkban. Kizárt, hogy megbánja. Vagy mégis?

Az Aki mer, az nyer és Az olasz kaland szerzőjének új, vicces, pörgős és nagyon szórakoztató regénye.

Lettero, 2018

Eredeti cím: A Girl’s Best Friend

Mivel régebben olvastam a trilógia első két részét, nem emlékeztem pontosan, hogy mennyire is bugyuta a hősnő, aki maga sem tudja, hogy mit is akar. Egy kicsit életrevalóbb női főszereplővel egészen más lett volna ez a történet. Jó, hogy nincs több folytatása.

Daniela Sacerdoti – Ments meg

Veszítsd el a szíved. Találd meg az otthonod. 

A lányom haza akar menni…

Anna összeomlik, amikor partnere lelép a kapcsolatból, de a kislány még rosszabbul viseli a válást. A hatéves Ava három napra elnémul. És amikor beszélni kezd, zavarba ejtő dolgokat mond. Ava haza akar menni, egy Fóka nevű helyre. 

A másik anyukájához. 

Anna tudja, hogy a rejtély megfejtéséhez meg kell találnia Fókát és elvinni oda Avát. Reménykedik, hogy ez a parányi sziget felszabadítja lánya emlékeit. De jelenthet új életet is, Anna számára is. Nem várt szerelmet…

Gabo, 2018

Eredeti cím: Keep Me Safe, 2017

Kicsit zavarban voltam ezzel a történettel, mert bár a Moly nem jelzi, ez egy sorozat része, és semmi köze nincs a szerzőtől korábban megjelent könyvhöz – az egy másik sorozathoz tartozik, melyet nem folytatott a kiadó. Azért vagyok zavarban, mert mindkettőben van egy parányi misztikus szál, melynek a létét nem igazán látom igazoltnak. A történetek abszolút hihetőek lettek volna ha ez nincs, így csak megkavarja az olvasót és őszintén, nem is értettem mire volt ez jó. Rendben van, hogy a kislányt traumatizálja szülei szétköltözése és a maga sajátos módján éli ezt meg. De végülis mi közük volt ehhez pont a fókáknak?

Carole Matthews – A csokiimádók karácsonya (a Csokoládéimádók Klubja 3)

Közeledik ​a karácsony, de a Csokiimádók Klubjának baráti körét nem csak az ajándékvásárlás gondjai nyomasztják. 

Lucy lelkesen, teljes erőbedobással vezényli a Csokoládé Mennyország kávézó mindennapjait, ám emiatt már hetek óta nem jut ideje barátjára, az Imádott Aidenre. Ráadásul ismét felbukkan volt vőlegénye, a csalfa Marcus, akinek a megjelenése szinte mindig csak újabb bonyodalmakkal jár. 

Nadia az őt ért szívszorító veszteség után nem kereste a férfiak társaságát, de az ellenállhatatlanul vonzó Jacob talán hosszú idő után utat találhat a szívéhez. Vajon valóban egymásnak szánta őket a sors? 

Chantal és a férje, Ted nem tud betelni újszülött lányuk, Lana szépségével. Ám Chantal egyáltalán nem biztos abban, hogy a baba érkezése elég ahhoz, hogy a házasságuk ne fusson zátonyra. 

Autumn a családot sújtó váratlan tragédiával birkózik, próbálja visszanyerni lelki egyensúlyát. Ha vőlegényétől nem kapja meg mindazt a bátorítást és segítséget, amire szüksége van ahhoz, hogy magára találjon, előfordulhat, hogy másnál keres vigaszt? 

A Csokiimádók Klubjának tagjai jól tudják, hogy a nehéz helyzetekben sokat segít, ha barátnőikkel megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat  főleg ha mindezt intenzív csokifogyasztás közben teszik. 

Életelvük változatlan: a csoki legalább olyan örömteli, mint a szex, és még gyantázni sem kell hozzá 

Cartaphilus, 2017

Eredeti cím: The Chocolate Lover’s Christmas, 2015

Létezik, hogy túl sok legyen a csokoládéból? Határozottan állítom, hogy igen, mert a történet hősnői túlzásba viszik a csokifogyasztást. Mintha mindenre az lenne a megoldás, és ez már lassan a zavaró tény kategóriába megy át. Ha ez az obszesszív csokizabálás kicsit visszafogottabb lett volna, akár egy cuki kis chik lit történet kerekedett volna ki belőle négy barátnőről, akiket a csokiimádat hoz össze és akiknek az életútjuk különbözőbb már nem is lehetne. Valahogy nem emlékszem, hogy az előző részekben is ennyi fogyott volna a kérdéses termékből.

Victoria Connelly – Álmaim hőse, Mr. Darcy (Austen-rajongók 2)

Kay ​Ashton, a reménytelenül romantikus lélek, örökségéből a tengerparti Lyme Regis városkában nyit egy panziót. Hamarosan döbbenten szembesül vele, hogy egy teljes filmes stáb rendezkedik be nála, akik a Meggyőző érvek című Jane Austen regény legújabb feldolgozását forgatják. Kay el sem hiszi, hogy ilyen szerencse érte, különösen, mikor rájön, hogy a szívtipró színész, Oli Wade Owen is nála száll meg. 

Közben Gemma Reilly, a női főszereplő folyamatosan szorong, hogy nem elég jó színésznő, hiába kapott egy ígéretes lehetőséget. Megértő fülekre talál a visszahúzódó Adam Craig, a producer személyében, akitől legalább annyira idegen a filmvilág, mint Gemmától. Kay meg van győződve róla, hogy Gemmát és Adamet egymásnak teremtették és azon van, hogy összeboronálja őket. 

Aztán amikor Oli hírhedt sármjával Kayt veszi célba, úgy tűnik, Kay is megtalálta a saját lovagját. De vajon léteznek hősök a való életben is? 

A szerző a Hétvége Mr. Darcyval után egy újabb csillogó, Jane Austen ihlette világba kalauzol.

Lazi, 2018

Eredeti cím: Dreaming of Mr. Darcy, 2012 – The Perfect Hero címmel is megjelent

 Egy újabb határozatlan hősnő, kicsit lekoppintva Austen Emmáját, hiszen ő is ugyanúgy szeret párokat összehozni, mi több, meg van győződve, hogy neki ehhez különös tehetsége is van. S akár Austen hősnője, ő is mellényúl és nem látja azt ami a szeme előtt van. Ez nagyon az Emma volt modern köntösbe bugyolálva. Lassan idegesítő lesz, hogy egyre több Austen-koppintást, átdolgozást, modernizálást tolnak a képünkbe, és nem mindegyik sikerült. Ez, például, nekem nem jött be, pedig én tényleg Austen-rajongó vagyok.